Mindenek előtt a hagyományos taposó és a dokkolást biztosító patentpedálok közti dilemmával egy korábbi szakcikkünk foglalkozott, valamint egy általános pedálválasztási útmutató is rendelkezésre áll.
A jelen írásban tehát nem részletezzük a patentpedálok előnyeit a platform/taposó típussal szemben: a fenti szakcikkekben minden érvet és ellenérvet felsoroltunk. Onnan indulunk ki, hogy patentpedálvásárlást fontolgatsz, talán ez lesz az első ilyen pedálod, esetleg már kipróbáltad az egyik rendszert. És persze kíváncsi vagy arra, hogy melyik milyen előnnyel és hátránnyal jár, milyen pluszt ad a másikra való áttérés. (Jellemzően SPD használó országútisok körében merül fel az utóbbi kérdés.)
Érdemes belevágni, nehéz megtanulni?
Mielőtt még a két fő rendszer előnyeivel és hátrányaival foglalkoznánk, szögezzük le, hogy bármelyik szisztéma mellett teszed le a voksod, a pedálkötés által biztosított stabilitás új dimenziót ad a bicajozásnak. Nem kell többé a lábat pozícionálni, a hajtás szempontból mindig megfelelő helyzetben áll. Ezt az előnyt mindenkinek érdemes megtapasztalni. A lábfej stabilitása és pozíciója a biomechanika és a hatékony hajtástechnika alappillére, a lecsúszásveszély csökkentésével pedig a biztonságot is fokozza. Egy szó, mint száz: a patentpedál nemcsak a teljesítménycentrikus kerékpározást segíti.
Működését tekintve a patentpedál leginkább a síkötéshez hasonlít. A pedálra lépés rögzíti a speciálisan erre a célra tervezett, stoplival ellátott kerékpáros cipőt, majd a boka elfordítása oldja a kötést. A láb helyzete stabil és állandó, a hajtás hatékonysága pedig csakis a pedálozás-technikán múlik.
A jó hír, hogy a patentpedálra való átállást nem rakétatudomány. Később részletesen elmagyarázzuk, hogy miért SPD-vel érdemes kezdeni, emellett a „betanulást” a gyártók többféle módon is egyszerűsítik. Az egyik ilyen az egyoldalas SPD pedál (lásd fenti kép), amelynek másik oldalon hagyományos taposó felület található. Problémás helyzetekben kioldod a domináns lábat, és az azonnali lábletételt biztosító taposó oldalt használod. A másik „könnyítés” a Shimano által jegyzett Click’R szisztéma, ami elsősorban hobbikerékpárosok számára készül. A boka bármely irányba fordításával kiold, továbbá a Click’R-hez kínált cipőben a gyaloglás természetes, a talp kellően hajlékony, de a stopli környékén attól még kellően megerősített. Végezetül stílusban is van választék: egyes SPD bicajos cipők az utcai lábbeliket imitálják, más modellek sportcipő fazonnal csábítanak, akár utcai használatra is alkalmasak.
Működés, választék
Szögezzük le, hogy a pedál és a cipő egy rendszert alkot: például az SPD rendszerű cipőre csakis SPD pedál szerelhető fel. És habár az SPD a Shimano védjegye, más gyártók is kínálnak ezzel kompatibilis pedált is cipőt. Webáruházunk többféle felhasználásra áll rendelkezésre SPD-cipő, például MTB, fitnesz, túra és akár spinning (edzőteremi) használatra. Hasonlóképpen országúti pedálokhoz külön cipőtípus áll rendelkezésre, ott a választást nem elsősorban a felhasználás, hanem az ár- és teljesítményszint határozza meg.
Az SPD cipő kétfuratos stoplifelfogatású, van rajta talpminta, a stopli ezen belül süllyesztve helyezkedik el. Ezzel szemben az országúti Look vagy SPD-SL pedál stoplija műanyag alapanyagú, és a „háromfuratos” országúti cipőre szerelhető fel. Ez utóbbin nincs gyaloglásra szolgáló talpminta, vagyis effektív a stoplin és a saroktámaszon járunk. (Érdemes a lépések számát a minimálisra csökkenteni: egyrészt nem „nagy élmény”, másrészt a műanyag stopli talajon gyorsan kopik!) A háromfuratos cipőkre egyéb pedálgyártók termékei is felszerelhetők, mint például a Time, vagy Crank Brothes Egg Beater -ami a kínálatunkban szintén elérhető- vagy a Speedplay, de pl. ez utóbbi a hazai piacon nem gyakori.
