A haranggörbe „púpján” kívül eső testalkatúak számos problémába ütköznek a kerékpárváz kiválasztása és annak méretre állítása során. Ez igaz mind az aprótermetűekre, mind az óriásokra. Sok esetben az első kerékpár a „tanulópénz”, utána jössz rá, hogy valójában milyen méretű váz és mely speciális alkatrészek szükségesek a kényelmes bicajozáshoz. Ebben az írásban az alacsonytermetűek problémáival foglalkozunk, a sorozat egy másik része szól a termetes bicajosoknál tapasztalható „óriásnehézségekkel”. (A nagy termettel "megáldottakról", valamint az általános kerékpárbeállítás-elvekkel már korábban foglalkoztunk.) De mindenekelőtt, tisztázzuk a vázmérettel kapcsolatos akadályokat!
Mérj, mérj és mérj!
A számodra ideális váz kiválasztásához, érdemes kidolgozni egy megbízható mérés- és összehasonlítás-stratégiát. Ha tisztába vagy a meglévő váz paramétereivel, könnyedén megtalálhatod méltó utódját. A váz két legfontosabb hosszparamétere a felsőcső- és a nyeregvázcső-hossz. Régebben mindkettő egyszerűen mérhető és összehasonlítható volt – manapság az ejtett felsőcsöves vázak miatt mindez valamivel komplikáltabb. Az összehasonlításhoz minden felsőcsövet vízszintesen, azaz virtuálisan célszerű mérni.
Legyen mindkét kerék a vázszettben, majd méteres vonalzó és vízmérték segítségével mérd le a homlokcső középvonalától a nyeregvázcső középvonaláig számított távolságot! Az ejtett felsőcsöves vázak esetében a nyeregvázcső mérete is virtuális lesz, mivel csak addig a pontig kell mérni, ahol a vízszintes felsőcső becsatlakozna - már ha vízszintes kialakítást kapott volna. Ezen felül le kell mérni a nyereg és a kormányfogás közti magasságkülönbséget, illetve tudni kell a kormányszár hosszát is. Végső, és talán legfontosabb paraméter a nyeregmagasság, amelyet a középcsapágy-tengely középpontjától a nyereg felületéig kell mérni, természetesen a nyeregszár vonalában. Figyelj továbbá arra is, hogy a nyeregmagasságot befolyásolja mind a hajtókar hossza, mind a pedál típusa és profilja. Ha ezek közül valamelyiket a vázzal együtt lecseréled, a nyeregmagasság ezektől függően megváltozik.
Mekkora az akkora?
A tömegtermeléssel készült vázak esetében a gyártó a hosszméretek és vázszögek kialakításához egy átlagos ember testméreteit veszi alapul. Ha a vázméret-választék „alsó végét” nézzük, a vázgyártó itt csökkenti a nyeregvázcső-, a felsőcső-hosszt, ezzel együtt a homlokcsövet is rövidíti, hogy a kormány is arányos magasságba kerüljön. Ez a stratégia a végtelenségig nem követhető: az adott kerékméret mellett a nyereg- és kormánymagasság egy ponton túl nem csökkentő, a további „kerékpárzsugorítás” már kisebb kereket igényel.
Amennyiben a gyártó nem akar változtatni a kerékméreten, a lekicsinyített váznál az ideális vázszögeket (vázgeometriát) is fel kell áldozni. Így az egészen kicsi vázméretek esetében a kerékpár irányítása nem lesz optimális, hisz’ az nagyjából M-es méretre optimalizált. Emellett a felsőcső rövidítésének olyan nemkívánatos mellékhatásai vannak, mint a cipőorr/első kerék átfedés, azaz hajtás közben a kormány csak egy bizonyos mértékig fordulhat el, amit a cipőorr a kerékhez ér, fennáll a bukásveszély. A középcsapágy is rendszerint ugyanolyan magaságban van, mint a nagyobb vázméreteknél, pedig a kistermetűek rövid hajtókart és alacsony felépítést igényelnek. És a hiányosságok még itt sem érnek véget: amennyiben a vázcsövek a teljes méretválasztákban azonosak - mindössze le vannak rövidítve - a „kompaktos” vázszerkezet garantáltan túl merev lesz, főleg egy relatíve könnyű „pilóta” alatt.
