A kerékpárgumi esetében „Minél több, annál jobb!” csak akkor érvényes, ha az útfelület tükörsima. Ha nem ez a helyzet, akkor jelentős energiát vesztesz azzal, hogy nem használod ki a gumi legjobb tulajdonságát, nevezetes azt, hogy deformációra képes. Ez teszi lehetővé, hogy ne kelljen a kerékpár össztömegét minden egyes kavicson átelemelni. Az MTB műfajban otthonosan mozgók jól tudják, hogy optimálisra – vagyis nem betonkeményre - fújt gumival jobb a tapadás, a kényelem, ráadásul a gördülési ellenállás is csökken.
Miért mentünk mégis betonkemény gumikkal? Mert nem hittünk a számoknak, csakis az érzékeinknek. A sima utakon versenyzőknek jó (volt) a nagy nyomás, az amatőrök pedig mindig is őket követték. Mindenki azt tekintette ideális guminyomásnak, ami az oldalfalra lett nyomtatva. Persze ma már a profik sem mennek 6-7 Bar nyomással, de hol történt a szemléletváltás?
Kellett néhány évtized - valamint a wattmérők széles körben elterjedése - ahhoz, hogy a bicajosokat meg lehessen győzni a fentiek ellenkezőjéről. Azt korábban is sejtették, hogy egy-két Bar mínusszal kényelmesebb lesz a bicajozás (egy lassan eresztő defekt során ez empirikusan is megtapasztalható), de hogy azonos erőráfordítással nagyobb lesz az átlagsebesség, azt számokkal kellett igazolni. Ezt teszi lehetővé a mostanában terjedő wattmérő.
Alacsonyabb nyomásnál a kerék (és a kerékpár/kerékpáros) függőlegesen kevesebb mozog, ami tiszta energiamegtakarítás!
Sokan még így sem hittek a számoknak. A pattogó érzet gyorsabbnak tűnik, mint a lágy repülőszőnyegszerű gördülés. Hasonló érzéki csalódást élt át az MTB-világ a teleszkópok (kerékfüggesztés) bevezetésénél: látták, hogy mozog a teló, így biztos elnyeli az energiát, pedig valójában megakadályozza, hogy a kerék minden egyenetlenségben fennakadjon. A teló átsegít a bukkanókon, nem kell a testsúlyt mindenen szó szoros értelemben átemelni. Plusz ha nincs annyi agitáció, zörej, érzékszerveink valamiért lassabbnak érzik a haladást, vagyis a zaj és a vibráció a gyorsaság jele…
Persze a túl alacsony nyomás sem jó. Részben a wattveszteségek miatt, másrészt a felütéses defektek valamint az irányítási problémák elkerülése érdekében. Nézzük az elsőt!
MTB-ben már korábban felismerték az összefüggést!
A gumi deformációja valamennyi energiát felemészt, tehát meg kell találni azt a pontot, ahol a deformáció – pontos nevén mechanikai hiszterézis – okozta veszteség és a gördülési ellenállás terén tapasztalható veszteség összege a legkisebb. (Egyik az egyik irányba nő, a másik a másikba, vagyis a puha irányba a hiszterézis, a kemény véglet felé pedig a gördülési ellenállás – legalábbis göröngyös utakon.) A minimálösszeget befolyásolja a gumi számos jellemzője és a terhelés.
A minimum nem egy hajszálpontos nyomásérték, hanem egy intervallum, például 4,2 és 4,8 Bar között. (Itt csak néhány watt az eltérés, az alatt és felett viszont már jelentősen nő). Az intervallumon belül az útviszonyok és a kerékpártípus tükrében érdemes kiválasztani a legmegfelelőbb nyomásértéket. Például durvább útfelületen előnyős a 4,2 Bar közeli nyomás, de ha nagyobb kövek vannak az úton, akkor a felütések elkerülése érdekében a magasabb érték lesz a jobb választás. Esetleg a kerékpáros irányítástechnikai tudása is szerepet játszhat a döntésben: aki jól tudja kerülgetni a köveket, kátyúkat, az alkalmazhat kisebb nyomást az intervallumon belül a többlet kényelem és jobb útfekvés érdekében.
Érdemes a lehető legpontosabb nyomásmérővel dolgozni, no de 17 Bar?
De nyomásbeállításnál nemcsak a wattveszteségek minimalizálására érdemes figyelni! Tény és való, a „lekoppantott” felni becsípődést okoz, ami kilyukasztja a belsőt és tönkre teheti a külsőt is. Ezt nem érdemes kockáztatni. Az irányítást ugyancsak befolyásolja a túl alacsony guminyomás: a keskeny felnin a szélesebb gumi megfelelő nyomás hiányában és fokozott terhelésnél imbolyog, kanyarban a kerékpár sordródik. Ez a probléma szélesebb felnivel orvosolható.
Telefonos applikáción és webes felületen egyaránt hathatós segítség áll renddelkezésre...