Első „bekattintósnak” az SPD mindenképpen előnyösebb!
Előnyök, hátrányok
Dióhéjban: az SPD típus fő előnye, hogy a stoplit a cipőtalpba integrálja, így ebben nemcsak bicajozni lehet, hanem a gyaloglás lehetősége is biztosított. Ezen felül az SPD pedálok döntő része kétoldalas, azaz mindkét oldalon kínál dokkolómechanikát. Azaz nem számít, hogy a pedál melyik felülete áll felfele, mindig egyszerű a belépés. A harmadik előny a kosszal szembeni nagyobb tolerancia: vagyis sáros cipőtalppal is sikeres lesz a dokkolás is kioldás, így csökkentve a bizonytalanságot elinduláskor és megállás esetén.
Az országúti kerékpárokon alkalmazott Look-rendszernél nagyobb a kontaktfelület, mint az SPD-n, ami ergonómiai és erőátviteli előnyökkel jár. Stabilabb, nem billeg, biztosabb a kapcsolat, valamint alacsonyabb tömeget és jobb aerodinamikát tesz lehetővé. Hátránya a nehézkes gyaloglás, ami csakis akkor elfogadható kompromisszum, ha majdnem kizárólag „pedálozásra” használod. Ezen felül a koszra is érzékeny, használata már kis szennyeződéssel is nehézkes. Mindezek miatt az országúti változat inkább versenyzésre és erre felkészülésre ajánlott.
A nagyobb keretes SPD általános célra a legjobb!
Élethelyzetek, szokások
Reméljük a két rendszer előnyei és hátrányai így már érthetőek. Kérdés, hogy a szigorúan montis vagy országúti felhasználáson kívül, azaz túrázáshoz, ingázáshoz, városi közlekedéshez melyik pedálrendszer ajánlható? Továbbá van-e értelme országúti kerékpáron SPD pedált (és cipőt) használni, ha igen, milyen élethelyzetben? Kezdjük ez utóbbival!
Nem szentségtörés SPD-ben országútizni...
A „természetellenes” pedálválasztásnak nyomós oka lehet. Például ha több kerékpárral rendelkezel, az SPD a jobb „közös nevező”, mivelhogy országúti cipővel terepen bicajozni nem egy leányálom. Sok esetben tényleg túl bonyolult a pedálrendszer váltogatása. De más okból is használhatsz montis pedálkötést igényes országúti kerékpáron. Például ha nemcsak edzésre használod, hanem közlekedésre, ügyintézésre, ahol sokszor kell megállni, leszállni. Vagy egy kerékpáros teljesítménytúrán többször áll meg a csapat, kávéznak, körülnéznek, fényképeznek, esznek-isznak, nassolnak, és ha fürge országútival veszel részt, az SPD lesz a jobb választani.
Plusz teljesítmény?
A kérdés már csak az, hogy „kerül-e valamibe”, ha valaki a kényelmesebb megoldást választja az aszfaltspecifikus Look rendszerrel szemben? Ha egy mérnököt kérdezünk, az visszakérdez: „van-e jelentős mozgás a stopli és a pedál dokkolófelülete között.” Ha nincs, akkor a pedálkötés-rendszerek hatékonysága nem különbözik. Persze a kérdés nem ilyen egyszerű…
A kerékpáros és a kerékpár közti kontaktus ingoványos terület. (Gondoljunk a nyereg- és a kormánytípusra!) Ott vannak biomechanikai tényezők: a pedál esetében a kontaktfelület és a kötésprofil-magasság, a cipőnél a talp merevsége, a holtjáték, és nem utolsósorban a stabilitás!
Az olcsóbb SPD pedál/cipővel szerzett tapasztalat alapján sokan gondolják, hogy az bizony illeg-billeg, ezért nem alkalmas teljesítményorientált kerékpározásra. Bizony az SPD rendszeren belül sem minden egyforma, ahogy azt később majd az országúti rendszerek (SPD-SL, Look, Time, Speedplay) esetében látni fogjuk. Ég és föld különbség lehet! Ha minden SPD cipő/pedál rendszer instabil lenne, akkor az MTB cross country sztárversenyzők egyáltalán nem használnák. De hajtják, persze nem a no-name pedált és ócska cipőt, hanem a legjobbat.
