Mielőtt még belevágnánk a központi témába, vessünk egy pillantást magára a kerékagyra valamint annak számos funkciójára! A kerékagy a kerék forgásának biztosítása és a hajtáserő átvitele mellett a modern fékrendszerek féktárcsáinak fogadására is felkészítettek. De csakis abban az esetben, ha a kerékpár nem felnifékes - ahol a felni (másnéven abroncs) oldalfarára szorított gumibetétek (pofák) biztosítják a fékhatást.
Agykompatibilitás
Kerék vagy kerékagy-vásárláskor az említett fékrendszer-kompatibilitás mellett a másik választandó opció a tengelytípus és a kerékrögzítés. Többféle rendszer van forgalomban: nyíltsarus és átütőtengelyes (Thru axle) rendszer, mindkettő különböző tengelyátmérővel és -hosszal „megspékelve”. A rögzítés módja lehet gyorszár, menetes csavar vagy csavaranya. Az MTB kerékpárok esetében még a „Thru” sem elég információ: tudnunk kell, hogy a hajtásrendszer BOOST rendszerű vagy sem, továbbá elől 20mm-es a tengely vagy az elterjedtebb 15mm. Az országúti/gravel átütőtengely-szabvány elől 12mm, tehát az ilyen felhasználásra készült kerékpár ismét egy másik agytípust igényel. Szerencsére egyes kerékagyakhoz átalakító adapterek kaphatók, biztosítva a többrétű felhasználást. Azt tanácsoljuk, hogy kerék (kerékagy) vásárlás előtt tájékozódj a bicajod kerékrögzítés-szabványáról!
A kazettatest típusa
Amennyiben a fékrendszer és a kerékrögzítés stimmel, még mindig van marad kiválasztandó opció: nevezetesen a kazettatest-típus, amelyre a lánckeréksor kerül. Hála a jóégnek, itt kevesebb a bonyodalom, mint a tengelyek esetében! A kazettatest – amellett, hogy fogadja a sort - a szabadonfutó mechanikát is tartalmazza, lehetővé téve, hogy a kerékpár haladása és a hajtás különválhasson, azaz lejtőn, kanyarban a pedált ne kelljen folyamatosan hajtani.
A klasszikus, évszázados menetes rögzítés
Azért jegyezzük meg, hogy a lánckerék nem volt mindig bordázott szabadonfutós szerkezetre rögzítve. Egészen az 1980-as évekig menetes a lánckerék vagy később a több lánckereket és szabadonfutó mechanikát tartalmazó „sor” az agytesten lévő menetre rögzült. Korunk legnagyobb és legismertebb alkatrészgyártója, a japán Shimano terjesztette el a szabadonfutós kazettatestet alkalmazó hajtás- és váltórendszert, amelyre a lánckerekek egyenként csatlakoznak. Eleinte mindössze 6 lánckerék került fel a hátsó kerékagyból kiálló bordázott „hengerre”, mára ez a szám 13-ra szaporodott. (Mindazonáltal a legelterjedtebb a 11 és 12 hátsó fokozatot tartalmazó hajtásrendszer.)
Az UniGlide (UG) tárta ki a kapukat…
Az eredeti szisztéma az UG (UniGlide) nevet kapta, majd 7 fokozattól egy kissé eltérő – de a korábbival kompatibilis – HG rendszer vette át a stafétabotot. Ez utóbbi bő 20 éven keresztül mindössze apró módosításokat kapott, emellett a visszamenőleges kompatibilitás valahogy mindig biztosítva volt.
A leggyakrabban előforduló kazettás rendszer a HyperGlide (HG)
Mielőtt még sorra vennénk a kurrens kazettatest opciókat, azok ismérveit és kompatibilitását, csodáljuk meg a közel 40 éves – a kerékpáripari mérföldkőnek számító innovációt! A bicajozás talán legszebb pillanata, amikor egy hágó tetejére érve egy pillantást vetsz a lélegzetelállító panorámára, majd a hegy másik oldalán lefele száguldasz. Felfele a hátsó lánckerekek közül a legnagyobbat tapostad, lefele pedig hajtás nélkül, puszta gurulással döntöd meg eddigi sebességrekordodat. Mi teszi mindezt lehetővé?
