Jófajta paripát venni manapság jelentős befektetés, akár újban, akár használtban gondolkodsz. A vételár az egyik fő kiválasztási szempont. Örök kérdés, hogy az adott összegért újat vagy használtat érdemes beszerezni. Mindkettő mellett szólnak érvek és ellenérvek, a döntés függhet az összegtől, a kerékpártípustól, illetve attól is, hogy milyen műszaki ismeretekkel rendelkezik a vásárló. Amennyiben az utóbbira esik a választás, érdemes megfontolni a használt kerékpárvásárlás nehézségeiről szóló Bikepro cikket. Ha új mellett döntesz, mindenekelőtt „Hogyan vásárolj jó kerékpárt?” című ingyenes kiadványunk elolvasása javasolt.
1. Árszint
A vásárlás során egyik gyakran elkövetett hiba a vételár meghatározása. Mondhatjuk azt, hogy ez a paraméter adott, ennyire telik, másra kell a pénz. Az érem másik oldalán viszont tények állnak: tudniillik egy árszint alatt a vásárló garantáltan nem lesz elégedett a paripával, részben működése miatt, másrészt mert nem lesz megbízható, kellőképp strapabíró. Habár sokan vágnak bele azzal a stratégiával, hogy idővel kicseréknek majd ezt meg azt a bicajon, ez nagyobb költséggel jár, mint amikor eredetileg egy magasabb technikai színvonalat választanak. És sok esetben pont azért hiúsul meg a fejlesztés, mert hogy a silányabb bicaj nem szerethető annyira, hogy nagyobb összeget áldozz rá.
A kompatibilitás gondok is gyakran nehezítik a fejlesztést, mivel a pár éves gépek nem mindig fogadják a fejlettebb technikát.
Hol merülhet fel kompatibilitásprobléma? A fék- és váltórendszer mindenképp ilyen. Például a menetes 7-fokozatú racsni helyére nem lehet több fokozatút szerelni, így az áttételezés és fokozatszám limitált, továbbá a felnifékből sem lehet hidraulikus tárcsást csinálni. Ugyanígy az egykoron népszerű 26” kerékméret is gyakorta korlátozó tényező, mert már nincs hozzá megfelelő alkatrészválaszték.
Persze nem csak a túlontúl alacsony ár felé lehet tévedni, hanem a másik irányba is. Sokan gondolják, hogy egy igényes, drága bicaj meghozza a kedvet a kerékpározáshoz, de hamar rájönnek, hogy ez önmagában nem elég motiváció. Az álomkategória tényleg azoknak való, akik már bejárták az egész „kerékpárkalandot”, és valami különlegesre vágynak. Más szóval egy közép- és egy csúcskategóriás bicaj közti különbséget leginkább az tudja értékelni, aki kellő tapasztalattal és képességgel rendelkezik a kerékpározás terén. Áll ez mind az alkatrészekre, mind a vázalapanyagra.
Látható, hogy a legtöbb vásárló a végletek kerülésével jár jól, azaz minden a középkategória felé mutat.
Ez igaz bármely kerékpártípusra a MTB-től az országútin keresztül a ma közkedvelt gravel vagy pedelec ebike-ra. Ha csakis a vételárat nézzük, manapság új bicajt 200 ezer Ft alatt nem érdemes gondolkodni, legfeljebb akkor, ha a gépet nagyon ritkán és csak egy bizonyos célra használjuk. Viszont kb. háromnegyedmillió felett azon érdemes elgondolkodni, hogy tényleg ki lesz-e használva az a plusz „tudás”, amit egy felsőbb kategóriás modell nyújt. Természetesen az összeg függ a kerékpártípustól és tervezett felhasználástól: egy ebike esetében nem itt lesznek a határok, hanem fél millióval feljebb, egy össztelós MTB esetében hasonlóképp.
2. Célok téves felmérése
Nehéz belevágni egy új „bicajkalandba”. Még a sok tapasztalattal rendelkező kerékpáros is tévedhet abban, hogy egy új stílus – mint például a gravel – kedvére való lesz-e? Ha kevés tapasztalattal hátad mögött vágsz bele a vásárlásba, könnyen tévedhetsz abban, hogy milyen célokra fogod használni a bicajt. Íme néhány tipikus eset!
Megigéz a kerékpár-közvetítéseken látott országúti kerékpár, az eszeveszett száguldás, de a vásárlás után hamar ráébredsz, hogy a hazai útinfrastruktúra és közlekedési morál ezt a stílust nem igazán támogatja. Vagy megtetszik az ötlet, hogy az ösvényeken fogsz „csapatni” bütykös gumikkal, de a terepen hamar kiütközik a fő korlát: nevezetesen a kerékpárirányítás-készség, amit megtanulni időigényes, egy bizonyos kor felett pedig többé-kevésbé lehetetlen. Végezetül elképzeled, hogy egy túrázni fogsz a bicajon, és ezért egy trekking típust vásárolsz, de elmész egy túrúra, és kiderül, hogy ez számodra a „hátamon a házam” stílus nem nagy élvezet.
