A szabadonfutó lehetővé teszi, hogy a kerékpár a hajtókarok elfordulása nélkül guruljon. A kezdetben a kerékpárok örökhajtósok voltak, ami azt jelentette, hogy amíg a kerékpár kereke forgott, a hajtóműnek ugyancsak forognia kellett, azaz folyamatosan hajtani kellett a kerékpárt. Az 1920-as években már kiforrott technikával rendelkező szabadonfutót gyártottak, mely egy csapágyazott belső reteszelő mechanikával rendelkezett. Később a többsebességes (többfokozatú) láncváltós kerékpárok lánckeréksorába építették a szabadonfutó szerkezetet, mely menetesen csatlakozott a hátsó agyra. A Shimano az 1980-as évek elején hozta ki az agyba integrált szabadonfutót (kazettás agyat), mely egyben megoldotta a lánckerekek praktikus, egyenkénti cseréjét, illetve a hátsó agy teherbíróbb csapágyazását. Ma már kizárólag olyan hátsó agyat gyártanak, mely szabadonfutó szerkezetet rejt, vagy egysebességes gépekhez tervezett agyak esetében komplett szabadonfutó-egység rögzíthető rájuk.