Félreértéseket elkerülve, most nem a kerékpár mechanikai beállításait taglaljuk, hanem azokat, amivel a bicajt a felhasználó testméreteihez és preferenciáihoz (lásd kényelem) állítjuk be. Erről a témáról több szakcikk született, egy a beállítás általános alapelveiről, egy a kistermetű, egy pedig a hórihorgas bicajosok szemszögéből mutatja be a kérdést. Most egy összefoglalót olvashattok a potenciális hibák oldaláról megközelítve.
A kerékpár pontos működése kétségtelenül fontos. A biztonságos megállás, a megbízható, zaj- és fennakadásmentes hajtás, váltás és kormányzás elengedhetetlen a biztonsághoz és a jó élményhez. De szerintünk legalább ennyire lényeges, hogy a bicajos kényelmesen, hatékonyan hajtsa a masinát, akár több órán keresztül, és utólag se legyenek rossz beállítás miatt fájdalmai. Mindehhez optimalizálni kell a testhelyzetet, ami a kontaktpontok helyzetének és ergonómiájának függvénye. A helyzet meghatározásához a kerékpárt szabványosan le kell tudni mérni, amihez ez a szakcikk nyújt segítséget.
Alapelvek
Minden a kerékpározási stílushoz legjobban illő bicikli kiválasztásával kezdődik. Például ha döntően aszfalton bicajozol, ne válassz MTB enduro gépet, csak mert kinézetre az jön be! A következő lépés a testi adottságoknak megfelelő vázméret kiválasztása. Jó tudni, hogy régebben a vázméret kiválasztása a kerékpárbolt bevonásával történt. Az utóbbi két évtizedben a méretválasztás leegyszerűsödött, mivel a gyártók egységesen redukálták a választékot, ezzel párhuzamban átkerült a vásárlóhoz vagy a bolti eladóhoz. Ma már jónak számít, ha egy adott kerékpártípus 4 méretben kapható. Van bizonyos átfedés a méretek közt, ami elbizonytalaníthatja a vásárlót.
A legtöbb esetben két vázméret közül kell kiválasztani a megfelelőbbet.
Melyik a jobb választás? Az adott magassághoz képes hosszú végtagok a nagyobb vázméret felé billentik a mérleg nyelvét, mindamellett a választást befolyásolhatja egyéb tényező, mint például a személyes preferencia (szereted az alacsonyabb vázat, mert több helyet hagy a manőverezésre), vagy a felhasználás (egy túrakerékpár jó, ha hosszú, hogy a csomagok jobban elférjenek, a trükkök tanulásához viszont jobb a kisebb, stb.)
A kevesebb vázméret miatt a testhez állítás folyamata kissé komplexebb. Szerencsére az alkatrészek méretválasztéka kiszélesedett. A modern kerékpárok vázméretében tapasztalt nagy lépéseket tömérdek stucni és kormánytípussal, valamint hosszabb és különböző hátra nyúlást (setback) kínáló nyeregcsövekkel lehet áthidalni. Például az Ahead kormányszár manapság 40-140mm hosszban kapható, -/+ akár 25 fokos szögállással, így több tucat pozíció-variáns áll rendelkezésre.
Ezzel elérkeztünk oda, hogy megvan a bicaj, annak kialakítása, funkcionalitása, illetve mérete a lehető legközelebb áll tulajdonos igényeihez. A finomhangolás azonban számos buktatót rejteget…
1. Túl magas vagy alacsony nyereg
A nyeregpozíción a legalapvetőbb beállítás a középcsapágytól számított magasság. A kerékpárosok egyrésze túl alacsony nyereggel hajt, a térd a pedálfordulat során túlságosan behajlik, mások túlnyújtják a lábat, ezzel csípő minden pedálfordulatra ide-oda billen. Mindkettő hosszútávon fárasztó, ráadásul különféle sérülést is okozhat.
