Cikkünk a jellemzően „országútinak” nevezett kerékpártípust veszi górcső alá. Sorra vesszük, milyen változatokat kínálnak a gyártók, illetve ezek milyen sajátosságokkal rendelkeznek, miben különböznek egymástól. Ezen felül arra is válaszolnánk, hogy kinek, milyen célra, melyiket érdemes választani. Egyébiránt az országúti kategória határait mi úgy határozzuk meg, hogy ide tartozik az összes típus, amely előre, majd visszahajlított „koskormánnyal” szerelt, ideértve a manapság trendi gravel és a cyclocross bringákat, ellenben kihagyva néhány szilárd burkolatra szánt speciális típust, mint a pálya-, a triatlon- és az időfutam-kerékpárt. Ez utóbbiak sajátos felhasználásra készülnek, jellemzően csakis velodromban és egy meghatározott versenytípushoz alkalmazhatók, az átlagkerékpáros számára beszerzésük nem releváns.
Szegmentálódás
Az egykori versenykerékpár mára számos egymástól jelentősen eltérő típusváltozatra tagolódott. A szegmens döntő hányada teljesen elkanyarodott az eredeti célkitűzéstől, vagyis nem a versenysport igényei szerint készül, hanem különböző szabadidős tevékenységekhez. Ráadásul a szegmensbe tartozó bicajok közül néhánnyal már nemcsak aszfalton, hanem terepen is lehet hajtani. Technikailag ugyancsak sokat fejlődött az országúti kerékpár, manapság a hidraulikus tárcsafék és az elektronikus váltás a közép-árkategóriában is terjed, ezen felül megjelent az elektromotor-segédhajtással rendelkező országútik első generációja.
Igen, ezekben már mind motor van!
A mountain bike szegmensben a felhasználás szerinti kategóriafelosztás nagyjából világos: van a cross-country, a maraton, a trail, az all-mountain, az enduro, a downhill, a dirt és néhány speciális MTB kerékpár. Az országúti vonal esetében a besorolás és a kategória meghatározása kevésbé közismert, bizonyos tekintetben képlékenyebb, és nagyobb valamivel átfedést mutat. Pedig nem holmi rétegszegmensekről van szó: manapság több országúti talál gazdára, mint hegyikerékpár, a felső árszegmensben pedig az arányok még inkább a szilárd burkolatra tervezett típusok felé billentik a mérleg nyelvét!
Érdemes tehát rendet vágni a zűrzavarban: már csak azért is, hogy minden vásárló tényleg azzal az országúti kerékpárral távozzon, amely számára a legmegfelelőbb. Amíg az árcédula, a masszív felépítés és a hosszú rugóút miatt kicsi az esély arra, hogy a terepen mindössze túrázni kívánó leendő bicajtulajdonos tévedésből trail/enduro típust rendeljen, egy országúti hobbisportoló jó eséllyel vihet haza egy merev, alacsony építésű aero-versenygépet, miközben számára sokkal ésszerűbb választás lenne egy tárcsafékes komfort országúti.
Az országúti típusok választéka jelentős. Egy bizonyos átfedés mindig van a felhasználás terén, hiszen a teljesítménytúrázó bicajos is olykor elmegy csoportos edzésre, ahol tartani kell a tempót. Szerintünk a jellemző forgatókönyv legyen az iránydó, vagyis a szerint válassz, ahogy leggyakrabban használod a kerékpárt. A testre szabottabb típust könnyebben lesz megszokni, és kevesebb beállítás-változtatásra lesz szükség.
Dönts okosan!
A döntésnél hagyatkozz észérvekre! Természetesen vannak kerékpárok, amit így vagy úgy meg lehet ideologizálni - ellenállhatatlan aerodinamikus formavilág, elképesztően alacsony tömegadat -, de jobb, ha itt az érzelmek kissé háttérbe szorulnak. Tisztázni kell azt, hogy valóban mire van szükség. Aki nem vagy olykor-olykor vesz részt versenyeken (jobban mondva effektív versenyként megrendezett teljesítménytúrákon), annak az aerodinamikára vagy tömegre kihegyezett gépek nemcsak feleslegesek, hanem bizonyos értelemben korlátozók is. Egy versenyhasználatra tervezett kifinomult típust hajtva mind a kényelem, mind a praktikus használat terén jelentős hátrányokkal kell szembenézni.
