Gondolom az olvasó most már tényleg kíváncsi, hogyan viselkedik a Diverge különféle terepen, jobb-rosszabb minőségű aszfalton. Továbbá a menettulajdonságok hogyan viszonyulnak a már meglévő merev karbon montihoz? Beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, nyújt-e maradandó élményt? Van-e értelme a FutureShock rugózásnak, illetve érdemes-e az olvasónak karbonvázas gravel-ben gondolkodni? Hogyan célszerű a testhelyzetet, helyesebben mondva a kontaktpontokat beállítani? Legjobb, ha ezeket a kérdéseket egyenként járjuk körbe!
Kezdjük azzal, nem nemmindegy hol laksz, milyen körülmények közt használod a gravel kerékpárt. Ez egyben meghatározza, hogy a széles piaci kínálatban merre érdemes elindulni. A ballonos külső felé orientálódj, vagy jó a cyclocross-jellegű vázkialakítás? Mi lenne az ideális vázanyag, avagy a kényelem vagy a hatékonyság a cél? Kell-e a sok konzollehetőség? Ahol én lakom, gyakorlatilag nincs sík terep, mindenhol kő, gyökér. Ami pedig relatív sima, az gyakran mély homok. Változatos a geológia: a Budai-hegység ugyebár mészkő több-kevesebb feltalajjal, a Pilis pedig ennek egy rögösebb változata spártai „fedőréteggel”. Végezetül a 15 km-n belül elérhető Visegrádi hegység még ridegebb kristályos vulkanikus kőzet. Az utóbbi két helyszín egyértelműen nem gravel-barát, jobbára össztelós MTB után kiált. Az alföldi bicajos teljesen már domborzattal és körülményekkel szembesül. A széles áttételskála ott nem elsődleges, a gumi mintázata viszont meggondolandó, tüskeveszély miatt pedig a defektállóság lehet kritikus. A példákat sokáig folytathatnánk, hazánk geológiai szempontból változatosnak mondható.
A Diverge számára nálam rendesen fel volt adva a lecke. Az amerikai bicajosok sokat emlegetik az „underbiked” fogalmat. Ez azt jelenti, hogy a bicaj az adott terepre kevés, a kerékpárosnak kell kompenzálni a hiányt saját irányítástechnikájával, elszántságával. Létezik ennek ellentétje, ez az „overbiked”, például amikor Enduro géppel gurulsz a patakparti sétányon. Az „under” megdolgoztat, szabályosan vért izzadsz, és reménykedsz, hogy a Te is és a gép is megússza a kalandot.
Az általam próbált gravel bringák közül a Diverge Base könnyíti meg leginkább a túl nehéz terep típusú feladatot. Eme képességnek több összetevője van. Az egyik kétségtelenül a FutureShock kormányrugó, de ott a bőséges gumiférőhely, illetve a megújult Diverge vázgeometria. Kezdjük az utóbbival. Elképesztő, hogy a bicaj irányítása országútis szemmel teljesen normális, aszfalton ide-oda kanyarogva agilisabb, mint egy-két komfort-országúti (road endurance) gép. Ámde a köves lejtmenetekben ott a példátlan stabilitás, amire nyugodtan támaszkodhatsz. Helyben lehet vele forogni, mint egy 73-74 fokos fejcsőszöggel és 1 mérteres tengelytávval rendelkező klasszikus országútival, lejtőn felgyorsulva Dr Jeckyll-ból egyszeriben Mr Hide lesz. Számomra ez nagyobb csoda, mint a FutureShock!
Ez utóbbi érdekes próbálkozás a Specialized részéről, és a Diverge mellett az országúti Roubaix modellsorozat is használja. 20mm rugóutat ad a kormányzásnak, ami jól láthatóan folyamatos mozgásban van: a gumiharag játéka igen látványos! De nemcsak látható, hanem érezhető is a csillapítás. Belemész egy kátyúba, kemény ütésre számítasz, de mindössze egy lágy puffanást tapasztalsz. Se a csukló, se a váll nem remeg bele. Amikor terepen mész, érzed, hogy a talaj rázós, de mindez fájdalomérzet nélkül történik: mintha három Cataflam dolgozna benned…
A FutureShock működési elve nem bonyolult. Lényegében egy ős pipastucni szára (avagy egy Ahead-adapter). A karbon villanyak belsejében rögzül, magassága 5cm intervallumban állítható, hézagolókkal és kétféle kormánycsapágy takarólappal. A fém szárban van egy rugózó elem és – a régebbi változat esetében - valami primitív csillapítás. Három kiegészítő rugót kapsz a bicajhoz, így összesen négyféle keménységet tudsz beállítani. Szerintem a két végletnek nem sok értelme van: a szuperlágy legfeljebb 50 kilós hölgyeknek jöhet be, akik döntően szilárd burkolaton a nyeregbe ülve tekernek. Baromi sok a mozgás, nyeregből kiállva pedig nálam a rugó felkoppan. A betonkemény állás pedig messze túl feszes, az én 67 kilómmal nem is nagyon indul meg – ha mégis, az érzet darabos, kellemetlen.
