Az „első fecske” a TACX ANTARES, amely minden bizonnyal a legismertebb, legszélesebb körben használt szabadgörgő a piacon. Jól bevált, már bőven bizonyított típus, amely ugyanúgy használható a versenyek előtt bemelegítésre, mint beltéri otthoni átmozgató edzéshez.
Ahogy a beltéri kerékpározással foglalkozó szakcikkünkben leírtuk, az edzőgörgőknek két fő csoportja létezik: fix görgők és szabadgörgők. A hagyományos fix görgőknél a kerékpárt a hátsókerék gyorszárján keresztül egy állvány tartja miközben a levegőben lévő hátsókereket egy mágnesfékes henger lassítja. Ráadásul az újabb Direct Drive típusnál hátsó kerékre sincs szükség, hisz’ a görgőt a lánc közvetlenül hajtja. Az ellenállást egyszerűbb típusok esetében a mágnesfék erősségének állításával és a kerékpár váltóinak használatával lehet változtatni, az ún. „okosgörgők” esetében ezt a terep vagy az edzésterv alapján a számítógép végzi. Legyen „buta” vagy „okos”, hengeres vagy közvetlen hajtású, az edzőgörgő típusnál a kerékpár stabilan áll, semmilyen irányba nem mozdítható, ebből kifolyólag teljesen más érzést nyújt, mint a kinti kerékpározás, ahol a kerékpárt folyamatosan egyensúlyban kell tartani...
...ellenben ha nem akarsz folyamatosan koncentrálni, vehetsz hozzá keréktámaszt!
A TACX ANTARES egy teljesen más elven működő görgő. A szabadgörgőknél a kerékpárt nem stabilizálja semmi, ennek megfelelően a kerékpáros feladata, hogy egyensúlyba tartsa. Az elsődleges cél a görgőn maradás, ha ez teljesül, a bónusz az így elvégzett edzésmunka. Miért nehéz a három hengeren lavírozni? A mozgásenergia stabilizáló hatását ki kell venni a képletből, azaz meg kell tanulni a biciklit menet közben így stabilan tartani. Mivel az előre haladás „korlátozott”, a kerekek szeretnek oldalirányba mozogni, vagyis elsőre olyan, mintha jégen bicikliznénk.
Az edzőgörgővel szemben a szabadgörgők többségén az ellenállás nem szabályozható, így elsősorban a meghajtott hengerek és a gumi súrlódásából ered. Ergo csakis az áttétel változtatásával lehet növelni vagy csökkenteni az trenírozáshoz elengedhetetlen rezisztenciát. Ez igencsak megnehezíti a manapság egyre terjedő számítógépes csatlakoztatást és a virtuális realitásra épülő beltéri bicajozást. De mint cikkünkből kiderül, a szabadgörgő egy kis furfanggal a ZWIFT és egyéb valóságot imitáló rendszerekhez is alkalmas.
Számos kiegészítő kapható az Antareshez: például stabilizáló keréktámasz, szállítótáska...
A kontraszt nem is lehetne nagyobb a két fő görgőtípus között. Egyértelmű, hogy melyik rendszer vált népszerűvé: amelyik használata egyszerűbb, és jobban illeszkedik a virtuális valóság világához, vagyis a rögzített edzőgörgő. Ennek ellenére a szabadgörgő nem tűnt el, a különleges élmény számítógépes szimulációval sem helyettesíthető.
Miért esett a választás mágnesfékes görgő helyett az ANTARES modellre? A jelen írásért felelős Bikepro csapattag az évek során számos görgőtípust kipróbált, ideértve a méregdrága okosgörgőket is. Valójában egyik edzőeszköz sem nőtt a szívéhez: ha tehette, kedvenc sportját télen is szabadtéren űzte. Mindazonáltal a szabadgörgő kimaradt az életéből. A jelen teszt egy régi álom megvalósítása, megtanulni, begyakorolni azt a különleges görgőtípust, amellyel sok profi kerékpáros tölti a téli edzésnapokat.
