Cikkünk röviden összefoglalja a mostanában lezajlott kategória változásokat, elmagyarázza a mozgatórugókat, az igényt, a lehetőségeket, továbbá ezek létjogosultságát. Bizony nem most foglalkozunk először a fogalomkörökkel: korábban összefoglaltuk az egyes kategóriák ismérveit, kezdve a MTB típusokkal, az országútikon, a gravel és a trekkingeken át egyészen a kor szelleméhez legjobban passzoló elektromos bringákig. A legújabb MTB trendekről pedig egy külön cikk született.
Az 1980-as évek végén berobban MTB szegmens a gyors fejlődésnek köszönhetően számos kategóriaváltást élt meg. Elsősorban a felhasználás határozza meg a szegmesen belüli besorolást, amiben szerepet játszik a tapasztalat és a kerékpárkezelés-készség. Emellett a kerékpártechnika-színvonal is meghatározó, hiszen viszontagságos terepviszonyok közt helyt álló masinát egyetlen gyártó sem képes piacra dobni kedvező árszinten.
A kezdetekben a felosztás a versenykiírást követte. Azaz volt az állóképességi sporthoz tartozó cross country (XC), a leggyorsabb „lejtőzést” célzó downhill (DH), valamint a technikai tudást előtérbe helyező (dual) szlalom és a triál. Emellett létezett egy amatőr MTB kerékpártípus, amely hobbi célra és túrázásra volt alkalmas. A kerékpárok felépítése, rugózása és alkatrészválasztása mind a megcélzott felhasználás szerint alakult.
Az ezredfordulóra további kategóriák születtek, mint például a freeride, amely meredek ereszkedésekre és elképesztő ugratásokra lett kitalálva, valamint a dirt jump, amely az ugratások begyakorlását tette lehetővé városi környezetben. Ezzel párhuzamosan korábban népszerű kategóriák elhalványultak, ahogy a versenysport más irányt vett. A 2000-es években a hobbi kategória is több irányba indult el: létrejött a cross country amatőr válfaja, a maraton, ezen felül pusztán kedvtelésből történő „örömbicajozásra” pedig az all mountain.
Az MTB szegmens a legtöbb bicajosnak egyáltalán nem a versenysportról szól, mindemellett a kategóriafelosztás többé-kevésbé azt követi...
A fentiekből kirajzolódik, hogy lényegesen több MTB szegmens volt jelen a 2000-es évek végén, mint a korai érában. Viszont a 2008-as gazdasági világválsággal egyidőben elindult egy átrendeződés, amely kigyomlálta a redundáns kategóriákat. A versenysportban is tapasztalható volt a trend, kiegészítve az extrémitás felé történő elmozdulással. A cross country (XC) nemcsak magába olvasztotta a korábbi maraton szakágat, hanem kerékpárirányítás terén is sokat nehezedett, azaz ma már köszönő viszonyban sincs az egykori XC szakággal. Rendkívüli készség szükséges az épített akadályok leküzdéséhez: míg egykoron jellemzően az állóképeség dominált. Ennek megfelelően az XC bicajok manapság lényegesen nagyobb 29 col kerékméretet és elől-hátul kerékfelfüggesztést kapnak, 100-120mm rugóúttal, és mér megjelentek a kifejezetten lejtmenetre hangolt változatok (downcountry) gépek 130mm rugóúttal és még ballonosabb kerekekkel.
A downhill és a freeride először összenőtt, majd kialakult egy még népszerűbb válfaj, az enduro, amely a szélsebes lejtmenetek mellett immár a rövidebb emelkedők leküzdését is megköveteli. Az enduro hobbi változata a trail, amely az egyesíti összes köztes „össztelós” kategóriát. A legtöbben a trail bringákat épített, mesterséges akadályokkal tarkított „élménypályán” használják. Ezek jellemzően 150, az enduro gépek pedig 170mm rugóutat kínálnak, és a mi még fontosabb, a vázgeometria is az extrémebb terep igényei szerint módosul.
Végezetül jegyezzük meg, hogy óriási fejlődés ment végbe a vázkialakításában, a felfüggesztéstechnikában, a vázgeometriában, az alkatrészek és a kiegészítők minőségében. És ez nemcsak a csúcskategóriában tapasztalható, hanem már belépőszinten is. A mai MTB bicajok bármelyik felsorolt kategóriában számottevően nagyobb élményt tesznek lehetővé, mint bármely korábbi típus.