A varázslatos szabadonfutó – ebben a megoldásban 3 rugós foggal (kalapáccsal)
A válasz a kerékpár hátsó kerékbe – régebben a lánckeréksorba, manapság a kerékagyba épített - szabadonfutó szerkezet biztosítja, hogy egyfelől minden erőddel taposd a pedált, de ha pihenni szeretnél, vagy szélsebesen száguldani a lejtmenetben, tetszés szerint leállhatsz a hajtással, és a bicaj ettől függetlenül gurul a „maga útján”. Ez persze nem volt mindig így. A kerékpározás őskorában még nem találták fel a szabadonfutó szerkezetet, így a kerékpárosnak lejtmenetben, fáradt lábbal folyamatosan hajtani kellett. Adj hálát a szabadonfutó, meg persze a fokozatváltás feltalálójának!
Szabadonfutó vagy kazettás lánckeréksor?
Két rendszert említettünk: az egyik esetben az agytesten menetes csatlakozás van, a másikon kazettatest. A menetesre szabadonfutó mechanikát tartalmazó lánckeréksor kerülhet, esetleg szimplán egy „fix” lánckerék, mint a kerékpározás hőskorában. Innen a „fixi” elnevezés, ami manapság trendi a futárok és egyes városi közlekedők körében. A fixik eszerint örökhajtós bicajok, a velodromokban használatos pályakerékpárok mintájára nem alkalmaznak szabadonfutót, így amíg a kerékpár halad, a hajtókarok körbe-körbe forognak. Tehát fékezéskor, lejtőn vagy kanyarokban is forognak, ami eltérő kerékpározási technikát és készséget igényel.
A szabadonfutó feltalálását követően a kerékagy gyártók a „szingli” hátsó lánckerék alá építették be az ehhez szükséges reteszelő (racsnis) mechanikát. Mihelyst megjelentek az első többfokozatú váltórendszerek, a szabadonfutó szerkezetre nemes egyszerűséggel több lánckereket szereltek, így jött létre a ma is forgalomban lévő menetes lánckeréksor.
A mai napig népszerű HG kazettás rendszer
Közel négy évtizeddel ezelőtt a kerékpáripar úgy döntött, hogy a további fokozatszám-növelés a szabványos menetes csatlakozásnál fejlettebb, megbízhatóbb rendszert igényel, így kifejlesztették a kazettás hátsó agyat. Itt a lánckerekek a szabadonfutó mechanikától függetlenek: a lánckeréksort a mechanikát rejtő bordás kazettatestre illesztjük, majd rendszerint zárógyűrűvel rögzítjük. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a menetes rendszer legfőbb hiányossága a tengely közepén elhelyezkedő jobb oldali csapágyazás, amely így túlterhelt, az eredmény pedig borítékolható: túlzott rugalmasság, elhajlott vagy törött tengely, kóválygó kerék, racsni - és nem utolsósorban - pontatlan váltás.
Az első kazettás rendszerű kerékagy a már említett Shimano UG-rendszer, amely még szimmetrikus bordázattal és zárógyűrű nélkül került piacra. A legkülső (legkisebb fogszámú) lánckerék menettel csatlakozott a kazettatestre ezzel rögzítve az egész sort. Láhatjuk, hogy itt még a régebbi menetes csatlakozás technikai elemei keveredtek az újjal, de ami fontos, hogy a szabadonfutó végre átkerült az agytestbe, ezzel utat engedve a váltórendszer tovább fejlődésének.
„Onnan tudod, hogy a hátsó agy szabadonfutós vagy kazettás rendszert alkalmaz, hogy oldalról a legkisebb lánckerekére pillantsz: ha egy zárógyűrűt látsz, akkor biztos lehetsz a kazettás rendszer alkalmazásában. Ha viszont ez első látásra nem eldönthető, lehet, hogy az „ős” UG kazettával van dolgod, de még valószínűbb, hogy az agy menetes!”
Mitől „szabad” a szabadonfutó?
A szabadonfutó belseje reteszelő (racsnis) mechanikát rejt, amely a forgás egyik irányában közvetlen kapcsolatot biztosít a hátsó kerékkel, a másik irányba viszont szalajt, hasonlóan, mint a gépjárművek tengelykapcsolója. Amennyiben a lánckerekek és a reteszelő mechanika egy egységet alkot, szabadonfutóról beszélünk. A kezdeti menetes csatlakozású szabadonfutó fő hiányossága, hogy minden egyes pedálfordulat egyre jobban rászorítja a kerékagyra, ami megnehezíti a későbbi cseréjét. A cserére pedig előbb vagy utóbb szükség lesz, mivel a lánckerekek a használat során elkopnak.
Mi a gáz a menetessel?