A végső löketet az adta, hogy ma már a szabadgörgő is számítógépre csatlakoztatható. Amennyiben igazak a bicajos fórumokon olvasható beszámolók, nem kell lemondani a ZWIFT vagy a virtuális platformok nyújtotta motiváló játékélményről. De még mielőtt ezt az egyébként pofonegyszerű szerkezetet számítógépre csatlakoztatnánk, meg kellene tanulni használni…
Igen, az ANTARES nem olyan, mint a legtöbb edzőgörgő. Ott a kerékpár rögzítése után csak nyomni kell, ahogy a csövön kifér, a szabadgörgő esetében az installálást egy embert próbáló tanulási folyamat követi. Az első lépések alig különbözik gyermekkorunk első seprűnyeles próbálkozásaitól. Valószínűleg a kimagasló kerékpárirányítás-technikát birtoklók sem mentesülnek attól, hogy két ajtófélfa között kezdjék a folyamatot. Lehet, hogy simán képes vagy egy helyben állni a piros lámpánál, dacára a görgőn elindulás ennél nehezebb feladat.
A tanulás folyamata: balra még támaszkodás, majdan erős koncentrálás, végül már a virtuális ellenfelekre való összpontosítás...
A probléma az, hogy mind az első, mind a hátsó kerék független életet él, oldalirányba tetszőlegesen "táncol". Olyan, mint amikor a bicajon nincs se tapadás, se haladás. A hátsó kerék folyamatosan tévelyeg, amit az elsővel próbálsz kompenzálni, ráadásul az irányítás a csekély kontaktfelület miatt igen gyors. Feladtam a leckét magamnak azzal, hogy a 74 fokos fejcsővel rendelkező retro országútival álltam neki a begyakorlásnak: talán egy kopaszgumis MTB-vel könnyebb lett volna…
Mindenekelőtt az ANTARES-t üzembe kell helyezni. Össze kell állítani, beszerelni a három műanyag hengert, a hajtásért felelős gumiszalagot, majd beállítani a tengelytávot. Ez utóbbi elengedhetetlen, mivelhogy az első kerék ideális esetben a henger csúcsán „táncol”. Használat után a görgő másodpercek alatt félbe hajtható, megkönnyítve az edzések közti tárolást. A henger maga is különleges, hiszen nem sík, hanem a peremek felé emelkedő parabolikus kialakítást kap. Ez a gyártó szerint megakadályozza a leesést, amit sajnos nem tudok alátámasztani. A tanulásfolyamat legtöbbünknél helyzetkomikummal és néhány lila folttal jár együtt…
A nyitott ajtóban történő begyakorlásnál jobb módszert nehéz elképzelni. Először is segít a felszállásban és az elindulásban. Ugyebár a bicaj kereke 14cm-rel a szokásnál magasabban van, ráadásul minden irányba mozog. Miután sikerült az ajtófélfában kapaszkodva felülni, jöhet az elindulás. Először valószínűleg egy kézzel kapaszkodsz, a másikkal próbálod a kormányt terelni. Érdemes hamar felgyorsítani, mert az valamelyest stabilizálja az oldalirányú korcsolyázást. Egy bizonyos idő után - vérmérséklet szerint - el kell engedni a félfát, azaz két kézzel irányítani a „lebegő” paripát. Az ajtókeretet vállal-könyökkel lökdösni ér, kézzel viszont nem érdemes, mert abból a tanulás eme szakaszában garantáltan egyensúlyvesztés lesz! Így két hét távlatából az első próbálkozások igazán emlékezetesek: soha nem felejtem el az első leesést, valamint az ujjongással ünnepelt negyed óra folyamatos haladást.
Mi történik, ha az amúgy „esésgátló” hengerről a kerék „lebucskázik”? Ha behúzod a féket, akkor tuti elesel. Ha megkapaszkodsz azért, ha nem, akkor pedig simán eldőlsz, mert a hátsó kerék kitáncol alólad. Ezt történt az első 1-2 alkalommal, ezután nemes egyszerűséggel a féket kikötöttem. Így a következő letáncoláskor a görgőről szabályosan lehajtottam, majd a szoba közepén leszálltam. Ez bizonyult a legjobb megoldásnak. 3-4 edzés ment ilyen szellemben, az utolsónál mindössze egy baki történt, azóta pedig egy sem. A szabadgörgőzés első napjaiban koncentrálni kell, de nem az első kerékre célszerű fókuszálni, hanem pár méterrel előre. Az ötödik alkalommal háromnegyed órát mentem hiba nélkül, mára pedig elengedett kormánnyal is megy a „mutatvány”. (Ez utóbbit az izzadtságmentesítés és az ivás miatt is érdemes hamar elsajátítani...)
