Tisztítani, tisztítani és tisztítani
Nem győzzük elégszer elmondani (cikkben, email-ben és szóban), hogy a kerékpárlánc rendszeres karbantartást igényel. A szennyezett lánc gyorsan kopik, illetve elkoptatja a lánckerekeket, ezzel jelentős plusz kiadást ró a hanyag bicajosra. 11-12 hátsó fokozatszámnál, ebike-on, megpakolt kerékpáron a lánckarbantartás még nagyobb szerepet kap. A másik alaptétel, hogy kizárólag tiszta láncot érdemes olajozni. A lánc tisztítására több procedúra létezik, kerékpáron (alapos) mosással, felcsatolható mosótartállyal, de a legjobb eredmény leszerelve áztatással valósítható meg.
A lánc acéllapokból, görgőkből és csapokból épül fel, minden egyes forgáspontja csúszócsapágyat rejt. Minden kerékpárosnak ki kell dolgozni egy stratégiát a lánc tisztán tartására. Hasonlóan a gumi pumpálásához, a lánckarbantartás sem olyan, amiért szerelőhöz kell menni. A tisztán tartás fontosabb, mint a maga a kenés - legalábbis, ha olajjal végezzük. Nem sok értelme van a koszos láncot olajozni, mert attól csak koszosabb lesz. Az olajos lánc összegyűjti a port és olajsár képződik, ami legalább olyan hatékony súrolószer, mint a CIF! A kopás és szennyezés megelőzéséhez a láncot érdemes gyakran átmosni: benzinnel, zsíroldóval vagy speciális lánctisztító folyadékkal. Milyen gyakran? Használattól függően 100-200 km-ként, valamint minden esős-sáros tekerés után.
Szerencsére a lánckarbantartásnak létezik más módja. A parafinnal (angol nyelven „wax”, innen a nálunk is elterjedt elnevezés) történő kenés egyáltalán nem új találmány: a waxolás jó 30 évvel ezelőtt népszerű téma volt az internetes fórumokon. A wax kisebb súrlódást eredményez, mint bármelyik olajösszetétel, emellett nem vonzza a port, piszkot, nem képez „trutyit”, mint a megszokott olajos módszer. Akkor miért nem így keni minden bicajos a láncot? Jó kérdés: a cikk végére pontosan kiderül, hogy milyen hátrányokkal kell szembenézni, azaz mennyit nyom a mérleg egyik serpenyője, és mennyit a másik!
Mi szól a wax mellett?
Két okból kezdenek bele a bicajosok a paraffinalapú lánckenésbe. A teljesítmény maximalizálását megcélzó profi és amatőr kerékpárversenyzők túlnyomó része ilyen kenőanyagot használ, megannyi teszt és kísérlet igazolja, hogy a frissen waxolt, majd bejáratott lánc emészti fel a legkevesebb energiát. A profi kerékpározásban – beleértve az MTB versenyeket - manapság ritka az olajozott lánccal futó kerékpár. Ha mégis, akkor legfeljebb a hosszú távú maratonversenyeknél, ahol a „viaszos” kenés nem biztos, hogy kellően tartós. (Csak elöljáróban: a wax „kezelés” használattól, időjárástól, összetételtől és módszertől függően 50-500km biztosít megfelelő hatékonyságot, zajszintet és korróziómentességet. Erről az aspektussal később még foglalkozunk.)
A másik ok a kosz (és koszolás) elkerülése. Lássuk be, az olajsár-képződés a bicajozás talán legkevésbé vonzó eleme! A lánchoz nem érhet a ruházat, mert azonnal olajos lesz, amit ráadásul kimosni sem egyszerű. A nadrág mellett a láb is hozzáérhet, ami ugyancsak kevéssé kívánatos. Ezen kívül a tisztítás, karbantartás, szerelés során a kéz is garantáltan mocskos lesz, valamint a koszos olaj szennyezi magát a bicajt is, a többi alkatrészt, a kereket, a fékező felületet. Nem utolsósorban kész tortúra a kerékpár lakásban történő tárolása. Folytassuk?