Országúti kategóriák
Az MTB bicaj terepre született, de az országúti kategória határai – a neve ellenére - már nem ilyen egyértelműek. Szerintünk ide tartozik az összes típus, amely előre, majd visszahajlított „koskormánnyal” szerelt, ideértve a manapság trendi gravel és a cyclocross bringákat, ellenben kihagyva a pályakerékpárt. Ez utóbbi és a triatlon- és az időfutam-kerékpár szerintünk külön műfaj, ami jobbára csakis versenyhelyzetben kap értelmet.
A mai országúti kerékpár őse az egykori írd és mondd „versenykerékpár”, amely mára számos eltérő típusváltozatra tagolódott, és döntő hányada teljesen elkanyarodott az eredeti célkitűzéstől. Azaz egyáltalán nem a versenysport igényei szerint készül, hanem különböző szabadidős tevékenységekhez. Ráadásul a szegmensbe tartozó bicajok közül néhánnyal már nemcsak aszfalton, hanem terepen is lehet hajtani. A technika szempontjából is sokat fejlődött az országúti kerékpár: manapság a hidraulikus tárcsafék és az elektronikus váltás a közép-árkategóriában is terjed, ezen felül megjelent az elektromotor-segédhajtással rendelkező országútik első generációja.
Aki versenyez, annak érdemes a speciálisan versenyzőknek tervezett modellek közül választani...
Egy bizonyos átfedés mindig van a felhasználás terén, hiszen a teljesítménytúrázó bicajos is olykor elmegy csoportos edzésre, ahol tartani kell a tempót. Először is tisztázni kell azt, hogy valóban mire van szükség. Aki nem vagy olykor-olykor vesz részt versenyeken vagy versenyként megrendezett teljesítménytúrákon, annak az aerodinamikára vagy tömegre kihegyezett gépek nemcsak feleslegesek, hanem bizonyos értelemben korlátozók is.
A teljesítményre kihegyezett iránnyal mindenképpen vigyázni kell. Hacsak nem vagy leigazolt, feltörekvő versenyző, kevés örömöd lesz egy ilyen csúcsra járatott, végletekig specializált országútival. Tény, hogy ilyen bicajokon nyerik a nagy versenyeket, de Te nem rendelkezel se erejükkel, se hajlékonyságukkal, és valószínűleg nem vagy olyan elszánt, célratörő, mint akik profi szinten űzik a sportot. Sem az utolsó grammok lefaragása, sem a légellenállás minimalizálása nem fog jelentősen hozzájárulni az általad átélt bicajos élményhez. Meglehet, hogy a kényelmetlen testhelyzet és a rideg váz pont a kívánttól ellenkező eredménnyel jár.
Ha csak kedvtelésből tekersz, testedzésre használod a bringát, nem versenyzel, akkor felesleges a teljesítményt hajszolni: célszerűbb a kényelem szempontjából keresni bringát...
A nem teljesítmény-centrikus országúti kerékpárok új távlatokat nyitnak mindenki számára. Ma már minőségi, csúcsfejlesztéseket alkalmazó kényelmes bringák állnak rendelkezésre, és már csak az a kérdés, hogy mennyire ragaszkodsz az aszfalthoz? A sima gumikkal szerelt „endurance” országútik közutakra optimalizáltak, a manapság futótűzként terjedő „gravel” típusú bringák a murvás és döngölt földutakon is jól helytállnak.
Az „endurace” vagy más néven „komfort” kategóriába azokat a hajlított kormányos aszfaltra tervezett bringákat soroljuk, amelyek nem feltételezik a versenyszerű használatot, sokkal inkább a szabadidő-sportolás támasztotta követelményeknek szerint készülnek. Az „endurance” országútik több jellemző tulajdonsága szolgálja a bicajos kényelmét, elősegítve, hogy minél tovább maradhasson fájdalom/kellemetlenség nélkül a nyeregben, valamint biztonságosabb legyen számára a kerékpározás
Fent egy endurance-ra hangolt modell, lent ugyanattól a gyártótól egy teljesítménycentrikusabb...
Mitől „komfort” egy országúti kerékpár? A vázgeometria és a kialakítás meghatározó e téren. Adott méretben egy klasszikus versenybringához viszonyítva rövidebb a felsőcső és az ülőcső, magasabb fejcső, és laposabb a villaszög, ezen felül hosszabb a láncvilla. Az alacsonyabbra csatlakozó rugalmasabb támvillák, kisebb átmérőjű (jellemzően 27,2mm) nyeregszár, valamint ballonosabb gumik fogadása mind a kényelmet és a biztosabb, kiszámíthatóbb irányítást hivatott fokozni. Végül szélesebb az áttételtartomány is, és könnyebben hajtható áttételek közül válogathatsz. Ennek megfelelően a komfortországútikat elöl szinte kizárólag kompakt hajtóművekkel, 50-34-es lánctányérokkal szerelik. Az „endurance” bringák sok esetben túra-kiegészítőket, sárvédőt fogadnak, így ha bármikor szükség lenne rájuk, fel lehet szerelni, vagyis egy- vagy párnapos túrákra, téli edzésekre is simán használhatod, nem úgy, mint egy vérbeli versenykerékpárt.