A cikk megírásakor a görgőzésre már nem kell figyelni, elmerülhetek a virtuális valóságban, követem a wattokat, a pedálfordulatot és a pulzust. Ha a világ távoli szegletében valami „nyikhaj” meglép az emelkedőn, ráteszek egy lapáttal, hogy neki is fájjon. Hogyan lehetséges mindez „butagörgővel”, tetejében mágneses ellenállás nélkül?
A TACX ANTARES tesztelése során némi „okosítással” és rendszerfinomítgatással számomra megfelelő konfigurációt sikerült létrehozni, tetejében kevés pénzből, a szabadgörgős élményt megtartva. Mik voltak a lépések, és milyen korlátok maradtak?
Az „okosítás” egy hagyományos szabadgörgőnél ideális esetben wattmérő használatát feltételezi. A versenysportban ma már széles körben elterjedt eszköz számszerűsíti a leadott teljesítményt, beltéri edzés esetében ezt az internet felé továbbítja. Így bármely platformon (ZWIFT, Rouvy, Tacx Training, stb.) részt lehet venni, akár versenyeken is indulhatunk. Tiszta sor.
Az egyetlen bökkenő, hogy nem rendelkezem wattmérővel. A másik lehetőség a szokványos sebességszenzor, amelyet számos gyártó kínál. Ezek olcsók, az adott applikációhoz Blutooth vagy ANT+ protokoll segítségével csatlakoztathatók. Azonban a sebesség nem sokat árul el a leadott teljesítményről, merthogy a szabadgörgő ellenállása nehezen számszerűsíthető. Az egyetlen jó hír, hogy azonos guminyomáson az ellenállás állandó, és használat során sem nagyon változik: a hengerek számottevően nem melegednek. Akkor az elsődleges feladat nagy pontossággal meghatározni az ANTARES „beépített” ellenállását!
Ahogy említettem, nincs wattmérőm, de szerencsére pár napra tudtam kölcsönkérni. Ez nagyban megkönnyítette a pontos kalibrálást. Amíg a Stages wattmérő ideért, kikísérleteztem a hozzávetőleges beállítást. Jó tudni, hogy legtöbb „nemokos” görgőjét a holland márka kalibrálja, azaz ellenállás alapján „belövi”. Ezek a beállítások pedig letölthetők. (A ZWIFT ugyanezt egy csomó görgőtípussal megteszi, és az appban választhatunk „okosítást”. Sajnos szabadgörgőből csak egy áll rendelkezésre, az „általános típus”, és ez jelentősen – bő 20%-kal – túlbecsüli a teljesítményt.)
A TACX Training App-ben egymás után párosítottam a GARMIN sebességszenzort egyes TACX görgőkhöz, majd tekertem negyed órát, figyelve a wattértékeket. A guminyomás minden esetben 6 Bar volt, hogy ez később ne befolyásolja a kapott értékeket. Úgy tűnt, hogy a kültéri bicajozásra jellemző pulzusommal és átlagsebességemmel a Blue Motion „2-es” ellenállásfokozata produkált hasonló értékek. Nálam 115-ös átlagpulzus negyed órányi sík szimulációval 29km/órát eredményezett, ami megegyezik azzal, amit kint mértem.
Noha ez a módszer nem bombabiztos, valószínűleg csak néhány százalékos eltérést eredményez, azaz lényegesen pontosabb, mint a ZWIFT beépített szabadgörgős „okosítás”. Ezek után a finomhangolás már egy wattmérővel történt. Úgy állítottam be a rendszert, hogy tableten a sebességszenzor által a TACX appban számított adat jelent meg, míg a Stages wattmérő a telefonnal volt összekapcsolva. Csakugyan nem volt nagy eltérés a korábbi összehangolással, és az értékek szépen szinkronban változtak. Nagy erőbedobásra a wattmérő gyorsabban reagált, de állandó teljesítmény mellett pár wattnál nagyobb fluktuáció nem volt. A pontosításhoz állíthattam volna a kerékátmérőt, de inkább a gumiból egy kis levegőt engedtem. Végül 5,2-5,4 Bar-on azonos értéket kaptam mindkét eszközzel. Ekkor a harmónia 140, 170 és 200 watton egyaránt teljesült.