Miért szenvedünk az olajjal? Egyrészt mert ezt szoktuk meg. Másrészt a viaszolással alig foglalkozik az internetes média, a kerékpárkereskedelemnek jó a status quo: az olajos kenéshez ugyanúgy el lehet adni a „cuccot”, és minél több olaj fogy annál jobb. Nem kell egy új – és lássuk be bonyolultabb - módszert elmagyarázni. Az sem gond, ha „trutyis” lesz a lánc, mert az lecserélésre késztet, ami jó az iparnak és a kereskedelemnem. Ha pedig ellenszenvből vagy lustaságból az olajsár ott marad és koptat, akkor nemsokára el lehet adni egy új lánckeréksort és hajtóművet!
Mi szükséges a (sikeres) waxoláshoz?
A váltás valójában nem egyszerű. Nem arról van szó, hogy mostantól nem olaj, hanem paraffin kerül a láncra. A wax semmin nem tapad meg, ami olajos vagy bármi mással szennyezett: ilyenkor pár kilométer után kifolyik, kipereg. A sikeres viaszolás kulcsa a fémtiszta lánc, és nemcsak kívül, hanem a görgők alatt is. Vagyis az olajos kenőanyagnak egy az egyben mennie kell!
A tökéletes zsírtalanítás emberes feladat. Egy „zsírúj” lánc esetében ugyanúgy meg fogsz szenvedni, hiszen a gyártók a szállítás és tárolás időtartamára a láncot rozsdagátló, ragacsos kenőanyaggal itatják át. A hevített állapotban merítéssel felvitt bevonatnak köszönhetően a „gyári” lánc egész sokáig nem igényel kenést. Ez a lánc minden „porcikájába” eljut, és kellően ragacsos, hogy több esőt kibírjon. A gyári kenés elég rossz a hatékonyság szempontból: sok energiát emészt fel, lényegesen többet, mint például a híg, teflonos olajjal történő kenés.
A gyári zsír tehát tartós és ellenálló anyag, ami probléma, ha használat előtt el akarjuk távolítani. Nem hülyeség edzőgörgőn megjáratni az új láncot, mert az némileg koptatja a benne lévő zsírt, de ez sajnos a legtöbb felhasználó számára nem életszerű. Ezen a ponton jöhet a „mélytiszttás”, amit célszerű egy forró vizes zsíroldó oldattal kezdeni (lásd lenti kép). Itt jegyezzük meg, hogy a tisztítás két fő módszere ismert: az egyik az aztatás, majd műanyag flakonban történő rázás, a másik az ultrahangos alkatrészmosó. Ez utóbbi jelentős befektetést igényel, de magára lehet hagyni, és nem kell hozzá izommunka, ráadásul az időigényes áztatás is részben kiváltható vele. Ezek után kívülről rendszerint egész jól állunk, de magában a láncban még bőven marad kenőanyag. Ha a lánc rázásra nem ad fémesen csengő hangot, akkor a zsír még „dolgozik”…
A manuális módszer...
...az ultrahangos alkatrészmosó gyorsabbá és egyszerűbbé teszi a mélytisztítást!
A második körben jöhet a durvább vegyszer, ami belül is hat. A benzin nem nyerő, mert olajos, főleg a gázolaj. Az aceton valamivel jobb, a féktisztító is hasonló eredménnyel kecsegtet. A Brigéciol azért „felejtős”, mert megtámadja a lánc bevonatát (felületkezelését), repedéseket idéz elő. (A „modern” Brigéciol kevésbé, viszont egyáltalán nem hatékony.) Ami sokaknál bevált, az a lakkbenzin hígító, ami egész jól oldja a ragacsos cuccot. Az aromás hígító még jobb, de ultrahangos alkatrészmosóban nem alkalmazható, emellett flakonos módszerhez is határeset – már ha törődsz az egészséggel!
