Országúti kerékpárokon használatos modern patkófék-típus. Az 1960-as évektől országúti kerékpárokon a Campagnolo jóvoltából a patkófék került előtérbe (régebben a középhúzós fékek uralták a kerékpárok többségének száguldását), melyek egyetlen, középen elhelyezett forgásponttal rendelkeztek. A szerkezet könnyű volt, és viszonylag merev, de fékhatássával nem mindenki volt elégedett. 1990-ben a Shimano kifejlesztette a kétforgáspontos patkóféket, mely bár nehezebb, az ugyanabban az évben megjelent fékváltókarokkal párosítva jobb hatásfokot, modulációt biztosított. A szerkezet egy oldalt elheyezett 2. forgáspontot és egy további kart alkalmaz. A kétforgáspontos rendszer hamar elterjedt, és leváltotta a régi modelleket. Az ezredfordulón a Campagnolo csavart egyet az elképzelésen, és olyan fékszettel jelent meg, mely elől 2, hátul 1 forgáspontos féktestet tartalmazott. Ez logikus, mivel az első fék esetében lehet kihasználni a nagyobb fékhatást. A Shimano ezt a trendet nem követte. A nagy alkatrészgyártókon kívül számos kisebb cég foglalkozik 2 forgáspontos féktestek gyártásával (pl.Tektro).