Mindenképpen jó hír, hogy az országúti kerékpárok legújabb generációja a felhasználást és a technikai színvonalat nem kezeli külön. Amíg régebben a kényelmes, túrázásra, hobbi használatra szánt gépek rendszerint alacsonyabb technikai tartalommal és színvonallal készültek, ma az átlagkerékpáros is talál olyan „testre szabott” típust, amelyen egytől egyig a profi sportban alkalmazott alapanyagok, technológiák és alkatrészek szerepelnek. Természetesen az árcédula sem lesz jelentősen alacsonyabb, mint valódi profi gépek esetében, ellenben a kerékpárosok széles körének tervezett gépek fokozott kényelmet, biztosabb irányítást kínálnak, így egyhuzamban akár órákat lehet nyergükben tölteni.
Az említett koncepciót egy lépéssel tovább gondolva, ma már távolról sem vagyunk az aszfaltra kárhoztatva: azonos technikai színvonalon létezik olyan típus, amivel vegyes terepen lehet bicajozni, de még véletlenül em felegyenesedett háttal, „nagypapisan” mint az egyenes kormányos trekking vagy cross kerékpárokon. Szerintük ez valóban nagy áttörés a piacon, amit minden vásárló jó, ha szem előtt tart!
Irányzatok / kategóriák
Legjobb, ha innentől nevén nevezzük a meghatározó országúti kategóriákat! Első körben a vásárló manapság el tud indulni teljesítmény-centrikus irányba. Azon belül aerodinamikára és a tömegre kihegyezett típus mellett ma a kettőt egyesítő változat is kezd elterjedni. Ha egyetlen gyártón keresztül akarjuk ezt szemléltetni: a Specialized háza táján a korábban bevett aerodinamikus Venge és pillekönnyű, mégis merev Tarmac helyére az új Aethos próbál betolakodni. A Tarmac viszont már olyan jó aerodinamikaimutatókkal rendelkezik, mint a korábbi Venge, így a zenés székfoglaló játékban az utóbbinak nem maradt hely, így az idei katalógusban már nem is szerepel. Szerintünk nem nagy veszteség, merthogy a Venge egyes profi versenyzőn kívül kevesek számára volt ideális választás.
Specialized Venge Vias: elképesztően jól néz ki, de nyújtja-e azt, ami kilóméterről kilóméterre boldoggá tesz?
Profik és amatőrök világa
A teljesítményre kihegyezett iránnyal vigyázni kell. Hacsak nem vagy leigazolt, de még nem szponzorált, feltörekvő versenyző, kevés örömöd lesz egy ilyen csúcsra járatott, végletekig specializált országútival. Tény, hogy ilyen bicajokon nyerik példaképeid a nagy versenyeket, de Te nem rendelkezel se erejükkel, se hajlékonyságukkal, és valószínűleg nem vagy olyan elszánt, célratörő, mint akik profi szinten űzik a sportot. Se az utolsó grammok lefaragása, se a légellenállás minimalizálása nem fog jelentősen hozzájárulni az általad átélt bicajos élményhez. Meglehet, hogy a kényelmetlen testhelyzet és a rideg váz pont a kívánttól ellenkező eredménnyel jár. Nyilván lesznek olyan hobbi szinten kerékpározók, akiknek valamiért fontos, hogy a profik által használt kerékpárokat birtokolhassák, ez az ő döntésük, tiszteletben tartjuk, mindamellett megmutatnánk: tényleg van más út!
Teljesítménycentrikus országúti kerékpár: ezzel a géppel tényleg minden wattot ki lehet hozni a profi versenyzőből!
Amennyiben száz közül Te vagy az egy, aki kerékpáros „előképzettség”, más sportban szerzett képesség vagy bármi egyéb oknál fogva kellő hajlékonysággal rendelkezik, és ilyen testhelyzetben jelentős teljesítményre képes (a kettő ritkán teljesül egyszerre), valamint úgy is gondolod, hogy ezt érdemes kiaknázni, akkor tényleg döntés előtt állsz. Azaz melyiket választd a három említett „profi” országúti irányzat között. Mint ahogy korábbi írásunkban kifejtettük, a grammok hajszolása országúti kerékpárok esetében nem sok előnnyel jár, az aerodinamika terén elért javulás ezzel szemben jól érzékelhető. Az más kérdés, hogy a légellenállás csökkentésére vannak egyszerűbb és olcsóbb módszerek. Ez alapján a legújabb trend - amely a két sarkított irányzatot próbálja ötvözni - bizonyulhat a megfelelő útnak. Mindenesetre ezen kategórián belül is érdemes passzív rezgéscsillapító technológiával ellátott, legalább 32mm széles gumit fogadó vázat választani, így nemcsak a svájci utakon lesz felhőtlen a száguldás.