Ez nem fog billegni!
A pedált és cipőt megfelelően összeválogatva (sokat segít, ha a gyártó azonos!), esetleg utólag „tuningolva” (a cipőtalp farigcsálása a pedálkialakítás szerint, távtartó alkalmazásával, stb.) az SPD pedálkötés-rendszerrel is kiváló stabilitást lehet elérni. Nevezetesen egy karbontalpú MTB versenycipő és egy nagyobb kerettel rendelkező „minimálplatformos” SPD pedál olyan stabilitást eredményezhet, ami majdnem egyenértékű a Look pedálkötést alkalmazó rendszerrel. A billegést persze okozhatja stoplikopás is: az új stopli mindig stabilabb, legyen szó MTB vagy országúti pedálrendszerről.
A stabilitás a stopli-pedál kontaktus mellett a láb-cipőkontaktusra is vonatkozik. Azaz biztosítani kell, hogy a láb pontosan illeszkedjen, a cipő ne legyen se rövid, se hosszú, se keskeny, se túl tág, a sarkot ideális helyzetben stabilizálja, a lábboltozatot pedig megfelelően támassza alá. Hiába a betonstabil stopli/pedál kontaktus, ha a cipő nem illeszkedik megfelelő módon.
Holtjáték (beépített)
Tehát a tökéletesen merev cipő-pedál a legjobb? Nem minden esetben. Sokan panaszkodnak térdfájdalomra, ha a stopli a pedálban nem tud némileg (pár fok erejéig) elfordulni. A forgató irányú holtjátékot igénylő kerékpárosok döntő része a stoplibeállítás nehézkes feladatát váltja ki ezzel a funkcióval: a boka így maga találja meg a tetszőleges szöget. De nem ritka, hogy valóban szükség van erre a funkcióra, mivel hajtás során sokaknál a térd nemcsak függőleges mozgást végez, hanem oldalirányba is „jár”. Ha nem engedjük a lábfejt fordulni, a térdízület gúzsba lesz kötve. Ez elkerülve az országúti pedálgyártók két vagy három különböző stoplitípust kínálnak: van fix, illetve kisebb és nagyobb holtjátékkal rendelkező. Az új pedálhoz általában mozgást biztosító stopli jár, mégis érdemes később kipróbálni egy fix, vagy csökkentett holtjátékú stoplit, mivel ez növeli a pedálkötés-stabilitást.
Balra a 3 különböző holtjátékot biztosító Look Kéo stopli, jobbra a 2 "fixebb" Shimano...
Az SPD pedálok esetében külön fix és holtjátékot biztosító stoplit nem találunk. Mindnek van némi forgató holtjátéka, viszont ha a pedál pontosan illeszkedik a cipőtalphoz, akkor a holtjáték-mozgás nem lesz észrevehető. Egyébként mindkét rendszernél a legjobb, ha vesszük a fáradtságot, és a stoplit úgy állítjuk be, amilyen szögben a hajtás kényelmes. Nem mellesleg így a kioldás is gyorsabb lesz. Végezetül említsük meg, hogy a kopott stoplinak és/vagy pedálnak a billegésen kívül lesz némi forgó holtjátéka is. Vagyis egy sokat használt pedál esetében egy fix vagy „félutas” stoplival a zavaró holtjáték csökkenthető.
Ergonómia
Gyakori panasz, hogy SPD cipőben a pedálkötés helye érezhető, a stoplifelfogatás belül nem elég sima, nyomja a talpat. Ennek oka, hogy nem az egész előtalppal nyomod a pedált, hanem csak a stopli néhány négyzetcentijével. Túrázásra vagy általános használatra tervezett cipőben a talp nem elég merev, ahhoz, hogy a stoplinyomást eloszlassa az egész előtapra. Itt is többnyire az árkategória határozza meg a különbséget: egy MTB felhasználásra tervezett, robusztus cipőben - főként karbon talpszerkezettel – a fenti probléma ritkán jön elő, hiszen a merev talp megfelelően oszlatja el a nyomást. Persze a merev, betonstabil előtalp miatt a gyaloglás nem lesz olyan kényelmes, mint egy hajlékonyabb talpú túra-SPD cipőben. Valamit valamiért – mondhatnánk…
A billegés a stopli és a pedál kapcsolatban tapasztalható „játék”. A billegésben az a rossz, hogy az instabilitást a boka-, a térd-, a csípő-, és a hátizmoknak kell kompenzálni. Ez egyrészt fárasztó, másrészt a kompenzálás energiát emészt fel. Minden embernél más izomcsoport fárad el a „korrigálásban”, általában az, ami a leggyengébb, és ott jelentkezik először a fájdalom. A túlterhelés pedig sérülést is előidézhet. Simán előfordulhat, hogy az „alig mérhető” mozgás vagy billegés miatt lesz hátfájásod – akár menet közben, akár másnap.