A menetes rendszer másik fő gyengesége a hátsó kerékagyon belül a csapágyak elhelyezése. Váltós kerékpárok esetén a menetes rendszerű hátsó agyban lévő meghajtásoldali csapágy a saruhoz képest nagyon bentre kerül, amely így egy hosszú, fokozottan terhelt tengelyszakaszt eredményez. A tengely emiatt gyakran elgörbül, főképpen, ha a kerékpáron csomagot szállítasz vagy terepen közlekedsz vele.
A kazettás rendszernél 1000x jobb a csapágyak elhelyezése, mint a menetesnél
Azzal, hogy a kerékpáripar áttért a kazettás agyrendszerre, a váz hátsó sarutávja tetszőlegesen növelhetővé vált, ezzel több lánckerék kerülhet az agytestre. És amíg a menetes sornál a legkisebb felszerelhető lánckerék 13 fogat kínál és a legnagyobb praktikusan 32 darabot, a kurrens kazettatestekre 9-től 52 fogig szerelhetünk lánckereket. Ráadásul ezek fejlett, váltáskönnyítő kialakítással rendelkeznek, így a váltásteljesítmény és fényévekkel jobb, mint egykoron!
A modern kazettás hátsó agy
Minden érv a korszerűbb, kazettás rendszer mellett szól - nem kellenek gorillakezek a lánckerekek leszereléséhez, a csapágyazás a vázsaruhoz közel kerül, stb. – egyszóval ma már nem is szabadna menetes hátsó aggyal kerékpárt gyártani. A költségcsökkentés miatt a boltokba kerülő váltós bicajos jelentős hányada mégis „szabadonfutó” lánckeréksort alkalmaz, az archaikus megoldás egészen az 100.000 Ft-os árszintig elfogadott. Sajnos ez az, amit többnyire nem látsz, amikor olcsó, 100e Ft alatti kerékpárt vásárolsz!
Hashtag #Minden új bicajnak kazettás hátsó agyat!
Melyik lánckeréksor melyik kazettatestre megy fel?
A menetes csatlakozás egyetlen fórja, hogy abszolút szabványos, minden lánckerék, sor minden menetes típusú agyara felszerelhető, legfeljebb a tengely távtartóit kell a kerékpár és a sor szerint átcsoportosítani, majd a kereket ennek megfelelően centrírozni. Ellenben a különböző alkatrészgyártók által kínált kazettás lánckeréksorok nem minden esetben csereszabatosak. Például a Campagnolo lánckeréksor kizárólag a gyártó saját kerékagyaival kompatibilis, amiről a későbbiekben szólunk. Persze a Shimano eredeti HG rendszere messze a legelterjedtebb, majd minden gyártó készít ezzel kompatibilis sort, illetve kerékagyat.
Nemsok hiányosságot találunk a HG-rendszerrel kapcsolatban legfeljebb azt, hogy a bordázat csakis akkor lesz tartós, ha acélból készül, ez viszont nem elhanyagolható (kb. 60-100g) súlytöbbletet jelent. Az alumínium test bordáin rendre bemaródások keletkeznek, ami megzavarhatja a váltást, rosszabb esetben elenged egy-egy lánckereket. A hiba könnyedén orvosolható amennyiben az alu kazettatesteket nem olcsó, egyenként felszerelhető lánckerekekkel használod, hanem veszel hozzájuk tervezett alubakos prémium típust!
Csak azok a bemarások ne lennének!
A Campagnolo egyedi kazettatest-rendszere az 1990-es évek elején debütált és a mai napig változatlan, mindössze kisebb „ráncfelvarrásokat” kapott az egyre szaporodó fokozatszámok „kiszolgálásához”. Magasabb bordázata ráadásul a bemarás problémát is kipipálja, tehát technikailag minimum egyenértékű a Shimano HG-vel. Széleskörű elterjedését az vetette vissza, hogy csakis a Campagnolo kínál hozzá alkatrészeket, amely a világ kerékpáralkatrész termelésének nagyon pici – és egyre szűkülő szelete.
Olyannyira nincs átjárhatóság a Shimano HG és a Campa rendszer között, hogy a két gyártó által kínált sorok az adott fokozatszám mellett sem csereszabatosak. Tehát egy Campa 9 vagy 10-es sort a kerékkel együtt sem tudsz egy Shimano felszereltségű váltórendszerben használni. Emellett nem sok kerék (kerékagy) gyártó kínál kazettatest-csere opciót, így ha a másik gyártóra térnél át, a kerékcsere is elkerülhetetlenné válik.
