Kerékpáros szakcikkek

A kerékpárkerék egy mérnöki csoda. Súlya néhány kiló, de több, mint százat képes sok-sok ezer kilométeren át görgetni. Stabil a kanyarokban, aerodinamikus, csapágyain finoman gördül. Egyúttal időtálló, kevés karbantartást igényel, és ha szükség van rá, javítható. A pneumatikus gumi is színtiszta mágia: drámaian csökkenti a gördülési ellenállást, hasonlóképp fokozza a kényelmet és a tapadást. Ha mentél már tömörgumis BuBi-val, zsigerből tudod, mennyit számít a levegős szövetgumi!

Sokat fejlődött a kerékpártechnika az utóbbi évtizedben. A mai MTB-k kerékfelfüggesztése, vázgeometriája, irányítása ezerszer jobban működik, mint 10-15 évvel ezelőtt, és az országúti bicajok is jobban lassíthatók hidraulikus tárcsafékekkel, mint a korábbi felnifékkel. Ez mind csudajó, de a végső cél mégiscsak a mobilitás új platformra helyezése, aminek kulcsa az elektromotor kerékpárba integrálása.

10-15 évvel ezelőtt mindenki úgy gondolta – beleértve a gyártók szakembereit és kerékpáros médiát – hogy minél nagyobb a gumikülsőben lévő nyomás, annál kisebb a gördülési ellenállás, ergo annál gyorsabban halad a kerékpáros. Kár, hogy fizikusokat nem kérdeztek meg, mert legtöbbjük azonnal kiszúrta volna a tévedést…

Mit lehet megtudni a gyártók által megadott vázgeometria-adatokból? Meg lehet határozni egy kerékpár menettulajdonságait a szokványos táblázatból? Mire kell figyelni, és melyik adat mely tulajdonságra van hatással? Cikkünk ezeket a kérdéseket járja körbe, hogy a legközelebbi vásárláskor tudd, hogy a vázgeometria-táblázat böngészésekor mit kell szem előtt tartani.

A hajtókar-hossz felnőtt kerékpárokon tradicionálisan 170-175mm. Miért pont ennyi? Jó kérdés, hiszen ez a variáció távolról sem elég nagy a lábhossz-különbségek kompenzálására, azaz nem sok értelme van. Azonban az utóbbi néhány évben egyre több kerékpár és alkatrészgyártó kínál a szokásosnál rövidebb karokat, és nem csak az incifinci vázméretekhez. Cikkünk körbejárja a hajtókarhossz körüli kérdéseket, választ ad arra, hogy érdemes-e rövidebben gondolkodni.

A kerékpárok felhasználás és technikai színvonal alapján kerülnek meghatározott kategóriákba. Van elsődleges besorolás, utána azon belül egy újabb felosztás. Elsődleges az MTB, országúti, trekking, BMX, E-bike, gyermek… a „montik” esetében másodlagos kategória a cross country, a trail, az enduro és így tovább. Az új elsődleges csoport megjelenése igen ritka. Ilyen volt a BMX az 1970-es években, majd a 90-es évek elején az MTB, végül az elektromos hajtás úgy egy évtizeddel ezelőtt. Ezzel szemben a másodlagos kategóriafelosztás a kerékpározási szokások alakulásának és a technikafejlődésnek köszönhetően folyamatos változásban van…

A Bikepro Di2-cikksorozat a Shimano elektronikus váltórendszer megannyi aspektusával foglalkozik. A jelen írás egy specifikus funkcióra, a Synchro Shift váltástámogatásra fókuszál. A Synchro Shift lehetővé teszi a két váltó összehangolt és automatikus működését, így az áttételi fokozatok kapcsolása a lánckerekek közt lineáris sorrendben is történhet.

A Shimano Di2 rendszer egyik ütőkártyája a modularitás. A rendszer a kerékpáros igényeinek szerint bővíthető, például vezeték nélküli D-Fly kapcsolattal vagy a jelen írásban szereplő kiegészítő váltókapcsolókkal. Mikor lehet szükség a félváltókaron túl egyéb kapcsolókra? Elsődlegesen triatlon és időfutam (TT) kerékpárokon, ezen felül a kormány tetszőleges szakaszára rögzített váltókapcsolók a fékkarfogástól távoleső kezelést teszik kényelmesebbé.

Hivatalos néven kormányszár, de a legtöbben stucninak nevezik, az alkatrész, ami a kerékpárvázat (-villát) a kormánnyal összeköti. Feladata kettős: stabilan tartani a kormányt, illetve megfelelő helyzetbe hozni a kormányfogást. A testalkatot figyelembe véve a stucni a megfelelő hosszúsággal és dőlésszöggel rendelkezik, így a stucni a fentiek mellett szerepet kap a kényelem biztosításában és a kerékpár irányításában. Végezetül a megbízhatóság is elsőrendű, hiszen egy esetleges törés egész biztosan csúnya bukáshoz vezet! 

Az utóbbi 3 évtizedben a kerékpárok színvonalában dinamikus fejlődés tapasztalható. Az 1800 évek végi “ötletparádét” a 20. század első felében mindössze néhány fontos előrelépés követte, viszont az 1980-as évek végétől számos meghatározó fejlesztést kaptak a kerékpárok. Ezek nélkül ma már el sem tudjuk képzelni a bicajozást. Más újítások csúnyán megbuktak, néhányról viszont a mai napig nem dőlt el, hogy a fenti felosztásból melyikbe sorolható. Cikkünk tíz olyan technológát, illetve trendet mutat be, amelynek jövője jelenleg vitatott.

Számos olyan technikai fejlesztés született a kerékpáriparban, amely nélkül ma már el sem tudjuk képzelni a bicajozást. A legmeghatározóbbak futótűzként terjedtek, és pillanatok leváltották a korábbi megoldást. Cikkünk tíz technológát, illetve terméket mutat be, ami a fenti definíciót 100%-ban kimeríti.

A bicajokon bemutatott új technológia elsődleges célja a magasabb teljesítmény, a kényelem, az ergonómia, egyszóval a kerékpározás jobbá tétele. Persze a gyakorlat ezt nem feltétlen igazolja. Számos forradalminak beharangozott újítás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: cikkünk tíz fiaskót mutat be.