A túl alacsony nyereghelyzet gyakori oka, hogy a kerékpáros nem tanulta meg a helyes fel- és leszállási technikát. Ha a kerékpár megáll, az egyik talpát leteszi. A régi kerékpároknál olyan alacsony volt a középcsapágy, hogy ez megfelelő nyeregmagasság mellett is működött: manapság több centiméterrel magasabbak a középcsapágyak, így ezt a mutatványt nem kivitelezhető.
Ha mégis sikerül telitalppal megtámaszkodni, az annak a jele, hogy a nyereg túl alacsonyra van állítva.
Ellenben ha túl magas a nyereg, akkor nemcsak a le- és felszállás nehézkes, hanem egyes izomcsoportok túlhajtottak, a nyergen ide-oda csúszkálás pedig instabilitást és kidörzsölést okoz. A legtöbb embernél a magas nyereg derék- és hátfájást is okoz, mivel ezek az izmok próbálják stabilizálni a billegést.
A helyes nyeregmagasság lenti (legmélyebb) hajtókar állás mellett a következő: a felső és alsó lábszár nincs teljesen kinyújtva, hozzávetőleg 150-160 fokos szöget zár be. Ha ennék hegyesebb a szög, akkor a nyeregpozíció túl alacsony. Legjobb, ha fokozatosan, 1-1 centiméterenként emeled, és minden emelés után legalább egy félórás próbakört teszel. Ha nem ring a csípőd hajtás közben és nem húzódik a térd mögötti feszítő, lehet még egy centit emelni! Ha túl magasra emelted, kényelmetlenebbnek fogod érezni a nyerget, mivel jobban nyom és a csípő folyamatosan ide-oda csúszkál rajta. Ekkor vissza kell állítani az előző magasságot!
2. Előre vagy hátra döntött nyereg
A magasságállítás a vázon történik, de a nyereg-dőlésszög állásért már a nyeregcső felel. Annak bilincse rögzíti a nyereg pálcákat, meglazításával a nyereg bizonyos tartományban billenthető.
A szögállás tekintetében a nyereg ülőfelületének nagyjából vízszintesnek kell lenni.
Amennyiben túl magasan van az eleje, fokozott nyomás nehezedik az ülőcsontok közötti puha szövetre, ha pedig előre lejt, akkor túl sok terhelés van a kézen, a csuklón, a karon és a vállon. A vízszintestől való minimális (1-3 fokos) eltérés elfogadható, amennyiben a nyeregkialakítás sajátosságait, valamint az egyéni anatómiát hivatott kompenzálni. Viszont ha kézre vagy ülepre nehezedő nyomással van gond, azt nem célszerű a nyeregdőlésszöggel orvosolni: valószínűleg más, nyeregre (nyeregmagasságra) vagy markolatra van szükség. Ezek kiválasztásáról egy-egy átfogó Bikepro szakcikk már született, amely itt és itt olvasható.
A vízszintes nyeregállás nincs kőbe vésve: egyes nyeregkialakítások feltételeznek némi eltérést. Például a nem sík, inkább bölcsőformájú nyergeknél a szögállás határozza meg, hogy annak melyik részére kerül a testsúly, illetve hol fekszenek fel az ülőgumók. A kényelmes helyzet a bicajos preferenciájára van bízva. Ráadásul nem vagyunk egyformák, máshol érezzük kellemetlennek a nyomáspontot.
3. A kényelmetlen kormányfogás kompenzálása a nyereg előre-hátra állításával
A nyeregcső biztosítja a hosszanti nyeregpozíció változtatást is. A nyeregcső-bilincs rögzíti a nyeregpálcákat, és ezen állíthatod a hosszanti pozíciót, így befolyásolva a két kerék közti súlypontot. A nyereg kormánytól számított távolsága a kerekek közti ideális súlyeloszlást szolgálja, emellett a felsőtestpozíció is befolyásolható vele. (Ez utóbbival csínján kell bánni, amire később kitérünk.) A súlyelosztás a kerékpártípus, vázgeometria és a tervezett felhasználás függvénye, szokványos érték 55% hátsó, 45% első kerék. A legtöbb kerékpáron ez úgy érhető el, ha a térdkalács középvonala (oldalról nézve) vízszintesen előre pozícionált hajtókarral pedáltengelye felett helyezkedik el. A mérés függőónnal végezhető el. A pontos méréshez ki kell tapintani a térdkalács külső oldalán a kis dudort, ami a legtöbbünknél a „forgáspont” közepére esik. Mindamellett a függőónos módszer nem szentírás: egyrészt a kerékpároktípusok geometriája igen változatos (a hajtókar és a két agytengely pozícionálása nagyban eltérhet), másrészt a felsőtest dőlésszöge is befolyásolja a nyereg ideális hosszanti pozícióját (pl. jobban előre dőlve hátrább kerül a nyereg).