A tömegtermelésben készült vázak esetében a fentiek mind előfordulnak, a kistermetű bicajost többnyire az összes tényező sújtja: vagyis nem éppen felhasználóbarát vázgeometria, kényelmetlenül merev, rideg menettulajdonságok, cipőorr-átfedés. A kiút egyértelműen a kisebb kerékméret alkalmazása lenne. Éppen ezért országúti, fitnesz, túra és városi kerékpárok esetében az igényes gyártóknál a 700c helyett előfordul a 26” vagy akár a 24”-os kerék. MTB kerékpárok esetében a három kurrens kerékméretből a kis vázméretek a 27,5” (650b) típust kapják, de azért elvétve 26-os is előfordul. A 27,5” rendszerint kevés a boldogsághoz, de még mindig jobb, mintha a 29”-os „malomkövek” közé próbálnának 15-16”-os vázat „faragni”…
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem szeretnek a gyártók a kerékmérettel vacakolni? Először is teljesen más elemekből kellene a vázat „összelegózni” (ez igaz mind az alu, mind a karbonvázakra), a vázon belül alig lenne olyan egység, amely a méretek között csereszabatos. Kisebb sorozatok beszerzésében kellene gondolkodni, amely jelentősen emelné az összes vázméret gyártási költségét. Ezen felül az egységes kerék- és gumitípus beszerzése is jóval olcsóbb, mint a több különböző. Összeszereléskor pedig nem kell figyelni az eltérő technikai megoldásra, mehet minden egy kaptafára. Egyszóval a többféle kerékméret luxus a gyártónak, amit nehéz lenne csak azokkal megfizettetni, akik számára szükséges. Ha pedig az egész modellszéria drágul a kerékopció miatt, az rontja a versenyképességet a konkurenciával szemben. És persze nem lesz olyan átlag termetű kerékpáros, aki kiadna 5000-10.000Ft-tal többet, mert a gyártó „jó fej” az alacsony termetűekkel, nem úgy, mint a konkurens. Így ha sikerül találni parányi vázat kisebb kerékmérttel, azt a lehetőséget meg kell ragadni: egy ilyen váz általában jobb menettulajdonságokkal, irányítással bír, mint a „megerőszakolt” nagyobb kerekű!
Kit nevezünk „pöttömnek”?
Egészen 160cm-ig a probléma egész jól kezelhető, utána jön a neheze… Ezt persze arányos testfelépítéssel értendő: azaz egy 160 centi magas, hosszú lábakkal, de rövid felsőtesttel „megáldott” egyént szintén nem lesz könnyű felültetni egy 700c kerékméretű országútira vagy 27,5” montira. 155cm alatt elő kell venni minden fortélyt, továbbá az extrarövid stucnit, keskeny kormányt, hátra nyúlás (setback) nélküli nyeregcsövet és a szokványosnál rövidebb hajtókart. A 150-es lélektani határnál pedig komolyan el kell gondolkodni a fent boncolgatott kerékkérdésen…
Hol legyen a nyereg?
A nyeregpozíció tekintetében a nyeregszélesség az ülőgumótávolság függvénye (erről is született már Bikepro szakcikk), ami nem feltétlen mutat összefüggést a testmagassággal. A nyereg helyzete viszont meghatározó lesz mind a kényelem, mind az irányítás szempontjából. Mivel rendszerint a felsőtest rövid, kevés súly kerül az első kerékre, vagyis az optimális súlyponthoz a bicajost előre kell pozícionálni. Ez egyben a kormány elérését is elősegíti, tehát két legyet ütünk egy csapásra!
A kistermetűek alatt a nyeregszár felső kialakítása legyen hátra nyúlás nélküli (zero setback), illetve nem árt, ha a nyeregpálcák bilincset fogadó szakasza hosszú, így tágabb határok közt állíthatjuk a nyerget előre. (Ebben az olasz SMP márka termékei verhetetlenek, emellett az MTB használatra tervezett nyergek rendszerint hosszabb sínnel rendelkeznek.) A „térdkalács a pedáltengely felett” elvet követve történik a nyereg hosszirányú elhelyezése, az ülőfelület pedig legyen alapból vízszintes, ha valamiért szükséges, néhány fokkal előre dönthető. (A nyeregmagasság pontos beállításával egy korábbi szakcikk foglalkozik, egyben eligazítást nyújt a dőlésszög és előre-hátra pozícionálás kérdésében is.)
