A motorkerékpár gumiabroncsok esetében a szokványos méretezését a gyártók „szélesség X profil - peremátmérő” formában adják meg.
Vegyük példának a fenti 170/80 15 feliratot!
- (1) „170” a gumiabroncs szélessége mm-ben,
- (2) „80” a gumi magasságának és szélességének a viszonya, azaz a „peresség”, a magasság 80%-a szélességnek. A peresség a gumi stabilitására ad információt, azaz minél alacsonyabb a gumi oldalfala annál nagyobb a stabilitása, a rugózási komfort azonban annál jobb, minél magasabb az oldalfal,
- (7) „H”jelzés a sebességkorlátokra utal (ebben az esetben a gumi 210 km/h-ig ajánlott),
- (4) 15 a felni átmérője col-ban (1 col=25,4 mm).
Ezen felül a gumi oldalán feltűntetik a maximális nyomást is. (Itt 42Psi.) Ez nem az ajánlott guminyomás: azt a lengővillán, vagy az ülés alatt stb. található tábláról olvashatjuk le, vagy a kezelési kézikönyvből, ez az érték az, amit a teszteken a gumiszerkezet képes elviselni.
A DOT-számból pedig az derül ki, hogy mikor gyártották a gumit. 2000-ig három jegyű volt, az első két szám adta az adott év munkahetének számát, a harmadik pedig hogy „kilencven-hányban” gyártották a gumit. Például: 256 jelölés 1996. 25. hetében gyártott gumikon van. 2000-től négy jegyűre változtak ezek a számok, így a 2001. november 26-án gyártott gumi oldalán a 4801 felirat olvasható.
A gumikon néha a terhelésadat is megtalálható (6). Például a "58" érték 236kg teljes terhelhetősget jelent. (A lent táblázat sárga középső két oszlop minden értéket dekódol.)
A felhasználás tekintetében az M/C jelzés a mindössze annyit jelent, hogy motorkerékpárra tervezett gumiról van szó. Jó minőségű abroncsoknál nyíllal jelölt gördülési irány, azaz futásirány. A gumit csak ebben az irányba lehet használni.
Végezetül ott a sebességhatár, ami a maximális megengedett sebességre vonatkozik. Például az N jelzés 150 km/h; az S 180 km/h, a H 210 km/h, stb.
A régebbi motor esetében gyakori a collban megadott méret, ami ma már elavult specifikáció. Szerencsére ma is gyártanak ilyen gumikat, és ezeknek nincs pontos metrikus megfelelője. (A peremátmérőnek mindenképpen egyezni kell, máskülönben a gumiabroncs nem szerelhető fel.)
Talán mondani sem kell, hogy a szélesség és profil tekintetében is mindenképpen javasolt a gyári méretnél maradni. A "jobban néz ki nagyobbal" hozzáállás balesetveszélyes, mert nem biztos, hogy jól fekszik az úton szélesebb gumi, ezáltal megváltozhat a motor kezelhetősége.
Méretek átváltása
Tömlő és diagonális abroncs metrikus és colos átváltása méretek a fenti ábra szerint történik, a motorkerékpár gumi és kerékpárgumi közötti átváltása is értelmezhető. Motorgumi peremátmérőt colban adják meg, amihez egy mm-ben mért valós peremátmérő tartozik, ezt pedig megfeleltethetjük a standard colban mért kerékpárgumi peremátmérőnek, amihez ETRTO szám is tartozik.
Tömlős vagy tömlő nélküli gumi? Ez egyrészt attól függ, hogy melyik áll rendelkezésre az adott méretben: vagyis létezik-e egyáltalán tömlő nélküli. Rendszerint mindkettő kapható az adott típusban. (A gumiabroncs-szerkezetre, azaz hogy radiál vagy nem, később még kitérünk.) Másrészt a szisztéma kiválasztása a felnidtől függ: ha küllős a kerék, akkor szinte biztosan tömlős gumi kell rá. Ha alufelni, akkor lehet, hogy tömlő nélküli kell rá, de itt egy kicsit nyomozni kell. Egyrészt célszerű megnézni, mi volt eddig rajta, másrészt böngészni a gépkönyvet, már ha rendelkezésre áll. A végső mentsvár az internetet. „Öreg” motornál sok esetben collban van megadva a gumiméret, és itt szinte biztosan tömlős gumi kell, hiába hozták alufelnivel. Ezt meg lehet nézni a felnin, van rajta jelzés elvileg. (Pl. "tubeless") Ha nincs rajta jelzés vagy felirat, az is jelzés: akkor tömlős gumi kell rá.
Amennyiben tömlő nélküli gumid van, de tömlős felnid, használhatod a gumit nyugodtan tömlővel. Ez bevett, amennyiben az öreg felni pereme már nem tökéletes. Viszont tömlős gumit soha nem lehet használni tömlő nélkül. Tehát tömlő nélküli felnit szerelhetünk tömlővel, de tömlős felnit nem szerelhetünk tömlő nélküli gumival, mert kialakítása miatt a felni pereme nem fogja bent tartani a levegőt.