Kontaktfelület
Az SPD pedálok kontaktfelületét a stopliméret határozza meg. Ezt a pedáltesten kialakított kisebb vagy nagyobb kerettel lehet némileg növelni, és a legtöbb gyártó ilyen típust is kínál. Ez utóbbiak érezhetően stabilabbak, mivelhogy kiiktatják a billegés és egyéb mozgás nagy részét. Hátrányuk nemigen van a többlet tömegen kívül.
Az országúti pedálrendszerek esetében előszeretettel számszerűsítik a kontaktfelület méretét, amely nem a stopliméret vagy a dokkolófelületével, hanem a kettő érintkező felülete. Pl. a Shimano SPD-SL stoplija oldalt „lelóg” a pedálfelület mellett, a Speedplay pedig „beszippantja” a pedáltestet (és a kopással sajnos engedi is a belső mozgást is). Mindegyik többé-kevésbé ugyanazt az érzetet adja, vagyis a kontaktfelület mérete nem olyan lényeges, mint amilyennek a marketinggépezetek sugallják.
Profilmagasság
Profilmagasság alatt a cipőtalp a pedáltengely közepétől számított távolságot értjük. Ez az országúti pedálrendszerek közt némileg eltér. Az SPD-nél lényegében azonos, ott a lábtól szított távolság csakis cipőtalp-kialakításon múlik. A két fő szisztéma közt van egy pici előny az SPD javára. Minimalizálni érdemes, hiszen minél közelebb van a talp a pedáltengelyhez, annál alacsonyabbra állítható a nyerget, ami a bringa irányítása szempontjából is jó, mert alacsonyabbra kerül a súlypont.
Mondhatjuk azt, hogy ugyanazt a kört írja le a láb, bárhol is helyezkedjen el a tengelyhez képest, de ez nem teljesen igaz. Ugyanis nem mindegy a kör elhelyezkedése, hiszen a megnövelt távolság a stabilizálásért felelős izmokat jobban megdolgoztatja. Amennyiben a távolság nagyobb, hajtás során a lábfej előre-hátra billegő mozgása fokozódhat, és ezt a boka- és talpizmok próbálják kompenzálni.
Országúti pedálok közti különbség
A legtöbb SPD pedál és cipő ugyanazt a dokkoló rendszert alkalmazza, kivétel ez alól a közkedvelt CrankBrothers Eggbeater és a Look X-Track és a Time ATAC. Ezeknél a stopli formája eltér, így nem kompatibilis a többi SPD pedállal. Az SPD-n belül is vannak különbségek a pedálkialakításban, és ezek az eltérések nagyban meghatározzák a stabilitást és a használat élményét.
Az országúti stoplik a cipőfelfogatás szempontjából azonosak (mind háromfuratos Look-rendszert alkalmaz), ámbár formájuk eltér, vagyis mindig az adott pedálgyártó stopliját kell használni. Ezen felül egyes gyártók két egymással nem kompatibilis szisztémát dobtak piacra, amelyek egymással nem kompatibilisek. Ilyen a „régi” Look Delta és a mai Look Kéo, az egykori Time TBT és az újabb Time XPRO/XPRESSO: ezek egymással nem csereszabatosak. Hasonlóképpen a Speedplay egykori „X” pedálhoz tartozó stopli sem használható a mai pedálokkal, illetve a Shimano is gyártott Look Delta majd SPD-R rendszerű pedált, ami nem kompatibilis a ma elterjedt SPD-SL rendszerrel. Ezen felül távol-keleti pedálgyártók licensz alatt kínálnak saját márkaneves Look Kéo/Delta pedált, amely kompatibilitás szempontjából az adott szisztémával egyenértékű. (A működés tekintetében lehet némi eltérés.)
