Kulacstartók: tulajdonságok, alapanyagok, formai kialakítások, felület, tartósság

Kulacstartók rendszerint az első vázháromszögön belül két csavarral kerülnek rögzítésre, a szemtáv szabványos, így a kompatibilitásra hagyományos hengeralakú 500-1000ml-es kulacsok esetében nem kell figyelni. A tartók többféle kialakítást kaphatnak, az alapanyag tekintetében alumíniumötvözetből, polikarbonátból (ipari műanyagból), illetve karbonkompozitból készülnek. Ma már ritka az acél kulacstartó (webshopunkban mindenesetre prémium és gazdaságos rendelkezésre áll), a titánpálcás változat pedig tényleg párját ritkítja.



Az alábbiakban összeszedtük a kulacstartók 6 legfontosabb tulajdonságát, ami segíthet a számodra megfelelő típus kiválasztásában.

• Formai kialakítás - A formai kialakítást részben az esztétika diktálja, persze lényeges, hogy a tartó a kulacsot még rázós utakon vagy terepen is stabilan tartsa. A stabilitás biztosítása tehát a kulacstartók egyik fő funkciója. Máskülönben megeshet, hogy a kulacs a tartóból „kitáncol”, elveszik, rosszabb esetben a küllők közé kerül, ahol komoly károkat tud okozni. Az „aero” vagy túlméretes kulacs fogadására alkalmas tartóktól eltekintve a legtöbb szabványos kulacsot fogad, ez a termékleírásokban mindig szerepel. A különlegeseket egyértelműen szettben érdemes beszerezni, a kulacsból tartalékkal is rendelkezz, mivelhogy a kettő közül az a kevésbé tartós.
  
  
   
• Tömeg - Csodálatos, amikoregy alkatrész könnyű, mégis erős. A kulacstartók tömegadatban könnyedén elképzelhető négyszeres különbség, mindazonáltal nem kilókról, hanem grammokról beszélünk. A potenciális súlymegtakarítás néhány tíz gramm a masszívabb 40-50 grammos tartókhoz képest, két darab esetében még mindig kicsi a különbség, viszont az ultrakönnyű tartók ára lényegesen magasabb. Érdemes ezen felül a tartó tartósságát is figyelembe venni: a 20 grammnál könnyebb darabok jellemzően nem strapabírók, főleg a véletlenszerű terhelésre, ütésre háklisok.
  
  
   
• Kezelés - A menetközben történő kortyolás nem egyszerű mutatvány. Legfőképp terepen, rossz útfelületen vagy sűrű forgalomban lehet veszélyforrás. A cél tehát az, hogy a kulacsot lenézés nélkül, könnyedén ki lehessen húzni a tartóból, majd matatás nélkül villámgyorsan visszatenni. Ha a tartó szorul, csakis egy bizonyos mozdulattal helyezhető bele a kulacs, a kezelés kompromittált, ami nemcsak frusztráló, hanem balesetveszélyes is. Persze a felhasználásra is tekintettel kell lenni: országútira és terepre eltérő kulacstartó célszerű választani. Szilárd burkolatú utakon kevésbé van szükség „atomstabil”, passzentos konstrukcióra, ide jók a könnyebben ki-berakható modellek, ellenben montin - főleg rázós terepen valamint nagyobb kulacsok használata mellett – elengedhetetlen a szorosabb kombinációk választása. Még akkor is, ha a szoros illeszkedés némileg nehézkesebb kezeléssel is jár. Máskülönben a kulacsot rendre el fogod hagyni.
  
  
   
• Rezgésmenetes, zajtalan működés - A fent említett könnyed ki- és behelyezés valamint a vibrációmenetes, zajtalan működés gyakran egymást kizáró tényező, de okos tervezéssel a kecske is jóllakhat, és a káposzta is megmarad. A prémium tartók speciális gumi/szilikon összetételű köztes elemeket tartalmaznak, a könnyen sikló anyag és a kisebb érintkező felület a szoros tartás mellett is gyors kezelést kínál. A karbon kulacstartók esetében a kontaktfelület-kialakítás különösen fontos, hiszen az alapanyag sokkal keményebb, így gyorsan amortizálja a kulacs felületét.
  
  
   
• Dizájn, szín - Az esztétika magától érthetően személyes, mindenesetre üdvözítő, amikor a kulacs és a tartó legalább színben illeszkedik egymáshoz valamint a kerékpár megjelenéséhez. Ezen felül a kulacstartó érdekes, szerethető dizájnt is kaphat, ami dobhat a kerékpár megjelenésén. Szerintünk érdemes ezt az aspektust is figyelembe venni a kiválasztásnál.
  
