Minden kép kattintásra teljes felbontásban is megnézhető! A cikk végén videók is vannak!
Ne már… De tényleg. Mi a túró történt itt egy azaz 1, tehát hangsúlyozom, EGY év alatt? Tavaly az Eurobike még csak nyomokban tartalmazott földimogyorót, és szójaféléket, mostanra viszont elborított mindent a Fatbike áradat. A legfurcsább, hogy már telót is kínál hozzá a Rock Shox, pedig ők nem kis cég, ráadásul már van össztelós Fatbike is. Ez most csak poén? Marketing fogás? Vagy már tényleg nem tudnak mit kitalálni a gyártók, hogy magukra irányítsák a fogyasztók figyelmét?
Ehhez hasonló gondoltok kavarogtak a fejemben. Valahogy emlékeztetett a sztori a kb. 90-es évek közepe végére, amikor elkezdtek megjelenni, és terjedni a szilikon mellek. Bárki, aki el akart adni valamit, legyen az a Salgó polctól kezdve, a búvárszivattyún át az orrszőr vágó kézi készülékig, az tutira mellé rakott egy pumpált keblű hölgyeményt. Biztos ami biztos alapon…
Az nem lehet, hogy hirtelen mindenki havas versenyeken akar bicajozni, vagy a tengerparti homokban akar ezzel a böszme nagy döggel krúzolni...Akkor meg miért?
Aztán egyszer csak ott volt a nagykerben… Egyhatalmas testű bálna, melynek a dudáit mindenki meg akarta nyomogatni. Megemeltem. És ahhoz képest hogy mekkora hatalmas dög, egészen könnyűnek tűnt. Rögtön le is lejmoltam egy teszt idejére, de azt nem gondoltam volna, hogy ez egy sorsfordító momentum lesz.
Amikor haza hoztam, először csak a parkolóban és a játszótéren mentem vele egy kört. Betonon kanyarodásnál furcsa volt, hogy nagyon egyenesen akar menni, de amikor áttekertem vele a homokozón, majd a sóder ágyon, akkor már láttam, hogy többről szól ez mint amit a két hatalmas szilikon kanna sejtet… A gyerekek – Lili és Barni - ugráltak örömökben, és fennhangon kiabálták, hogy ASSSSSSZTA-APAAAA-HÁTEZMEG-MIJACSODA?
A Fatbike-okat tulajdonképpen a kényszer szülte. Van egy verseny, ami talán az egyik legkeményebb a kerékpár versenyek között. Iditta-bike-nak hívják. Alaszkában rendezik meg évente, és szolíd 5-600 km-t kell letekerni amilyen gyorsan csak birod, mindezt mínusz 30-40 fokban, nagyrészt havon, totál ember nem járta tájon. Ott jöttek rá, hogy széles gumi, bizony hasznos, mert nem süllyed el a kerék. Havon, ez elengedhetetlen. Ha egy csoda folytán te hirtelen ott teremnél, és meglátnád, hogy hol versenyeznek a versenyzők, akkor azt mondanád nekik, hogy „Hé b.zmeg! Ott nincs út!” Mire ő lazán visszafordulna, és azt mondaná: Most már van!
De térjünk inkább vissza a Specialized Fatboy-hoz, ehhez a dagi fiúhoz. Amikor meglátod, garantált hogy azonnal eldől, hogy a látvány bejön-e vagy sem. Pont mint a szilikon cici. Nekem helyből tetszett. Nem csak a dudák, hanem a bicaj is. Jelenleg hazánkban ez a gép olyan stáduimban van, hogy bárhol megjelensz vele, tutira oda jön valaki érdeklődni, hogy mi ez, vagy hogyan? Senki nem tudja mire vélni, szinte senki sem látott még hasonlót sem. Hibátlan ismerkedési eszköz. Menet közben míg kiérsz a városból 796 db asztak.rva–neb.ssz–odassss–néééézmáááá–bazegmekkorakerekevan–nééézdazállatot--miaf.szezbakker megjegyzést kell majd végighallgatnod a melletted elsuhanó „normál kerékpárosoktól”. Mert ezzel a géppel, te nem lehetsz normális. Szolid szürke egereknek, befelé fordulóknak kifejezetten NEM ajánlott, mert ezzel garantáltan észrevesznek. Nem kerülheted el. Aztán hogy a szembe jövők szemében az „ez mi a túró lehet?” őszinte kíváncsiságot, vagy a „na ez is biztos egy Hummer-es köcsög” utálkozást fogod felfedezni, az már inkább az illető előítéleteitől függ. Mert az azonnal kialakul, mihelyt megpillantasz egy ilyet.
Sztereotípiák:
Lesz belőlük bőven. Nekem is volt.
Ez tutira kurva nehéz. Szar lehet tekerni. Gyorsítani esélytelen. Dög nehéz, halál lehet cipelni. Ki akar pudingban bicajozni? Magamutogató köcsögöknek való. Eeeeezel mászni? Nem több mint divat hóbort. Ezek sem tudják már hogy mi a túrót kellene feltalálni. Kínban fogant hülyeség. Na ennek mi az értelme? Szánalom. Nem tudják már hogy kínjukban mivel szórakozzanak. Ha kilyukad, megszívtad. Felpumpálni? Na azt már nem… Stb, stb, stb…
Közben meg:
Megemeled: és soookal könnyebb mint amilyennek látszik. Simán azt feltételeznéd, hogy 25-30 kiló, mert akkora böszme nagy állat. Így is állsz neki, ezzel az elhatározással emeled meg. Aztán az első döbbenet, hogy ez semmivel sem nehezebb, mint egy komolyabb FR vagy DH gép, vagy akár az első szériás full merev acél vázas montik, vagy bármelyik teljes felszereltségű trekking gép. Lelövöm előre az egyik poént. Ez a gép nincs 15 kiló, és ez még csak egy középkategóriás súly. Vannak 10 kiló alatti példányok is belőle…
Felülsz rá, és megtekered:
A második döbbenet itt következik. Elképesztően könnyű tekerni. Megdöbbentően más érzés, mint amire elsőre számítasz. Még Lcs kollégának is ez volt az első szava, amikor ráült, hogy „bakker ezt milyen Q-rva könnyű tekerni”, pedig ő 60 kiló vasággyal együtt, és egy L-es gépre ült fel, melynek gumijában 0,8 bár nyomás van, és egy 3 méteres Jeti lábnyomainak megfelelő gumi felülettel kapcsolódik a talajhoz...