Szerkezeti felépítés
A gumiabroncs szerkezeti felépítése nagyban meghatározza a felhasználást és a menettulajdonságokat. Habár csak a gumi látjuk, mint alapanyag, számos egyéb komponenst rejt az abroncs.
Szövet
A szövet alkotja a gumiabroncs szerkezetét. Jellemzően nejlon vagy poliamid szálakból készül, emellett alkalmaznak nem szőtt, hanem sodort alapanyagot is. Az ideális szerkezet az, amelyik megfelelő terhelhetőséget nyújt, mindazonáltal biztosítja a kényelemhez és tapadáshoz szükséges rugalmasságot. A tökéletes egyensúlyt nem könnyű eltalálni: a felhasználás, a terep, a gép tömege, a motoros vezetési stílusa egyaránt követelményt támaszt. Az abroncsszerkezetben a szál- és szövetorientáció a fenti igények szerint alakítható.
Radiális vs. diagonális
A mai motorgumik kétféle szerkezeti felépítést alkalmaznak. Ezek a jelölése R/B, azaz Radial/Bias Ply (cross-ply, X-ply), közismert néven radiális és diagonális. Az utóbbinál a nejlon vagy poliészter szál orientációja a gumi tengelyével hozzávetőleg 45 fokot zár be, és a rétegek egymást keresztezik, ezáltal nagyobb terhelést képesek elviselni. A könnyebb motorokon a megerősített szerkezetű Bias-Ply gumi túlzottan merev, oldalfala nem biztosít kellő rugalmasságot és komfortot. A radiális szerkezetben a rétegek egy irányba mutatnak, nincsenek kötésben, ami rugalmasabb gumit eredményez. Hogy ne legyen kelléténél nyúlósabb, ergo az irányítás túl bizonytalan, az oldalfal-ív plusz merevítést kap.
Peremkialakítás
A perem nagy szakítószilárdságú acélfonatból készül, amit gumival borítanak, és integrálják a szövetszerkezetbe. A belső nélküli rendszer esetében a perem pontos kialakítása felel a légzárásért.
Defektgátló/megerősítő réteg
A futófelület alatt acél- vagy aramid szövetréteg található, amely segít a defekt kiküszöbölésében, továbbá nagy sebességnél csökkenti a gumiabroncs hőtágulását. A szövetet jellemzően az abroncsszerkezetbe építik be.
Futófelület
A gumiabroncs úttal érintkező külső felülete felel a tapadásért, illetve biztosít elfogadható futásteljesítményt. A lágy gumikeverék fokozza a tapadást az élettartam rovására. A futófelület mintázata a terepviszonyok szerint alakul: készül kizárólag szilárd útburkolatra (aszfaltra) tervezett mintázat és gumikeverék (pl. sportmotorhoz), kifejezetten terephasználatra (pl. krosszmotorhoz), valamint vegyes használatra (pl. enduro). A legtöbb gumigyártó a szélső futófelületen és a középsőn eltérő gumiösszetételt alkalmaz.
Szélső futófelület
A középső futófelület és az oldalfal közti szélső futófelület szerkezeti kialakítása és mintázata határozza meg a kanyarstabilitást. A kanyarba bedőlve a futófelület a tapadást, a szerkezet viselkedése (a deformáció mértéke) pedig a stabilitást biztosítja.
Gumiösszetétel, felhasználás
Ha a motor abroncsai elkoptak, vagy más okból cserélni kell azokat, ki kell választani az utódot. Mindenekelőtt a méretezést kell figyelembe venni, ezen felül pedig a felhasználást, azaz a motortípust, illetve a terepet és a motorozási stílust. Az aszfaltra tervezett street gumik keményebb gumiösszetétellel rendelkeznek, ami növeli a futásteljesítményt. A mintázat sima, minimális vízelvezető csatornákkal ellátva. A sportmotorhoz a gumi kissé lágyabb keveréket kap, főleg a kanyarodást elősegítő oldalsó futófelületen. A mintázat is eltér a street gumiknál alkalmazottól: agresszívabb, ami a nedves időjárásban, nagy sebességnél megbízható útfekvést és tapadást biztosít. Nem utolsósorban fontos a tömeg alacsonyan tartása. A túramotorokkal jellemzően hosszú távokat teljesítenek, így a gumikeverék a streethez hasonlóan kemény, a gumiszerkezet és –profil, valamint a mintázat viszont a stabilitást és kényelmet szolgálja. Az off-road terepgumik kifejezetten terepre, azaz nem szilárd burkolatra optimalizáltak, mintázatuk a legagresszívebb, különböző formájú és méretű bütykökkel, amelyek a tapadást hivatottak javítani a laza talajon. A dual-sport gumiabroncsok vegyes útfelületre készülnek, ami egy különösen nehéz tervezési feladat. Óhatatlanul kompromisszumot kell kötni az előbbiekben felsorolt igények között. Végezetül a robogókhoz tervezett gumi a street típushoz áll a legközelebb. Itt a kis kerékméret miatt a stabilitás fokozása különösen fontos, de említhetnénk a gazdaságosságot is, mint szempontot, hiszen ezek a motorok napi használatban vannak.