Úgy is el lehet érni a helyes súlypontállítást, hogy a nyeregpálcán egy középértéket állítasz be, majd a nyeregcsőfej hátra nyúlását (setback) is figyelembe véve a nyereg előre vagy hátra mozgatásával megkeresed azt a pozíciót, amely természetes kerékpárirányítást biztosít. Ha úgy érzed, hogy a kanyarokban kellene még súly az első kerékre, a nyereg menjen előre, amennyiben hátul kellene több tapadás vagy stabilitás, told egy centit hátra. Amennyiben a hosszanti állítás észrevehetően ront a testhelyzeten, a kormányszár lecserélésével, valamint a kormány emelésével vagy alacsonyabbra állításával érdemes a problémát kezelni.
A nyereg ezzel körbe lett járva, ideje a többi érintkezési pontot is megvizsgálni!
4. Túl széles kormány, nem megfelelő kézpozíció
Többféle kormánytípust találunk a kerékpárokon. A legelterjedtebb az egyenes, vagy enyhén felfele és/vagy hátra ívelő kialakítás. Ezek MTB, trekking, cross, városi, fitness és még sok más típuson láthatók, valamint az elektromos hajtású e-bike is rendszerint ilyennel szerelt. Az utóbbi években a kormányok szélesebbek lettek: a 10-20 évvel ezelőtti 55-60 cm helyett az új kerékpárok akár 80 cm széles kormánnyal is érkezhetnek. A trended az MTB bicajok technikai fejlődése indukálta, komplex felfüggesztésüknek köszönhetően egyre nehezebb terepen lehet velük biztosan haladni, amihez egyben feltételezi a széles kormány által nyújtott többlet stabilitást.
Ergó a 75-80 cm széles kormány nehéz terepen használt MTB bicajok esetében indokolt, viszont ha a bicajt nem ilyen körülmények között használod, akkor a széles kormány hátulütői kerülnek előtérbe. Nehezebb a fák között vagy a fogalomban elférni, de ami még rosszabb, a karok kényelmetlen állásba kerülnek. A kar legkényelmesebb helyzete, amikor a felsőtesttel párhuzamos.
Éppen ezért hosszú távokra (több órás túrákhoz) célszerű a vállszélességgel megegyező kormányt használni.
Ezt a szabályt az egyenes kormányok visszahajlása kissé lazíthatja: például egy 8 fokot visszahajló 60 cm kormány egy 45 cm vállszélességű bicajos számára még megfelelő helyzetet biztosíthat. E felett már nagyobb, jellemzően 10 fok feletti visszahajlás szükséges, és ez a legtöbb gyártónál a kormányszélességgel arányos nő is. Viszont egy bizonyos szélesség felett nemigen lehet kényelmes karhelyzetről beszélni, akármennyi is a visszahajlás.
A fenti probléma elsősorban rövid karokkal és keskeny vállal rendelkező bicajosokat sújtja, mert a szögállás ott a legkedvezőtlenebb. Vagyis döntően alacsony termetűek és hölgyek érzik kényelmetlennek a 70 cm feletti kormányokat. Ráadásul a mai bicajok kis vázméretben ugyanolyan széles kormánnyal szereltek, mint a legnagyobbak. Ilyenkor a kényelem érdekében mindenképp érdemes valamennyit vágni a kormányhosszból. Talán jobb beszerelni egy régebbi keskeny kormányt, azzal megállapítva az ideális kompromisszumot a biztos irányítás és a természetes karállás közt.