Aztán jön az első kanyar:
Betonon durva érzés. Mintha egy szervó nélküli autó kormányát próbálnád tekergetni álló helyzetben… Perszer csak túlzok. De tényleg van érezhető ellenállás. De ki a náthát zavar az egy ilyen gépnél, hogy kis sebesség mellett betonon milyen vele kanyarodni? Ez olyan mintha azon paráznál, hogy a szilikon cickók megnövel felületére mennyivel több tusfürdő kell majd mosdáskor… Ki a náthát érdekel???
Mihelyst letérsz az aszfaltról, nagyságrendekkel javul a helyzet. A döngölt föld kivételével már elő sem kerül többet ez a „probléma”.
A legtöbb alkalmi tesztelőnek sajnos csak ennyi jut egy Fatbike-ból, ami kb. arra elég, hogy beskatulyázza. Ráhúzza valamelyik sztereotípiát a pár bekezdéssel ezelőtt felsoroltak közül.
Pedig egy ilyen Fatbike-ban ennél nagyságrendekkel több van. Miért? Akkor jöjjön egy kis technológia.
Mitől zsír-király a Fatbike?
Adott egy viszonylag egyszerű, merev -többnyire alu vázas- MTB kerékpár, 26-os felni mérettel, minden fajta flancos felfüggesztés, és teleszkóp nélkül. A leginkább egyedi sajátossága, az irdatlan széles 90 mm-es felni, és az erre szerelt ultra ballonos 4,6-4,8 colos, 110-120 mm széles gumik. Ez mindennek az alfája és omegája. Az úszógumi szerű keréktől persze minden dagadt lesz. Széles a villa, széles a váz, széles a meghajtás, és természetesen a kormány is. A széles gumi köpeny természetesen nem csak széles, hanem extrém ballonos is. Bár a felni csak 26-os méretű, de akkora gumi van rajta, hogy a 750 mm-es átmérője miatt simán a 29-es kerekekkel van partiban.
Gyakran olvasni kerékpár tesztekben, hogy a 29-es montik kereke „mindenen átmegy” feeling-et biztosít. Pedig ott ez csak azért van mert a nagyobb kerületű gumi kevésbé süllyed bele a talajegyenetlenségekbe, valamint könnyebben át is gördül rajtuk. Na ezt a dolgot fejeli meg egy Fatbike kerék azzal, míg a 29-es kerékméretű montikban kb. 2-3,5 bárral közlekedik a pilóta, addig egy ugyanekkora méretű Fatbike kerékben 0,6-0,8 bár nyomás van!!! és ez irdatlan nagy különbséget eredményez. Annyira puha a gumi, hogy kézzel félig be lehet nyomni. 5-6 centis akadályokat olyan természetességgel folyik körbe a gumi, hogy alig lehet megérezni őket. Azaz: nem akad fel a kerék a talaj egyenetlenségekben, és ezért nem is lassul le. Rázós talajon, nem a gumi alapanyag, és az érintkező felület nagysága a leginkább lassító tényező, hanem a kerék „felakadása” az akadályon, amikor átgördülne rajta. Gondolj bele: egy 29-es kerék 2,5 báron kb. 2-3-4 cm használható rugóutat biztosít. Ha ennél nagyobb akadály kerül eléd, akkor az akadályon keresztül a keréknek bicajos testsúlyát kell kimozdítania a haladási irányából, hogy a kerék felütődés nélkül át tudjon gördülni rajta. Ehhez elég nagy erő kell.
Egy Fatbike-nál közel 10 centinyi akadály elnyelő közeget jelent a gumi magasság, az akadályon való átgördülés során. És közben alig lassulsz. És ez a lényeg. A viszonylag nehéz tehát nagy lendületű kerék összekombinálva az extrém kicsi átgördülési ellenállással nagyon könnyű hajthatóságot, és egyenletes, leakadásoktól mentes menetsebességet biztosít.
A nagy lendület, és az akadásmentes gördülés miatt nagyon jó vele iramot tartani. Betonon is simán, minden megerőltetés nélkül tartható vele egy 20-25 km/h-s tempó. Persze közben boooorzasztó a hangja. Akkora traktor zúgással haladnak a bütykös gumik a betonon, hogy csengőt garantáltan nem kell mellé venned, mert tudni fogják, hogy jössz… De ez nálam megint a „lesz.rom gond” egyszer úgyis véget ér az aszfalt…
És ekkor jő el a kánaán:
Mert hogy terepen a gép egy vadállat. Egy igazi csörtető varacskos disznó. Egy dolgot nem kell csak tőle elvárni: Ha látsz egy hatalmas keblekkel megáldott nőszemélyt, akkor valószínűleg nincs olyan ember a földön, aki arra biztatná, hogy pl. gyorsúszásba fektesse a tehetségét, mert még akár bajnok is lehet… Mint ahogy nagy cickókkal nem lehet senkiből úszóbajnok, így nagy kerékkel sem lehetsz gyorsulási bajnok. Felejtsd el a könnyű és hirtelen gyorsíthatóságot. Ha ezen leakadsz, akkor a pont a lényegét nem látod meg ennek a gépnek. Lehet vele normálisan gyorsítani, de egy versenygéphez képest, csak úgy komótosan. Ha ezen túl tudod tenni magadat, akkor viszont jön a Nirvána. Mert hogy nem lesz akadály. Nagyjából, majdhogynem semmi. Legalábbis semmi, amit eddig annak gondoltál. Több ok miatt is.
