„ATom” előszava
A jelen cikk hangvétele meglehetősen negatív hangvételű, ami általában a valóságot tükrözi. Mindamellett webáruházunk vezetője, Ardó Tamás, optimista a vázon belüli kábelezéssel kapcsolatban. Szerinte egy viszonylag friss trendről van szó, azaz számos gyártónál még a fejlesztés fázisában van. Nyilvánvaló, hogy még nem kiforrott, felhasználóbarát, és a gyártók megannyi kompromisszumot kötnek a gazdaságos előállítás oltárán. Tehát amit ma látunk, az a “kábelmentesítés” útkeresésének időszaka, ergo sok olyan kerékpár készül, amivel tényleg komoly gondok vannak. Hány tökéletlen geometriájú 29er és silány hátsókerék felfüggesztésű MTB bicaj került a vásárlókhoz, mire minden kikristályosodott? Ma pedig már nagyítóval kell keresni a hibát mind a 29”-os kerékméretnél, mind az összetlósokon…
Továbbá az elektromos rendszerek terjedésével a rejtett kábelvezetés és a teljes kábelmentesség irányába haladunk – a ma tapasztalt folyamat tehát elkerülhetetlen, az időkereket nem érdemes visszaforgatni. Ma már egyre több olyan e-bike és hagyományos bicaj kerül a piacra, ahol a kábelmentes jelátvitelű rendszerek miatt igazából már csak a fékkábel elhelyezése jelent nehézséget. Ott pedig – legalábbis a felső kategóriában – a fixen a vázba “telepített” fékcső jelentheti a megoldást, aminek a láncvillás kivezetésénél magára a vázra kapcsolódó csonkhoz kell egy mindössze 10 cm-es fékcsővel csatlakoztatni a munkahengert, a fenti végén pedig ugyanilyen módszerrel a - kicsit hosszabb fékcsővel - a fékkarokat. Tehát a vázon belüli fékcső szakasz magának a váznak lesz a szerves része.
Az optimista forgatókönyv szerint a rejtett kábelezés 3-5 éven belül kiforrja magát, viszonylag könnyen szervizelhető megoldások születnek. Ahhoz képest, hogy összetelós montik forgáspont-rendszerei 15-20 év alatt kristályosodtak ki, a kábelmentes forradalom garantáltan hamarabb le fog zajlani.
RIP a külső kábelezésnek...
Vissza a jelenbe…
Nézzünk egy személyes példát! Tavaly vettem egy gravel kerékpárt, és mint minden modern bicaj, ez is komplett belső kábelezéssel rendelkezik. A konstrukciónak az első naptól vannak előnyei, hátrányai. Az idő haladtával viszont az utóbbiak kerülnek túlsúlyba. A mérleg két serpenyőjével később még foglalkozom, elöljáróban annyit, hogy a kábelmentes bicaj tényleg praktikusan tisztítható, valóban könnyebb cipelni, de zajtalanná a gyártó minden ilyen irányú erőfeszítése ellenére nem tudtam varázsolni. Ha csak ennyi lenne a két serpenyőben, kiegyeznék a kialakítással. Dacára idén le kellene cserélni a fékfolyadékot, pontosan méretre vágni a vezetékeket, bowdent cserélni, és a feladat egyre csak tolódik, hiszen minderre egy teljes munkanap se lenne elég. Ha minden kábel a vázon kívül lenne, már rég rendbe raktam volna az összes problémát...