Az ideális nyeregmagasság a lábhossz és a mobilitás függvényében tehát adott, a megfelelő súlyeloszláshoz a hosszirányú nyeregpozíció is beállítandó, ezek után már csak egy feladat van: ezekhez képest kell megfelelő helyre tenni a kormányfogást. Ez alacsony termet, rövid felsőtest és végtagok esetén relatíve magasan lesz – ha divatos, ha nem. Éppen ezért fontos, hogy a váz megfelelően hosszú fejcsővel rendelkezzen. Ennek ellenére számos gyártó ezt a paramétert a nyeregvázcső-rövidítéssel arányosan csökkenti, ami nem feltétlen jó ötlet. Teszik ezt újfent az esztékai arányok megőrzése céljából, habár a felsőtest arányaiban rövidebb, mint a „vázzsugorítás”. Például egy jellemzően 10%-os felsőcsőzsugorítás „nudli” a 20-30%-kal rövidebb felsőtesthez képest, nem képes kompenzálni a „hosszhiányt”, vagyis a fejcsőnek be kellene segíteni…
Kormányzati kérdések
A kormány a vázhoz hasonlóan geometriával rendelkezik. Minden kormánynak van szélessége (fogástávolsága), amit részben a vállszélesség, másrészt a felhasználás határoz meg. A vállszélességet a két vállcsúcs (a lapocka felső csúcsai) között mérjük. Ezen felül országúti kormányok esetében ez az előre hajlítás hossza, majd a visszahajlás vertikális esése az egyedi paraméter, valamint egyes speciális „komforttípusok” a felsőrészen emelést vagy visszahajlást biztosítanak, a gravel kormányok pedig az alsó visszahajló szakaszt „tárják ki” (ez az ún. „flare”). Amennyiben a végtagok rövidek és a váll is keskeny, mindenképpen a kevésbé széles kormányok felé kell venni az irányt.
Állítsd be pontosan!
A vállszélesség határozza meg az ideális fogástávolságot, tehát ha egy jellemzően 155cm magas hölgyön a két vállcsúcs (a lapocka felső csúcsai) között mért távolság 34cm, akkor a kormányfogáshoz a kar valamint a kézfej középvonalának is ilyen távolságban kellene lenni. Persze egyenes kormányos bicajokon ez a képlet nem tartható, mert a stabil irányítás igénye felülírja az anatómiát, de aszfalton használva mindenképpen kívánatos. Ha a karok „kinyílnak”, a vállízület fokozottan terhelődik, ami hosszútávon nem jó ómen.
Szerencsére az egyenes kormányok az „emelés” mellett bizonyos mértékű visszahajlással rendelkeznek, azaz a végek a kerékpáros felé hajlítottak. Az egyre szélesebb MTB kormányok a visszahajlás révén teszik lehetővé a természetesebb kartartást: amíg az egykori 580-600mm széles típusok 6 fokos hajlítással rendelkeztek, addig a 680mm körül ez az érték már 8-9 fok, a mai extraszélesek pedig 12-16 fok körül hajlanak a kerékpáros felé. Mind a kormányszélesség növelése, mind a visszahajlás befolyásolja a felsőtest állását, a kettő egymás ellen dolgozik, az eltérést nagyjából kiegyensúlyozzák.
Ne legyen túl széles!
Amennyiben a kerékpáros alacsony, a végtagok rövidek és a váll is keskeny, mindenképpen a kevésbé széles kormányok felé kell venni az irányt. Habár a visszahajlás valamelyest kompenzálja a megnövelt szélességet, rövid karok esetében ez nem elégséges. Jó irány lehet az „ódivatú”, kevésbé széles egyenes kormány, amely az 5-10 évvel ezelőtt piacra dobott, 620mm körüli modelleket jelenti. Szerencsére a Bikepro „betározott” ezekből is! (Kereséshez használd a termékszűrőt!)
Országúton pedig 36cm-nél keskenyebb kormány nem is kapható, mert nincs rá effektív kereslet, pedig sok bicajos előrébb lenne egy ilyen keskenyebbel. Itt megint csak arról lehet szó, hogy kinézetre gyártják - jobban mondva vesszük - a kerékpárt, és a keskeny kormány látványa kétségtelenül szokatlan. Így a gyártó nem is kockáztat: ki tudja, lehet a 155cm-es vásárló súlyemelő vagy bokszoló…
A felsőcsővel összhangban a stucni is rövidebb lesz, mint egy M-es bicaj esetében, de alig meglepő módon a gyártók itt sem mernek nagyon belenyúlni a „vizuális élménybe”. XS vázméretnél drasztikus rövidítés kellene, amit esetleg a váz- és villageometriával lenne célszerű kompenzálni, hogy ne váljon az irányítás túl izgágává. Az agilis irányítást egyébként a keskeny kormány is fokozza.
És ha már a „kormányzati kérdéseknél” tartunk, említsük meg a fékkart, mint az ergonómiát meghatározó tényezőt. Az alacsony termet gyakran jár együtt kis kézmérettel, ami igencsak megnehezíti a fékkar kényelmes és gyors működtetését. A legtöbb féktípus kartávolság-állítással rendelkezik, legyen hidraulikus, bowdenes, országúti fékváltó vagy MTB/trekking felhasználásra készült. A fék használati utasításában szerepel az állítás mikéntje, és a pontos „testre szabás” ebben az esetben a biztonságot is fokozza.