A disznó nagy keréknek több előnye is van:
Tapadási felület. A 29-es gépek hívői bőszen hangoztatják, hogy ezzel a kerékmérettel a 26-oshoz képest nő a tapadási felület, ami egyrészt hasznos, másrészt érezhető is főleg gázosabb talajon. E két kerékméretnél eben az esetben pár százalékról beszélünk, de ez is kétség kívül megérezhető.
Na most ehhez képest a 4,6 vagy 4,8 colos Fatbike külső felülete maga a hipertér ugrás…
Minimum a duplája a felfekvő / kapaszkodó felület mint ami egy 29x2,2-es külsőnél elérhető. Magyarán szinte soha nem csúszol meg vele. Na jó: extrém meredek mászásnál, vizes sziklán, amit kissé benőtt a csúszós moha vagy zuzmó, néha meg lehet kapartatni… Egyébként soha. Mindig tapad. Vízben, sárban, latyakban, füvön, meredek rézsűs partoldalon, homokban, apró kavicsoson, mindig. Ez hihetetlen magabiztosságot nyújt, mert tuti biztos lehetsz benne, hogy amíg izomból hajtani bírod, addig ez át fog menni akármin, és nem akad le rajta.
Stabilitás. Nem dőlsz el. Zúzósabb terepen, hagyományos méretű gumival, ez gond. A vizes faágak, és gyökerek, a gumi alól kiforduló kövek, folyamatosan jobbra-balra arrébb tosszák az ember alatt a kereket, aminek egy idő után kicsúszás, elkaparás, borulás, vagy egyensúly vesztés a vége. Egy Fatbike gumija oldal irányban is extrém stabilitást ad a kerékpáros számára. Alig kell vele egyensúlyozni, szinte egyenesem megáll álltó helyében. Úttalan utakon tekerve ez bizony nagy előny.
Kényelem. Ne feledd: pudingban tekersz. Az apróbb úthibák, repedések, egyenetlenségek a múló ködbe vésznek. Észre sem veszed őket. Sz.r pesten az út? Hol? Ezzel a géppel mindenütt ugyanaz a 0,8 báros puding borítja…
Ennek a hosszú távú túráknál van igazán jelentősége. Amikor már nem is a megtett km-ektől, hanem a rázkódástól fáradsz el. Amikor már a kis nyamvadt 2 centis repedés is olyat üt a kezeden, és a sejhajodon, hogy a pokolra kívánnád a a vibráció bármely formáját. Na akkor gondolj majd erre a két zsírosbödönre.
Tartósság és élettartam.
Az extrém ballonosság járulékos előnye ez is. Egyrészt minden baromi széles. Szélesek a felnik, szélesek az agyak, a küllőperemek, széles a villa, széles a középcsapágyház, és a hátsó papucs is. Ami széles, az többnyire merevebb és erősebb is mint a filigrán testvére.
Az első és második szériás 29-es gépek tulajdonosai gyakran panaszkodnak, hogy a 29-es váz törik. Ami nem is csoda, hiszen eleinte a gyártók ugyanazokat a csőszetteket használták hasonló felépítés mellett mint a 26-os montiknál, csak senki nem számolt a 29-es kerék nagyobb erőkarjaival, a hosszabb telóval, a rövidebb fejcsővel, a hosszabb láncvillákkal. Nem is csoda, hogy nagyobb erők hatásra ugyanaz a konstrukció hamarabb fárad el. Na ilyentől nem igazán kell tartani a Fatbike-ok esetében. A kerékméret a 29-eskével megegyező, így az erőkarok azonosak. Viszont a váz, a villa, a széles középrész nagyságrendekkel jobb, erősebb, stabilabb alapot nyújt a terhelések eloszlatásra, mint egy normál 29-es váz. Az is a „zsírdisznók” felé billenti a mérleg nyelvét, hogy az extrém ballonos gumik miatt, az alap vibrációs terhelések, szinte elvesznek. Ezek egyáltalán nem fárasztják az anyagot. Míg egy 10 bárra fújt országúti gépet kicsit rázós talajon, nagy sebesség mellett durván nagy méretű hirtelen, impulzus szerű terhelés ér, addig Fatbike-ok puding gumija nagyon hatékonyan leveszi ezen vibrációk élét, ami így alig, vagy jóval lassabban jut el a vázhoz, mint pl. az országúti gépeknél. Éppen ezért simán lehet vállalni az olcsóbb, alu vázas Fatbike-ot is, mert garantáltan nem kell majd tartani a fáradásos töréstől. Nem kell hozzá hiper-karbon alapanyag, vagy a végletekig tökéletesített első hátsó felfüggesztés, mert az úszógumi kerék megoldja mindezt a problémát. Ráadásul szinte fillérekből.
Hogy hogy fillérekből? Magadnál vagy? Hiszen kb. 40.000 Ft hozzá csak egy gumi…
Ha hiszed ha nem, ez olcsó. Mármint nem a 40 ezres gumi, hanem úgy kompletten a Fatbike, vagy a Fatbike-ozás. Hogy miért? Mert ez a gép típus az alapvetően egyszerű, merev vázas felépítésénél fogva, és a közel 10 centi „rugóutat” biztosító gumijainak hála közel olyan menet teljesítményre képes, mint egy 800.000 Ft környéki 150 mm rugóúttal bíró Enduró gép. És ezt most halál komolyan mondom. A cikk végére, talán majd elhiszed. Egyszerűbb alu vázzal, alu villával, SLX- Deore szintű szettel egy év múlva egy ilyen gép 300-350.000 Ft-ért beszerezhető lesz, ami minimum a fele egy normálisabb Enduro gép árának. És nagyon keményen meg lehet hajtani, meg lehet ereszteni, és iszonyat komolyan lehet zúzni vele. Nyilván gyors, csiki csuki kanyarokban, vagy extrém sziklás talajon az Enduro gép előnyben van, de számtalan egyéb egyéb esetben labdába sem rúghat a Fatbike képességeivel szemben. És hogy mik ezek a különleges képességek?
