A gyorszár többnyire kerékrögzítésre szolgáló alkatrész, működése a pedig következő: a hagyományos nyílt saruval rendelkező kerékrögzítésnél az üreges agytengelybe 5mm-es pálca kerül, a szerkezet az egyik oldalon menetes és tengelyanyát fogad, a másikon karral működtetett excenteres szerelvényből áll. A gyorskioldóval felszerelt kerekek a kar nyitásával és zárásával szerszám nélkül eltávolíthatók, beszerelhetők valamint cserélhetők. Ez a folyamat lényegesen gyorsabban, mint a tömörtengelyű, tengelyanyát fogadó kerék esetében. Persze a gyorszár nemcsak a kerék zárásához használatos: hasonló mechanizmust használnak a nyeregcsőbilincsek és az összecsukható kerékpárok eleminek működtetésére.
A gyorszárral kapcsolatban negatívumként említhető, hogy sebezhetőbbé teszi a kereket a lopással szemben, valamint ügyelni kell arra, hogy a mechanikája megfelelően erővel legyen meghúzva. Az előbbire valóban ügyelni kell: a fokozottan veszélyeztetett környéken lezárt bicajt lopásgátló kerék- és nyeregrögzítéssel célszerű ellátni. A biztos megszorítás viszont könnyen elsajátítható: ezzel kapcsolatban cikkünk pontos eligazítást ad. A kerékgyorszár kizárólag üreges tengellyel ellátott kerékbe szerelhető be, vagyis a tengelyanyát nem lehet ilyen rendszerű rögzítésre lecserélni. Esetleg szóba jöhet a tengelycsere, ami bármely kerékpárszervizben - vagy megfelelő szerszámokkal otthon is - megoldható. Mindemellett érdemes tájékozódni a kerékagytípussal kapcsolatban, minthogy a kerékalkatrészek rendszerint modell- vagy típusspecifikusak.
Történet
A gyorszár története a kerékpáripar egyik nagy mérföldköve. Talán nem is gondolnánk, hogy ez a jelentéktelennek tűnő alkatrész indította útnak a legendás Campagnolo márkát. Tullio Campagnolo, a neves olasz kerékpárversenyző, 1930-ban keréktengely-zár szabadalmat jegyez be, amely lehetővé teszi, hogy a kerék bármilyen körülmények közt, szerszámmentesen ki- és beszerelhető legyen. Ez akkoriban nagy segítség volt, hiszen a tengelyanyát nemcsak a defektjavításhoz, hanem az áttételi fokozat módosításához oldani kellett. Ma szerencsére az utóbbi már nem igényel szerelést...
A gyorszár megváltásként jött a versenyzőknek, akik a hegytetőn a kereket pillanatok alatt megfordították, így nagyobb áttétellel pedálozhattak a lejtőn. Az emelkedő előtt ismét leszálltak, hogy hegymenetben könnyebb áttételt hajtsanak. A keréktengely gyorskioldásával rengeteg időt lehetett megtakarítani, ráadásul néhány évvel később a gyorszár-mechanika távirányítást kapott, így a kerék azonos oldalán lévő lánckerekek közt leszállás nélkül lehetett válogatni. Ezen kezdetleges váltószerkezetek tették híressé az említett patinás olasz márkát.
Biztonságos?
Felnifékrendszerek esetében a gyorszár használatával kapcsolatban komoly aggály nemigen merül fel. Az excenteres zárómechanika alkalmazása a véletlenszerű kioldás lehetőségét lényegében kiküszöböli. Amennyiben a kerék menetközben meglazul, az csakis a helytelen zárásnak tudható be. Legjobb, ha gyorszárműködtetés ismertetését a kioldással kezdjük! Ez ugyebár a kar tengellyel párhuzamos elfordításával történik, vagyis a kart nem a tengely körül tekerjük! A kioldás viszonylag nagy erőfeszítést igényel. Ha a gyorszár régen nem volt megmozdítva, az elfordításhoz a karra esetleg csövet kell húzni, hogy az erőkarnagyobb legyen. Ilyenkor jó ötlet egy kevés csavarlazítót (WD-40) fújni a mechanikára.