A fenti példák azt mutatják, hogy az élet egyéb területeihez hasonlóan az álom és a valóság itt is gyakran más és más.
Mindenképp érdemes vásárlás előtt próbára tenni az elméletet!
Ez történhet ismerőstől kölcsönvett bicajjal vagy bérléssel. Így vagy úgy, fontos tapasztalatot lehet szerezni előre, és nemcsak a felhasználás, hanem a méretezés terén is (lásd később).
Szerencsére vannak kerékpártípusok, amelyek több célra is befoghatók. Például a „cross” típus simán használható munkába járásra, napi közlekedésre, hétvégén kirándulásra, de a nagy nyári bicajtúra sem lehetetlen feladat számára. Vagyis egy ilyen masina nyújt némi mozgásteret, ha a gyakorlat mást mutat, mint az elmélet. Az érem másik oldalán pedig a speciális típusok vannak, mint mondjuk az MTB downhill vagy az országúti időfutam, amelyek egy meghatározott célra valók, és minden egyéb helyzetben nagyon távol van az ideálistól. Ezek a specialista gépek csakis tapasztalt bicajosoknal ajánlhatók, akik biztosan tudják, hogy mit akarnak, továbbá meg merik reszkírozni az esetleges csalódást.
3. Méretprobléma
A kerékpárok döntő része több vázmérettel kerül forgalomba, ami testmagassághoz és személyes anatómiához igazodik. A helyes vázméret kiválasztásáról számos szakcikk és segédanyag született. Íme egy általános útmutató, egy másik írás az alacsony termetűeknek, egy pedig a hórihorgas bicajosoknak!
A vázméret eltalálása önmaga problémaforrás.
Főleg manapság, amikor a piaci kínálat pár méretre redukálódott, és a megváltozott kerékpártípusok és vázgeometriák újabb és újabb méretezésrendszert hívtak életre. Jó tudni, hogy máshogy méretezik az MTB, az országúti, a gravel vagy a hagyományos városi kerékpárokat, ezen felül a kerékméret is meghatározza a vázméretet, amelyből egyre több van forgalomban. A fent említett általános vázméretezés cikk ezeket a kérdéseket egytől egyig feldolgozza.
Sok esetben a vásárlónak két vázméret is elfogadható, de az is előfordulhat az is, hogy az adott márka adott típusának egyik vázmérete sem megfelelő. Jellemzően az egyik kényelmetlenül kicsi, a következő pedig már túl nagy. Ebben az esetben egy másik típussal érdemes próbálkozni, remélve, hogy ott a két méret közé pozícionálták a releváns méretet, amelyre bőven van esély. Sajnos sok vásárló nem megy el ideáig, és idejekorán kompromisszumot köt…
Ha megvan a kerékpár, de mégsem az ideális méret, akkor is van lehetőség némi korrekcióra. A nyereg és kormánypozíció beállításával, valamint egyes alkatrészek cseréjével az állapot javítható. Persze egy bizonyos határon túl már nem, ebben az esetben célszerű egy másik kerékpár után nézni. Esetleg felmerülhet a vázcsere, habár ez gyakran túl költséges a kerékpár értékéhez képest. (A kerékpár testhez állításával egy korábbi szakcikkben részletesen foglalkoztunk.)
Összefoglalva azt javasoljuk, hogy a vásárló tájékozódjon az adott modell méretezéséről, hasonlítsa össze a kínált méretet a meglévő kerékpárral, vásárlás előtt próbáljon ki néhány azonos vázméretű paripát.
Költséges módosításokba pedig csakis akkor kezdjen bele, ha van remény a sikerre. Amennyiben a jelenlegi testhelyzet nagyon kényelmetlen, kicsi az esélye, hogy beállítással és alkatrészcserével tökéletes lesz, viszont ha majdnem jó, de mégsem, akkor a finomhangolás, több mint ajánlott.
4. Egyéni adottságok
Fontos tisztában lenni az egyéni adottságokkal. Ezek egy részét fentebb már érintettük: röviden a kerékpározásban és bicajokkal szerzett tapasztalat meghatározza, hogy milyen típusok válhatnak be. Sok modellnél a gyártó a menettulajdonságokat úgy hangolja, hogy az tapasztalt, jobb erőnlétben lévő vagy jobb irányítástechnikai képeségekkel rendelkező bicajosok számára nyújt nagyobb élményt. Ezek rendszerint agilisabb menettulajdonságokat mutatnak, ami gyors reakcióképességet feltételez. A kevésbé gyakorlott bicajosok kiszámíthatóbb menettulajdonságokkal járnak jobban, ezeket könnyebb manőverezni, továbbá kisebb velük a balesetveszély.