Egyszer kérdés az, hogy melyik pedál melyik stoplival használható, amihez a gyártó sorozatelnevezése ad támpontot. A másik pedig az, hogy az adott szisztéma működés tekintetében miben más, mint a többi. Ez utóbbi rendszerint szubjektív, viszont mindenképpen nagyban befolyásolja az használat „élményét”. Az alábbiakban ezt bontjuk ki részletesen.
Dokkolás egyszerűsége
Milyen könnyű az adott pedáltípusba (pl. Shimano SPD-SL, Look Kéo) belépni, majd a cipőt kioldani? Az utóbbi tekintetében kevesebb az eltérés: a legtöbb országúti pedálrendszer megbízható, egyszerű kioldást tesz lehető, a szükséges erőt rendszerint a mechanikában található rugó előfeszítésével lehet befolyásolni. Ha jobban meghúzzuk a feszítőcsavart, a kioldás nagyobb erőt igényel. (Ez az SPD rendszer esetében is így működik, de kevésbé árnyaltan, azaz nehezebb olyan pontosan „belőni” a kioldáshoz szükséges erőt, mint a nagyobb stopliméretű országúti rendszerek esetében.) A Look Kéo pedálokon rendszerint kisebb rugóerő is beállítható, vagyis még könnyebb kilépést tesznek lehetővé, persze ennek fonákja, hogy intenzív vagy éppen egyenetlen pedálmunka során a mechanika alkalomadtán kioldhat.
A belépés (dokkolás) az, amiben nagyobb különbséget találunk az egyes gyártók (és sorozatok) között. Ennek oka, hogy SPD-vel szemben a dokkolás országúton egyoldalas, vagyis nemcsak rálépünk a pedálra, hanem azt előtte előre kell billenteni. Ez praktikusan úgy történik, hogy a cipővel finoman megbillented a pedál elejét, majd ahogy pördül, a stopli elülső nyelvét a pedáltest elejébe akasztod, majd rálépsz. Szerencsés esetben a dokkolás azonnal megtörténik. Gyakorlattal a sikeres belépések száma nő, de még profi versenyzőknél is néha látni, hogy elsőre elvétik.
A Speedplay (később Wahoo, ma már SRAM) pedál minden szempontból más, mint a többi rendszer...
Ökölszabályként fektethetjük le, hogy a nagyobb tömegű és a finomabb csapágyazással rendelkező pedálok alapból ugyanabban a pozícióban állnak, így mindig ugyanoda kell lépni, hogy előre forduljanak. Ez annak köszönhető, hogy a mechanika hátul kap helyet, ami nehezebb, mint a tengely előtti szerkezeti rész. A pillekönnyű pedálok esetében a csapágyazás minősége különösen fontos, mert csak így kerül azonos helyre.
Vagyis a legrosszabb kombináció a könnyű, de primitíven csapágyazott pedál. A Look Kéo esetében az olcsó, licensz alatt gyártottak sok esetben ettől a problémától szenvednek. Persze az „eredetiek” sem mind egyformák: manapság trend műanyagból „fröccsönteni” a pedáltestet, ami kétségtelenül könnyebb pedált eredményez, de egy ez csakis akkor lesz praktikusan használható, ha prémium csapágyazást kap. Ha ezt kispórolják, mondjuk siklóperselyt kap, akkor a könnyű pedáltest bármilyen állásban lehet, a hátsó mechanika nem lesz elég nehéz, hogy a csapágy ellenállását leküzdje.
