Miért van rottyon a bicajod?

Egy sikeres kerékpárkereskedés tisztában van a csalódás okaival, hiszen ebből él! A viccet félretéve tényleg sokan jönnek hozzánk panaszokkal, elmesélik bicajuk miért nem megfelelő, velősen fogalmazva: mitől szar. Meglepő módon gyakori, hogy egy nemrég beszerzett masináról van szó, ami nem váltotta valóra az álmokat. Valahol valami félrement. De mi? Miért? És mit lehet tenni, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?

1. Gagyit vettél

Szakkereskedésekben voltaképp nincs vállalható bicaj 200.000 Ft alatt. Két kiló sok pénz, megkeresni mindenképpen. Viszont bármely hipermarket szórólapot kinyitva látod, hogy 74.900 Ft-ért kapható össztelós MTB-t, és a reménysugár megcsillan. Pedig ez csak illúzió. Tapasztalt bicajosok (és kereskedők) tudják, hogy nincs ingyen ebéd: nem arról van szó, hogy a szakkereskedő túlzottan mohó, hanem pont a hirdető. Merthogy a hetvenötezres monti semennyit sem ér, hiszen normál célokra használhatatlan. Újonnan sem működik megfelelően, nincs rendesen összeszerelve, bármi bármikor elromolhat rajta, tetejében még balesetveszélyes is.

Egy áruházi bicaj megvásárlása garantált csalódás. Ha csoda folytán működőképes, kiindulópontnak akkor sem jó, mert nem érdemes semmit fejleszteni rajta. A fejlesztésnek az a lényege, hogy van egy megfelelő alap, csak a gyártó egyes alkatrészeken spórolt, hiszen még a nagy márkák is így tartják kordában az alsó-közép kategóriás modellek vételárát. Mondjuk a váz maga értékes, csak kellene bele egy jó teló. Az áruházi bicajnak viszont mindene egyformán silány, mert ott a vételár abszolút (nem a relatív) minimalizálása volt a cél.

Egy szó, mint száz, egy használt színvonalas kerékpár – a használt vásárlás csapdáit figyelembe véve – jobb ötlet, mint a hipermarketes vagy nem szakmai online választék. (A használt kerékpárok vásárlásáról cikk áll rendelkezésre.)

2. Nem vagy versenyző

A dolog sokszor ott csúszik el, hogy nem azt a bicajt veszed, amire szükséged van, vagy ami számodra (képességeidnek, adottságaidnak) megfelel. Ebbe a hibába bárki beleeshet. Álmodozunk egy énről, amely - jelen az esetben a kerékpárt hajtva - boldog(abb). Milyennek szeretnénk látni magunkat? Sportosnak, erősnek, kitartónak, és leginkább fiatalnak. És milyenek vagyunk valójában? Hát… Az önértékelés terén akadnak gondok, de nem kell feltétlen feladni az álmokat, legfeljebb némileg formálni.

A fent vázolt probléma kortól, nemtől független. Tinédzserként ugyanúgy érhet (és érni fog) csalódás, mint kapuzárás előtt ötvenesként. Megveszed az álombicajt, amit a versenyző példakép hajt, és kiderül, hogy valójában kínzóeszköz a spanyol inkvizícióból. Az ok egyszerű: nem vagy fitt, rossz géneket örököltél, és célod sem az, hogy Tour de France-t nyerj. Fáj a hátad, nyakad, zsibbad a kezed, emelnéd a kormány, cserélnéd a nyerget…

Érhet az élmény sokk-ként, de ha kitartó típus vagy, akkor évek múlva (esetleg miután kipróbáltál egy átlagembernek tervezett bicajt) eljutsz oda, hogy ezt az álmot elengeded. De legalább eljutottál idáig.

Az öregedés leépüléssel jár, amit edzéssel, egészséges életmóddal ideig lehet lassítani, hosszabb-rövidebb akár visszafordítani, de a folyamat az akkor is folyamat marad. Az öregedés úgy is felfogható, hogy változunk, vagyis nem érdemes a régi állapothoz ragaszkodni. A nyereg az évek során lejjebb kerül, a kormány pedig fel, ha sok évet kihagysz, és utána ülsz vissza a kerékpárra, mindent át kell alakítani.

Vagyis, ha egyszer tényleg megtaláltad a tökéletes kétkerekűt, idővel azon is változtatni kell. És akár kategóriát váltani, ha ilyen-olyan változtatásokkal, alkatrészcserével már nem lehet adaptálni a jelenlegi igényekhez. Ez nem szégyen (sem magad, sem mások előtt), ez a valóság. Persze segít a fizikai állapot fejlesztése, vagyis az edzés. Idősen is kigyúrhatod magad, de bizonyos korlátok ettől még ott maradnak. Az majd egy másik kor lesz, amikor ezek is javíthatók/fejleszthető lesznek.