Akkor hát jöjjön a menetpróba:
Kedves hazai képviselet, forgalmazó bácsik, és nénik. Előre elnézést kérek, de ezt a gépet bizony megküldtem. Alaposan. Sokkal inkább, mint szinte bármely eddig tesztelt bicajt, ami az eddigi pályafutásom során nálam járt. Mentségemre legyen mondva, hogy egyszerűen kívánta a teste. Könyörgött nekem. Vigyél ide! Vigyél oda! Add be velem ezt is! És azt is! Én még bírom, te hogy vagy vele? Próbáljuk ki ezt is! De azt se hagyd ki! Tudod, ő az a pornósztár, aki mindent vállal... Nem lehetett neki ellenállni. Ez a gép egy mazochista perverz állat. Igényli az aljas bánásmódot. És meghálálja. Méghozzá élményekkel.
Szinte bárhová mégy, oda eleinte beton út vezet. Bár irtó hangos, de hajtási szempontból nem vállalhatatlan a Fatbike-al betonozás. Normál 20-25-ös tempó simán tartható vele. Ha sokat vagy kénytelen betonon közlekedni vele, akkor csak annyi a teendőd, hogy felfújod 1,4 bárra, és így már csak a gumik közepe fog leérni, egyrészt kevésbé kopik, másrészt nem annyira hangos, és kanyarodni is könnyebb vele. Egyszer viszont minden beton véget ér, így lépjünk mi is túl rajta.
Aki még nem próbált 150 mm-es rugóúttal bíró, vagy extrém ballonos külsővel alacsony nyomáson közlekedni, az hajlamos lebecsülni a kis guminyomás jelentőségét, már ami a menetkomfortot, és a tapadást illeti. Én úgy voltam vele, hogy ebben a tesztben el kellene érni a gumi képességeinek határait. Hát nem egyszerű feladat. Megcéloztam a Duna partján az ártéri erdőt, aztán had szóljon. Az rögtön nyilvánvalóvá vállt, hogy holmi sóder, vagy akár por száraz homok sem állja útját ezeknek a zsírosbödönöknek. Belemégy a süppedős homokba, vagy a gömbölyű kavicsokból álló azonnal elsüllyesztős sóderra, és konkrétan nem történik semmi. Ugyanúgy gurulsz tovább mint ha mi sem történt volna. Csak tekersz és haladsz. Elsüllyedésnek, elkaparásnak nyoma sincs. Next…
Mi van ha sáros, ingoványos?
Na ez már érdekesebb kör. A lényeg a konzisztencia. Az agyagos tapadós sár erre is ráragad, a nagy felületnek köszönhetően rögtön úgy 40 kilónyi...szóval azt ezzel sem kell bevállalni, mert az mindent megfog. A keményebb sár nem gond, mert abba egyszerűen nem süllyed eléggé bele, így lepereg róla, de az igazán híg ingoványos, latyakos sár sem gond. Azon egyszerűen addig süllyed amíg kicsit keményebb aljzatot nem talál, és akkor azon tekersz. A Duna parton, a visszavonuló víz által hátrahagyott üledékes trutyiban én tudtam vele úgy tekerni, hogy a kerekek felniig megmerültek a kb. 10-15 cm mély iszapban. Nem mondom, hogy komfortos így tekerni, de vállalható, kivitelezhető. Leginkább a lánc szenvedi meg, de az már más kérdés.
Ártéri erdő, uszadékfák, és gyökerek:
Imádja, ahogy én is. Ez tipikusan az a hely, ahová be nem tenné a kerekét a bicajos. Laza sáros talaj, nedves csúszós faágak, gyökerek. Egy normál bicajjal , vagy elmerülsz, vagy felakadsz vagy kicsúszol. Élvezni egészen biztosan nem fogod. Fatbike-al mindez jó móka. Csak tekersz, és haladsz. Nyilván nem 30-al, de mindenképpen dupla olyan gyorsan, mintha gyalog kellene átvergődnöd rajta. A kiszáradt fák csak úgy ropognak a gumi alatt, és egy 15 centis farönk is csak picivel nagyobb zöttyenést eredményez mikor átgördülsz rajta. Még nézelődni is van idő. De mi van ha jön az ősdzsumbuj?
Kormány-magas egybefüggő, sűrű susnyás, ahol a talajt már hírből sem látod:
Épeszű ember be nem tenné a lábát oda. Még a gondolati csíra sem merülne fel az agytekervényeiben, mert az ott NEM ÚT. Az tömény, egybefüggő, bokára rátekeredő, szúrós, csalános, susnyás. Ipari szúnyoggyár, de semmiképpen nem fehér embernek való biciklis terep.
De azért csak nem hagyott nyugodni… Mi van ha mégis „út”?
Ha el tudsz vonatkoztatni attól az aprócska ténytől, hogy az 1 méter magas susnyás magassága kormányod felé ér, és lehet, hogy alatta fél méteres farönk lapul, vagy éppen egy méteres lyuk, amiből te semmit nem látsz akkor bizonyul ez is járható útnak bizonyul…
Sőt mi több, kifejezetten élvezetes tekerni rajta. Ahogy tapossa le maga előtt a disznó széles gumi a növényzetet, az mint egy laza bölcső tartja meg a gumit, és stabilizálja a hajtást. Akár 8-10 km/ órával is lehet benne haladni, olyan helyen, ahol gyalog kb. 2 km/ óra lenne az átlag.
De mi van akkor ha neki mész valaminek? Leginkább semmi. Megakadsz. Eleve nem vagy gyors, másrészt az akadályt is benövi a bozót, ez is tompít, valamint ott van még 10 centinyi „gumilabda” előtted. Ha nekimész valaminek, akkor legfeljebb megtorpansz, kikerülöd, és mégy tovább.
A leginkább megdöbbentő, hogy lehet tekerni benne, és nem akad bele a lábad. Én ezt alig akartam elhinni, pedig én magam tekertem benne. Gyalog ez kivitelezhetetlen lenne. Akkor mégis hogyan?