Kioldás után a karral ellentételes oldalon lévő anyacsavart néhány fordulatot ki kell hajtani. Ennek okát később elmagyarázzuk. Ezután a kerék a váz- vagy villasaruból már kivehető. Jellemzően a kerék kiszerelése defektjavítás vagy egyéb szerelés, karbantartás vagy tisztítás esetén válik szükségessé. jó ötlet a kerékkioldás előtt a hátsó váltóval a láncot legkisebb lánckerékre helyezni.
A kerék visszaszereléséhez a kereket a váz- vagy villasaruba kell illeszteni. Ehhez a felnit a fékpofák/betétek közé kell pozícionálni, hátsó kerék esetén a váltókanalat is igazgatni szükséges. Ennek menete a következő: vezesd a hátsó kereket a saru irányába, úgy, hogy a legkisebb lánckerék a láncot célozza meg. Ha ez elsőre nem sikerül, a kezeddel nyomd lefele a hátsó váltót, amely így nagyobb helyet hagy a kis lánckeréknek. Amikor a kis lánckerék „megtalálta” a láncot, a kereket illeszd a saruba. Függőleges saru esetén ez értelemszerűen felfele, vízszintes sarunál hátrafelé történik. Az első kerék visszaszerelésénél mindössze annyi a feladat, hogy az agytengellyel „eltaláld” a villasaru nyílását, a kerék többnyire simán belecsúszik.
Rögzítés
Bármelyik kerékről van szó, a rögzítés első lépése a kar túloldalán lévő anyacsavar beállítása. Mint ahogy fentebb leírtuk, a kerék kivételénél az anyát néhány fordulattal kitekerted, így most körülbelül ennyit kell szorítani rajta. Nyomd a kereket a saruba, majd próbáld meg elfordítani a gyorszárkart. Amennyiben a kar túl könnyen záródik (az utolsó 1-2 centinél nem kell erősen nyomni, valamint a kar a tenyereden nem hagy nyomot), nyisd ki, és tekerd be az anyát fél fordulattal! Próbáld meg újra!
A másik eset, hogy lehetetlen a kart ütközésig befordítani. Ilyenkor csavard kifele az anyát fél fordulattal, majd ismételd meg a fentiek szerint. A megszorítási nyomatékkal kapcsolatban jó irányelv, hogy a gyorszárkar hagyjon nyomot a tenyéren. Minél erősebben húzod meg, a kerék annál stabilabban áll a saruban, és a kimozdulás esélye csökken. A záráshoz szerszámot - hosszabbító csövet - semmi esetre se használj, mert akkor nem fogod tudni defekt esetén kinyitni. Érdemes még megjegyezni, hogy a gyorszárt a kerékpár normális álló helyzetében célszerű működtetni, így a váz súlya a tengelyt a helyére csúsztassa. Ergo a műveletet ne fejjel lefelé fordított biciklin végezd!
A kerékpározás előtti rutinellenőrzés része a kerékrögzítés, amelynek során a gyorszár használata is begyakorolható. Indulás előtt nyisd ki a kart, majd hajtsd vissza, ellenőrizd, hogy a rögzítés elég szoros-e! Ha a tenyereden a kar behajtása nyomot hagy, akkor a megszorítás megfelelő, nincs mitől tartanod. A rendszeres nyitogatással egyúttal megelőzhető a mechanika „berohadása”, és az ebből adódó nehézkes működtetés. Ez akkor tudja a leginkább megkeseríteni az életet, amikor leginkább vagy szükség a gyors kioldásra: jellemzően az út során elszenvedett defekt során!