Tehát az ANTARES-ből egész jó „kváziokos” eszközt faragtam. Már csak egy ellenvetés lehet: a szabályozható ellenállás hiánya. Nemhogy a számítógép nem tudja szabályozni a rezisztenciát, ahogy az okosgörgők esetében, de én magam sem. Mekkora érvágás ez a ZWIFT-en vagy más platformon? Attól függ, hogy általában mekkora ellenállással nyomod a virtuális köröket, avagy végzed az edzést. Ha ez átlag 200W alatt van, akkor véleményem szerint az ANTARES működőképes. Nálam 50/12 áttétel (700C/23mm) 90-es pedálfordulattal 196W teljesítény jött ki (67kg, 23mm gumi 5,4Bar, másnak gondolom a pontos számok eltérnek). Elővettem a nyári bringát (ott 53/11 van fent), amely 15%-kal gyorsabb, azaz 225W-ot tudok leadni ezzel a pedálfordulattal. Vagy 80-as fordulat mellett kb. 200W. Így 150-200W teljesítmény között lehet edzeni, néha rövid ideig meg lehet küldeni 250-300W-tal is.
Elég ennyi? Nekem mindenképpen, ennél nagyobb elánra „izmosabb” görgővel sem vetemednék. Ha 350 átlagot tudsz, akkor a profi mezőnyben a helyed, 450-nel egyórás világcsúcsot lehet felállítani. Nem is értem, miért reklámozzák úgy a görgőket, hogy „most már 1000 helyett 1200W ellenállást is tud”. A görgőn egyébként sem érdemes sprintelni, mert a kerékpárváz eltörhet. (A szabadgörgőn viszont ez a veszély nem áll fent, lévén a váz nincs rögzítve, és nincs is akkora ellenállás, amivel jelentősen terhelnéd.)
Mivel a hagyományos edzőgörgővel szemben nem tudom az ellenállást növelni, így a fokozatváltás ellentétes stratégiát igényel. Emelkedőkön nem kisebb, hanem nagyobb áttételbe váltok, ezzel nő a teljesítmény. Ha valakit le kell nyomni a virtuális pályán, a legnagyobb áttételben vagyok, és pörgetek, ahogy csak bírok. Ha lejtő jön, kisebb áttételbe kapcsolok. Egyrészt nem kell annyi watt (a légellenállás úgyis „megenné”), másrészt jól esik egy kis lazítás. Nálam ez jellemzően 50/14 áttétellel 80-90 pedálfordulatot jelent.
Szerintem az ANTARES hasznos, „élhető” görgőmegoldás, bónuszként új dolgokra tanít, valamint arra késztet, hogy pontosan koordinálj és pörgesd a pedált, ne erőből oldd meg a tempót. Az egyenetlen pedálozásra a kerekek összevissza táncolnak, vagyis arra tanít, hogy körkörösen, egyenletesen hajts. Ezek kétségtelenül fontos technikai elemek a kerékpározásban. Kíváncsi leszek, hogy tavasszal megmutatkozik-e a téli szabadgörgőzés során megszerzett „tudás”. Gyorsabb lesz-e a pedálfordulat, laza talajon, köveken, gyökereken, meredek kaptatókon jobb lesz-e a koordináció? A papírforma és sok neten olvasott vélemény szerint ez több, mint valószínű.
Remélem eme írás némi irányt mutatott a görgőzési lehetőségek tekintetében! Az ANTARES nem mindenkinek való. Elsősorban azoknak ajánlhatom, akik nyitottak a nem konvencionális megoldások iránt, és szeretnek új készséget megtanulni. Amennyiben magadra ismertél, fontold meg egy szabadgörgő beszerzését! És ha ismersz olyan sporttársat, akinek bejöhet, oszd meg vele, az írást emellett terjesztheted közösségi platformokon, hátha nyitott fülekre talál!
A Bikepro.hu webáruház edzőgörgő választékát itt találod.