Hát úgy, hogy ahogy tör előre az első kerék, amivel ugye kormányzol, közben az egyensúlyozás miatt ugye mindig kicsit balra, majd jobbra fordítod a kormányt. Magyarán nem folyamatosan egyenesen haladsz, hanem egy nagyon enyhe folyamatos S vonal mentén. Azaz nem csak a gumi szélességében taposod le a növényzetet, hanem annál kb. 5-5 centivel szélesebben. Plusz a maga alá, més mellé gyűrt növényzet szélessége ,és vastagsága. Ez a kb. 30 centinyi letaposott növény már elég nagy növény tömeg arra, hogy maga mellett is oldalra terelje a növényeket, így egy méterrel hátrébb már simán elfér a lábad, és gond nélkül tudsz pedálozni. Ez számomra is hihetetlen volt, de mindössze egyszer kellett leemelnem a pedálról lábam mert ráakadt valami, pedig volt, hogy 10-15 percet is bolyongtam folyamatosan tekerve a susnyásban. Akkor sem kellett megállnom, csak felemeltem a pedálról a lábam, leakadt az inda, én meg mentem tovább.
Ekkor már teljesen be voltam zsongva, és csak mondogattam magamban, hogy ezt nem hiszem el…
Amikor már a fél susnyást ledózeroltam, akkor új kihívás felé néztem. Mert tovább is van. Mondjam még?
A 3 méter magas nádas, vagy a friss cserjés vajon útját állja?
Gondoltam egy életem egy halálom, én a nádast bepróbálom. Nyilván itt a sebesség már másodlagos. Az első, hogy át lehet-e egyáltalán jutni rajta? A cserjés gyakorlatilag semmilyen kihívást nem jelent neki. 1-2 centi vastag friss ágakkal simán megbirkózik a kerék, normális sebességgel lehet benne haladni. Minden megerőltetés nélkül. A nádas előtt azért leváltottam a legkönnyebb fokozatba…
Erre szükség is, volt, mert itt már tényleg kezdett fokozódni az ellenállás. A 3 méter magas nádas, úgy 1,5-2 méter magasságig már olyan sűrű, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem lehet kilátni belőle. Az „út” választás kb. úgy néz ki, hogy megindulsz torony iránt, aztán egyszer majd csak kiérsz a túloldalán…
És láss csodát, pont így történt. A menet sebesség olyan 4-5 km/ órára redukálódik, és itt azért már kell tekerni. Amikor a bicó felett már a tested, is túrja szét maga előtt a dzsumbujt, ott azért már van ellenállás… Az eldőléstől egyáltalán nem kell tartani, mivel te vagy ék, ami szeli a növényzetet. Ilyen formán még csak különösen jó egyensúlyérzék sem kell hozzá. A leginkább megdöbbentő, hogy még kanyarodni is lehet benne. Bár tekintetbe véve azt a tényt, hogy konkrétan egy fél métert látsz előre, ennek gyakorlati jelentősége nem igazán van. Az is meglepő, hogy a váltás ilyen körülmények között is működik, a két kerék annyira széttúrja a növényzetet, hogy mire az a váltóhoz ér, már olyan távol kerül tőle, hogy egyáltalán nem zavar be a váltási folyamatba.
Ez a nádasos sztori már annyira szürreális volt, hogy magam is alig hittem, pedig ott tekertem a közepén. Végig mentem rajta vagy 5-6 alkalommal, hogy ez tényleg igaz-e… Lcs is csak pislogott. „Márpedig ilyen állat nincs is”.
De van. Szóval még mindig nem volt vége. Miután úgy néz ki, hogy a növényzet nem igazán állja útját a Fatbike-nak, ezért a tesztet a vegetáció menetes kihívásokkal folytattuk.
Öregapám! Osztán az ekét ráakaszthatjuk?
Az ártér túloldalán szép nagy mezőgazdasági területek találhatók. Belebotlottunk egy friss szántásba is. Épeszű ember gyalog sem indulna neki, de mi a zsírdisznót biza neki eresztettük. Túrja csak a makkot. Mászó fokozatban a 5-6 km/ óra itt is tartható, edzettségi állapottól függően, akár hosszabb távon is. Itt már kicsit rázósabb a terep, de mindenképpen gyorsabb így átkelni egy szántáson, mint gyalog. Persze amíg nem ültem Fatbike-on, addig soha nem merült fel bennem az igény, vagy gondolat, hogy vajon milyen lehet szántásban bicajozni… De ez a gép tényleg az állatot hozza ki az emberből is. Új perspektívákat nyit. Ami eddig elérhetetlen volt, az mostantól valósággá válik. Szóval ez is kipipálva. A szántás után a kavicsbánya felé vettük az irányt.
Sóderbánya jöhet?
Itt igazából már meg sem lepődtem, hogy gyakorlatilag semmi nemű kihívást nem jelentett számára. A frissen kibányászott sóder. Elsüllyedésről szó nincs. Kb. a homokkal egy kutya a történet. Miután a bicaj vízszintes vagy ahhoz közelítő területeken gyakorlatilag nem talált legyőzőre, így a hegyek felé vettük az irányt. Na majd a mászással megfingatjuk…
Irány a Nagy Kevély!
Szeretek a Nagy Kevélyre felmászni. Kellően hosszú, hogy kihívás legyen. Bizonyos részein kellően meredek, és sziklás, hogy ne csak az izomból mászás domináljon, hanem technikázni is kelljen. Na itt úgy álltam neki, hogy 500 méter után valószínűleg tolás lesz belőle…
Aztán eljött 500 m és nem történt semmi. A sziklás terep miatt még lentebb engedtem a guminyomásból , már ilyen 0,6 és 0,8 bár környékén jártunk. Meglepően komfortos volt így mászni. A bicaj 15 kiló, de ebből nem sokat éreztem hátráltató tényezőnek. A szilikonmell állagú gumik csak úgy folytak rá a sziklákra, nagy mértékben tompítva azok megakasztó, és lassító jelegét. Egy idő után azt vettem észre, hogy kb. harmad annyit foglalkozok már az előttem álló talajjal, és nem kutatom serényen az előttem álló ideális útvonalat, mert egyszerűen nincs rá szükség. Egy ennyire ballonos gumival ilyen dolgokkal nem kell foglalkoznia az embernek. A gumi majd elintézi őket.
