Vannak SUV-jellegű, extrán komfortos endurance országútik, amelyek testhelyzetben és menetérzetben már-már a fitnesz/cross bringához állnak közel, csak koskormánnyal. Másik végletként ott a „lebutított versenybringa” vonal, ahol a geometriát csak finoman szelídítik a klasszikus race vázhoz képest. Vannak kifejezetten maraton/endurance gépek hosszú napokra, stabil, nyugodt irányítással, és megjelent egy új generáció is: az „all-road”, „gravel race” vagy „adventure road” országútik, amelyek fél lábbal már a gravel világában állnak (nagy gumiférőhely, sárvédő-kompatibilitás), de menetkarakterük még országúti kerékpárokra jellemző.
Egy korábbi cikkeinkben végigvettük, milyen országúti kerékpártípusok léteznek az aero versenygépektől a pillekönnyű „mászógépeken” át a komfortorientált modellekig, és külön írásban kiveséztük, mi befolyásolja a kerékpár kényelmét, a gumiválasztástól a vázgeometriáig.
Mi valójában a „road endurace”?
A gond ott kezdődik, hogy a „komfort” a vásárlók számára mást és mást jelent. Van, aki legszívesebben egyenes háttal ülne, és azt szeretné. ha az országúti kerékpár a lehető legjobban kiszűrné az úthibákat. Más pont attól érzi jól magát, ha megmarad az országúti dinamika, a sportos testtartás, de több rezgéscsillapítást kap, mint egy profi versenyvázon. Ezért nem elég azt mondani, hogy „endurance bringát szeretnék” – tisztázni kell, hogy számodra mit jelent a kényelem, milyen tempót, milyen távokat és milyen utakra tervezel, milyen menetkaraktert preferálsz, és milyen megpróbáltatásokat képes tested elviselni.
Az alábbiakban végigvesszük az endurance országúti kategória fő „al-típusait” – a SUV-szerű kényelmi országútitól kezdve a lebutított versenybringán és a hosszú távú „maratonországúti” gépeken át egészen az all-road / gravel race / adventure road modellekig. Ha megérted, miben különböznek egymástól ezek a típusok, sokkal könnyebb lesz megtalálni azt az endurance országútit, amely nem csak nevében passzol hozzád, hanem valóban testre szabott.
A „SUV” kényelmi országúti – Trek Domane, Specialized Roubaix, Merida Scultura Endurance…
A legtöbben ezekre a bicajokra gondolnak, amikor szóba kerül az „endurance” országúti kerékpár. Ez részben a marketing, másrészt az említett modellek nagyon elterjedtek. Ha egy vásárló őszülő halántékkal, kis pocakkal belép a kerékpárboltba, és azt mondja: „Valami kényelmeset keresek, csak edzésre, a haverokkal való tekerésekre”, az eladó rögvest a fenti endurance bringák felé vezeti. Ezek kifejezetten erre a célcsoportra szabott gépek. Csordultig vannak kényelmi megoldásokkal: nagy gumiférőhely, rugalmas megoldás a nyeregcső és a villanyak, stucni környékén, szokatlanul magas fejcső és viszonylag rövid „pilótafülke”. A technikai zsargonban lényegesen magasabb a „stack”, azaz a fogásmagasság, és rövidebb a „reach”, vagyis az előre nyúlás. A parkolóban kipróbálva fantasztikus érzést nyújtanak – egyenes hát és az aszfaltegyenetlenségeket szépen kiiktató rugózás. 20 másodperc alatt meggyőzi a vásárlót, hogy nem lesz hátfájás vagy egyéb kínlódás.
Az alacsony „reach” és magas „stack” érték azt jelenti, hogy az itt tárgyalt bicajok kormánya az országúti bringákhoz képest nagyon magas van, és az előre nyúlás is szokatlanul rövid. Akinek abszolút nincs testmobilitása az országúti kormánytípushoz, annak egy ilyen extrém vázgeometria lehet a mentsvár, feltéve, ha mindenképp koskormányt szeretne. Autós hasonlattal élve olyan érzés, mintha egy SUV-ban ülnél, jó magasan, ami kezdetben bizalomgerjesztő, de egy idő után érezheted a korlátait az „irányíthatóság” terén.
Ezen felül a beépített rugalmasság és a plusz tömeg miatt ezek a bringák emelkedőn lomhának, nehézkesnek tűnnek. A lejtmenet sem lesz ideális, hiszen a rövid „pilótafülke” miatt nem lehet igazán mélyre hajolni a kormány alsó fogásába, rossz helyen lesz a súlypont, és sok bicajos nem találja meg a stabil, magabiztos „sikló” pozíciót.