Érdemes a lakkbenzines mosást legalább két lépésben végezni. Az első a „feketemosó”, majd jöhet egy tiszta fürdő. Első „fekete” körben pár óra áztatás, majd rázás, a másodikban negyedóra áztatás, amit intenzív rázás követ. Tanácsos ezt 5-6x megismételni, majd az egész „blokkot” még egyszer a tiszta lakkbenzinnel. Mind a „fekete”, mind a „fehér” oldószer állás és szűrés után újra felhasználható. Ultrahangos alkatrészmosóban a fenti folyamat kétszer fél-egy órára rövidül.
Jó esetben a lakkbenzinkezelés elegendő a teljes zsírtalanításhoz. A hangpróba mindenképp elárulja, „hanyadán” állsz. Ha elégedett vagy a fémes csengéssel, jöhet a fémszáraz előkészítés! Ez denaturált szesszel történhet, ami egész jól eltávolítja a lakkbenzin által hátrahagyott kenőanyagot. Az alkoholos kezelés után már elvileg semmi nem marad a láncszemek közt, vagyis kimegy minden szer, amivel a ragacsos cucc oldására lett bevetve. A láncot ezután meg kell száritani, napon vagy még jobb, hajszárítóval.
Szerencsére ma már nem kell a fent említett veszélyes kemikáliákkal dolgozni, hiszen webáruházunkban is elérhető az amerikai Silca márka speciális MÉLY lánctisztító terméke. Speciálisan erre a célra fejlesztették ki, hatékonyan oldja mind a gyári zsírt, mind a különböző láncolajok maradványait. A Silca emellett a láncwax kezeléshez szükséges összes terméket kifejlesztette, a legmagasabb szintű vegyipari technológiákat bevetve.
Persze nemcsak a lánc tisztítása fontos. A lánckeréksort és az első lánckereket is alaposan meg kell pucolni. Edényben, manuálisan erős kefével, hideg zsíroldóval célszerű nekiállni, ezt követően ultrahangos kádban, 50-60 fokos oldószerben átmosni. Az utóbbi hiányában citrus zsíroldóban tovább áztatva és törölgetve lehet a jó eredményt elérni. Lényeg, hogy a lánccal érintkező alkatrészek zsírmentesek legyenek, máskülönben a zsír „átköltözik” a láncba, és a később felvitt viasz idejekorán kipereg.
Igen, ennyi minden kell ahhoz, hogy a viasznak legyen esélye a láncon megtapadni. A jó hír, hogy ezt csak egyszer kell elvégezni, utána a waxolás már nem egy túl bonyolult módszer. Valójában egyszerűbb, mint az olajozgatás, hiszen nincs szükség további „mélytisztításra”, mindössze forróvizes kezelésre. Az olajozott láncnál – mint korábban említettük – bizonyos időközönként kell egy alapos tisztítás, viszont az nem olyan intenzív, mint a viasz előtti, hiszen nem a láncnak nem kell zsírmentesnek lenni. Voltaképp jó, ha tiszta, de van rajta némi „alap” kenőanyag.
Waxot rá!
Amennyiben rendelkezésre áll a fémtiszta, száraz lánc, jöhet a wax! Ennél a fázisnál ismét két úton indulhatsz el: az egyik a meleg viaszos merítés, a másik az oldószeres, pipettából történő applikáció. Ez utóbbi kétségtelenül egyszerűbb, és jobban hasonlít a megszokott olajozás-technikára: a paraffinoldatot szemről-szemre, görgőről görgőre cseppenként kell felvinni.