Tulajdonképpen az egyik fő érv a minőségi gyorszár beszerzése mellett a pontosabb megmunkálásnak köszönhető megbízható működés. Fontos, hogy a gyártó megfelelő alapanyagokat használjon az excenter mechanikában, vagyis a kontaktfelületetek legyenek egymással kompatibilisek, kínáljanak tökéletes illeszkedést. Például az alu/alu alkatrészek egymáson csúsztatása egy idő után nehézkes működést és berágást eredményez. Az „összerohadás” is hamarabb következik be. Ellenben az alu/műanyag vagy acél/acél viszont sikló kombináció, és tartós, megbízható működést tesz lehetővé.
Tárcsafékes használat
A modern tárcsafékrendszereknél a kerékrögzítésre ható erők másképp alakulnak, mint a felnifékeknél. Egyrészt a kis tárcsa és a nagy fékhatás miatt a tengelyre ható erő hatványozott, másrészt ennek iránya majdnem egyenesen lefele mutat. Ez ugyebár a hagyományos váz- vagy villasaru-nyílás iránya. Így nagy sebességnél lejtőn hevesen lassítva a fékerő képes a tengelyt kilökni a saruból, ami súlyos balesethez vezethet. Ennek orvoslására vezették be a kerékpárgyártók a villasarun elhelyezett „nyelvpárt”, amely megakadályozza a kerék esetleges kimozdulását.
A fenti gyorszárműködtetés-útmutatóban említett anyacsavarkioldás a „nyelvek” kikerülését szolgálja: máskülönben a legtöbb esetben a kar elfordítása elegendő lenne a kerék kivételéhez. Hátul nincsenek nyelvek, hiszen ott a kerékpáros súlya elegendő az elmozdulás megakadályozásához, valamint az esetleges kilazulás nem jár olyan súlyos következményekkel, mint az első kerék esetében. Mindenesetre tárcsafékes kerékpáron érdemes masszív mechanikát alkalmazó, minőségi gyorszárat alkalmazni: vagyis nem a legkönnyebbet vagy legolcsóbbat, ami kapható. A nehezebb, erősebb belső mechanikás típusokkal lényegesen nagyobb szorítóerő érhető el, ami plusz biztonságot nyújt. Emellett érdemes a villasarun elhelyezett nyelvek állapotát rendszeresen ellenőrizni: a magnéziumlábas teleszkóvilláknál gyakori a használat során a nyelv lekopik, ami kompromittálhatja a biztonságot.
Gyorszártípusok
Mindenekelőtt foglalkozzunk a hagyományos karos, nyíltsarus gyorszárral, majd rátérünk a különböző változatokra! A kar által működtetett excenteres mechanika lehet belső vagy külső mechanikás típus (lásd a fenti képen látható zár). Az utóbbi az egyszerűbb: itt az excenter egy konkáv műanyag elemnek támaszkodik, így fejt ki szorítóerőt. A műanyagot kissé összepréseli, ráadásul a szerkezet húzása a tengellyel nem egyenközű, ergo rendesen megszorítva a tengelyt képes meghajlítani. Nem utolsósorban a mechanika nyitott, azaz kap hideget-meleget, vizet, koszt és miegymást. Ez nem a hosszú, megbízható működés záloga…
A belső mechanikás gyorszár (lásd a fenti képen szereplő típusok) az előbb felsorolt összes hiányosságot orvosolja. Egyetlen gond, hogy nehezebb, és sok esetben költségesebb, mint a másik variáns. Érdemes megemlíteni, hogy mind a belső, mind a külső mechanikából több kialakítás van forgalomban, van, amelyik az átlagnál jobb, és van egészen silány is. Külsőnél a kisebb, de pontosabban megmunkált, gömbfelületű (nem hengeres) excenter rendszerint jobb működést tesz lehetővé. Belsőnél pedig a rendkívül erős anyagból készült nagyobb méretű szerkezet szokott csodálatos finom funkcionálást biztosítani – persze ez áll a legmesszebb a kívánatos pillekönnyű tömegtől.