Marad a két középső lehetőség. Ezekből végül a keményebbet választottam, lévén a lágyabb még mindig túl sokat mozgott alattam (67 kiló), és sokszor koppant. Talán téli aszfaltos edzésekhez visszateszem, ami nem nagy etwasz, a csere perc alatt megvan. A keményebb rugó érezhetően progresszívebb, a csillapítás mértéke viszont a lágyabb rugóhoz passzol jobban. Mint említettem, az új Diverge-hez terveztek egy új FurtureShock típust, ennek hidrós a csillapítása, állítható a kompresszió. A „Base” ezt nem kapta meg, de szerintem ez nem „kabinetkérdés”.
Ezzel elérkeztünk a titkos Diverge-recept harmadik összetevőjéhez, a busás kerékférőhelyhez. A Speci hangoztatja, hogy a bicaj 29” és 650b kerékmérettel egyaránt kompatibilis, így adta magát, hogy kipróbáljam mindkét felállást. A kisebb kerékátmérő esetében néhány mm-rel növelhető a gumiszélesség, és ami még több lehetőséget rejt, hogy ezzel párhuzamosan azonos ballonosság mellett 20mm-rel lejjebb kerül a súlypont. Igen ennyivel esik a két tengely és a középrész! Na, ez már jelentős változás a menettulajdonságban, mind papíron, mind a gyakorlatban!
Mit jelent a 2 centivel lejjebb ülni és hajtani? Mesés kanyarodást, jobb tapadást és plusz magabiztosságot. A hátulütő a pedál alacsonyabb helyzete, így többször odaverődik. Drága pedál és karbon hajtókar felszerelése tehát ellenjavallott! Persze itt a kerékcsere után nem ül a bicaj egész 20mm-rel lejjebb, hisz’ a 38mm-es Speci Pathfinder helyett 47mm-es WTB gumi került a 650b kerékre, és köztük 6mm a magasság-differencia. Tehát 14mm lett a „süllyedés”, ami még épp kezelhető köves-gyökeres ösvényeken. Valójában meredek mászáskor jön elő a probléma, amikor nem teheted meg, hogy ne hajtsd a pedált, és a kövek/gyökerek/buckák mindig útban lesznek.
A 650b kerékméret másik sajátossága, hogy még agilisabb, „játékosabb” irányítást tesz lehetővé, a „gravel bike lomha” címkét ezzel a Diverge kikérheti magának. Én ammondó vagyok, érdemes két eltérő méretű kerékszettet tartani minden olyan gravel bringához, ahol a vázgeometria és a gumiférőhely ezt az opciót támogatja. A kisebb, ballonosabb más kapukat nyit meg, a nagyobb pedig keskenyebb gumival nagyobb iramra hangolható. A keskeny 650b gumit és a „kimakszolt” 29-est érthető okok miatt nem erőltetném: az előzőnél durván lent lesz a pedál, az utóbbinál viszont már MTB magasságban tekersz, ráadásul a cipőorr is beleérhet a gumiba.
Ha már pedálról volt szó, kell egy alacsony profilos SPD, és ha egy mód van rá, nem keretes. Így csökkenthető a „lekoppanás” gyakorisága. A hajtómű az enyémen egyszerű alu SRAM, aminek a végéért sem kár. Megjegyzem, hogy az új Diverge Base már a négykarú hajtóművet és az ehhez passzoló X-Sync (narrow-wide) lánctányért kapja, ami a látszat ellenére nem kompatibilis más gyártók lyukkiosztásával, vagyis kerékpáripari dodó. Jelenleg csak a SRAM gyárt pótlánckereket ennek megfelelő áron. Jobban járok majd, ha elkopás esetén az egész hajtóművet lecserélem valami szabványos rendszerre. Ez tipikusan a Gillette penge és a Nescafé kávékapszula esete…
Szerintem lassan húzzuk le a függönyt! A harmadik felvonásban megpróbálom teszalanyunkat elhelyezni a piaci kínálatban, mik az erősségei, gyengéi. Választ kellene adni arra, hogy konkrétan megéri-e megvenni, egyáltalán szükség van mindenkinek gravel bike-ra.
A Bikepro kerékpáros webshop kínálatában megtalálod a gravel és egyéb felhasználásra készült bicajokat,