Olcsóbb és minden bizonnyal hatékonyabb a készen kapható „waxblokk”, ami tulajdonképpen adalékolt szilárd paraffin. Ezt főzőedényben 70-90 fok körüli hőmérsékletre kell melegíteni, majd a láncot és patentszemet folyékony, forró viaszba mártani, és kicsit áztatni. (A pontos menetrend a cikk végén!) A Silca kínálatában szereplő Secret Wax a független tesztek alapján a leghatékonyabb: többféle szintetikus parafinszármazék és teflonszerű sikosítás-fokozó vegyületek keveréke, használata is talán a legegyszerűbb az összes "főzős" wax közül. Szerencsére ma már webáruházukban is elérhető!
Mind a cseppfolyós anyagból, mind a viaszblokkból többféle összetétel kapható, kissé eltérő tulajdonságokkal. A gyártó rendszerint a leírásban megadja, hogy a terméket milyen körülményekre javasolja. Van, amelyik jobban tapad, tartósabb, ellenben nem elsősorban hatékonysága van kihegyezve. Továbbá egyes anyagok nem átlátszók, színük a hozzáadott grafit miatt szürkés, azaz nem adják meg azt a tisztaság érzetet, amiért sokan a „waxolást” választják.
Munka- és költségigény
A fentiek alapján látható, hogy a wax módszer első körben sok munkát igényel. Éppen ezért számos (hazai és külföldi) cég foglalkozik a lánc mélytisztításával és első merítő viaszolásával. Így az átállás nehéz része kiiktatható, innen már csak a viasz pótlása hárul a bicajosra. Ez – ahogy már fent szerepelt – történhet csepegtetéssel vagy merítéssel. Mindkettő előtt célszerű a láncot megtisztítani: viszont nem oldószerrel, mint az olajos lánc esetében, hanem forró vízzel. Vagyis a waxolás előtt a láncot elég forró vízben átmosni, a továbbiakban a hajtáslánc oldószermentesen is tisztán tartható. Az olajos kenéssel szemben a tisztítás terén nincs plusz munka vagy költség, valójában kevesebből jön ki, a viaszos kenőanyagok ára pedig hozzávetőleg megegyezik a márkás láncolajokéval.
Járulékos előnyök
Mit nyersz a viaszos kenéssel a már említett hatékonyságnövelésen és a tisztaságon felül? Sok mindent, például azt, hogy büntetlenül hajthatsz homokban vagy sárban, akár hosszú távon is. A viasz nem gyűjti be a homokot, és a sár is leválik róla, a görgők közé pedig csak úgy képes bejutni, ha a wax már kikopott. (Erről még lesz szó a későbbiekben.) A láncra került szennyeződés a maradék viasszal együtt forró vízzel lemosódik.
Ami talán még fontosabb, hogy a kevesebb összegyűjtött kosznak köszönhetően a lánc és az alkatrészek kevésbé vannak kitéve kopásnak. Nem ritka, hogy valaki 10.000 km-t megy egy lánccal, kettő vetésforgóban pedig 25.000 km-t teljesít. Független teszeredmények alapján a Silca a legjobb e téren. És mivel a mai modern keskeny láncok nem olcsók, sokak számára ez átbillentheti a képzeletbeli mérleg nyelvét. És persze nemcsak a lánc nem kopik, hanem a lánckerekek sem!
A viasz jobban nyeli a rezgést, azaz valamivel kevesebb a zaj a hajtásláncban. Nem eget rengető a különbség, de aki érzékeny erre, és a csendes működést preferálja, az biztos észreveszi. Aki pedig otthon szereli a bicajt, annak nagy öröm, hogy a szereléshez többé nem kell kesztyű. A viasz tapintásra semmilyen nyomot nem hagy. Hasonlóképp nem kell a bicaj lakásban történő tárolása miatt aggódni: „kulturáltabb”, olajos szennyeződést biztos nem fogsz tapasztalni (és a házastárssal sem fogsz többé veszekedni). A szállítás is egyszerűbb, akár az autóba is nyugodtan betuszkolhatod, valamint a szállítóra történő felemelés és rögzítés sem igényel túlzott óvatosságot. Végezetül említsük még meg, hogy innentől nincs igazán szükség nadrágszárvédőre, legfeljebb a becsípődés elkerülése végett.