Specialized Aethos: profiknak is beválik, mindazonáltal kellő komfortot tesz lehetővé...
Grammok, turbulencia ide vagy oda, az országúti kerékpárok nem teljesítmény-centrikus iránya új távlatokat nyit mindenki számára. Végre a szegmensben minőségi, csúcsfejlesztéseket alkalmazó kényelmes bringák állnak rendelkezésre, és már csak az, hogy mennyire ragaszkodsz az aszfalthoz? Ha igen, akkor megannyi komfortra kihegyezett, de még relatíve keskeny, sima gumikkal rendelkező „endurance” - más néven „komfort” – országútik közül válogathatsz, amennyiben a vegyes talaj a vonzóbb, a futótűzként terjedő „gravel” típusú bringák tálcán kínálják a lehetőséget. A kettő közt pedig a múltból ismert cyclocross kerékpárok állnak, amelyek bár speciális felhasználáshoz készülnek – lásd cyclocross versenyzés – mégis szélesebb felhasználás előtt nyitnak kapukat. Bár ha lehet választani egy cyclocross és egy gravel bicikli között, a legtöbben az utóbbival járnak jobban…
A profik sem mindig a bitangmerev és/vagy aero bicajokat választják!
Hobbiszinten endurance!
Ebbe a kategóriába azokat a hajlított kormányos aszfaltra tervezett bringákat soroljuk, amelyek nem feltételezik a versenyszerű használatot, sokkal inkább a szabadidő-sportolás támasztotta követelményeknek szerint készülnek. Az „endurance” országútik több jellemző tulajdonsága szolgálja a használó kényelmét, elősegítve, hogy minél tovább maradhasson fájdalom, kellemetlenség nélkül a nyeregben, valamint biztonságosabb legyen számára a kerékpározás.
Nézzük meg, mitől komfort országúti egy kerékpár! A vázgeometria és a kialakítás meghatározó e téren, adott méretben egy klasszikus versenybringáénál rövidebb és lejjebb helyezkedik el a felsőcső, rövidebb az ülőcső, magasabb fejcső, és laposabb a villaszög. Ezen felül hosszabb láncvilla, alacsonyabbra csatlakozó rugalmasabb támvillák, kisebb átmérőjű (jellemzően 27,2mm) nyeregszár, valamint ballonosabb gumik számára nagyobb tér jellemzi. Végül szélesebb az áttételtartomány, ezen belül könnyebb áttételek közül válogathatsz, hiszen feltételezhetően nem egy profi versenyző tapossa majd a pedálokat. Ennek megfelelően a komfortországútikat elöl szinte kizárólag kompakt hajtóművekkel, 50-34-es lánctányérokkal szerelik. Ezen felül az „endurance” bringák sok esetben túra-kiegészítőket, sárvédőt fogadnak, így ha bármikor szükség lenne rájuk, fel lehet szerelni, vagyis egy- vagy párnapos túrákra, téli edzésekre is simán használhatod, nem úgy, mint egy vérbeli versenykerékpárt.
A recept: ballonos gumi, hosszú időn keresztül tartható testhelyzet, biztos irányítás, passzív rezgéscsillapítás...
A drágább endurance/komfort országúti kerékpároknál a váz és a villa egyaránt karbonkompozit alapanyagból készül. Ennek köszönhetően a tervezőnek lehetőség adódik, hogy szükségesetén rugalmasabb anyagot használjon, akár a nagyobb döccenők csillapítására, akár az érdesebb útfelület csillapítására. A passzív rezgéscsillapítás mellett számos gyártó aktív rezgéselnyelő technológiát használ (pl. Trek Isospeed, Specialized Future Shock) vagyis az ülőcsövet vagy a stucnit engedi elmozdulni a vázban vagy a villában. Az olcsóbb alumínium komfort kerékpárok esetében kizárólag ez utóbbiak fokozhatják a kényelmet, de az aktív rugótechnológia költséges, így a könnyűfémből készülteket jobbára csak a geometria és a „ducibb” gumik miatt nevezhetjük kényelmesnek.
Rugózás elől, rugózás hátul...