A Shimano SPD-SL e tekintetben jobban szerepel, mint a konkurencia. Kicsit nehezebb, részben a némileg cizelláltabb mechanika miatt, másrészt a tengely előtti rész kisebb, a csapágyazásra pedig a „japán óriás” mindig is nagy hangsúlyt fektetett. A Look Kéo „keljfeljancsija” a legtöbb esetben megfelelő, mindamellett az „ős” Look Delta a legjobb e téren. Jelentős tömege és túlépített mechanikája mindig fokra pontosan ugyanolyan helyezi a pedált. Öröm használni, már ha el tudsz tekinteni a minimum másfélszeres tömegadattól. A Time eltérő mechanikát alkalmaz, ahol valójában nem rugóerő tartja a pedálban stoplit, hanem egy rugalmas műanyag elem. Ezen felül nincs meg a „keljfeljancsi” hatás, vagyis a belépéshez le kell nézni, és a pedált a cipővel irányba kell fordítani. Ez megszokást igényel. Végezetül a Speedplay fő előnye a kétoldalas dokkolás (akár az SPD esetében), azzal a fő különbséggel, hogy a pedál a stopli és a stopli tartalmazza a mechanikát. Fifikás megoldás, nagyon egyszerűen használható, de a kis platform és a fém-fém kontaktus miatt idővel hajlamos a billegésre. A másik hátulütő, hogy gyalogolva a dokkoló mechanikán lépkedsz, ami az álmoskönyvek szerint sem jó ómen…
Menet közben
Az előzőekben nagy vonalakban összefoglaltuk a belépést, most jöhet a „menet közben”. Mindegyik országúti szisztéma stabil, legalábbis amíg a stopli túlzottan el nem kopik (főleg az eleje). A forgó holtjáték mértéke a kiválasztott stoplitól függ, és némi különbség tapasztalható a központosításban is. Az SPD-SL-nél a stopli a tengely körül fordul el, a Kéo a stopli legelső pontja körül fordul. Ízlés kérdése, ki mit preferál e téren. Ezen felül a központosító erőben is tapasztalható eltérés: az SPD-SL jobban központosít, mint a Kéo, amelyik hagyja, hogy a lábfej megtalálja a helyét. Ahogy már említettük, a fémstoplis, kétoldalas Speedplay egyedi megoldás, olyan szempontból is, hogy a mai típusok tetszőleges, stoplin állítható holtjátékot biztosítanak. Viszont központosítő erőt egyáltalán nem, hasonlóképp a Time X-széria sem központosít.
Szerintünk az SPD-SL a legjobban "gyalogolható" rendszer...
Menet közben alatt érthető az országúti stoplis cipőben való gyaloglás is. Itt az SPD-SL minden más rendszernél jobb: a nem túl esztétikus gumírozott oldalsó nyúlványokon a járás stabil és csúszásmentes. A Time ugyancsak egész jól „járható”. Ez a „mutatvány” – minthogy a gyaloglás - a Look rendszernek nem erőssége, ráadásul ilyenkor a stopli gyorsabban kopik. A Speedplay zárja a sort, mivel abban minden lépés kínszenvedés.
Beállítás
A platformpedálon a láb megtalálja a helyét, ha jól, ha nem. Ezzel szemben az automata pedálkötés pozícionál, de a láb(fej) helyzetét - akár SPD, akár országúti rendszernél - pontosan be kell állítani. Ez a cipőre szerelt stopli elhelyezésével történik, mivelhogy a furatok engednek némi „tologatást”. A beállítás során ergonómiai szempontokat kell érvényesíteni: vagyis a térdnek-bokának természetes szögben kell állni. Csakis így biztosítható a kényelmes és hatékony lábpozíció, a rossz lábtartás ízületi bántalmakat, akár komoly sérülést is okozhat. Ezen felül a cipő hajtókartól mért távolsága is pár milliméter erejéig befolyásolható, ami inkább a váz és a hajtókar kikerülését szolgálja, mint lábpozíció-optimalizálást.
Három mondatos összegzés…
Manapság két fő pedálkötés-rendszer van ma forgalomban: az SPD és a Look rendszer. A két „vonal” nemcsak eltérő pedál-, hanem cipőtípust, stoplifurat-szisztémát igényel, a rendszerek közt nincs. Általános vélemény, hogy kezdők számára az SPD az ideális út, és később sem feltétlen kell szisztémát váltani. Az eredeti felhasználási csoportra, vagyis a „hegyikerékpárosok” mellett a gyakorlott túrázók és a közlekedők is az SPD rendszerrel járnak jobban. A hátulütői nem a teljesítményben mutatkoznak meg, hanem a stabilitásban, ami az országúti patentpedálok elsődleges ütőkártyája.
Végezetül, ha ismersz olyan bicajost, aki fontolgatja, hogy előbb-utóbb patentpedálra áll át, segíthetsz neki azzal, hogy a jelen cikket megosztod vele. Megtudhatja, mire kell figyelni vásárláskor, érdemes-e a prémium felé kacsintgatni, illetve melyik szisztéma számára a megfelelő.