Alábbi képeken egy korszerű cyclocross majd egy gravel bringa...
A gravel kategória az endurance országúti bringák terepre is használható változata. Pontosan arra találták, hogy a bicajos ne legyen az országúthoz kötve, hanem akár földutakon vagy erdőgazdasági utakon is kényelmesen kerékpározzon. És ha történetesen elfogy az aszfalt, semmi gond: a visszafordulás helyett mehetsz egyenesen tovább. Emellett a gravel bringa csomagos túrákra is alkalmasak, megtalálható rajtuk minden konzol, ami ehhez szükséges, és ez a vázgeometriában is tükröződik. Ebben a tekintetben a gravel minden más koskormányost „leköröz”: se a cyclocross, se az endurance bringa nem képes túrakerékpár szerepet betölteni.
Fitness országútik továbbra is kaphatók, de ezek se terepre, se túrázásra, se általános közlekedésre, se versenyzlésre nem alkalmasak...
Egy további változat az országútra szánt kerékpártípusból az ún. fitness, amely lényegében egy nem túl cizellált, általános endurance országúti kerékpár egyenes kormánnyal és annak megfelelő kezelőszervekkel. Korábban patkó és V-fékes változat egyaránt előfordult, ma már a piacon kapaható fitness bicajok döntő része hidraulikus tárcsaféket kap. Ez a típus azoknak való, akik kényelmesebb testhelyzetben szeretnének aszfalton tekerni, de nem akarják feladni a keskeny gumik gyorsaságát és a kerékpár agilis irányítását. Cél tehát elsősorban a testedzés, de nem vázra hasaló pozícióban. Csomagok nem szállíthatók egy ilyen kerékpáron, és a kényelem is korlátozott, így a fitnessbicaj túrázásra, mindennapi közlekedésre nem ideális. Ezekre az igényekre az alábbi szegmens ad választ…
Trekking-jellegű túrakerékpárok
A túrakerékpár valójában az általános egysebességes „parasztbicikli” túrázásra kihegyezett, csomagok cipelésére alkalmas, a változatos terepviszonyokat leküzdeni képes változata. Egészen az 1990-es évekig egyetlen válfaja létezett, majd elsősorban európai igényekre megjelentek a korszerűbb, a komfortot előtérbe helyező, rugós villával és nyeregcsővel ellátott, egyenes vagy enyhén ívelő kormányos típusok is. Minden más paraméter maradt, beleértve a 28”-os (ETRTO 622 kerékméretet és a könnyen uralható vázgeometriát. Ezt a kategóriát nevezzük trekking kerékpárnak.
Az MTB szegmens sikerein felbuzdulva az ezredfordulón megjelent a trekking terephasználatra is alkalmas változata, vagyis a cross kerékpár. A megnevezésből is kiolvasható, hogy a cross kerékpár „keresztezi” az aszfaltos és terepen történő tekerést, univerzális, vagyis bármilyen célra használható. Kényelmes testhelyzetet tesz lehetővé akárcsak a trekking bicaj. Bár mostanában az egekig ér a gravel divathullám, a legtöbb bringás túrázáshoz cross kerékpárral jobban jár, ráadásul ezek ára is kedvezőbb.
A többnyire alumínium váz komfortját a legtöbb cross kerékpáron első teleszkóp fokozza, ami ebben a kategóriában általában nem túl drága konstrukció. Közepes árfekvéstől felfelé a lockout (a villa mozgását záró) kar sem hiányzik. Sok modell egyaránt kapható férfi és női változatban, többé-kevésbé azonos felszereltséggel. A kerekek egyöntetűen 622-es méretűek, a gumi „ballonossága” 38-48 mm. Egy cross kerékpár esetében igazából a gumiválasztás dönti el, hogy inkább aszfaltos túrákra, sportolásra, vagy könnyű terepen használható hatékonyabban. Vannak terepmintával ellátott cross gumik is, de legjellemzőbb a középen sima „futóél”.