A költséget tekintve általánosságban elmondható, hogy középkategóriás szintig a kerékpárokhoz és kerékszettekhez szinte kizárólag egyszerű mechanikával rendelkező, relatíve nehéz gyorszár jár. Ezeket célszerű egy utólag megvásárolt gyorszárral kiváltani, mint ahogy a legtöbben a kerékpárral érkezett az eredeti pedált, markolatot vagy nyereggel sem hagyják fent – legalábbis huzamosabb ideig. Amíg egy átlagos külső mechanikás olcsó gyorszár – amellett, hogy működése sem a legfinomabb, illetve megbízhatóbb párban akár 50 grammal nehezebb lehet egy igényes, minőségi darabnál.
Egy szinttel feljebb következnek az alufejjel rendelkező külső mechanikás, valamivel nagyobb pontosságot és erősebb pálcát nyújtó darabok. A felső árkategóriában a kerekekhez már többnyire precíz belső vagy külső mechanikás gyorszárak járnak. Ezekben már titán-, vagy alutengelyek kapnak helyet, akár karbon gyorszár karral működtetve. Ez egyértelműen legkönnyebb kombináció. Mindazonáltal a pillekönnyű gyorszárak kezelését óvatosan és pontosan kell végezni, így elkerülhető a meghajlás vagy törés.
Külső mechanikás típusból is lehet csodálatos működést kihozni - persze nem 1-2 ezer forintból...
Szorítási erő tekintetében a belső mechanikás Shimano, Mavic, Campagnolo és FSA gyorszárak viszik a prímet. Itt lényeges a pontos megmunkálás, valamint az erős, edzett alapanyag használata. Belső mechanika esetében a gyorszárkar és a tengely acél alkatrészei egymáson csúsznak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az acél excenter meghúzásakor nem nyomódik össze, mint a külső mechanikás fejnél lévő köztes műanyag elem. Ez utóbbinak van némi rugalmassága, így a megszorítási erő nem ideális, másrészt a külső mechanika kevésbé lesz tartós.
Egyéb nyíltsarus gyorszártípusok – tengelyméret, lopásgátló, hagyományos tengelyanya
Létezik nem excenterkaros működtetés is, amelyre a legjobb példa a DT SWISS RWS gyorszár. Itt a kart úgy kell becsavarni, mintha egy óriás szárnyas anya lenne, viszont a speciális menetemelkedésnek köszönhetően bőven megfelelő szorítóerőt biztosít. Egy másik innovatív változat a CRANK BROTHERS által fémjelzett – ma már egyéb márkáktól is elérhető - kettős kar. Itt az egyik kar meghúzása beveszi a biztonsági „nyelvek” okozta játékot, majd a másik egy eltérő excenteráttétellel végzi magát a megszorítást.
Említsük meg, hogy a nyíltsarus kerékrögzítéshez kapható imbuszcsavaros rendszerű megoldás, ahol a gyártók – legalábbis magasabb színvonalon – finomabb menetemelkedéssel kellő szorítóerőt terveznek a rendszerbe. Itt ugyebár nem a hagyományos értelemben vett gyorszárról van szó, és a működtetéshez rendszerint 5mm-es imbuszkulcs szükséges. Előnye a kisebb tömeg és picit jobb biztonság az esetleges utcai lopás ellen.
Amennyiben az utóbbi miatt választanál nem karos kerékrögzítést, mindenképpen jobb megoldás a speciális kulcsot igénylő típus. Ilyenből többféle áll rendelkezésre. Az ABUS német zárspecialista kínálatában pedig létezik olyan gyorszár-jellegű kerékrögzítés, amelynek oldásához a kerékpárt fejre kell állítani. Ez rendesen lezárt kerékpár esetében lehetetlen feladat elé állítja a tolvajt. Az imént felsorolttípusok egyike sem jár a bicajokhoz vagy kerékszettekhez, vagyis utólag kell beszerezni. A Bikepro webáruház e téren jó csapásirány lehet.
Alább a német ABUS zseniális keréklopást megelőző zára...