Integráció
A vázon belüli kábelezés (bowden, hidraulikus fék, elektromos vezeték, dropper post, hátsó rugóstag meg miegymás) az alkatrészintegráció trend egyik látványos eleme. Az irányzat keretein belül korábban megszokott alkatrészek és funkciók vegyülnek. Sárvédőbe vagy kormányba integrált világítás, vázba integrált fékek, kulacstartóba rejtett szerszámkészlet, fejvédő világítással, pulzusmérővel vagy akár indexlámpával. A zseniálisnak tűnő megoldások azonban néhány esetben komoly fejtörést okoznak…
Az alkatrész-integrációt itt bontsuk két csoportra: a zseniális megoldásokra, amelyek valóban működnek, valamint a problémás megoldásokra, amelyek több sebből véreznek. Az elsőre jó példa az országúti fékváltókar, az egyes kiegészítők integrálása (kulacstartó, szerszám, nyeregtáska, világítás; például nyeregbe vagy sisakba integrált lámpa, stb), az ANT+ rendszerű vázba integrált jeladó vagy a vázon belüli tárolóegység. A másodikra sajnos számos gyakran alkalmazott példát hozhatunk. Például az integrált kormány és kormányszár megakadályozza a kormánypozíció pontos személyre szabását, a vázba integrált nyeregcső pedig korlátozza a nyeregmagasság-állítást és a szállítást, gátat vet a csereszabatosságnak, nem beszélve arról, hogy a beállított kerékpár jellemzően csakis hasonló nyeregmagasságot igénylő személy használhatja: ez későbbi eladáskor jelentősen korlátozza a vevőkört. Az egyesített sisak és szemvédő jó ötletnek tűnik, mindazonáltal az eltérő fejformák miatt számos problémát vet fel: amíg a mai modern fejvédők tetszőlegesen állíthatók, így majdnem bármilyen fejformára passzolnak, ha a sisakpozíciót egyben a szemhez, az állítórendszer rugalmassága hamar eléri határát. A press fit csapágyazás elemzésbe itt nem merülünk el, ezt egy korábbi szakcikkben már megtettük. És nem utolsósorban ott a vázba integrált bowdenvezetés és egyéb kábelezés, amely jelen cikkünk fókusza.
Szemet gyönyörködtető, de...
Miért kell elrejteni?
A vázba integrált kábelvezetés talán a fentieknél is gyakran problematikusabb, idegesítőbb. Azon felül, hogy minden szerelőműhelyben dolgozó rémálma, mindössze egy-két előny kínál, hátrányból viszont annyit, amit felsorolni is nehéz. Persze nem mindegy, hogy milyen rendszerű és mértékű a kábelek (bowdenek és hidraulika) vázba/alkatrészbe történő integrációja. Régen az országúti acélvázak esetében a hátsó fék a felsőcsövön belül futott, ami az aerodinamika és az egyszerűbb vállra vétel, valamint a letisztultabb megjelenés mellett nem sok hátulütővel járt. Esetleg a bowden nem futott olyan finoman, mint a vázon kívül, és fél perccel tovább tartott befűzni.
Innen indultunk...
Ellenben ha minden bowdent a vázcsöveken belül vezetjük, tetejében a hidraulikus fékcsöveket is, továbbá a kábelek a láncvillába és az első villaszárban is rejtve futnak, akkor már tényleg jelentős terhet veszünk vállunkra. A kerékpáriparban mindez ma már alapkövetelményt, amit az utóbbi években a kormányban, kormányszárban és a fejcsőben vezetett kábelek egészítenek ki. Külső megjelenés szempontjából csodálatos mérnöki teljesítmény a majdnem 100%-ban rejtett kábelezés, a letisztult vonalak tényleg lélegzetelállítók, de azokat valahogy be is kell tenni, majd egynapon karbantartás miatt le kell cserélni…
És itt tartunk...
Nézzük először a vázon belüli kábelezés előnyeit és hátrányait, a cikk második felében pedig megpróbálunk segítséget nyújtani a sok fejtörést okozó karbantartásban!
Pozitívumok:
- tetszetősebb megjelenés (a belső kábelezés főként a szépérzéknek szól),
- praktikusabb tisztítás/mosás,
- könnyebb vállra vétel, pl. lépcsőn felcipeléskor,
- fel-/leszálláskor nem súrlódik a bowden/kábel a vázon,
- pakoláskor, autóra rögzítéskor a vázcső egyszerűen megfogható,
- lezárás esetén a lakat/zár nem nehezedik a kábelekre,
- egyszerűbb a kiegészítők (sárvédő, csomagtartó, váztáska, kitámasztó) felszerelése,
- kevésbé szennyeződik a bowdenrendszer,
- valamicskét jobb a kerékpár légellenállás-mutatója.
Negatívumok:
- legyen vázon belül vezetett bowdenház, fékkábel vagy csupasz bowdenszál, az ilyen megoldás óhatatlanul zajok forrása, ami nagyon nehéz megszüntetni,
- beszerelés/csere nehézsége, vagyis a vázon belüli kábelezés többszörösére növelheti a legegyszerűbb karbantartási feladatokra fordított időt – és amennyiben szervízben végezteted -, költséget,
- rendszerint nagyobb a belső súrlódás a hagyományos bowdenvezetéshez képest, akár a vázon belüli csövek, akár a megszakítás nélküli bowdeház miatt,
- hidraulika esetében bonyolultabb fékfolyadékfeltöltés, sérült vezetékcsere,
- bonyolult, egyedi rendszert alkot, otthoni karbantartás esetén a technológia utánajárást igényel,
- a kormányról meghatározott oldalon lehet a kábeleket a vázra vezetni,
- gravel/túra/városi kerékpárokon egyszerű karbantarthatóságra lenne szükség, így a túra során az esetleges problémák helyben/útszélen gyorsan, eszközmentesen kijavíthatók.