A cross bringákat az utóbbi években már jobbára tárcsafékekkel szerelik, és ilyenből a hidraulikust érdemes választani. Az olcsóbb mechanikus tárcsafék kerülendő, azoknál egy régebbi V-fék konstrukció is előnyösebb. Fontos továbbá a széles áttételtartomány: a cross és trekking bicajoknál továbbra is gyakori a tripla tányéros hajtómű, így mindig a terepnek megfelelő fokozat áll rendelkezésre. A cross és trekking majdnem azonos vázgeometriát és formavilágot kap. A legfőbb különbség a felszereltségben rejlik: a trekkingeken sárvédő, világítás, dinamó, kitámasztó stb. található, míg a cross gépek ezeket nélkülözik, letisztultabbak, sportosabbak. A rögzítési lehetőségek azonban általában adottak, vagyis a legtöbb cross kerékpárt utólag elláthatjuk túra- vagy városi felszereléssel. Pont ezért alapáruk is kicsit kedvezőbb a trekkingeknél.
Majd' minden modellnek létezik ejtett felsőcsöves változata...
Az utóbbiak ezzel szemben terepen kevésbé mozognak otthonosan, cserében a cross gépeknél jobban kihasználhatók a mindennapokban, hiszen általában gyárilag felszerelik a sárvédőket, csomagtartót, kitámasztót, világítást és egyéb apróságokat is. A trekkingek a sok kiegészítő miatt kicsit nehezebbek, de biztosak lehetünk benne, hogy nem lesz sáros a nadrágunk, ha elkap az eső! Trekkinget tehát az vásároljon, akinek a túrák során fontos a sok kiegészítő, vagy sokat használja egész évben mindennapos közlekedésre a bringát, szüksége van sárvédelemre és világításra.
Ilyen egy rendesen felszerelt trekking kerékpár, rugós nyeregcsővel kiegészítve minden elvárásnak megfelelhet...
A hagyományos túrakerékpár sem halt ki, de az eladási számok a trekking bicajok megjelenésével erősen lecsökkentek. Viszont manapság a gravel irányzat farvizén népszerűségük ismét nő. Amennyiben a reneszánszát élő túrabicajt a kurrens cross és trekking választékkal vetjük össze, számos különbséget találunk. Ez egyik a teleszkópvilla és a rugós nyeregcső hiánya, továbbá a vérbeli túrakerékpárok acél vázzal és villával készülnek. Vázgeometriájuk viszont nem sokban tér el, a legnagyobb különbség persze a kormánytípus, ami tradicionálisan az országúton alkalmazott fajta, habár kissé szélesebb és gyakran kihajló alsó fogást (flare-t) kínál.
Eposzi túrákra a hagyományos túrakerékpár a legjobb választás...
Pedelec e-bike
Az elektromos rásegítéssel ellátott pedelec - gyakran e-bike-ként is emlegetett - kerékpárok népszerűsége óriásit nőtt az elmúlt években. Mára egyértelműen a legkeresettebb kerékpártípus az egész világon. Előnyei elvitathatatlanok: az átlagtempó tartása nem igényel nagy erőfeszítést, megkönnyíti az emelkedők feljutást, túrázás során növeli a teljesíthető távot, és gazdaságos. Az elektromos kerékpárok “őskorában” - vagyis a 2000-es évek derekán - elsősorban trekking és városi jellegű e-kerékpárokat szereltek motorrásegítéssel.
Megannyi érv szó amellett, hogy a mindennapi közlekedésben elektromos legyen a hajtás...
A gyártók eleinte nem mozdultak el a szabadidős „élménybicajozás” irányába. Ez részben betudható az akkortájt elérhető technológiának: a kezdetekben elsőkerék agymotorok domináltak, majd érkeztek a hátsó agymotorok nyomatékszenzorral kiegészítve, de ezek sem nyújtották azt az élményt, amire a hobbikerékpáros „közönség” vágyott. Ma viszont a középmotoros megoldások viszik a prímet, ahol a nyomatékszenzor másodpercenként ezerszer vesz mintát a bringás erejéből, és ennek megfelelően adagolja az elektromotor nyomatékát. Ez természetes hajtásérzetet biztosít, úgy érezzük, mintha saját kondícióból bicajoznánk, csak dupla erőnléttel. A középmotor további előnye hogy a súlypont bringa alján és tömegközéppontjához közel van, tehát nemcsak a rásegítés, hanem az irányítás is teljesen megszokott.
Ma már sportcélból is sokan választják az elektromos rásegítést...