Én mindig is szerettem mászni. Viszont a mászásban soha nem az motivált, hogy egy adott szakaszt minél gyorsabban leküzdjek, hanem többnyire olyan szakaszokat kerestem a mászáshoz, ami annyira technikás, hogy már maga a feljutás is győzelem, függetlenül attól, hogy az milyen gyorsan történik meg. Na ebben igen jó partnerre találtam a Fatboy-ban. Ezzel nem fogsz kikapartatni, azt garantálom. Bólogatni sem fog a „telója”, ebben is biztos lehetsz. Ha ráhajolsz a kormányra irgalmatlan élvezetes mászásokat lehet vele beadni. Lcs is kipróbálta, és azt mondta, hogy a 15 kilója ellenére hibátlan mászógép.
Persze közben tovább másztam. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy felértem a Nagy Kevély tetejére. Ezzel a böszme nagy döggel. Út közben találkoztam kb. 30 gyalogos turistával. Amikor meglátták, hogy ezzel nyomatom felfelé, mindenki elismerően csettintett. Valószínűleg nem fogadtak volna rám, hogy felérek vele a tetejére… Sőt mi több, én sem fogadtam volna magamra. De mégis megtörtént. Az utolsó 30 méternyi legmeredekebb, legsziklásabb rész kivételével gyakorlatilag megmászható a Nagy Kevély a Specialized Fatboy-al.
Van egy ilyen ejtőernyős / repülős mondás, hogy „Fent még senki sem maradt”…
Így hát mi is neki indultunk lefelé. Mondanom sem kell, hogy lefelé a gép egy csörtető vaddisznó. A 0,6-0,8 bár nyomás nagyon komoly. Szoktatni kell magadat hozzá, fejben is. Elképzelhetetlen, de már az 1 bár is túl sok bele. Az én 80 kilómhoz legalábbis sok volt. Persze kézzel megnyomkodva már az 1 bár is elképesztően puha, de menet közben a 0,8 bár vált be leginkább.
A 10-12 centinyi „rugóút” azért egészen komoly sziklákat is képes elnyelni, de azért teljesen más érzés vele menni, mint egy hagyományos, csillapítással ellátott össztelós All Mountain, vagy Enduro géppel.
Ez mégis csak egy merev gép, és a gumiban nincs csillapítás. A titok nyitja, hogy elég gyorsan kell menni ahhoz, hogy ne váljon „pattogóssá” a bicaj. Apropó pattogás. A gumi nagyon gyorsan „lereagálja” a talaj egyenetlenségeket. Nincs benne semmi csillapítás. Amilyen gyorsan benyomódik, úgy is fog visszajönni. Ezért ezzel csapatni, amolyan BMX Cross-os stílusban „belenyomatósan” kell. Míg egy hosszú utas össztelós géppel inkább nekimegy az ember az akadálynak, és majd nyel a teló, itt inkább kicsit „meg-Bunny-zza” az ember az akadály elejét, majd utána belepréseli a talajba gépet az akadály mögött, ezzel is tovább gyorsítva. Szóval ezen azért többet kell dolgoznia az embernek lefelé, mint egy klasszikus Enduro Fully-val, de pont ez a szépsége, kicsit hasonlít arra stílusra, mint ami 20 évvel ezelőtt volt divat, amikor még mindenki acél vázzal és merev villával nyomatta a Panaracer Smoke és Dart párossal a DH-t. Csak itt jelentősen jobb az élvezeti faktor, és ezáltal a sebesség is, mert a 29 col kombinálva a 10-12 centinyi gumi rugalmassággal nagyon más mint amit egy 26x2,1-es külső nyújtani tud. Olyan ez az érzés, mint amikor a ciklokrosszosok zúznak ezerrel lefelé a virsli -na jó legyen inkább Krinolin – gumijaikkal, mindenféle teló nélkül. Hidd el, ezt a bicajozási stílust is lehet élvezni. A Fatbike ugyanez, csak nagyban.
Az ereszd el a hajamat, olyan 50-60 km/h tájékán kezd húzóssá válni. Ennek oka egyrészt a csillapítás hiánya, másrészt az, hogy ez egy merev gép, klasszikus Monti geometriával, szabvány 71-73 fokos cső szögekkel. E fölötti sebesség tartomány tartós hajszoláshoz már jobban illene egy ennél 6-8 fokkal laposabb fejcsőszög, de az meg minden eddigi egyéb helyzetben csak gondot jelentene. Szóval annak ellenére, hogy ez nem egy DH gép, egészen konkrét mértékben meg lehet ereszteni vele a gyeplőt.
Kanyarodás: Kicsúszástól nem kell tartanod, ez gondolom egyértelmű. A gyors és főleg a meredek kanyarokat ennek ellenére nem igazán szeretni a gép. Főleg azért, mert a bicajon való testsúlyeloszlás miatt a normál terepeken, és mászásnál elöl többnyire kisebb nyomást célszerű használni. Vízszintesen, és felfelé, ez előny, de lefelé, amikor az első kerék a jobban terhelt inkább már hátrányba kerülünk. Sordós rázós kanyarokban meg tud „roskadni” a túl puha első gumi, ami kicsit fura érzés. Nyilván, ha fentebb pumpálod, akkor ez teljes mértékben elkerülhető, viszont ki az a bicajos, aki mászásnál leereszti, DH-zásnál felfújja az első gumit? Ráadásul a merev váz, viszonylag lapos kormány, és a meredek fejcső szög kombinációja miatt a gyors lefelé kanyarodás nem a legjobb vele. Ennyi kompromisszumot én bőven hajlandó vagyok bevállalni, mivel egyébként sincs olyan gép, ami mindenre jó lenne.
Egy kerékpárteszt kötelező körei:
A fék fékez, a váltó vált. Menjetek tekerni, oszt csókolom... Bővebben?
