A Dropper Post-ok vagyis az állítható nyeregcsövek kb. 10 évvel ezelőtt jelentek meg, és mint szinte minden újdonság, heves ellenállással találkoztak. Senki nem értette, hogy mi szól amellett, hogy egy felső kategóriás 150-240 grammos szuper kényelmes karbon vagy titán nyeregcsövet lecseréljünk egy fél kilóval nehezebb nyeregcsőre, csak mert állítható. A kezdeti gyermekbetegségek idején még kicsi volt az út, tehát az állíthatóság mértéke, hektikus volt a működés, és bizony a gyakori kikotyogósodás sem volt ismeretlen fogalom Dropperes körökben. Így visszatekintve bátran kimondható, hogy a kezdeti szériákkal mindenki csak szívott....
Nem zárt le, elengedte a levegőt, az olajat, a bowdent, megszorult, nem akart kioldani, hidegben beragadt, és alapvetően már helyből jelentősen kotyogott, ami a használattal csak egyre nagyobb mértékben fokozódott. Gyakran beázott, tisztogatni, kenni kellett, ami ha belső bowdenvezetésű, netán hidraulikus rendszerű volt, akkor nem is volt egy egyszerű mutatvány. Tetézte a bajt, hogy a felvevő piac ekkor még nem igazán tudta eldönteni, hogy melyik az ideális rendszer.
A bowdenes, vagy az olajos vezérlésű? A felülről, a középről, vagy az alulról bekötött, vagy esetleg a távvezérlést nélkülöző karos állítású verzió?
Az i-re a pontot a horrorisztikusan magas ár tette fel, mivel egyes márkásabb nyeregcsövek ára akár egy komplett bringa, de minimum egy felső kategóriás teló árával vetekedett...
Ennek a tonnányi hibának a kiküszöbölése a gyártók részéről is eltartott egy darabig. Úgy 5-6-7 év kellett hozzá, hogy végre be lehessen szerezni épkézláb áron, már több-kevesebb kompromisszummal használható típusokat is, mint például a jelenleg tesztelt XLC SP-T12.
Miért mondom, hogy egy Dropper Post minden esetben kompromisszum? Mert elég sok változó van az egyenletben, és ami egyik embernek előny, az másnak pont hátrány lehet.
- Ha rövid utast veszel, akkor könnyebb lesz, de lehet hogy kicsi az állítási tartománya.
- Ha hosszú utast veszel, akkor nagy szélső értékek között állíthatod, de garantáltan nehéz lesz.
- Ha távvezérlő nélküli, nyereg alatti pálcával állíthatót veszel, az könnyebb lesz, és egyszerűbb szerelni, de szinte csak betonon fogod tudni menet közben állítani, a zúzós terepen gyakran állítást helyből felejtheted.
- Ha olajos vezérlésűt választasz, azzal komoly mértékben szívatod magad, és a szerelődet is. Nem csak az első installálásnál gond, hanem ha menet közben történik valami, akkor esélytelen vagy helyben orvosolni.
- Ha a bowdenesek közül a felső bekötésűt választod, ami mechanikailag a legstabilabb, akkor tutira hülyén fog kinézni a kilométer hosszú lifegő bowdenház a nyeregcső mellett a benyomott állapotban.
- Ha alsó bekötésűt választasz, ami a rejtett bowdenvezetéshez ideális, akkor viszonylag jól fog kinézni a rendszer, de hogy az első installálásnál szénné fogod szívatni magad az tuti, mire mindent a megfelelő méretben a helyére ügyeskedsz.
- Ha középső bekötésűt választasz, akkor még egész jó lesz a kinézet, nem lifeg sehol semmi plusz bowden, viszont nagyon kell figyelned a meghúzási nyomatékokra, és a rendszer kenésére, mert a bowden becsatlakozás, itt van a leginkább dzsuvás helyen...
A tesztelendő típus kiválasztásánál én ez utóbbi rendszer mellett tettem le a voksomat, nem véletlenül. Az olajos rendszer nálam helyből felejtő, akkora szívás áradat, főleg ha már vázon belül vezetett, akkor meg pláne. A nagy lifegő bowdenházak látványától irtózom, így a felső bevezetésűek is kilőve. Alsó bevezetés és a vázban vezetett bowden szintén kilőve a macerásság miatt. A karos működtetésű verziók meg terep használat mellett vállalhatatlanok, így ők is kiestek a rostán. Az SP-T12 marad...
Az első installálás nem volt túl nehéz, bár a bowdenbekötést takaró kis műanyag bizbasz le és felrakása trükkös, figyelni kell rá, hogy nehogy letörd. A váltóbowdenszál fix fejét kell a nyeregcső oldalába akasztani, így a kormány felőli végből kell majd vágni, ami miatt a tökéletes bowdenhossz igen precízen beállítható. Ilyen szempontból ez a legjobb rendszer. Mivel a benyomódás során nem változik semmi a bowdenhosszak terén, így ha ezt egyszer jól összerakod, akkor frankón fog kinézni, és garantáltan nem kell sokáig hozzányúlni.
A kormány távvezérlő masszív, és nem túl könnyű darab. A bowdenfeszesség finomhangolása itt történik, kis menetes tekerővel, amire néha szükség is van. Bármelyik kormány oldalra felrakhatod, lefelé és felfelé forgatva is beállítható, ki hogyan szereti, és merre van szabad hely a kormányán a fék, és váltókarok mellett.