„A Campa rendszer semmivel sem rosszabb, de az ipar a Shimano HG mellett tette le voksát.”
Haladjunk a korral!A bordázat gyengesége ellenére a HG kazettatest 20 évig egyuralkodó maradt. Az első kihívó nem egy konkurenstől, hanem magától a feltalálótól, a japán óriástól jött. A Shimano első 10-fokozatú országúti rendszer - a legendás Dura Ace 7800 - kifejlesztésekor egy új kazettatest szabvány látott napvilágot, amelynek bordázata magasabb, így a hagyományos Shimano-rendszerű sorok immár nem illeszkednek. Habár technikailag tökéletes volt, az újítást nem vette át a kerékpáripáripar, így pár év után a japán gyártó felhagyott ezzel a kezdeményezéssel, és a Dura Ace/Ultegra alkatrészcsaládnál visszaállt a régi kazettakialakításra.
A soron következő változást a 11-fokozat megjelenése kényszerítette ki. A lánckeréksor megnövelt szélessége miatt a kazettatest 1,5mm-t szélesedett, mindazonáltal a bordázat, az átmérő és a rögzítés módja nem változott. 11-fokozatos országúti lánckeréksor csakis az ezzel kompatibilis kazettatestre szerelhető fel, szerencsére az MTB sorokat és a Campagnolo országúti sorait ez a korlátozás nem érinti. Tehát ha ilyen irányba gondolod fejleszteni az országúti kerékpárt, kerékcserével számolj!
Nincs megállás - íme a 12 fokozat, de már kopogtat a 13...
Az MTB rendszereknél még halogatható volt a „reform”, de nem örökké: a 12-fokozatos MTB rendszer már teljes egészében áttervezett kazettatestet kapott: a SRAM esetében xD, a Shimanónál Micro Spline néven. Mindkettő lehetővé teszi a kisebb, 9 vagy 10 fogat számláló lánckerék felszerelését. Lássuk, mit hozott a kazettatest reform, mit nyertünk, mit vesztettünk vele!
SRAM xD és XDR
Ahhoz, hogy időrendben haladjunk a kazetta-törzsfejlődésben, szökkenjünk át az óceánon! Az amerikai SRAM mutatta be az első „alternatív” kazettatest-megoldást, utat nyitva a szélesebb áttételezésű, korszerűbb technikai megoldást alkalmazó lánckerékszisztémák előtt. De ne itt kezdjük, hanem korábbi állapotnál! Amíg a Shimano és a SRAM váltó- és hajtásrendszerek nem sok közös technológiát alkalmaznak, a kompatibilitás majd minden ponton korlátozott, egy üdvözítő kivétel a „szegregáció” alól sok éven át a szabványos HG kazettatest volt. A két nagy konkurens közt a lánckeréksor és a lánc az 1990-es évektől egészen 2014-ig többé-kevésbé kompatibilis maradt. Tehát simán felszerelhetsz egy 9-10-11-fokozatos országúti vagy 9-10-fokozatos MTB sort bármelyik HG-kompatibilis kerékre, és az mindkét gyártó váltó- és hajtásszettjével csereszabatos. SRAM sor is megy a Shimano rendszerben és viszont.
A kerékpáriparban ma már ritka tapasztalható egységet az amerikai márka rúgta fel az egy lánctányéros 11-fokozatos hajtás bevezetésével. Ekkor dobta piacra az XD kazettatest szabványt, amely először tette lehetővé a 11 fognál kisebb hátsó lánckerék alkalmazását. Később az 1X országúti rendszerekhez egy kissé eltérő XDR nevű rendszert fejlesztett ki 1,8mm megnövelt kazettatest-szélességgel.
A Shimano válasza pedig a későbbiekben részletesen bemutatott Micro Spline kazettatest-rendszer, amely sajnos inkompatibilis mind a korábbi Shimano/SRAM rendszerrel, mind az XD/XDR szisztémával. Így a kerékpárosnak ma már arra is figyelni kell, hogy a kerékszett (vagy kerékagy) kompatibilis legyen a kerékpáron lévő váltórendszerrel. Másképp fogalmazva, a kerék (kerékagy) immár gyártó, fokozat és felhasználás szempontjából egyaránt váltórendszer-specifikus!