Na jó, de csak zanzásítva: A Tektró fékek szárazon egészen jól fognak, főleg a böszme nagy kerékméret és tehetetlen tömeg ellenére. Normál bicajozáshoz elég a 180-160-as felállás, de aki komolyabban meg akarja ereszteni, az inkább váltson 203-180-as tárcsákra. Nedvesen a fék a halálán van, iszonyatosan vonyít, és alig fog valamit. Dzsuvába, vagy nagy eresztésekhez elkél a szinteres betét, a többihez jó a szerves is.
A váltás Achilles sarka a nagy sár. A 10-es rendszer ezt nem nagyon tolerálja. A susnyás fűszálaival viszonylag jól elvolt, ez .kevésbé hatotta meg. Ami nagyon jó választás a váltásban, az a markolatváltó. Egy ilyen gépre ez a tuti választás. Az X7 nagyon jól működött. Lefelé sem volt gázos, pedig volt rázkódás rendesen.
A kormány a nyeregcső, és a nyereg dög nehéz. Ezeken az alkatrészeken lehetne fél kilót spórolni. A kerekek gyorszárasak. Nem gigagáz, de azért mégiscsak sajnos. Hátul annyira széles minden hogy ott nem zavaró, de elöl a 203-as tárcsával már be lehetne mozdítani a karbon villát is. Aztán a rugamasság meg viszi magával fékerőt is.
A teljesen integrált fejcsapágyon kicsit meglepődtem, a félintegrált jobb választás lett volna. De végül is élettartam garancia van erre a vázra is, mint minden Specialized vázra. Az UD felületű full karbon villa csodaszép darab, és a 675 grammjával elég könnyű is. A fékkábel elvezetése példaértékű. Jó választás ebbe a gépbe, bár ha X15-ös átütős lenne, akkor lenne űbercsászárság.
A BB30-as alu tengelyes Samox hajtómű atom merev, és nem keskeny. A hajtómű Q-faktora valami brutális, viszont meglepő módon fél nap tekerés, és hosszú egyenletes mászás során sem vállt kellemetlenül zavaróvá.
Engem megfőzött…
Egy szó mint száz. Megfertőződtem. Ez a gép annyira élvezetes volt, hogy alapjaiban rengette meg az Enduro gép építési terveimet. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy NEM fogok nekiállni 1,5 millát belefeccölni abba hogy összerakjak egy nekem tetsző Enduro gépet, amikor itt van ez a gép, ami fele vagy harmad áron nyújtja egy Enduro gép lejtőző és mászó képességeinek 80 %-át, és közben jó néhány egyéb ponton pedig csontig bealázz bármi más terepkerékpár típust. Lesz egy ilyen kerékpárom rövidesen, az már biztos.
Persze mondhatod, hogy téged nem motivál a vízen járás, vagy mellig érő dzsumbujban 10 km/ órával kórincázás, és nádasokon, vagy szántásokon sem szeretnél átkelni. Ez a te döntésed. Én még viszont emlékszem arra, hogy amikor kis gyerekek voltunk, és játszottunk a Matchbox-okkal, akkor mindenki a Monster-Truck-al szeretett volna lenni, mivel már akkor is az volt a legjobb, hogy az bizony mindenen átmegy, és nincs előtte akadály. Ha te vagy annyira perverz, és vagy annyira gyerek, hogy ez még mindig motivál, akkor feltétlenül próbálj ki egy Fatbike-ot, mert imádni fogod.
Végszó, azaz: Mi hoz a jövő?
A Fatbike olcsó lesz. A tudásához, és a képességeihez mérten mindenképpen. Méghozzá azért, megy egyszerű, mint a a. Két disznó széles felni, és két böszme nagy külső, és ennyi. Nem egy űrtechnika, és mégis extrém élvezetes vele bicózni. Szerintem egy éven belül lesz belőle Deore-al szerelt alu vázas, alu villás modell 300 ropi alatt. Valószínűleg többeknek lesz így elérhető álom, mint 6-800 ezres Enduro gép. Nyilván itt lesz -már van – a csúcskategória karbon vázzal, villával, és karbon felnivel, melyek össztömeg már most is bekúszott a 10 kilós határ alá. Persze ezeken már ismét a 1,5 millás ár cetli lesz jellemzően, de a mínusz 3-5 kiló tömeg lefaragás még inkább extrém magaslatokba fogja emelni ezen géptípus képességeit.
Eddig a világjáró túragépek rendszerint acél vázas, 26-os kerékkel, és Schwalbe Maraton külsőkkel felszerelt gépek voltak, teleaggatva 15 csomaggal...de nagyrészt aszfalton közlekedtek.
Mióta ez a gép megjelent, már mehetsz világot járni akár Tundrán, az Északi sarkon, vagy akár akár a Szaharán keresztül is. Ha van hozzá egy Fatbike-od... Ha világjáró turista lennék, az aszfalt koptatás helyett én biztosan inkább az úttalan utakon világjárást választanám...
A Fatbike legfőbb jellemzője a gumija. Ezen cikkben nagyrészt a terepjáró képességeit firtattuk, mert ilyen gumik voltak rajta. Viszont már most gyártanak hozzá kifejezetten aszfaltra szánt alig mintás, futóéles külsőket. Szerinted mennyit kell még várnunk, hogy megjelenjenek a Youtube-on az első „a kormány végét a földig leérintem” stílusú betonon kanyarodós videók?
A következő kérdésem az lett volna, hogy az extrém ballonos gumi, és annak rugalmassága vajon a triálosokat meddig fogja hidegen hagyni, és mikor jelenik majd meg az első Fatbike-al triálozó videó? Pont eddig kellett rá várni. Már itt is van: A videóban szereplő srác is pont egy Specialized Fatboy-al nyomja, egészen szépen.
Itt meg egy Nicolai:
Itt meg egy kis Street-ezés a városban és egy kis erdei csapatás!
Egy szó mint száz:
A Fatbike soha nem lesz tömegcikk, de az biztos, hogy a leggyorsabban fejlődő, és felzárkózó kerékpár és kerékpározási stílus lesz, az egyszer biztos.