A legtöbb gyártó mind az MTB, mind az országúti kínálatot ezen elvek szerint (is) tagolja. Például a hobbi MTB kategóriában rendszerint mindenki által könnyen kezelhető gépek kapnak helyet, országútra az „endurance road” nem igényel versenyzős képességeket. Ma már a gravel bicajok között is kapható teljesítmény-orientált és csomagos túrázásra, kalandozásra hangolt. Ez utóbbi már-már MTB jellegű menetkaraktert kínál, ami terepen nagy előnyt jelent a gyakorlattal nem rendelkezőknek.
Az egyéni adottságok közé soroljuk a testtömeget is!
Ez érzékeny kérdés, de elvitathatatlan, hogy a 70 kilós versenyzőkre tervezett országúti vagy MTB XC sportkerékpár 110 kg terhelés alatt nem nyújtja azokat a menettulajdonságokat, amit a gyártó elképzelt. Emellett tartóssága és a megbízhatósága sem lesz kielégítő. És ez akkor is igaz, ha 110 kg színtiszta izomról van szó! Ha 110 kg testtömeg mellett is a teljesítménymaximalizálás a cél, akkor meg kell találni azt a bringát, amelyik megfelelő vázgeometriát kínál erősebb, stabilabb vázszerkezettel és strapabíró (nem versenyzésre optimalizált) kerékkel és alkatrészekkel párosítva. Például karbon vagy pillekönnyű aluötvözet helyett masszív cro-mo acél vázra épül.
Végezetül ott a hajlékonyság és a kényelem kérdése. Az idősebbek és az ülőmunkát végzők nem fogják tudni azt a testhelyzetet felvenni a bicajon, amit a fitt fiatalok. Ennek megfelelően módosítások szükségesek, mint például a kormány- vagy a nyereg típusa. Ezáltal a súlypont is megváltozik, ami pedig a menetkaraktert befolyásolja. Simán elképzelhető, hogy egyenes háttal használva egy versenypozícióra optimalizált bicajon túlontúl kevés lesz a tapadás az első keréken.
A szerényebb leadott erő pedig kihat a beállításra és a kényelmere. Ez utóbbi fontos azoknak, akik hosszabb távokat tesznek meg, a fél-egy órát tekerők sok esetben elvannak kevesebb kényelmet kínáló kerékpáron is. Ezekkel a kérdésekkel egy korábbi szakcikkben foglalkoztunk, a kormánybeállítással hasonlóképp.
5. Kihagyhatatlan ajánlat
A fenti 4 kritérium minden esetben előnyt élvez az ár/érték aránnyal szemben. Lehet a bicajon bármilyen jó alkatrész, ha a vázméret nem jó, hasonlóképp egy nem pont a célnak megfelelő típus vagy vázméret hátrányait nem fogja kompenzálni, hogy kihagyhatatlan vétel volt. Mellesleg a különböző árszintű alkatrészek közt manapság nincs is nagy különbség, vagyis nem a felszereltség lesz az, ami meghatározza a bicajos élményt. Más szóval a kerékpáron lévő kontaktpontok – lásd a nyereg, a markolat és a pedál – kiválasztása fontosabb, mint az alkatrészek színvonala. A gyártók ezeken szeretnek spórolni, és vásárláskor érdemes ellenőrizni, hogy megfelelők lesznek-e? Ha egy leárazott bicajon silány a nyereg, markolat, akkor lehet, hogy a megtakarítás egy része arra fog elmenni, hogy ezeket orvosold.
Ehhez a kérdéshez fűzhető az is, hogy a kerékpárvásárlás néhány kiegészítő felszerelés beszerzését is maga után vonhatja. Például utcai cipőben, nadrágban nem lesz tökéletes a bicajos élmény. A farmer dörzsöl, a szabadidőcipőnek pedig túl hajlékony a talpa. Sokak számára a bicajos kesztyű új dimenziót nyit, egy nem izzadtsággyűjtő pamutpóló hasonlóképp. Ezekre mindenképp fordíts figyelmet, egyrészt a költségvetésnél, másrészt, hogy a bicajvásárlással együtt ezek is mihamarabb megvalósuljanak.
Ha tetszett a tartalom, keresd a „gyakran elkövetett hibák” sorozat másik két epizódját! Ehhez célszerű feliratkozni a Bikepro hírlevélre, és akkor a megjelenés „házhoz jön”. A cikket megosztva több kerékpároshoz jut el a benne lévő ismeret.