Tartósság
Idővel – ahogy a viasz lekopik a görgők felületéről és kipereg - a zajszint növekszik. Ez jól mutatja, hogy a láncot újra kell „waxolni”. Mennyit bír egy waxolás? Elvonatkoztatva a személyes tapasztalatoktól, illetve az ismerősök beszámolóiról, a kerékpáros fórumokon (Reddit, Cycling Forums, Cycling UK, stb.) kezelések közt 50-500 km használatról számolnak be. A megtehető táv függ a használat típusától (aszfalton, nyáron vs. terepen, télen), a „waxmódszertől”, a felhasznált anyagtól, a lánctípustól, fokozatszámtól, stb. Kevés vagy sok? – ezt mindenki döntse el maga!
Tehát van olyan helyszín és körülmény, ahol a wax alig kopik ki - például száraz-meleg klímában használt kerékpár esetében, ezzel szemben hideg-esős helyen nem bír annyit a wax. A tartósság függ magától a lánctól is. Sokan panaszkodnak, hogy az újabb Shimano vagy a KMC láncok nem szeretik a wax-os kezelést: valószínűleg az ok a felületkezelésben keresendő. És van olyan lánc, amit száraz helyen 1000km-ként kell csak waxolni, merthogy sokkal jobban tapad rá.
Ezen felül egyes waxblokkok egyes láncokon jobb, mások rosszabbul teljesítenek. Ráadásul az összes fenti tényező összeadódik, így a tartósság terén bármi előfordulhat. És persze vannak, akik azzal „szívnak”, hogy nem fémtiszta láncot waxolnak: nekik a jelen cikk első fele különösképp ajánlott olvasmány!
Jegyezzük meg, hogy az olajos kenés átlagban kissé többet bír, viszont a nedves-saras időjárás még inkább kikezdi, és egy 50 km-es tereptúra után a kenőanyagnak már hírmondója sem marad. Viszont akár menet közben is pótolható, merthogy az olaj bármin megtapad, az olaj mehet az olajra (akár koszosra is), míg a viasz csakis a tiszta fémre.
Hogyan waxolj?
Mint ahogy már utaltunk rá, a wax felhordására két módszer áll rendelkezésre. Az egyik lényegében ugyanaz, mint az olajos lánckenés: azaz oldószeres anyag csepegtetése görgőről görgőre. Applikálás és száradás után a csepegtetős módszer is ugyanúgy viaszos bevonatot képez, illetve a láncszemen belülre is bejut, ami a kenés lényege, a felesleges viasz pedig a lánc külső lapjairól pamut ronggyal könnyen letörölhető. Webáruházunk kínálatában többféle wax alapú szer kapható…
A másik módszer a viaszfürdő, amihez speciális összetételű „viaszblokk” áll rendelkezésre. A Silca Secret Wax az egyik legjobb láncwax a piacon, itt a fémtiszta láncot a felolvasztott anyagba kell helyezni, majd miután kivetted és lecsöpögtetted, a felesleget a felületről egy mozdulattal le lehet seperni. (Más parafinblokkok esetében a felületi tisztítás pamut ronggyal történik.) A wax a görgők közé szépen „beépül”, és bármilyen időjárásban használható.
Csepegtetős módszer:
- Az állványon válts a legnagyobb első lánckerékre és a kazetta legnagyobb fogaskerekére, hogy a lánc teljesen keresztbe álljon, így segítve a „wax” behatolását és a görgők alá,
- Lassan forgatva a hajtókar cseppents minden görgőre az oldott anyagból,
- A lánc alján masszírozd a kenőanyagot a láncba, ami segít bejuttatni a viaszt a lemezek közé,
- A legvégén 10 teljes fordulatot tekerj a hajtókaron, hogy az anyag a láncon belül „elrendeződjön”,
- Hagyd a láncot száradni legalább 12 órát szobahőmérsékleten, ami az oldószer elpárolgásához szükséges.