Valóban, a kényelem biztosításánál a ballonos gumi legalább annyira meghatározó, mint az effektív rugózás. Endurance bringákon felnifék esetében 28mm körül van gumiméret, a tárcsafékes bringákon 32mm a „norma”, de akár 38mm is előfordul. Ez már a gravel irányzat felé mutat, noha országúti vázgeometriával megvalósítva. A legkényelmesebb kerekeket az alacsony profilú karbonfelnikkel építik, és a küllők, valamint a fűzés keresztezései is számítanak ebből a szempontból. A komfortot tovább javítandó, számos gyártó speciális, a hagyományosnál jóval rugalmasabb karbon nyeregcsövet kínál. (A trendről korábban szakcikket is írtunk.) Nyilván a megfelelő nyereg, a vastagabb betekerő valamint a rugalmasabb kormány ugyancsak fokozhatja a kényelmet, és az endurance országúti kategóriában a gyártók előszeretettel élnek a lehetőséggel.
Célszerű egyébként szétválasztani a komfort-faktorokat: egyes technológiák a kerékpáron elfoglalt pozícióval biztosítják a kényelmet, mások az útegyenetlenségek csillapításával érik ez a komfortérzetnövelést. A pozícióért a fentebb leírt vázgeometria felelős, a rövidebb felsőcső és a magasabb homlokcső nem kényszerít arra, hogy versenyzőkhöz hasonlóan görbüljön a hát. A rövidebb (esetleg felfelé mutató) stucni is éppen ezért választják a gyártók. Aki nem szokta meg egy országúti versenyző testtartását, sokkal tovább bír tekerni az így megvalósult kényelmes pozícióban. Nem véletlen, hogy „endurance” bringáknak nevezik ezeket a gépeket, ami a szó angolul kitartást jelent. Például egy 200 kilométeres „granfondo” teljesítménytúra első 100 kilométeren lehet gyorsabb valaki egy merev légellenállásra vagy súlyra kihegyezett országúti paripával, de a pozíció miatt féltávnál a törzsizmok felmondják a szolgálatot, és onnantól a táv abszolválása kész kínszenvedés.
Specialized Roubaix: Future Shock elől, passzív rugózás hátul...
A tárcsafék és az elektronikus váltásvezérlés önmagában nem biztosít fizikális komfortot, azonban mindkettő javítja a kerékpár ergonómiáját és a kezelést. Egyszerűen kevesebb energia meg egy a fokozatok kiválasztására és a sebesség kontrollálására, ami mindenképpen üdvözítő.
Érdemes említést tenni arról is, hogy akik általában rossz minőségű utakon közlekednek - hiába szeretik vagy szokták meg a komoly országúti versenygépeket - egy mai modern komfort bringával ugyancsak jobban járhatnak. Bár az univerzális országúti versenykerékpárok a különböző karbon technológiáknak köszönhetően elég jól csillapítják az úthibákat és akár kissé ballonosabb gumikat is fogadnak, a komfort országútik ebből a szempontból egy fokkal még jobbak. Nem lehet véletlen, hogy a profi versenysportban a legrosszabb útfelületre a sztárok is ilyen bringákra ülnek át, jóllehet extrémmód alacsonyra állított kormánnyal, hosszú stucnival „megbolondítva”!
Ilyen-olyan aszfaltfelületen, múrván, lényegében bárhol...
Gravel
Az endurance kerékpár megfelelő kényelmet és biztos irányítást kínál szilárd burkolaton, de ma már az országúti kerékpár nemcsak aszfalton használható, hanem az extrém terepet leszámítva bármilyen körülmények közt. Ez a manapság futótűzként terjedő gravel típus sajátossága. Persze régen létezett koskormányos, terephasználatra is alkalmas típus cyclocross néven, de azok elsősorban épített pályák készülnek, a futást igénylő szakaszokhoz a gyors vállra vétellel, az extrém szűk kanyarokhoz a magas középcsapággyal. Vagyis a cyclocross gép számos tulajdonsággal rendelkezik, ami köznapi használatban nem életszerű. De legjobb, ha ezt a problémakört nem most, hanem egy későbbi szakcikkben bontjuk ki…
A gravel irányzat semmi ilyen kompromisszumot nem hordoz, pontosan arra találták, hogy a bicajos ne legyen az országúthoz kötve, hanem akár földutakon vagy erdőgazdasági utakon is kényelmesen kerékpározzon. És ha történetesen elfogy az aszfaltozott út, semmi gond: visszafordulás helyett mehetsz egyenesen tovább. Emellett a gravel bringa csomagos túrákra is alkalmasak, megtalálható rajtuk minden konzol, ami ehhez szükséges, és ez a vázgeometriában is tükröződik. Ebben a tekintetben a gravel minden más koskormányost „leköröz”: se a cyclocross, se az endurance bringa nem képes valódi túrakerékpár szerepet felölteni.