Nemcsak Te öregszel, hanem a kerékpárod is. A technikai fejlődik, a régi elavul. Ha nem olyan világban élnénk, ahol minden a fejlődésre van kihegyezve, egy tízéves, korábban jól funkcionáló bicaj továbbra is lehetne tökéletes társ. Ellenben ma kapható olyan, amely lényegében azonos a régivel, de magasabb technikai színvonalat képvisel. És mivel úgy vagyunk kondicionálva, hogy a technikai fejlődést követni kell, nincs más választás, mint az előre…

A haladás persze több, mint csupán szemfényvesztés. A bicajoknál sok minden jobb ma, mint régen. Manapság nem sokan lelnek élvezetet gyermekkoruk Csepel bringájában, a régi MTB-k irányítása mai szemmel kiábrándító, és szabályosan belénk nyilall a 20 évvel ezelőtt aluváz vesekőaprító merevsége. Vagyis tényleg jó, hogy van fékváltókaros országúti, 29” kerekes MTB, tetejében komfortra hangolt karbonváz. Legfeljebb az lehet kiábrándító, hogy a gyártók szerint pár évente kell frissíteni a technikát, amíg a fent említett példák több évtizedes ugrást mutatnak be. (Az új kerékpáripari trendekről folyamatosan írunk, ez a cikk mai montikról szól.)

Mindeddig egyetlen etalon kerékpárban gondolkodtunk. De létezik egyáltalán a mindenre tökéletes pedálos kétkerekű? A gyártók a mai gravel bringákat ilyennek állítják be, mindemellett amellett is érvelnek, hogy háromféle montit kell birtokolni, ahhoz, hogy kiélvezd a terepbicajozás minden percét. És egy eMTB is kell azokra a napokra, amikor csakis a lefelék vannak fókuszban…

Lehet, hogy azért nem jó a mostani bicaj – vagy amit épp megvettél – mert nem arra használod, amire alkalmas. Aszfalton hajtasz, de a montik tetszenek, néha mennél kavicson, de számodra az etalon az, amit Sagan hajt. Túrázni pedig olyan bicajjal érdemes menni, ami megfelelően erős és stabil, ballonos gumi megy bele, és nem utolsósorban rendelkezik mindenféle konzollal a túrakiegészítők felszereléséhez.

Jó a specializáció, de azért nem szükséges minden útfelületre, terepre, útvonalra egy csakis arra kihegyezett típus. Emellett jól jön egy strapabicaj, amit nem sajnálsz, és amihez akkor nyúlsz, ha A pontból B-be kell menni. Nem indulnál vele országútizni a haverokkal, terepre sem jó, mert van rajta sárvédő, de a mindennapokban tökéletes. Mindezzel csak annyit akarunk mondani, hogy a tökéletes bicaj értelmezés kérdése. (A különböző kerékpárkategóriákról korábban már írtunk: országúti, MTB, gravel, trekking.)

Stimmel a típus, a felhasználás, a minőség, akkor minden oké, ugye? De mi van a vázmérettel? A váz nem egyedileg neked készül, hanem úgymond konfekció. Mindössze pár méretben kapható, ami sok hiba forrása. Ha tévedsz a pontos méretezésben, akkor számodra túl kicsi vagy túl nagy bicajon ülsz, azaz eleve nem lehet tökéletes. Állítgathatod a stucnit, cserélhetsz ezt-azt, de a végeredmény mindenképp kompromisszum.

Régen sem volt egyszerű a vázméret kiválasztása, de az MTB bicajok elterjedése, az ejtett felsőcsövek, illetve a colos, metrikus és S/M/L/XL skála párhuzamos alkalmazása mind nehezítő faktor. A legtöbb kerékpárt vásárlás előtt ki lehet próbálni, de rendszerint ez sem oldja meg a problémát: ahhoz, hogy dönts az M és az L között, nem elég pár száz métert hajtani egy parkolóban, ráadásul hozzávetőleges nyereg- és kormány magassággal! Csak akkor tudod, hogy megfelelő-e a vázméret, ha vetted a fáradtságot, és rendesen beállítottad, majd mentél vele pár száz km-t, mindenféle útfelületen, megtaposva. Ez új kerékpár esetében eleve kizárja a próbakör fogalmát, és használt esetében sem feltétlen örül az eladó az ilyen tüzetes próbának. Vagyis vagy beletrafálsz, vagy jöhet a következő bicaj. Utána már még több tapasztalatra építhetsz a további vásárlásoknál. Annyit tehetsz még, hogy kölcsönveszel egy hasonló méretet, és azzal szerzel tapasztalatot, majd az újat ennek alapján választod. És készülj fel arra, hogy minden kerékpártípusnál más lesz a megfelelő vázméret: a bevált M-es monti nem jelenti azt, hogy országútiból is „M” lesz a befutó.