Pontosan milyen előnyöket kapunk a mennyei lánckeréksor-csereszabatosság feláldozásával? Először is a fokozattartomány jelentősen bővülhet, lehetővé téve az egyetlen első lánckerékkel szerelt, változatos terepre használt MTB kerékpár komplett hátsó fokozatáttétel-arányát. A SRAM az első 11-fokozatos MTB rendszeréhez 10-42 fogas sort kínált, ami 420%-os áttételskála. Ez határeset a legtöbb montis számára, így a 12-fokozatos EAGLE rendszerhez ez 10-50 fog, azaz 500%-ra bővült. Érdemes megjegyezni, hogy a 11-ről 10 fogra való ugrás ugyanúgy 10% növekedést jelent, mint felfele a 42-ről 46-ra, tehát kifizetődőbb „lefele” bővíteni, mint „felfele”.
Lehet-e tovább bővíteni a skálát? Egyes gyártók kínálnak 9 fogas legkisebb lánckerékről induló sort, de a két nagy alkatrészgyártó maradt a 10-nél – feltehetőleg a biztonságra és a megbízhatóságra apellálva. Felfele a Shimano 51, a SRAM 52 pedig fogra emelte a lécet, bár ezzel mindkét fejlesztés az ésszerűség – és a váltógeometria - határait súrolja. A Campagnolo alapból 9 fogról indít, így 13-fokozatos gravel meghajtása elképesztően széles tartományt tesz lehetővé, és a fokozatok közti ugrások is viszonylag jók. Ez utóbbi inkább az ergonómia témakörébe tartozik, hisz’ felhasználás és egyéni preferencia kérdés, hogy ki mekkora fokozatok közti áttételugrást tart még kényelmesnek.
Nézzük, mi szól az xD , mellett és ellene! Az xD-kazettatestre kerülő SRAM X-Dome lánckeréksor egy mérnöki műremek, egy darabból készül, számítógép vezérelt marással. A rendszer talán egyetlen gyengesége pontosan itt mutatkozik meg, hiszen több mint 100.000 forintos sorról van szó, amely duplája vagy triplája a HG kazettatestre való felsőkategóriás lánckeréksoroknak. Még amatőr bicajosok is képesek elhasználni 1 vagy akár két sort egy évben, ami szokatlanul nagy kiadás. És a költséges konstrukciót lehetetlen jelentősen egyszerűsíteni, mivel az xD sor nem a teljes kazettatestre fekszik fel, hanem csak a belső végére, így a több darabból kialakított egyszerűbb konstrukció alapból kizárt.
Ez magyarázza a tényt, hogy az amerikai márka belépő szintű MTB és gravel/cyclocross alkatrészcsoportjai nem xD, hanem HG kazettatestre készült lánckeréksort kínálnak, ily módon ésszerűsítve a gyártásköltségeket. A kerékszett szempontjából ez szerencsés átjárhatóságot biztosít a legújabb 11-12 fokozatszámú szettek és a korábbi 9-10 fokozatos rendszer között, lehetővé téve a „felfejlesztést” költséges kerékcsere nélkül.
Orbitális árak és költségoptimalizálás ide vagy oda, az xD, illetve annak kiszélesített országúti változata - az xDR - mára széles körben elterjedt. Ez elősegíti, hogy a SRAM nem kér licenszdíjat érte, így számtalan kismanufaktúra kínál ilyen rendszerű lánckeréksort, agyat és kerékszettet. De a kérdés, hogy lehet-e jobb új rendszer alkotni, amely ugyanezeket az előnyöket biztosítja egyszerűbb lánckerék-konstrukció mellett nyitott maradt…
Shimano Micro Spline
A várakozás egészen 2018-ig tartott, amikor megjelent végre a Shimano válasza az xD-rendszerre, a Micro Spline, amely ugyancsak fogad 11 fognál kisebb lánckereket. A kazettatest itt már végig bordázott, tehát semmi akadálya akár 12 darab különálló lánckerék felhelyezésének. Az alumínium HG kazetták sérülékenységére a válasz a 13-mal szemben 23 bordát tartalmazó felfogatás, jelentősen növelve a kontaktfelületet a két alkatrész közt. Érdekes mód maga a kazettatest keskenyebb, mint a HG, és csakis úgy fér el rajta a plusz egy lánckerék, hogy a legkisebb 10-fogas gyakorlatilag beleül a 12-esbe és egy spéci hosszú benyúlású záróanya tartja mindkettőt!