Hajtókar
Rövid végtagok esetén további lehetőség a hajtókarhossz csökkentése. Mi számít rövid hajtókarnak? Az átlagos választék a legtöbb gyártónál 170/172,5/175 mm, így ezekből a legrövidebbet érdemes választani. Egyes gyártók 165mm-ig is lemennek, a Shimano manapság bizonyos modellekből 160mm-es karokat is kínál. Ez utóbbi már ténylg megváltás lehet egy 175mm-es konfekciókart hajtó aprótermetű bicajosnak. (Ne is firtassuk, miért szerel több gyártó ekkora hajtókart kis vázméretre, netalántán így olcsóbb a beszerzés?) A Bikepro kínálatában ezzel szemben különféle rövid hajtókar kap helyet, megtekintéshez kattints ide, vagy ide, és használd a termékszűrőket!
A túl hosszú hajtókarral a láb nagyobb mozgásintervallumra kényszerített: ez nagy erőfeszítés mellett túlzott terheléshez vagy akár sérüléshez is vezethet. Rendszerint a csípő vagy a térd sínyli meg az ilyen jellegű „kiképzést”. Sőt még a pedálfordulat sem mindig tartható a hosszú körpályával. A hajtókar lerövidítésének a vázgeometria szab határt: így jó lenne, ha a gyártók az XS-méretű vázakat 10-15mm-rel alacsonyabb középcsapággyal gyárták. Ennek hiányában rövid hajtókar és megfelelő nyeregmagasság mellett a le- és felszállás kissé nehézkes, legalábbis szokást igényel. Egyszóval kakasülőn érezheted magad…
Pedál
Amennyiben patentpedált használsz, érdemes olyan típust választani, amely kisebb rugóerőt (is) kínál. Ne feledd, hogy a rövidebb lábfej / lábhossz csekély erőkart eredményez a bokafordítós kioldásnál! Ilyen pedáltípus országúti vonalon a Look Kéo Easy, bármely olcsóbb Shimano SPD-SL, hagyományos SPD rendszer esetében pedig a Shimano Click’R. A lábak természetes pozícióban egymáshoz közelebb vannak, tehát a pedálok is jöhetnek minél közelebb a hajtókarhoz, így kerül természetes helyzetben a térd és a csípő. Erre való a stopli kifele mozgatása, ami pár milliméterrel beljebb helyezi a lábakat. Végezetül a stopliállítással a pedáltengelyt az talp-öregujj alá kell pozícionálni, ehhez a cipőkialakítástól függően a stoplit valószínűleg hátra kell tolni, aminek a már korábban említett cipőorr-átfedés szab határt.
És ha már a cipőnél tartunk, számold meg, hány gyártó kínálja bringás cipőit 37-nél kisebb méretben! Vagy 39 alatt feles méretben? Hát, nem lesz hosszú a lista. Dicséret a Northwave-nek, a Specialized-nak, feketepont a sok más neves cégnek.
Egyedi vázat?
155cm testmagasság alatt az egyedi készítésű váz is szóba jöhet. Ha ezt a drágább utat választod, törekedj arra, hogy a rendelés során a kerékméret, a középcsapágymagasság és a hajtókarkérdés mind megoldódjon. De ne legyenek illúzióid: az egyedi vázkészítő sem mágus, a fizika törvényeit ő sem tudja semmissé tenni, legfeljebb nem megy bele olyan kompromisszumokba, amit a nagy gyártók anyagi vagy esztétikai okok miatt gyakran belekényszerítenek.
Végezetül kicsi az esélye, hogy méretedben jó karbonvázat találsz: legfeljebb jelentős anyagi áldozatok árán. A karbonvázak döntő többsége sablonokban készül, amelyek drágák, így a gyártók a gazdaságosság érdekében szűkebb méretválasztékban kínálják ezeket. Egy-egy sablonon sok váznak kell készülni, és egyszerűen nincs elég elhivatott „pöttöm” bicajos. Még ha a karbon vázmodellből létezik is XS-méret, ennek felső csöve többnyire nem elég rövid, a fejcsöve pedig pont ellenkezően túl „kurta”, hogy minél több potenciális vevőnek megfeleljen. Tehát marad a fémes alapanyag.
Reméljük testszett a cikk, a benne szereplő tippek pedig felhasználhatók! Ahhoz, hogy a többi „kisembernek” se kelljen folyamatos nyújtógyakorlatot végezni a rosszul beállított, túl nagy vázméretű bicajon, posztold az írást Facebook-on vagy egyéb közösségi platformon!