És a végére, aki a cím alapján esetleg másra számított, annak álljon itt egy kis hiánypótlás:
Ha tetszett a cikk, akkor légyszi segítsd a munkánkat, görgess a lap aljára, és oszd meg most! Köszi
Jöjjenek a tesztvideók!
Fontos: Az alábbi videókban számos olyan helyen bicajozok a Fatboy-al, ahol normál kerékpárral nem igazán lehetne. Vagy nem lenne ennyire élvezetes. Viszon ezen "utak" leküzdéséhez nem kell semmilyen különleges képesség, vagy extra kerékáros tudás. Csak tekerni kell. Erre a teljesítményre maga a kerékpár képes!!!
És a legvégére némi technikai adat. Érdemes elmerülni bennük, érdekesek, főleg a tömeg adatok…
InfoBox:
Forgalmazó: Hauser Kft ( www.hauser.hu )
Származási hely: Tajvan
Ajánlott fogyasztói ár: 560.000 Ft
Váz garancia: élettartam
Alkatrész garancia: 1 év
Tesztelt bringa mérete: L
Váz:
Elérhető vázméretek: S, M, L, XL,
Vázanyag Alu Hydroform 2066 g PressFitt középrésszel, és csapágyakkal
Integrált 1,5 – 1 1/8 col fejcsapágy, ipari csapágyazás, 100 mm-es BB
Villa: Specialized Full Carbon UD 1,5 – 1 1/8 col, Taper, QR 690 g, 135 mm papucstáv, 470 mm beépítési magasság, 195 mm-es Taper karbon villanyakkal
Váltókarok: Sram X7 10seb. Grip Shift
Hátsó váltó: Sram X7 Type 2, 10 seb. Közép kanalas
Első váltó: Sram X7 2x10 seb. High Direct Mount
Fék: Tektro Gemini Trail hidraulikus tárcsafék 180-160 mm 292-308 g
Féktárcsa: Tektro: 180-160 mm, 144-119 g
Lánckeréksor: Sunrace 11-36 fog 10 seb. 390 g
Hajtómű: Samox BB30 2x10 SP 175 mm / 36-22fog 855 g
Felnik: Specialized, 26 col, 32 lyuk, 90 mm széles, küllőfurat távolság 40 mm
Első agy: Specialized Grund Control QR 135 mm 32 lyuk ipari csapágyas
Hátsó agy: Specialized Grund Control QR 190 mm, 32 lyuk ipari csapágyas, alu kazetta test
Küllők: Sapim fekete rozsdamentes 2 mm,
Küllőanyák:Sapim Hex Lock Réz anyák
Kormány: Specialized Grund Control 745 mm hossz / 31,8 mm befogó / 25 mm emelés, 322 g
Kormánycsapágy: FSA, TH MR170-121 integrált ipari csapágyas 1 1/8- 1.5” Taper 62 g
Kormányszár: Specialized Grund Control 75 mm hossz / 31,8 mm befogó / 6 fok / 2+4 csavaros 129 g
Középrész: Press Fit BB30 (100 mm-es BB)
Külső gumik: Specialized Grund Control 26x4,6 kevláros, 1406 – 1510 g, 2 mm-es falvastagság
Belsők: Specialized 26x3,8-4,8 530 g, 1 mm-es falvastagság, Presta
Felniszalag: Fat Boy 60 g, tépőzáras!!!
Lánc: KMC XX 10SP 257 g
Nyereg: Specialized Body Geometry 7 mm pálca átmérő, 270x145 mm, 324 g
Nyeregszár: Specialized Grund Control 30,9x400mm, alu 375 g
Markolat: Sram bilincses gumi
Pedál: Specialized Clear Platform, műanyag 393 g
Gyorszárak: Specialized 71+ 80 g
Felfújás: (azt hittem szívás lesz, de nem az...)
Park Tool műhelypumpával 1 bárra = 100 fújás / kerék
Teleszkópos minipumpával, : 0.8 bárra = 500 fújás (6 perc alatt) / kerék
Gumi szélesség: 113 mm
Kerék magasság 750 mm
A 3 hetes teszt alatt egyszer sem lyukadtam ki vele...
Geometriai adatok: (Fatboy)
Fejcső hossz: 133 mm
Fejcsőszög: 71 fok
Nyeregvázcső-szög: 73 fok
Felsőcső-hossz: 600 mm
Vízszintes felsőcső-hossz: 625 mm
Középcsapágyház-magasság: 315 mm
Nyeregvázcső-hossz: 485 mm
Tengelytáv: 1135 mm
Láncvilla-hossz: 450 mm
Tömeg: 14,9 kg (pedállal)
Súlyadatok:
Váz: 2066 g PressFitt középrésszel, és csapágyakkal
Villa: 690 g
Komplett első kerék: 3540 g
Komplett hátsó kerék: 4280 g
Első váltás: 303 g
Hátsó váltás: 483 g
Első Fék: 292 g
Hátsó fék: 308 g
Hajtómű: 855 g
Pedál: 393 g
Lánc: 257 g
Kormány: 322 g
Kormánycsapágy: 62 g
Kormányszár: 129 g
Nyereg: 324 g
Nyeregszár: 375 g
Nyeregbilincs: 40 g
Kupak, + dió+ hézagoló + fékadapter, + csavarok: 200g
ÖSSZTÖMEG: 14919 g
Kerék részletek:
Első kerék: 1315 g (minden nélkül)
Hátsó kerék: 1578 g (minden nélkül)
Külső gumik: 1406 – 1510 g
Belsők: 2 x 530 g,
Felniszalag: 2 x 60 g
Lánckeréksor: 390 g
Gyorszárak: E: 71 g + H: 80 g
Első féktárcsa: 144 g
Hátsó féktárcsa: 119 g
Torx tárcsa csavarok: 14+14 g
Ha tetszett a cikk, akkor légyszi segítsd a munkánkat, és oszd meg most e cikket! Köszi