Ha már geometriát említtetettünk, nézzük hogyan viszonyul a gravel az endurance válfajhoz, valamint a klasszikus országútikhoz! Mivel friss irányzatról van szó, évről évre változik a trend. A fejcső - így a kormányzás - laposabb szöggel és megnövelt villautánfutással próbálja ötvözni az agilitást a stabilitással, valamint a mai montikhoz hasonlóan a felsőcső hosszú, amit a rövidebb stucni ellentételez. A középcsapágymagasság az országúti trendet követi, vagyis egyáltalán nem hajaz a cyclocross kerékpárokra. Egy szó, mint száz, a testhelyzet az endurance országútikhoz hasonló, néha kissé még a kényelem felé orientált, de a siker mindenképpen a természetes irányítás biztosításán áll vagy bukik. Olykor rendkívül sok teszteléssel kifinomult képletet sikerül elérni, ilyen például az általunk tesztelt 2021-es Specialized Diverge.
Amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a modern gravel bike már-már a korábbi MTB kerékpárok gumiméretével is kompatibilis, aminek köszönhetően ideig-óráig még a durva terepen is megállja helyét, bár a kerékfelfüggesztés ilyenkor természetesen hiányozni fog. A ballonos külsők ellenére mégis gyors haladást tesz lehetővé - mind országúton, mind könnyebb terepen -, köszönhetően a koskormánynak, vagyis az alacsonyabb testhelyzetnek.
És mivel nem versenyzésre találták ki, hanem élménybringázásra, ezért tervezésükkor a kényelem és a stabilitás ugyancsak fontos szempont. Az „endurance” bringákhoz hasonlóan számos passzív és aktív rugózó elem kerül beépítésre, ami terepen különösen hasznos. Összefoglalva a masszív tárcsafékre optimalizált váz, tubeless terepgumik, a kompakt vagy egylánckerekes áttétel a gravel sokak álmát váltják valóra: ez a típus a „mindenre használható kerékpár” legjobb megtestesítője.
Klasszikus túrakerékpárok
A rendszeresen túrázók is minden bizonnyal értékelni fogják az endurance országúti kerékpárok kényelmes, stabil vázgeometriáját, azonban a piacon kaphatók kimondottan túrázásra való országúti bringák is. A különbséget főként az jelenti, hogy ezek mindenféle kiegészítő felszerelést, sárvédőt, csomagtartót, világítást fogadnak, a vázanyag pedig sokszor acélötvözet, hiszen eme tradicionális alapanyag strapabíróbb, mint bármely más - csomaggal felmálházva hatványozottan. Rövidebb túrákat persze nyugodtan teljesítesz komfort országútival, ha viszont klasszikus többnapos vagy –hetes csomagos túrákhoz speciális bringa dukál!
A gravel bringákkal összehasonlítva a klasszikus túrakerékpár már kevesebb extrát kínál: főleg amikor a gravel „bikepacking” válfaját nézzük. Ez utóbbinál bőven találunk acélvázas, strapabíróságra és tartósságra kihegyezett modelleket, amelyek akár világkörüli kalandokhoz is tökéletes eszközök.
Egyenes kormánnyal?
Habár itt koskormányos országúti bringákkal foglalkozunk, szerintünk egyáltalán nem ciki aszfaltos használathoz vagy túrázáshoz egyenes kormányos felállást választani. Nyilván az egyenes kormánynak vannak korlátai a fogáspontok és a különböző felvehető testhelyzet tekintetében, de sokaknak egyetlen jól bevált pozíció is elegendő lehet. Arra figyelni kell, hogy ilyenkor a stucni legyen kellő hosszú, hogy az irányítás ne váljon túl agilissá. Végtére a kényelmes, komfortos „országúti” kerékpárt ugyanúgy megtalálhatod egy divatos, sportos, könnyű fitness bringában is!
A jövő
A konvencionális határokat lebontó gravel irányzat megragadta a kerékpárosok fantáziáját, az utóbbi években, mind országútról, mind az MTB táborból rengeteg rajongót szerzett. Valószínűleg itt tartós trendről beszélhetünk. A nem terephasználatra szánt országúti vonalon pedig az endurance kategória veszi át az uralmat, ahogy egyre többen látják be, hogy bicajos élményben a tempó a mindössze egy összetevő. A személyes fizikális korlátokat el kell fogadni, így pusztán az élvezetekre összpontosíthatsz, nap nap után, fájdalom és kellemetlenségek nélkül.
Ha egyetértesz a cikkben foglaltakkal, kérjük, oszd meg másokkal! Remélhetően a jövőben egyre többen hajthatnak olyan országúti bringát, ami nem az egoról szól, hanem a valódi bicajos élménynekről!