Jelenleg a pedelec típusú e-bike típus négy fő kategóriába sorolható. Városi (ezen belül összecsukható), trekking/túra, eMTB és eRoad/eGravel. Az első felhasználástípusban a hatótáv, valamint az elérhető maximális sebesség nem meghatározó tényező, a megtett utak – vezessen a munkahelyre vagy a szupermarketbe – jellemzően nem hosszúak. Továbbra is népszerű a kezdetekben domináns e-trekking/e-cross kategória, hiszen a kerékpáros túrázás, kirándulás, rekreáció jól ki tudja használni a motor nyújtotta lehetőségeket: nagyobb távolság megtételét teszi lehetővé, illetve különböző erőnléttel rendelkező bicajosok folyamatosan egy tempóban haladhatnak. Az egyik alacsonyabb rásegítés-fokozatot állít be, míg a másik magasabbat, azaz nincs többé egymásra várakozás, frusztráltság. A túrakategória leginkább abban különbözik az elsőtől, hogy „gyárilag” nagyobb akkupakkal szerelt.
Egy nap lényegesen nagyobb távolságot lehet bejárni ha túrázásról van szó...
A további kategóruák kialakulását az egyre erősebb, nagyobb nyomatékot biztosító elektromotorok és megnövelt akkukapacitás tette lehetővé. Ezen felül a vezérlés is finomodott. illetve az akku vázba integrálása is elindult. Ezzel megnyílt az út az eMTB szegmens előtt, amely a kifinomult MTB felfüggesztéstechnológiát ötvözi az elektromotoros segédhajtással. Mára az eMTB a legdinamikusabban fejlődő kerékpárkategória. Terepen hosszabb távok megtételét teszi lehetővé, valamint a sport esszenciáját jelentő lejtmenetekből többet kínál az adott idő alatt. És itt nemcsak az időről van szó: valójában az erőnlét hiánya akadályozza meg a legtöbb „montist” abban, hogy többször hódolhasson a lejtőzés élvezetének.
De még itt sem ér véget a történet. Jelenleg az eRoad és eGravel kategória bontogatja szárnyait. Az országúti - valamint annak terepre alkalmas változata, a gravel - kerékpár segédhajtással való ellátása jellemzően nem bivalyerős motort és nagy kapacitású akkupakkot igényel, sokkal inkább könnyű, kisméretű rendszert, amely szakaszosan kerül alkalmazásra, egyúttal normál országúti tempónál nem akadályozza a pedálhajtást. Mindehhez innovatív megoldások kellenek. Ennek megfelelően nem az elterjedt márkák – vagyis a Bosch, a Shimano, a Yamaha és a Brose - uralják az eRoad szegmenset, hanem az újonnan piacra lépő specialisták, mint a Fauza és a Mahle.
Egyéb kerékpártípusok
Az előzőekben nem tettünk említést több népszerű fő kategóriáról, mint a BMX, a városi vagy éppen a gyermeknek tervezett típus. Valójában ezeknél nem sok újdonságról lehet beszámolni. A városi bicajok természetesen követték a technikai fejlődést, így ma már gyakorta tárcsafékkel szereltek, és ahogy már az e-bike részben említettük, ezek közül egyre több kap elektromos hajtásrásegítést. Ennek ellenére maga a kerékpárkialakítás keveset módosult az utóbbi két évtizedben. Talán az összecsukható változatnál tapasztalható több innováció, de ettől függetlenül a régi, jól bevált kialakítás is simán piacképes: gondoljunk csak a Brompton-ra, amely 30 éve lényegében változatlan.
A BMX az 1970-80-as években fejlődött sokat: akkortájt alakultak ki az egyes szakágak és a számukra legmegfelelőbb kialakítás. Azóta lényegi előrelépés nem történt, és ezen az sem változtatott, hogy a BMX sport olimpiai szám lett. És ha már „kisbringákról” van szó, a gyermekeknek szánt választékban sem tapasztalható lényegi fejlődés, ráadásul itt még a technika sem látszik előre mozdulni. Egyetlen üdítő színfolt a hazai piacon is kapható osztrák WOOM márka, amely könnyű, igényes modellekkel hozza meg a kedvet a kerékpározás iránt.
Itt tartunk 2024 elején. És mivel új kategóriák folyamatosan születnek, pár év múlva már egy másik „leosztással” lesz dolgunk. Az E-bike piacon mindenképp lényegi fejlődés várható, mivelhogy a kerékpározás egyértelműen ebben az irányban látszik elmozdulni. Ha hasznosnak találtad ezt az összefoglalót, kérjük, osztd meg másokkal is, például Facebook-on vagy más közösségi platformon!