Ilyen volt, és ma ilyen...
A fentiekből kiolvasható, hogy a problémák nagyobb hányada nem az új kerékpár használata során, hanem 1-2 évvel később – jellemzően a garancia lejártával – jelentkeznek. Hol van már a félórás bowden-, bowdenház- vagy hidraulikus vezetékcsere - kérdezhetnénk? Sehol. Manapság a kezdő karbantartóknak is tiszta szívvel ajánlható vezeték-karbantartásból egy háromcsillagos nehézségű feladat lett, ami speciális felszerelést, szakértelmet és szerelői tapasztalatot igényel. Sok szerelő Messiásként vár a vezeték nélküli elektromos váltás és dropper/rugóstag elterjedésére, hisz onnantól már mindössze a fékrendszerek kábelezésével kell szembesülni, nem az összes „vezetékcókmókkal”.
A legrosszabb, hogy kábelezés összes feladatával nagy nehezen megküzdve a problémák egy része sajnos fennmarad. Az egyik ilyen a zaj. Létezik ma zajtalan új kerékpár? Nemigen, pedig a gyártók rendszerint habszivacsba csomagolják a vázban futó vezetékeket. A nagyobb bukkanókon, egyenetlen talajon, a kábelek rendsre „megszólalnak”. Jó esetben olyakor-olykor, diszkréten, de a helyzet annyira elfajulhat, hogy a kerékpáros nem képes másra koncentrálni, mint a folyamatos csörömpölésre.
Távolról sem ideális kábelívek, tetejében zajok forrása...
Karbantartás
Egyszer le kell nyelni a keserű pirulát: vagy neked otthon, vagy a kerékpárszerelőnek. Ő sem mágus, neki is legalább ötször annyi idő megküzdeni a feladattal, amit a felszámolt költségekben próbál érvényesíteni. Ráadásul az alkalmazott technológia függvényében a ráfordított idő és energia nagy szórást mutat, vagyis a szerelőnek esetenként azt is el kell magyarázni, hogy a bicajod belső kábelvezetése különösen problémás, így az ötszörös költség immár tízszeres, mert elment vele az egész délelőtt. Ez idő alatt egy rakás hagyományos kábelezésű bicajjal végzett volna. Ergo a szívás sokféle formát ölthet.
Félórás bowdencsere és fékrendszer-rendberakás...
Alapok
A bowdenezéssel kapcsolatban oldalunkon több szakcikk jelent meg (bowdenház, bowdenszál, kupakok), a Bikpro Csináld Magad (CSM) sorozatban pedig részletesen megmutatjuk, hogyan kell a bowdenrendszert cserélni – feltéve, ha az vázon kívül vezetett. Az említett írások kétségtelenül segítenek a méretezésben és a leszabásban, de a feladat számos új elemet és ahhoz tartozó módszert tartalmaz. Mindenekelőtt tisztában kell lenni a kerékpáron alkalmazott belső bowdenvezetés rendszerével. Ehhez nem árt a használati útmutatót és a remélhetően mellékelt (vagy a neten fellelt – „technical documents”, „support”, „specifications”) robbantott ábrákat tanulmányozni.
Tervezés
Belső vezetés esetében a vázon adott néhány nyílás a kábeleknek, és valahol alul a középcsapágynál van egy „szerelőnyílás”. Amennyiben a hátsó váltás és a tárcsakfék a láncvillán belül fut, a kábeleket a középcsapágyon biztonságosan át kell vezetni. Mindenek előtt a gyártó által kiadott instrukciókkal és ábrákkal felvértezve célszerű megtervezni a munkát.
Bowdenrendszer esetében két fő csapásirány van: más a feladat, amikor a bowden végig a házon belül fut, mint amikor a vázon lévő nyílások egyben megszakító szemek, és a bowden belül „csupaszon” fut. Sok váz esetében vegyes felállással van dolgunk: a hidraulika magától érthetően folyamatos, a váltók – esetleg csak az egyik – pedig megszakított. MTB kerékpáron ezen felül a dropper nyeregcső és a hátsó rugóstag vezérlése is gyakran vázon belüli, rendszerint folyamatos házon belüli bowdenezéssel.