Jó tudni, hogy a nyíltsaruval rendelkező vázakhoz és villához a szokványos 5mm-es pálcaméretnél vastagabb gyorszár is kapható. A túlméretes 9mm-es típus kizárólag a vele kompatibilis kerékagyakba és vázelemekbe illeszthető be. Fő előnye a nagyobb fokú stabilitás és biztonság. Egyes rendszerek esetében a túlméretes gyorszár magát a tengelycsatlakozást helyettesíti, így bármely vázba vagy villába alkalmazható. Ezzel a variációval meg is érkeztünk a kerékrögzítés kurrens rendszeréhez, az átütőtengelyhez…
Thru-axle átütőtengelyes kerekek
Tisztánlátás végett szögezzük le, hogy a kerékrögzítés a vázban és az első villában történhet nyitott sarus módon - korábban ez volt az egyeduralkodó rendszer -, vagy korszerű átütőtengellyel, amit sokszor az angol elnevezés után „Thru Axle”-nek hívnak. Ahogy a nyitott sarunál, a kerékrögzítés lehet gyorsrögzítős vagy csavaranyás, hasonlóképpen az átütőtengelyes kerékrögzítés is kapható gyorszáras vagy imbuszcsavarral működtethető.
Az átütőtengely alkalmazása a tárcsafékeknél említett biztosági kérdést szerencsére egyszer és mindenkorra megoldja, hiszen a saru immár zárt, a tengely semmilyen irányba nem tud elmozdulni. Persze a gyorszár biztos rögzítéséről gondoskodni kell, máskülönben a kar kioldhat, a vibráció miatt pedig a tengely is kitekeredhet. Dacára ennek esélye is kisebb, mint a nyíltsarus kerékrögzítés esetében.
A rossz hír, hogy az átütőtengelyes kerékrögzítést alkalmazó vázak és villák sokféle tengelytípust fogadhatnak: nincs pár egységes szabvány, mint a nyílt típus esetében. Vagyis a tengely kiválasztásakor számos paraméterre figyelni. A megannyi „tengelyszabvány” miatt a gyorszár már nem a kerék részét képezi, az átütőtengelyes kerékpárok esetében a vázszetthez tartozó komponens. Mik a variációk? Több különböző tengelyátmérő, -hossz és menetemelkedés. MTB kerékpárokon elől a tengelyátmérő 15 vagy 20mm, de ma már inkább az előbbi az elterjedtebb. Országúti/gravel Thru axle rögzítés elől 12mm-es tengelyt alkalmaz. A tengelyhossz 100mm, BOOST rendszer esetében 110mm. És évről évre jelennek meg új „szabványok”, vagyis teljes a káosz. Ennek megfelelően a Thru-axle tengelypótlás nem egyszerű feladat: figyelni kell a menetes szakasz hosszára, a menetsűrűségre/menetemelkedésre is.
Szerintünk legjobb a váz technika leírásában elmerülve meghatározni a szükséges típust. Ha ez megvan, dönthetsz gyorszáras vagy imbuszcsavaros tengelyrögzítés között. A gyorszár ugyanazokkal az előnyökkel kecsegtet, mint a nyíltsarus kerékpárok esetében: garantálja a gyors és szerszámmentes működtetést. Máskülönben 5 és/vagy 6mm-es imbuszkulcs szükséges az átütőtengelyek kioldásához, ami vagy van nálad, vagy nincs…
Mint látható nincs új a nap alatt: Thru-axle ide vagy oda, a népszerű karral működtetett gyorszár tovább él. Immár 92 éve jegyezték be a szabadalmát, és még mindig van jogosultsága a kerékpáron. Működtetése a kezdeti begyakorlás után intuitív, megbízható, és mint nevében áll: „gyors”. Végezetül egy kérés: ha szeretnéd, hogy mások is tudatosan és biztonságosan kezeljék a karos kerékrögzítést, gyorszáras irományunkat oszd meg bármely közösségi platformon!