A fenti felosztást értelmezve elmondható, hogy a sebesség szerelmeseinek egyértelműen a street és sport motorgumik közül kell válogatnunk, azokból is az ultra könnyű változatokból. Mindazonáltal ne csábulj el a valódi verseny abroncsok slick változatainak láttán, hiszen azok ténylegesen a versenypályákra készülnek, versenytempóhoz. Az utcai közlekedésben ezek az abroncsok rendkívül veszélyesek lehetnek, mivel ezek a gumik nem tudnak felmelegedni a jól tapadó üzemi hőmérsékletükhöz, de az utcai kosszal, olajjal, illetve kavicsokkal sem tudnak könnyen elbánni. Persze vannak remek tapadású, agilis utcai sport motorgumik, melyek jól melegednek a napi közlekedésben is, és a motor térdig dönthető velük a szerpentineken.
A túra motorgumikat alapvetően két szempontnak megfelelően fejlesztik a nagy gumigyártók: legyenek komfortosak és tartósak. Lényeges, hogy kepések legyenek falni a kilométereket, zokszó nélkül, és minimális kopás mellett. Némiképp hasonló felépítésűek, mint a sport gumik, de a tervezés során jobban odafigyelnek az egyenes vonalú haladásra, a motorgumik középső futófelületére, mint a motor bedöntések során kopó két szélső oldalra. Ennek köszönhetően a középső sáv kissé keményebb, kopásnak jobban ellenáll, de a sport gumikhoz képest kevésbé jól tapad. Általában a gyártók két eltérő különböző gumikeveréket alkalmaznak: a futófelület középső kemény és szélső puhább részeinek elkészítéséhez, de vannak már fokozatosan lágyuló keverékek is.
Az enduro motort használók sokat várnak a motorgumiktól, ami feladja a leckét a gumigyártóknak. Fontos, hogy az aszfalt utakon viszonylag simán fusson, de elég mély mintázattal rendelkezzen a futófelület az off-road használathoz. Legyen komfortos a napi közlekedéshez, emellett optimálisan agresszív az éles kanyarodáshoz a terepen.
Ráadásul az endurós szeret nagy túrákra jól megpakolva menni, tehát jó teherbírású abroncsokra van szükségük. Az enduro motorgumik jobban mennek terepen, persze aszfalton kissé hangosabbak, csúszósabbak, mint a sportgumik. Ajánlatos kiválasztani az egyéni motorozási szokásokhoz megfelelőt: ha többet használod terepen, akkor terepgumit, vagy fordítva.
Robogók
A robogók 10-16 col közötti gumit igényelnek, de a legyakoribb a 12-es vagy 13-as méret. Mint ahogy az általános motorgumi méretezésnél írtuk, ez az érték kerék-peremátmérőre vonatkozik: a gumival együtt 120-150mm-rel nagyobb az átmérő. Ha gumival együtt nézzük, akkor a legtöbb robogókerék kb. 19 colos.
A kisebb kerékméret borítékolhatóan agilis irányítást tesz lehetővé, kevesebb erő kell a kanyarodáshoz, a nagyobb kerék előnye pedig a jobb stabilitás, főleg tempós haladás esetén. A gyártók a gumit ennek megfelelően tervezik: a kisebb méret a stabilitás hiányát próbálja kompenzálni, míg a nagyobb esetében a jobb fordulékonyság a cél. Ezt a futófelület mintázatával, a szövetszerkezettel, valamint az abroncsprofillal lehet befolyásolni.
A robogók esetében a kényelem ugyancsak fontos tényező, ami a kisebb kerékméretnél rendszerint kompromittált. Rossz útfelületen a kis kerék nemcsak ráz, hanem potenciálisan veszélyforrás is. Ezt a hátrányt ballonos kialakítással lehet némileg csökkenteni, kompenzálni. Manapság terjed a 16 colos, egyben széles, ballonos kerékméret, amely pontosan erre a problémára ad választ. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a robogógumin szereplő információ megegyezik a többi motorkerékpáron lévővel.
Reméljük, a jelen útmutató segít a megfelelő méretű és felhasználásra tervezett motorgumi kiválasztásában. Ha ismerőseid közt van, aki az ilyen tartalom iránt érdekelődik, kérjük, osztd meg vele, vagy tedd közzé valamely közösségi platformon!