Amennyiben a vázon belül a kábelek csupaszon futnak, azokra mindenképpen érdemes teflon védőborítást húzni! Ennek több oka van. Egyrészt távolról sem biztos, hogy a vázon belüli bowdenvezető cső egyenes, ilyenkor a kábel a falhoz érhet. Másrész kosz is lehet benne: akár az évek során bejutott por, akár még a gyárban ott felejtett szutyok. Sajnos nem mindig fér be a kábel borítással, de próba-szerencse alapon mindenképpen érdemes megpróbálni.
Amennyiben a bowdenház megszakítás nélkül vezetett, nincs szükség belső „vezetőcsatornára”, éspedig a gyártók gyakran választják ezt az utat. Sajnos így a kábel belül „lifeg”, nagyobb rázkódásra a csőfal belsejéhez verődik. A kellemetlen zajos működést manapság a gyártók a bowdenházra applikált szivacsborítással „zabolázzák” – több-kevesebb sikerrel. Amikor bowdent (és házat) vagy hidraulikus vezetéket cserélsz, a szivacsot is vissza kell helyezni, különben – főleg MTB kerékpáron - őrjítő lesz a kattogás. Ez könnyebb leírni, mind véghez vinni. Talán egyszerűbb több tucat kötegelőt random tájolással erősíteni végig a kábelre, azokat szépen begyömöszölni, bent kiegyenesednek, és remélhetőleg távtartóként funkcionálnak. Mondani sem kell, hogy a kábelezés eme mozzanata sem tartozik kedvenc feladataim közé…
Még egy apróság. A hidraulikus vezetékeknél a roppantógyűrű rendszerint nem fér át a váznyíláson – legalábbi azoknál a rendszereknél, ahol belül valamilyen vezetékben fut. Magyarul fékcsere esetén azt le kell vágni, így már csak reménykedni lehet, hogy a vezeték elég hosszú marad. (A csupasz vég kapjon kupakot, ilyet az új fékszetthez többnyire adnak, így legalább nem szennyeződik.) A másik eset, hogy a vezeték bent teljesen szabadon fut, így a gyűrű valószínűleg átfér, de mozogni fog: lásd előző bekezdés. Melyik ujjamat harapjam?
Ha már tisztában vagy a kábelezésrendszerrel, célszerű meghatározni munkafolymatot, vagyis a vezetés irányát. A középcsapágynál a váltókat alul, a dropper nyeregcső vezetékét pedig felül szokás elvezetni. A „press fit” rendszereknél erre nagyon kevés hely biztosított, az utóbbit tehát fentről - a „célállomás” felől - érdemes indítani, míg a váltókat a bicaj elejétől.
Halkan megjegyzem, hogy beszereléskor fáj látni, hogy a vázon belül milyen szűk ívet vesznek a kábelek: külső bowdenezésnél fel sem merülne a közel derékszög, ami a középcsapágy feletti elvezetésnél rendszerint kialakul. Ez egész biztosan nem segíti a finom működést, mindazonáltal nem szerelési hiba, hanem a rendszer sajnálatos velejárója. (Az ideális az, amikor a bowdenház a lehető legnagyobb ívet veszi fel, anélkül hogy felesleges „S”-hajlás alakulna ki.)
Módszerek
A feladatot érdemes minél jobban egyszerűsíteni. Ennek megfelelően az egész hosszában futó bowdenházat és hidraulikus vezetéket ne húzd ki, hanem használd fel az új vezeték behúzására. A RockShox Stealth Barb Connector vagy a Park Tool Internal Cable Routing Kit IR-1.2 tartalmaz olyan eszközt, amely két vezetéket képes erősen összekötni, így viszonylag erős húzásra sem szakadnak szét. Az utóbbi szerszám használható teljesen kihúzott vezetéknél is. Az áthúzós technika sajnálatos módon a beszerelendő kábel egyik végét tönkreteszi, így abból vágni kell, tehát a szükségesnél hosszabb darabot kell beszerelni.
A fent említett szerszámok alternatívája a webáruházunkban kapható XLC bowdenbehuzó. Ez a típus hidraulikus csövekkel és Di2 elektromos vezetékekkel is kompatibilis, a bowdent mágneses elven vezeti, a többit mechanikusan. Ennek hiányában saját magadnak kell eszkábálni egy hasonló eszközt, ami nem egyszerű. Fogtisztító selyem, vastag damil lehet a kiinduló pont, de az említett célszerszámnál jobb valószínűleg nem lesz.
