Az alap gond, hogy már 180 grammnál járunk. A legkönnyebb bukósisakok kb. ilyen súlyban vannak. Mindössze 180-200 gramm hivatott arra, hogy megvédje az embert, amikor a 70-80 kilós testsúlyával ráesik a fejére, egy firkázás alkalmával. Nem túl bíztató arány. További igény a bicajosok részéről, hogy menet közben minél jobban szellőzzön a sisak, ergó egyre nagyobbak a szellőző nyílások, amiből következik, hogy egyre kevesebb anyag van magában a sisakban. Ami így egyre keményebb. Ha felpróbálsz egy felső kategóriás sisakot, és úgy emberesebben fejbe vered magad próbaképpen, akkor megtapasztalhatod, a csúcs sisakok már csak nagyon pici felületen fekszenek fel az embere fejére, így egy esésnél azokon a pontokon bizony komoly nyomást tudnak kifejteni a búránkra.
Erre az ellentmondásra nyújthat megoldást a ConeHead koncapciója. Míg egy hagyományos sisak általában két, esetleg háromféle anyagból épül fel – jellemzően egy vékony kemény héj, és egy szintén keményebb hab anyag – addig a ConeHead sisakjaiban az ütés elnyelő réteg két, különböző keménységű anyag fúziójából jön létre. A külső vékony kemény héj itt is megvan, de az alatta lévő hab két különböző keménységű összetevőből áll, ami ezzel a kúpos felépítéssel kapcsolódnak egymáshoz. Igazából ilyen formán van összeöntve a két réteg. E megoldás előnye, hogy a legbelső, - fejjel érintkező – réteg, jelentősen puhább, és könnyebb alapanyagból készült, mint az őt körülvevő keményebb hab. A bukó így egyszerre tud könnyű, és kényelmes lenni. A kúpos átmenet pedig elég nagy felületű, és ami talán még lényegesebb, hogy nagyon jó, fokozatos terhelés átmenetet biztosít a két anyag között, ami ezáltal hasonlóan tud viselkedni mint az autók gyűrődő zónái egy ütközés alkalmával.
Neked mi a fontosabb egy sisak vásárlásánál? A biztonság, a kényelem, vagy a szellőzés?