(A kerékpár személy szabásáról korábban szakcikk jelent meg, a vázméret maghatározásáról hasonlóképp.)

„A tapasztalt bicajos teljesítménycentrikus, magas színvonalú bicajt igényel, a kezdő pedig belépő szintű egyszerűt, ami széles áttételt és kényelmet nyújt.” A kerékpáripar ezt sulykolja a vásárlóba, a termékpaletták is kizárólag ezt tükrözik, de a valóság az, hogy nincsenek merev határvonalak. Igenis szükség van magas felszereltségű kényelmes trekking és városi bicajokra. És kell olcsó, kényelmes, széles áttételezésű országúti olyanoknak, akiket falják a kilométereket, viszont nem érdekli őket a kifinomult technika, és nem szeretnének érte százezreket kiadni.

Ha úgy érzed, hogy az ipar és a kereskedelem belelovallt egy túl drága bicaj megvásárlásába, vagy nem képes magas színvonalon kielégíteni a kényelemorientált canga iránti igényed, akkor nem vagy egyedül. Alig meglepő módon ezen hiányosságok oda vezethetnek, hogy nem vagy elégedett a jelenleg birtokolt masinával…

Mikor lett utoljára átnézve a bicaj? A működést nagyban befolyásolja a műszaki állapot, a váltók és a fékek pontos beállítása, a gumik épsége, és így tovább. Az elhanyagolt bicaj egész biztosan nem okoz örömet, megelégedést. Vagyis elképzelhető, hogy mindössze egy nagygenerál szükséges, és a mostani bicaj ugyanúgy szerethető lesz, mint az új.

Vesszőparipánk a folyamatos karbantartás, és ha figyelsz erre, sokáig elégedetten használhatod a kerékpárt. A legtöbb feladatot magad is elvégezheted, amiben segít an ingyenesen letölthető Csináld Magad! sorozatunk. Ezen felül közel 200 szakcikk áll rendelkezésre, amelyből kellően kiképezheted magad a kerékpárkarbantartáshoz és az tudatos alkatrészválasztáshoz.

A bicajozás élvezete egy bizonyosfokú állóképességet feltételez. Ha nincs kraft, a tekerés nem nyújt élvezetet, leginkább frusztrál. Az erőnlét a kényelmet is meghatározza: amennyiben nem nyomod elég intenzíven a pedált, több súly kerül a nyeregre, annak minden kellemetlenségével. A hátizmok hiányában pedig nem tudod tartani a felsőtested, fáj az is, meg a nyak, mert a fej nehéz, már ha nem egyenes háttal ülsz.

Ezt két módon lehet orvosolni. Az egyik az erőnlét fejlesztése, akár bicajon, akár edzőteremben. Máskülönben rendelkezésre áll a motorrásegítés, mint opció. Ez utóbbi nem feltétlen oldja meg a kényelemmel kapcsolatos problémákat, viszont olyan testpozíció-beállítás előtt is megnyitja az utat, amely kisebb terheléssel jár. Az egyenes tartás, pihepuha nyereg a hagyományos bicajoknál kevésbé alkalmazható: ott fontos, hogy mekkora erőt fejt ki a bicajos, és ezek a teljesítmény ellen dolgoznak. E-bike esetében többé-kevésbé mindegy, hogy mennyire vagy gyenge, mert ott mindig van kraft, ami pótolja azt, ami az élvezetes bicajozáshoz elengedhetetlen. (Nem meglepő módon a pedelec e-bike kategóriáról is jelent meg BikePro szakcikk.)

Az említetteken felül még egy tipp: nem biztos, hogy az EGÉSZ bicaj gagyi, jó eséllyel csak ez vagy az. Sokat ront a kerékpár működésén egy gyenge minőségű gumi, túl keskeny vagy vastag, túlépített. Simán előfordulhat, hogy a fékbetéttel van valami, olajos lett, nem fog rendesen. Az elgörbült váltó pedig könnyedén okozhat bizonytalanságot a váltásban. Ilyenkor nem érdemes a gyereket a fürdővízzel együtt kidobni. Gondolkozz el azon, hogy mi okozhatja az elégedetlenséget, és azt próbáld megjavítani vagy megjavíttatani.

Hogy melyik alkatrész esetében mi lehet a hiányosság, és mennyit számít az összképben, az egy háromrészes cikksorozatban adtuk közre. Ezek itt, itt és itt olvashatók.

Reméljük cikkünk megmutatta, hogy a jelenlegi bicajból való „kiszeretés” még nem elég indok a cserére. Rendszerint az új beszerzés sem old meg minden hiányosságot, tisztán kell látni a helyzetet, az ok-okozati összefügést. Ha szerinted a cikkben olvasott tippek hasznosak, kérjük oszd meg másokkal, például a közösségi média valamely felületén!