Az XTR-szintű lánckeréksor konstrukcióját elemezve megfigyelhető, hogy a Shimano esetében a legnagyobb erőhatásnak kitett felső három lánckerék alumíniumötvözetből készül. Miért cserélték le a titánt alumíniumra? A titán megmunkálása közismerten nagyon drága és fajsúlya is nagyobb az alunál. Egy 36-os vagy 40-es lánckerék legyártása még anyagilag elviselhető, de a 12-fokozatos váltórendszerek esetében már 51 fogszámról beszélünk! Tehát könnyebb és egyben “olcsóbb” alapanyagra van szükség, a több darabból álló költséghatékony konstrukció pedig adott, köszönhetően a hosszú bordázatnak. Talán mondani sem kell, hogy a Micro Spline a HG-vel nem csereszabatos, és köszönőviszonyban sincs az xD-vel. Technikailag jobb az utóbbinál, remélhetően elterjed, így nemcsak a lánckeréksorok lesznek megfizethetők, hanem a kerekek vagy kerékagyak is!
Tengelyszabványok
Mind az xD, mind a Micro Spline lehetővé teszi az „icipici” (9-10T) lánckerekek használatát, emellett a hátsó kerék tengelye is tetszőlegesen szélesítő. Ennek megfelelően a BOOST szabvány szerint 130/135mm-ről 148/151-re bővült a vázak hátsó sarutávolsága, így a kerék erősebb, merevebb és tartósabb lesz. A váz határozza meg, hogy a keréknek milyen tengelyrögzítéssel kell rendelkezni, de ezen belül a kazettarendszer már szabadon választható. Mindhárom típus kapható az adott tengelyrendszerhez – a HG ugyanúgy opció, mint az újabb XD vagy a Micro Spline. Amennyiben a kazettatest bármelyikre cserélhető, az adott kerék különböző kerékpárokban és váltórendszerekkel is kompatibilis marad.
Kerékszettek
Manapság a legtöbb minőségi kerékpár gyárilag fűzött kerékszettel szerelt, az egyedi kerékfűzést ma leginkább a kerekek javítása során alkalmazzák. A „gyári” kerékszettnek szokás nevezni azt a típust, amely egy modellnév alatt tartalmazza mind az első, mind a hátsó kereket, amely tartalmazza az abroncsot, a védőszalagot, a küllőket és a küllőanyákat, illetve a kerékagyat és annak gyorsrögzítőjét. Kaphatók emellett komplettre fűzött kerékszettek, amelyek nem kaptak modellnevet, de kialakításuk átgondolt, megbízható alternatívát kínálva a borsos árú, az adott gyártótól származó modellek mellé. A legismertebbek és közkedveltek kerékszettgyártó márkák a DT Swiss, a Mavic, a Fulcrum, az alkatrészgyártók közül pedig említsük meg a Shimano-t és a Campagnolo-t. Emellett a legtöbb kerékpárgyártó rendszerint saját márkás kerékszettel szereli modelljeit.
A „független” márkák abban mindenképpen jobbak, hogy lehetőséget biztosítanak a kazettatest-cserére, ami egy új alkatrész-szett megvásárlásakor – feltéve, ha az más gyártótól származik –életet (pénztárcát) menthet! Például a DT Swiss kerekek úgy vannak kialakítva, hogy bármely kerékszettet kérheted HG-s, XG-s, vagy MicroSpline kazettatesttel. Amennyiben egy későbbi időpontban váltórendszert és sort váltasz, utólag is tudsz hozzájuk venni csak ennek megfelelő „kazitestet”, ami mindenféle bonyolult szerelés nélkül – gyakorlatilag a régi lehúzásával, és az új feltolásával - átszerelhető a másik szabványra.
Egy azon agymodell bármelyik kazettatestet fogadhatja...
A kazettatest tekintetében az általánosan elterjedt Shimano HG kazettaszabvány mellett számos kerékszett és agy kapható Campagnolo változatban, továbbá az elmúlt években megjent a SRAM xD, illetve a Shimano Micro Spline rendszerrel. Az utóbbiak 11 fognál kisebb számú hátsó lánckerék használatát is lehetővé teszik, ideális párost alkotva a legmodernebb egy első lánctányéros hajtásláncokkal. A vásárlás előtt ne felejtsd tisztázni a kerékméretet, a kerékrögzítés rendszerét és a kerékpáron működő fékrendszert! A Bikepro honlapján ezen információk minden leírásban megtalálhatók.
Amennyiben hasznosnak találtad a cikket, kérjük oszt meg másokkal, akár Facebook-on vagy bármely közösségi platformon. Ezzel számunkra is jelzed, hogy igény van ilyen jellegű írásokra.