  
   
• Piaci kínálat - Kulacstartót lehet venni néhány száz forintból, de akár több 10.000-ért is. Az előbbit valószínűleg nem is érdemes felszerelni, mert csak a vesződség lesz vele, az utóbbi pedig a legtöbb kerékpáros számára rongyrázás. A cél egy erős, megbízható, nem túl nehéz, és nem utolsósorban tetszetős darab beszerzése.

Melyiket válaszd…
A széles piaci kínálatban az erősebb és kissé súlyosabb alu és polikarbonát tartók számos előnnyel kecsegtetnek: megfelelő stabilitást tesznek lehetővé, tartósak és megbízhatók. Vedd figyelembe, hogy a teli kulacs egy teljes kilót is nyomhat, amit a tartónak ezt bármilyen rossz útfelületeken, terepen, nap nap után, a fagyos télben és a nyári hőségben cipelni kell. Vagyis érdemes minőségi, neves gyártótól származó, jól megtervezett kulacstartót beszerezni!

Igényes tervezéssel a vázszerkezet valamilyen mód rászorul a kulacsra, az érintkező felület pedig elősegíti a tapadást. Persze mindez nem mehet a praktikus kezelés rovására. Az érdes a felület és a szoros - néha elasztikus gumival felturbózott - illeszkedés kétségtelenül jól tartja a kulacsot, viszont ki-be helyezés nem egy leányálom. Nem mellesleg ilyen tartónál a kulacs felülete is jobban kopik.

Az alábbi kulacstartók mind alumíniumból készülnek, de eltérő megmunkálással: a baloldali egyszerű kialakítású, a mellette lévő kovácsolt, a másik kettő lemezkonstrukció. Egyedül a Zéfal rendelkezik műanyag betételemmel.

Az alumínium alapanyagból készült tartók a festés vagy anodizált felület megkopását követően a kulacson nyomot hagynak, a köztes elem használata így megkerülhetetlen. (Ez nem jelenti azt, hogy minden gyártó veszi a fáradtságot…) Habár legtöbb kulacstartó szabványos kulacsmérethez készül, azaz csereszabatos, a fémes anyagú (alu vagy acél) tartóknál szükség esetén lehet módosítani az illeszkedésen. A műanyag és karbon típusok nem „alakíthatók”.

Fontos továbbá a kulaccsal illeszkedő tartó érintkezőfelületének formai kiképzése. A csöves szerkezetű alu-acél-titán tartók sáros körülmények között hajlamosak jobban koptani a kulacsot, lévén a sáros kulacs szennyeződéseit kihúzáskor berakáskor a tartók köríves érintkezési pontjai mintegy belemélyesztik a kulacs felületébe. Ilyen szempontból – főleg sáros körülmények között- a szalagszerű, nagyobb felületen felfekvő műanyag tartók a jobbak, mert azok inkább lehúzzák a szennyeződést, ahelyett, hogy maguk alá gyűrnék.



Anyag és tömeg
Az alapanyag bizonyos mértékben hatást gyakorol a fent taglalt tulajdonságokra, mindazonáltal tudatos, pontos tervezéssel az egyes anyagok előnyeit a gyártó ötvözheti, a hátrányok pedig nagyrész kiküszöbölhetők. A kulacstartó döntő része alumíniumötvözetből és a polikarbonátból (ipari műanyagból) készül, ezek megfelelő tervezés esetén kellő stabilitást biztosítanak, emellett nem túlzottan nehezek. Tömegük jellemzően 40-60g között van. Az acélból készült tartó ennél kissé nehezebbek, a karbonszálas alapanyagból készült pedig lényegesen könnyebbek. Alumínium alapanyagnál nem árt, ha a keretet képező pálca üreges, ami nemcsak a tömeget csökkenti, de a stabilitásra is jótékony hatással van. Fémes anyagoknál a csőpálca alternatívája a lemezből hajtogatott vagy pálcából kovácsolt konstrukció, ami megfelelő tervezés esetén ugyancsak egyszerre erős és könnyű.



Oldalnyílás
A kisebb vázméretet, valamint az ejtett felsőcsöves és összeteleszkópos váztípust használók sok esetben jobban járnak egy oldalnyílással rendelkező tartóval. Így kiszedés és visszahelyezés során nem lesz útba a felsőcső. A hagyományos geometriát kínáló vázak esetében is felmerülhet a probléma, amennyiben 850-1000ml „túlméretes kulacsot használsz, vagy a vázháromszögben táska kerül felszerelésre.

Baloldalt két műanyag kulacstartó, egyik felső, másik oldalsó nyílással, jobbra két alu a nyílásváltozatokkal...

Az oldalnyílású tartók jobbos, balos vagy univerzális változatban kaphatók: ez utóbbiak szimmetrikusak, és fejjel lefele a másik oldalt adják. Értelemszerűen az orientációt meghatározza, melyik kézzel nyúlsz a kulacsért. Mivel az alsócső és a nyeregcső felszerelés szempontból egymás tükörképe, azonos nyílásirányhoz egy jobbos és egy balosra van szükség. Az oldalnyílással rendelkező tartók rendszerint műanyag vagy alulemezből készülnek, és a jobb modelleknél (pl. SKS, Tacx) egyben az oldalról kivétel szöge is szabályozható. A szükségszerű gyengébb szerkezeti kialakítás miatt a karbon alapanyag ebben a kategóriában ritka.