A nyeregcső feje atom stabil, nagyon szépen kidolgozott, jól állítható darab. A hosszabban támasztó alsó pálcákért külön piros pont jár.
A rendszer egyetlen neuralgikus pontja, a bowdenbekötés környéke. Nem szabad túlhúzni a nyeregbilincs rögzítő csavarokat, mert ha nagyon megszorítjuk, akkor blokkolhatjuk vele a kioldást. Másrészt itt tud a legkönnyebben dzsuva jutni a rendszerbe, így ezt érdemes tisztán tartani.
Menet tapasztalatok:
638 gramm a nyeregcső (450 mm hossz 150 mm út mellett) és ehhez jön még a kormány távvezérló + a bowdenek. Kb. 700 gramm körül áll meg a vége. A plusz fél kiló érezhető, főleg ha emelgetni kell a gépet.
A nyeregcső felépítése, megmunkálása igényes, nem igazán lehet semmibe sem belekötni. A nyeregcső holtjátéka nagyon minimális, talán a legjobb, amit valaha fogtam / mozgattam. A kezdetektől fogva szinte hibamentesen működött a nyeregcső. Nagyobb súlyúaknak figyelni kell a nyeregbilincs meghúzási nyomatékára, mivel viszonylag szűk a mezsgye amikor már fixen rögzül a nyeregcső, de még nem blokkolódik le a mozgás a túlszorítás miatt.
Kb. 1 hónap után kellett csak minimális mértékben utána állítanom a bowdenfeszességnek.
Mindenképpen szerettem volna megvárni a hidegebb, és sárosabb idő beköszöntét, mert leggyakrabban itt válik el az ocsú a búzától...
A hideg beköszöntével egy esetben volt gond a nyeregcsővel, amikor is a felső állásban nem fogta meg, hanem szépen elkezdett lassan összenyomódni a nyeregcső. Ezt a jelenséget egy kis bowdenfeszesség visszavétellel könnyen orvosolni lehetett, és azóta sem állt elő.
Télen viszonylag sok dzsuvázásban volt része a rendszernek, de most hogy szétszedtem, a tömítések példásan vizsgáztak, semmi kosz nem ment bele a nyeregcsőbe. Ebből kifolyólag a teszt legpozitívabb tapasztalata, hogy a nyeregcső holtjátéka sem nőtt érezhető mértékben.
A jóra könnyű rászokni
Amikor kipróbálsz egy ilyet, akkor rájössz, hogy a korábbi fixen belőtt nyeregcső magasságod valójában mindig kompromisszum. Nem húzod ki csutka magasra, mert akkor tényleg csak a legmeredekebb mászásoknál kényelmes, de lefelé vállalhatatlan bármi. Inkább lentebb tolod 1,5-2 centivel. Így még a lefeléknél éppen átfér a combjaid között ha mögé kell ülni, cserébe viszont ha izomból kell hajtani, akkor érzed, hogy jobb lenne fentebb húzni a nyeregcsövet...
Ezt küszöböli ki a Dropper. Lefelé koppig leeresztheted, amivel akár már triálpályákat meghazudtoló szintkülönbségeket is leküzdhetsz. A középállás a kényelmes általános tekerés pályája, de ha igazán oda kell lépni egy meredek emelkedőn, akkor akár az általános fent magasságtól akár +2-3 centire is fentebb emelheted, tutira jót fog tenni a mászóképességednek.
Az XLC ezen SP-T12-es Dropper nyeregcsövének leginkább neuralgikus pontja a bowdenbekötés helyénél található, itt figyelni kell mindenre a szerelés során. Mivel a húzott bowden egy kis köztesen keresztül egy 180 fokban visszakanyarodó (talán) kevlár szállal végzi a kioldást, ezért ennek kenésére oda kell figyelni. Van a nyeregcső oldalán egy kis imbusz csavar. Fontos, hogy ez nem arra szolgál, hogy kiold, majd a bowdenbekötés szögét elforgatva állítsd a nyeregcsövön. Ez a csavar rögzíti a felső kupakot, és az egész tömítés rendszert, így ha nem muszáj, akkor ne b.sztasd... Nekem valamiért az alsó csavar is kitekeredett néha, pont ott, ahova rá van írva, hogy na itt ne szedd szét... Talán ide elfért volna még gyárilag némi menetrögzítő paszta az ilyen balesetek elkerülésére.
Konklúzió:
Az XLC eme állítható nyeregcsöve szerintem a jelenleg kapható legjobb ár-érték arányú Dropper Post a piacon. Minőségi kidolgozás jellemzi, és a 150 mm-es útjával rendkívül tág határok között állítható. Tartós darabnak ígérkezik, és szerencsére nem kell otthagyni a kasszánál érte egy fél kerékpár árát. Ebben a kategóriában nem nagyon tudnék nála jobbat ajánlani. Engem nagyon meggyőzött, nem igazán van kedvem visszatérni utána normál nyeregcsőhöz, bármilyen könnyű is legyen az.
Ha te is kipróbálnád, hogy milyen érzés Dropper Post-al közlekedni, akkor itt találod az aktuális állítható nyeregcső kínálatunkat:
Tetszett a cikk? Segíts a többieknek! Oszd meg a Facebook-on!
