A különböző alu és titán csövek után ami érdemi változást hozott, az a karbon nyeregpálca volt. Igazából egy dolgoban jeleskedett, és ez pedig a súly. Bár ez azért nem kevés. Állíthatóság terén ugyanzt, vagy még egy picivel kevesebbet is nyújt mint a hagyományos acél pálcák. Ráadásul a 7-ról 8 mm-re növelt magasságuk nem is kompatibilis az összes nyeregcső fejjel. A karbon, egy szuper jó anyag. Leginkább a húzási igénybevételt szereti, de nagy átmérőjű csövek mellett hihetetlenül merev és erős szerkezeteket lehet belőle létrehozni. Nos a nyeregpálca pont ennek az ellenkezője. Viszonylag kicsi az átmérője, szorongatja a felületét a nyeregcsőfej, amit különösen nem kedvel a karbon. Ezért is van többnyire betekerve a felületük extra rétegekkel ott, hogy a nyeregcsőfej ráfog. Na meg ugye mint legfőbb terhelés, ott a kerékpáros súlya. Ami elhajlítani igyekszik a pálcát. Ez a fajta terhelés sem a karbon kedvence. (a horgászbotok totál más elven működnek) A hajlítgatáson felül van még egy terhelés típus amit kevésbé szívlel a karbon nyeregpálca, ez pedig csavarás, ami a nyergen ülve féloldalas terhelsénél keletkezik . A nyeregpálcák keresztátkötővel történő megerősítése pont e hatás ellen hat, így ez már némileg jobb verzió. Ezt láthatod az alábbi képen.
Aztán úgy 2006 tájékán az SDG megalkotta és szabadalmaztatta az I-Beam pálca-nyeregcsőfej rendszert. Eleinte nagyon sokan rádurrantak, mert viszonylag könnyű volt, és erős. Sok DH-s arc zúzott ilyenekkel, akik megunták már az állandóan lecsoffadó nyeregpálcákat. A vasúti sinekre emlékeztető keresztmetszet, és a teljes felületű nyeregtest kapcsolat miatt ez a rendszer tényleg erős volt, valamint az előre-hátra állíthatósága is jelentősen több volt, mint a hagyományos acél pálcásnak. Ennek ellenére nem lett világszenzáció. Ennek oka, hogy a profik, akiknek leginkább számít a kis tömeg, már elég jól be méretezett vázakkal mennek, így nekik nem volt szükségük az extém módon előre vagy hátra tolható nyeregre, meg az amúgy is eléggé hülyén néz ki. A másik gond e rendszerrel, hogy gyakorlatilag lenullázza a nyeregtest rugalmasságát, így ezek a nyergek bár erősek és könnyűek, de egyben baromi kényelmetlenek is.
2008-ban ezért a cég ápdételte a rendszert, és megszüntette fix nyeregpálca-test kapcsolatot. Ezt a verziót láthatod az alábbi képen. Így bár kényelmesebb lett a rendszer, viszont jelentősen több anyagot kellett belerakni, így meg a súlyelőny veszett oda.
Idő közben a Selle Italia sem tétlenkedett, ők is megalkották a maguk Monolink rendszerét. Ez igazából két egymás felé helyzett nyeregpálcából állt. Így megtartották a szélesebb állíthatóságot, ami hátra + 25 mm-t, előre pedig + 10 mm-t jelent. De persze a profik ezt ugyanúgy pont lesz.rták, mint ahogy a SDG-nél is. Így maradt a viszonylag kis súly, de mivel itt elég sok minden karbonból készült, ezért baromi drága lett a rendszer. 60 + 80.000 Ft egy nyereg- nyeregcső párosért bizony nem kevés... Így ez sem lett világmegváltó.
A következő forradalmár az MTB-k ősattya, Tom Ritchey volt. Az ő fordított V alakú nyeregpálcájukat Vector Evo-nak nevezték el. A tág állítási lehetőség itt is adott, ráadásul súlyban is egész baráti a rendszer. Karbon nyeregtesttel, és pálcával 115 grammból is ki lehet hozni egy nyerget, ami nem rossz. Ez a verzió még inkább csak könnyű, és jól állítható.
Ha kényelemre is vágyik valaki, akkor neki inkább a Vektor Evo Wing verzió lehet a befutó, mivel némi súly növekedés árán ez jelentősen nagyobb menet komfortot nyújt. Itt a pálcák már nem közvetlenül a nyeregtesthez kapcsolódnak, hanem egy köztes elemn keresztül, ami nyújt némi extra rugalmasságot is. Olcsónak pedsze ez sem olcsó, de itt tartunk most. Könnyű is, tág határok között állítható, és még valamellyest kényelmes is. Most már csak az kell hogy elterjedjen, és ezáltal az ára is normalizálódjon, majd a technológia lentebb csorogjon az alacsonyabb árkategóriába is. Várjuk.