Aero/triatlon
Az országúti időfutam- és rövid vagy hosszútávú triatlon versenyeken gyakori látvány a kerékpárváz vonalaiba beolvadó kulacs. Az aerodinamikus kulacskialakítás jelentősen csökkentheti a légellenállást, komoly wattokat takarítva meg a versenyzőnek. Mivel az „aero” kulacs lapított formát kap, a szabványostól eltérő speciális kulacstartót igényel, így ez a két termék ennél a termékkategóriánál szétválaszthatatlan. Vagyis nincs is úgymond standard aero kulacs: minden gyártó saját „recept” alapján készíti. Előnyös, ha a kulacs a vázformát jól követi, minimális turbulenciát keltve: e tekintetben a hagyományos kulacsok távolról sem optimálisak.

Balra, jobbra és a fenti képen aerodinamikus kulacs és tartó az első vázháromszögbe, középen az ugyancsak közkedvelt nyereg mögötti elhelyezés...


Az aerodinamikát nemcsak a kulacs és a tartó formájával lehet javítani, hanem az elhelyezéssel is. Triatlonversenyzők valamint (nem UCI versenyeken induló) időfutammenők körében elterjedt a kulacs nyereg mögé történő felszerelése. Így olyan helyre kerül, amelyet a légáramlat nem „lát”. Az elhelyezés hátulütője, hogy a flaska így nehezebben érhető el, a visszahelyezés pedig jelentős gyakorlást igényel. Webáruházunkban különböző adapterek találhatók, amellyel egy vagy két kulacs a nyeregre szerelhető.



Plusz funkciók, szerszám-/pumpatartó
Manapság trend az alkatrész-integráció, ennek jegyében több gyártó kínál egyszerre kulacsnak és marokszerszámnak „otthont biztosító” terméket. A bicajozás során szükséges szerszámokat egyetlen egységbe sűrítő marokszerszám tehát kerülhet a kulacstartóba – pontosabban alá. Szükség esetén nem kell a mezzsebben vagy a nyeregtáskában turkálni, csak lenyúlni, elfordítani, és máris rendelkezésre áll. További lehetőség a CO2-patron és a pumpa kulacstartón való elhelyezése. Elvitathatatlan előny, hogy a multi-szerszám biztosan nem vész él út közben (ami nem mondható el a zsebben vagy táskában történő elhelyezés esetében), másrészt nem felejtődik otthon. Helyet rendszerint nem foglal, hisz a kulacstartó alatt pont van némi kihasználatlan tér – még a legkisebb méretű vázak esetében is!
  Mindenki maga döntse el, mi a szép!


Győztes?
A fentiek alapján alapanyag-választás tekintetében nincs egyértelmű győztes, így webáruházunkban mind elérhető. A döntést a személyes igény és preferencia határozza meg. Ha a stabilitás és a tartósság az elsődleges, a tömeg kevesebbet nyom a latban, akkor tippünk a polikarbonát/műanyag. Aki szereti a hajszálpontos illeszkedést annak a két fém közül valamelyik ajánlható, aki gramm-mániás, annak egyértelműen a karbon lesz a befutó. A megjelenés, valamint a vázzal való harmonizáció egyéni ízlés kérdése. Mindazonáltal szerintünk van néhány alapelv, amit célszerű betartani a kulacs és kulacstartó kiválasztásánál:

• kisméretű vázaknál használj inkább két kisebb kulacsot az egy nagy helyett,
• nagytermetű kerékpárosok több folyadékot igényelnek, nekik nagyobb kulacsot érdemes választani, erősebb tartóval,
• országútra könnyebben sikló kulacs és tartó párost érdemes beszerezni, míglen terepre a szorosabb típusok javallottak,
• aki télen is teker, lágy alapanyagú kulacsot válasszon, hogy a mínuszokban a dermedő alapanyag ne gátolja az ivást,
• aki rendszerint forgalmas utakon vagy terepen bicajozik, versenyezik, méretes csutorával rendelkező gyors átfolyású modellt, így rövidebb ideig kell a korményt elengedni,
• jó tudni, hogy versenyhasználatra készítenek szuperkönnyű, ultrapuha, extra nagy átfolyású, gyorsan iható kulacsokat is,
• télen a termokulacs használata ajánlott, de extrém hideg időjárásban a kvázi termoszként funkcionáló vákuumos rozsdamentes modellek még jobban tartják a hőmérsékletet – persze ezeket szigorúan műanyag tartóval érdemes használni.