Tegye fel a kezét, aki emlékszik még 1990 környékéről az első szériás olasz csoda MTB-k (Girardengo, Atala, és társai) szó szerinti „Fröccs-öntött” design-jára! Elképesztően ronda volt már akkoriban is, de ez ott és akkor valamiért menőnek számított.
Persze a távolkeleten, ahonnan ered ez az eljárás nem a az esztétika fokozása volt a cél, hiszen abban ők amúgy sem igazán erősek. A technika a maradék festékek elhasználása céljából jött létre. Amikor egy festősoron kifut egy széria, de már nem maradt annyi festék, hogy egy új, több száz darabos teljes szériát megfessenek vele, hanem csak pár tucat vázra elég a maradék, akkor került elő a kalapból e zseniális ötlet a maradék festékek elhasználására. Így jöttek létre azok a monti vázak, melyeket legalább 5-6 féle festékkel voltak szó szerint összefröcskölve. Designnak próbálták álcázni a maradék festék felhasználását. Leleményesek ezek a srácok… Szerencsére nem volt hosszú életű ez a technika, 4-5 év alatt nyom nélkül kifutott, mára már a neten sem nagyon találni ilyen gépek képeit.
Egyszer csak bandukolunk az Eurobike-on a standok között, amikor is belebotlunk ebbe! Ráadásul pont a Koga-Miyata standján, aki alapból annyira visszafogott, és tradícionális cég, hogy szerintem még a piros, vagy kék csík, design elemként történő felhasználása előtt is két hetes vezetői értekezletet hívnak össze, hogy nem lesz a gép túlzottan feltűnő, vagy csiricsáré. Szóval alaposan meglepődtünk. De az összhatás valahogy mégsem volt gagyi. Legalábbis nekem bejön. A jól összeválogatott színek, és az egyenletes fehér alap megmutatta, hogy bizony lehet ezt a technológiát is jól használni
És a végére íme még két variáció a pöttyös design kedvelőinek.
Te be mernél vállalni valami hasonlót?