Egyes kerékpárok esetében egész jól működik a próba-szerencse alapon történő beszerelés. Vagy a bowdenbehúzó szerszámot, vagy a vezetéket, esetleg magát a bowdent dugd be az egyik nyíláson (szigorúan problémás végen, ahol kisebb az esély, hogy ki lehet vezetni/piszkálni), told végig, majd a másik nyíláshoz érve csavargatva/nyomogatva/noszogatva próbáld eltalálni a lyukat. Ez a technika a belső vezetékcsatornával rendelkező vázak esetében be szokott jönni, néha a szabadon vezetett kábelezésnél is, legalábbis a középcsapágy irányába, ahol a cél „szemközti” és nem párhuzamos.
Ha sokadikra sem jön össze a lyukba trafálás, picit meg lehet hajlítani a véget: hátha pont az a néhány milliméter segít. Bizonyos helyzetekben a bowdent, (-házat vagy vezetéket) egy küllővel ki lehet piszkálni, minimum a nyílás felé orientálni. Egy erős mágnes is segíthet az utolsó centiken a bowden(ház) vagy esetében. Ha egy bowdent már sikerült a vázon átvezetni, akkor azzal már egy ház is áthúzható, amibe behúzható a végső bowden. Meglepő módon ez a hidraulikavezetékekhez is alkalmazható, hiszen a váltóbowden elfér benne, és a finomszövésű nem tesz kárt a belső felületben.
A Di2 elektronikus vezetékek végződései a Shimano szerint speciális adaptert igényelnek, mindazonáltal a 6mm-es bowdenház-kupak is eredményesen használható az áthúzáshoz.
Porszívóval?
Sok szerelő a porszívót elsősorban nem a műhely állandó tisztántartására használja (arra a seprű is megfelel, a padlónak nem kell makulátlan tisztaságban pompázni), hanem… kábelezésre. Igen, ha egy damilra szalagot erősítesz, azt betuszkolod a vázba, a másik végen a porszívó azt jó eséllyel kiszippantja. Ezzel párhuzamban a csomag a másik végről kompresszorral tolható. A sikeresen átjuttatott damillal pedig már be lehet húzni akár vezetéket, akár bowdent. Ez a módszer a vezetőcsatorna nélküli rendszer esetén jöhet kapóra, amikor az üres vázcső a porszívócső meghosszabbítása. Egy biztos, a rendszeres vázcsőporszívózás a bent felgyülemlett koszt is eltünteti.
Végezetül a munka során nem mindegy a kerékpár orientációja. Más szóval legjobb állványra tenni, és szükség esetén döntögetni, forgatni: részben a jobb hozzáférés érdekében, másrészt így a gravitációt is be lehet vetni. Például ha újra és újra az egyik vázcsőfalba ütközik a behúzó kábelvég, fordíts a vázon 45-90-135 vagy bármennyi fokot, így esetleg a pont jó helyre megy. Mint ahogy a fentiekből látható, a lehetőségek tárháza széles, elő tehát a kreatív gondolatokkal! Lényeges, hogy vérnyomás ne szökjön az egekbe, legyen egy mantra, amit munka közben mormolsz, kapcsold ki a rádiót, tegyél fel megnyugtató zenét!
Gravel/túra bicajra minek a teljes belső kábelezés? Nem éppen az a cél, hogy a világ bermely szegletében a civilizációtól távaol is karbantartható legyen?
A jövőre nézve egyre több belső kábelvezetés kínáló kerékpár lesz a piacon. A minőségi kerékpárból csak az egyedi gyártásúakkal kerülhető ki a trend. Vagyis meg kell barátkozni a bowdenezés/kábelezés új feladataival, bele kell tanulni vagy kissé nagyobbra kell nyitni a pénztárcát a bicajszervízben. Egy biztos, hogy amíg a belső kábelvezetés divat marad, a kerékpárszerelőnek mindig lesz munkája!
A lenti bicaj tényleg ósdi és csúnya?
Az otthoni kábelcserékhez a fent említett cikkek és a Bikepro Csinád Magad „szerelőiskola” nyújt szakmai segítséget. A munkához szükséges kellékek webáruházunkban itt találhatók. Ahhoz, hogy másokat se kényszerítsen térdre a vázon belüli kábelezés cseréje, karbantartása, az írást oszd meg Facebook-on vagy valamely közösségi platformon! Előre is köszönjük!