Noha kezdőknek a fenti csoportba tartozó endurace országúti bringát ajánlják, „kocabiciklisek” gyakorta fordulnak a szakemberekhez kényelmetlenséggel és irányítási gondokkal. A kellemetlenségekért általában nem a helytelen beállítás a felelős, hanem maga a koncepció. Merthogy aki több kényelmet szeretne, az nem biztos, hogy ILYEN JELLEGŰ kényelemre gondolt. Sokaknak az előre hajlás hiánya is ugyanúgy kényelmetlen, mint a túlzott „hasalás”, és a rezgések majdnem teljes kiiktatása is túlzás lehet. Ha van némi visszajelzés az út felől, az nem feltétlen hátrány, és a hatékony haladás érzete is fontos lehet. Egy szó, mint száz, a rugózás és komfortkerékpáros testhelyzet meggyőző az első próbák során, így könnyű eladni őket, de nem mindig ideálisak. Leginkább akkor nem, ha élvezni akarod a dinamikus bringázást, ami valahol az országúti bicajok sava-borsa.
A „lebutított versenybringa” – Giant Defy, Canyon Endurace, Cube Attain…
A következő „endurance” kategória valójában a lebutított profi versenybringa. Itt az alapgeometria lényegében ugyanaz, mint a versenysport számára készült országúti bringáknál, csak egy kicsit „szelídítettek” rajta. Nem nagyon, csak épp egy picivel magasabb a „stack” (kormányfogás-magasság), és rövidebb a „reach” (az előre nyúlás), emellett parányit laposabbak a csőszögek. Az eredmény egyáltalán nem olyan, mint az elő szekcióban említett Specialized Roubaix, mivel egy Giant Defy távolról sem „fotelérzetű”, csak ad némi engedményt az extrahatékony profi gépekre jellemző extrém testhelyzet és folyamatos figyelmet igénylő menetkarakter alól.
A fentiek tükrében a gyártók és a kereskedők ezeket a bringákat azoknak ajánlják, akik szívük szerint versenybringát vennének, de nem bírják a hosszú-alacsony testhelyzetet – például csípőmobilitás, vállfájdalom, gyenge törzsizomzat miatt. Ha a profik által hajtott bringát választaná a vásárló, akkor mindenképp növelni kellene a kormány alatti távtartók számát, csak így lehetne kényelmes testhelyzetet biztosítani. Ez sok esetben a gyártó által már nem megengedett mennyiségű távtartót eredményez, vagy pusztán ronda az így kapott kormány alatti „libanyak”.
A Giant Defy, Canyon Endurace, Cube Attain és egyéb hasonló modellek által képviselt endurance típus tehát ésszerű választás sportos testhelyzethez és menetkarakterhez szokott kerékpárosoknak. Az országúti élmény esszenciáját nyújtják, csak kevesebb áldozatot követelnek a testtől. Viszont említsük meg, hogy sokaknál az ilyen endurance bringa csak sebtapasz egy olyan problémára, amit egy sportos, fitt ember meg tudna oldani, már ha időt szánna a törzsizom erősítésére, csípő- és vállmobilitásra. Lehet, hogy ezen fejlesztésekkel egyáltalán nem kellene kompromisszumot kötni a teljesítmény terén, főleg, hogy ma már a modern profi versenyvázak is 32 mm-es széles gumit is fogadnak. Így megkapná az igazi élményt, az agilis irányítást, az élénk reakciókat, a kényelmet pedig főként a gumik térfogatával és nyomásával lehet hatékonyan „kezelni”, nem a geometria „tompításával”.
Endurance országúti hosszabb távokra – Look Optimum 2, Felt VR, Lapierre Pulsium..
A címben felsorolt bringákat hosszú távok megtételére tervezik. Például 100-200 km-es túrákra, gran fondo maratonokra, vagy többnapos országúti kalandokra. Ezek a bringák geometriában hosszabbak, mint a fenti kettő válfaj esetében, emellett a vázszögek is laposabbak, mint egy verseny-orientált országúti bringánál. Ezzel párhuzamban hosszabb a tengelytáv, nagyobb az utánfutás, így stabilizálva az irányítást, és elősegítve az egyenes haladást.
Valójában a gyártók a komfort országúti kategória menetkarakterét, sportos vázgeometriájával kombinálják. Továbbá csak a legszükségesebb rezgéscsillapítást alkalmazzák, ezáltal a dinamikus hajtásélményt ez az „endurance” válfaj nagyrészt biztosítja. Kulcsfontosságú, hogy a SUV bringákkal szemben a stabil irányítás nem jár feltétlen felegyenesedett testtartással – itt jelentős nyereg–kormány szintkülönbség is megvalósítható, és a „reach” érték is inkább „országútis”, mint komfortbringás. Viszont egy Giant Defy-jal szemben egy Lapierre Pulsiumon menet közben alig kell dolgozni az irányításon, lényegesen kevesebbet kell korrigálni. Vagyis a „komfort” itt nem az előre dőlést csökkentő testtartást vagy a többlet rezgéscsillapítást jelenti, hanem elsősorban az egyszerűbb, gondtalanabb irányítást.