„Merítős” módszer:
- Melegítsd fel a viaszt 70-80 fokra (erre célszerű zárt, termosztátos elektromos főzőedényt használni),
- Alakíts egy edénymérető lapot a láncból, fűzz át egy hajlított küllőt a láncszemeken, majd finoman ereszd le az olvadt viaszba,
- Hagyd, hogy az összes légbuborék kiszabaduljon a láncból, majd forgasd a láncot az edényben, hogy minden levegő kiszabaduljon,
- Törekedj arra, hogy a láncot lapjával felfele húzd ki a viaszból, a láncban tartva az anyagot, megelőzve kicsepegést,
- Akaszd fel a láncot ebben a pozícióban, és hagyd kihűlni,
- A felületről töröld le a felesleget, majd járasd meg a korábban említett PVC-csövön, hogy a merev szemek kissé kilazuljanak.
Megéri átállni?
Annyi biztos, hogy aki egyszer belefogott a viaszolásba, jó eséllyel nem fog visszaállni olajra. A pirula tényleg keserű, de ha egyszer lenyeled, az eredmény maga a megváltás. Több kerékpár esetében a teljes átállás már-már gigászi feladat: ilyenkor ajánlatos készen waxolt láncokat venni (persze a megfelelő áttételi fokozatszámhoz), és kizárólag a hajtáslánc tisztítását végezni házilag. (A kenőanyagváltással együtt az erősen használt alkatrészek egy részét érdemes lecserélni.)
Ha a bicaj egyszer waxolt láncot kap, már csak arra kell figyelni, hogy mennyi anyag van a láncban. Itt a hajtáslánc által keltett zaj ad biztos támpontot. Amikor jelentősen megnő a zajszint, érdemes forróvizes tisztítást alkalmazni, majd oldószeres anyagot csepegtetni. Egyébként adott a lehetőség a leszerelt állapotban történő „főzős” módszerre is: ez utóbbit akkor érdemes beindítani, ha több lánc igényel törődést. Sokak stratégiája, hogy minden bicajhoz két láncot tartanak: amikor összegyűlik, akkor egy főzéssel mindegyiket lekezelik. És míg az adott lánc vár a csoportos „fürdetésre”, a bringán a „váltólánc” dolgozik... A fürdetős módszer persze nem mindenkinek lesz megfelelő. Éppen ezért sokan a lényegesen egyszerűbb csepegtetős irányt választják, ami kissé költségesebb, illetve tartósság és hatékonyság terén kissé elmarad a melegviaszos „kezeléstől”.
A kerékpárosok döntő része jól jár az átállással. Mindazonáltal van olyan felhasználás-típus, ahol a wax nem ideális. Például eposzi kerékpártúra során egyszerűbb az olaj pótlása, mint waxé, hiszen az olaj olajra még koszosan is tapad, ellenben a viaszos láncot mindenképpen át kell mosni forróvízzel, hogy a következő applikáció megtapadjon. A napi használatban lévő „közlekedő” kerékpároknál is hasonló a helyzet: amennyiben a hajtásláncnak nem kell makulátlannak lenni (pl. a bicaj este garázsban/tárolóban „alszik”), a hajtás hatékonysága sem mérvadó, vagyis csak az számít, hogy a masina kevés törődéssel is működjön, az olajozás a kézenfekvőbb stratégia.
Ha és ismersz olyan bicajost, aki hasonlóképpen érdeklődik az olajos kenés alternatívája iránt, elege van a szutyokból, a szennyezett ruhákból, osztd meg vele a jelen írást! Ez egyben jelzés számunkra, hogy vannak, akik szívesen olvasnak ilyen tartalmakat.