Ha megvan a szélesség, jöhet a kormány ideális magassága! A magasságot a kormányszár emelésével – a régi típusút kihúzással, a modernebb, menet nélkülit a távtartók átcsoportosításával, vagy megfordítással lehet állítani. Az állítható dőlésszöggel rendelkező kormányszár esetében a kettő egyszerre, egyetlen csavar meglazításával végezhető el.
Ha a fenti beállításokkal nem tudsz kényelmes testhelyzetet és fogást biztosítani, akkor célszerű a kormányszárat és/vagy a kormányt lecserélni. A kormányszár hossza hatással van a felsőtest dőlésszögére, a kormánygeometria (emelése és visszahajlása) úgyszintén. Ha közelebbi és/vagy magasabb kormánypozíciót szeretnél, akkor a fenti paraméterekkel „játszhatsz”. Ezekkel a kérdésekkel egy korábbi szakcikkben már foglalkoztunk.
5. Túl hosszú hajtókar
A hajtókar-hossz felnőtt kerékpárokon tradicionálisan 170-175mm. Miért pont ennyi? Jó kérdés, hiszen ez egyáltalán nem elég az előforduló lábhossz-különbségek kompenzálására. Ha azok százalékos arányát vesszük, akkor a választéknak 140-180 mm között kellene lenni. A rövid lábúaknak az előbbit kellene választani, a hórihorgas bicajosoknak pedig az utóbbit.
Az ipar sajnos nem képes ilyen választékot biztosítani, illetve nem hajlandó a bicajok vázgeometriáját ennek megfelelően hangolni.
Szerencsére manapság fel-felbukkannak 160-165 mm-es karok, amelyek legalább kis mértékben segítenek elkerülni a túl hosszú hajtókar okozta problémákat. Mik ezek? Előszöris a hosszú karral túl nagy mozgástartományt végeztet a rövidebb lábakkal, ami többlet koordinációt igényel, ráadásul a lábmunka egy része nem igazán hatékony. Másrészt plusz hajlékonyságot feltételez, ami a modern ülőmunkát végző embernek számára finoman szólva kihívás. És ha a láb nagyobb intervallumban mozog, az korlátozza a felsőtest-dőlésszöget is, vagyis nem tudunk annyira előre hajolni.
A 175 mm karok mellett régebben azt az érvet hozták fel, hogy nagyobb nyomatékot eredményez. Ez igaz, de nem jelenti azt, hogy a teljesítmény is nagyobb lesz. A leadott wattszám ugyebár a nyomaték és a pedálfordulat szorzata, a hosszabb kart pedig több idő megforgatni vagyis a pedálfordulat hosszabb karral többnyire esik. Az utóbbi időben több tudományos kísérlet folyt arra nézve, miként befolyásolja a karhossz a teljesítményt. Mindegyeik ugyanarra a konklúzióra jutott: nincs mérhető különbség 140-180mm karhossz esetében. Amennyit nyerünk a nyomatékkal, annyit vesztünk a pedálfordulattal, többé-kevésbé függetlenül a láb hosszától. Tehát a wattérték az adott pulzushoz/terheléshez viszonyítva nemigen változik.
Az alábbi táblázat mutatja, hogy az adott személy azonos pulzus mellett kb. azonos teljesítményt ért el különböző hosszúságú hajtókarokkal...
Tehát a hosszú karnak alig van előnye, leginkább megszokásból hajtjuk ezeket. Vagyis érdemes kísérletezni rövidebbel, olyannal, amit még a bicaj vázgeometriája megenged és effektíve kapható. Ezzel a fontos kérdéssel ugyancsak foglalkoztunk már.
Ha hasznosnak találtad az itt szereplő információt, keresd a „gyakran elkövetett hibák” sorozat másik két epizódját! Ehhez célszerű feliratkozni a Bikepro hírlevélre, és akkor minden megjelenés „házhoz jön”. A cikket megosztva több kerékpároshoz jut el a benne lévő ismeret.