Egy ilyen bringán hatékonynak érzi magát a bicajos, jó tempót lehet menni vele, de amikor a bicajos fizkailag elfárad, a bringa segít az irányításban, kiszámítható és biztonságos marad. Nem igényel heves reakciót – csak megy előre, eszi a kilométereket. Ideális maratonországúti. Azonban egyértelműen nem háztömb körüli kritériumversenyre való, a kanyarodáséret hagy némi kívánni valót maga után.
Az „all-road”, „gravel race” bringa – Bianchi Impulso, Cérvelo Caledonia, BMC Roadmachine X…
A legújabb vonal az „all-road” kategória. Viszonylag új, de gyorsan növekvő szegmens. Ide sorolható a Cervélo Caledonia, a BMC Roadmachine X, és sok-sok követő. Ezek a bringák megtartják a klasszikus országúti geometriaértékeket – például 73°/73° szögek –, így az irányíthatóság agilis marad, mindemellett a villa magasabb, a láncvilla hosszabb, nagyobb gumiférőhely és sárvédő-kompatibilitás van, a tengelytáv pedig épp annyival hosszabb, hogy stabilabb legyen, de ne váljon lomha monstrummá. Az eredmény egy olyan országúti bringa, amely aszfalton országútiként viselkedik, nem sokban más, mint mondjuk egy Giant Defy, viszont elboldogul 40 mm-es gumikkal. Ezen felül elég masszív a rossz utakra, a murvás tájakra, és a zord téli edzésekre. Hátrány? Egy verseny-orientált bringához képest kicsit „tompább” a karater, vagyis, ha a pengeéles visszajelzéshez vagy szokva, ez a gumi miatt nem kapod meg. Puhább, csillapított élményben lesz részed, de nem a vázgeometria miatt.
Egyébként az „all road” és a gravel mutat némi átfedést. Sok gyártó egyenesen „gravel race” kategóriát hozott létre ezeknek a gépeknek. A menetkarakter inkább országútis, ellenben a gravel bringák zöme a „SUV-road” karaktert hozza. Szerintünk az „all road” esetében nagyobb az átfedés a klasszikus cyclocross brinkákkal, amelyek az agilis irányítást ötvözik kissé nagyobb gumiférőhellyel. A különbség ebben az összevetésben az, hogy a cyclocross nem túrabringa, így kiegészítő felszerelést nemigen fogad, és ritka, hogy 35 mm-nél szélesebb gumi elférne benne. Kinézetre pedig a felsőcső szögállásán dől el, hogy melyik-melyik: a cyclocross mindig vízszintes és lapított, hogy a bicajt könnyen vállra lehessen venni, míg a fent említett „all road” országútik ejtett felsőcsővel rendelkeznek. Ez a gravel bringa összehasonlításra is áll.
Véleményünk szerint egyáltalán nem rossz ez az „endurance” koncepció, és nem véletlen, hogy egyre több gyártó kínál ilyen ízvilágú modellt. Ha valaki nem szeretné feladni az országúti bringa által nyújtott élményt, de szélesebb gumit szeretne használni az egyre gyakoribb rossz útfelületen, továbbá néhanapján murvás utakra, döngölt ösvényekre merészkedne, akkor itt az a típus, ami a legboldogabbá tenné. Keskenyebb gumival lényegében ugyanott van, mint az úgynevezett „lebutított versenygéppel”.
Összefoglalás
Szóval, ha endurance bringákról beszélünk, nem egyetlen típusról van szó. A kínálatban ott van:
- az SUV-szerű kényelmi bringa kényelmes testtatás, egyenes hát, könnyen eladható, akár másodpiacon, de országúti bicajos háttérrel rendelkezőknek a „nagypapis” ülőpozíció és a lomhaságérzet rendre csalódást okoz, valójában olyan célcsoportot céloz meg, akiknek máskülönben egyeneskormányos cross/fitnesz bicaj lenne ideális;
- a lebutított versenybringa ésszerű választás olyanok számára, akik szeretik az országúti kerékpár karakterét, de már nem érzik jól magukat egy versenyzésre tervezett bicajon, több komfortot igényelnek;
- az igazi endurance gép hosszú nyeregben töltött napokra való, stabil és hatékony, de kanyarokban nem igazán agilis;
- az all-road pedig egy szélesgumis versenybringa, azoknak, akik elég fittek, és szeretik az agilis irányítást, de néha elhagynák a sima aszfaltot.
A lényeg, hogy vásárlás előtt mindenképp gondold át bicajos céljaid, szokásaid, múltad és képességed. Vagyis hogyan bringázol, mire képes a tested, és mi az, amit igazán élvezel a kerékpározásban? íVagyis kérdezd meg magadtól, hogy milyen típusú endurance bringa illik hozzád? Ha így választasz, jó eséllyel olyat vehetsz, ami tényleg passzol – nemcsak a korodhoz vagy az elképzelt stílusodhoz, hanem a valós igényeidhez.
Ha szeretnél még ehhez hasonló szakcikkeket olvasni, iratkozz fel hírlevelünkre! És ha szerinted mást is érdekel az ilyen tartalom, akkor oszd meg bármely közösségi platformon, például Faceboook-on!