Már csak az a kérdés, hogy ha nem az oldalfalon lévő adatot veszed alapul, akkor mi lesz a megfelelő nyomás? Erre a neten számos „progit” találsz, de telefonos „appok” is ugyanúgy rendelkezésre állnak. Kedvencünk a minden paramétert figyelembe vevő „professzionális” Silca illetve a lényegesen egyszerűbben használható René Herse. Az ideális kerékpár guminyomást befolyásoló teljes paraméterlista a következő:
- Útfelület/állapot
- Mért gumiabroncs szélesség (tehát nem ami a gumira van írva, mert az nem megbízható!)
- Kerékátmérő
- Gumiabroncs típus
- Átlagsebesség
- Súlyeloszlás/kerékpártípus
A minimális még biztonságos nyomást elsősorban a kerékpár teljes tömege (kerékpáros + bicaj + felszerelés/csomag), illetve a gumiszélesség (méret) határozza meg. A nehezebb bicajos szélesebb gumit és/vagy nagyobb guminyomást igényel.
Vegyes útfelület esetében a legrosszabbat célszerű figyelembe venni, hiszen ott a van a legnagyobb esély a felütéses defektre.
A mért gumiszélesség rendkívül fontos, mivelhogy szélesebb felnin a nominálisnál szélesebb lesz a gumi is. Mértünk már 26,8 mm szélességet 25 mm-es gumin, és majdnem 39-et 35-ös esetében. És előfordul, hogy a gyártó egyszerűen téved (vagy megtéveszt): van 23 mm-es kínálatunkban, ami valójában 21,5 mm széles egy átlag országúti felnin.
A gumi és a belső típusa is fontos tényező. A latex belső például jobban tűri, ha picit felütik, kevésbé hajlamos szakadásra (elvégre alapanyaga „lufi”), a defektvédett külsők és belsők pedig eleve erősebbek. Ezzel szemben a drága külsők és gramm-mániás belsők fokozottan sérülékenyek.
A súlyeloszlás – ami nagyrészt a kerékpártípustól/-kialakítástól függ – pedig meghatározza, hogy melyik kerékre kell jobban odafigyelni (általában a hátsóra), mivel felütés esetén az lesz a gyenge láncszem.
Eddig az ésszerű nyomáscsökkentésről beszéltünk, ami növeli a kényelmet, a tapadást, illetve csökkenti a gördülési ellenállást. Arról viszont nem szóltunk, hogy mi a teendő a fordított esetben: éspedig, amikor a szükséges nyomás túllépi a gumi oldalfalán lévő adatot. Ez jellemzően nagy testtömegű vagy nagy rakományt szállító bicajosok esetében fordulhat elő. Ilyenkor nincs jobb tippünk, mint a szélesebb és nagyobb nyomásra kalibrált külső gumi beszerzése. A csere előtt ellenőrizd, hogy a gumi elfér-e a vázban/villában!
A másik manapság előforduló korlátozó tényező a karbonfelnik guminyomástűrése. Ez elsősorban a „hookless”, vagyis peremnélküli peremes felnik esetében áll fent, ahol a gyártók szigorúan meghatározzák a maximális nyomást, mivel nagyobb érték esetében a felni nem biztos, hogy képes a gumit helyén tartani. Merthogy nincs perem, ami a felnin tartaná, csakis a gumiperem oldalnyomása „ragasztja” hozzá. A gyártók által előírt nyomásérték általában kisebb, mint a gumin használható maximális nyomás, vagyis ez korlátozza, hogy milyen testsúlyú kerékpáros használhatja az adott méretű gumit a "hookless" karbonfelnin. Természetesen a hookless felni csakis hookless kompatibilis gumival használható. A népszerű nyomásszámítók szerint 25 mm gumiszélsségnél kb. 80 kg testtömegnél jön elő a maximális nyomás okozta probléma, 32 mm-nél már 100 kg felet van a határ.
Viszont a fordított probléma is előfordulhat peremnélküli „hookless” karbon felnik esetében, azaz a nyomás túl alacsony, hogy kanyarban a gumi állása stabil maradjon a felnin. Ez jellegzetesen MTB és esetleg gravel használatban fordulhat elő. Ha túl alacsony a nyomás, miközben nagy a tapadás, akkor a kanyar külső iv menti oldalfal „behúzódik” a felni közepén a mélyebb szerelő vájatig, részben beleugrik, és ott tubeless rendszerként használva veszít a zártságból, következésképpen a nyomásból. Ha nincs is oldalfalperem, segít, amikor a gyártó kiképez egy peremet a vájaton belül, ami, megakadályozza a becsúszást.
Ezek a maximális értékek! Ha átlagos testalkatú vagy, akkor lényegesen kisebb nyomás lesz optimális...
Összefoglalva a fentieket, a szerintünk kerékpáripar egyik legfontosabb felismerése, hogy a guminyomás tekintetében nem a biztonságosan használható legnagyobb értéket propagálják, hanem a még megbízható legalacsonyabbat. Hidraulikus tárcsafék, elektronikus váltás ide vagy oda, az optimális guminyomás az, ami valóban élvezetessé teszi a bizajozást.
Ha feliratkozol hírlevelünkre, egyetlen szak- és blogcikkről sem maradsz le. Ha pedig ezt a tippet megosztod másokkal, akkor legközelebb ők is jobban meggondolják, milyen keményre pumpálják a gumit!
