Vannak előnyei annak, ha megtanulod a bicajszerelés alapvetőbb fogásait. Ritkábban kell felkeresni a szakszervizt, illetve képben leszel, hogy milyen munkát kell elvégezni a bicajon, az mekkora nehézséggel jár, vagyis mit vársz el a szerelőtől. A tekintetében, hogy milyen szerelési munkákba érdemes belefogni, egy korábbi szakcikkünk már foglalkozott. A szerelési és karbantartási ismeretek elsajátításához pedig a több, mint száz már megjelent szakcikk mellett az ingyenesen letölthető, képekkel illusztrált „Csináld Magad” sorozatunk nyújt segítséget.
Térjünk rá cikkünk tárgyára, a kerékpár-tulajdonosok és a -szerelők közt előforduló konfliktusokra! Kezdjük ott, hogy a bicajosok (tulajdonosok, vásárlók) döntő része a kerékpárral kapcsolatos javítást egyszerűbb feladatnak tekinti, mint például az autószerelést. Persze az autó nagyobb érték, és működése sokkal átláthatatlanabb. De mi van a mosógép vagy gázfűtés-szerelővel? Látszólag ott is lényegesen nagyobb a bizalom és tisztelet a szakember iránt, mint a bicajszerelők esetében. Mi a baj a kerékpárboltokkal és szervizekkel?
Nézzük egy konkrét esetet! Egy népszerű kerékpárboltban dolgozó szerelő nem volt hajlandó a kiválasztott kitámasztót felrögzíteni egy hipermarketben vásárolt vadonatúj kerékpárra. Véleménye szerint az nem volt biztonságosan használható, azt tanácsolta, hogy a kliens maga szerelje fel, legyen az ő felelőssége, máskülönben vigye vissza a bevásárlóközpontba.
Egyszerűbb lett volna a szerelőnek (is), ha teljesíti az igényt, még ha a kitámasztó felszerelése egy silány konstrukció esetében körülményesebb. Ezen felül a szerelő látszólag nehezen viselte, hogy gagyi áruházi bicajon kell dolgozni, amelynél az értékesítési haszon döntő része a nagyáruházé, a munka pedig a szakkereskedőre hárul. (Egy filléres kitámasztón a haszon alig látható, nem mellesleg furcsa lenne, ha a szerelő nagyobb összeget kér a pofonegyszerűnek tűnő feladatért, mint maga a vételár.)
Komplexitás
Az áruházi kerékpár nem holdjáró, dacára, a mai kerékpárok határozottan bonyolult szerkezetek is lehetnek. Egy modern MTB felfüggesztés-rendszer - ezen belül a teleszkópvilla, a rugóstag és többi hozzá tartozó kinematika – pofonegyszerűnek nem nevezhető, a ma már sztenderdnek nevezhető hidraulikus fékek szereléséhez is kell némi ismeret és készség. Az elektronikus váltás vagy az e-bike hajtásrendszer további szakmai tudással egészül ki. Igen, a mai bicajokban sok a high-tech megoldás, mindamellett a komplexitás lényegét a legtöbb tulajdonos nem érzékeli.
Sok példát hozhatnánk fel a fentiek alátámasztására. Nézzük a vázon belül vezetett kábelezést, ami lehet hidraulikus vezeték, bowdenes, vagy elektronikus! A belül vezetett kábelezés gyakorta jár zajjal, főleg rossz útfeleületen, terepen. Erről a problémáról egyébként szakcikk is született.
Azon felül, hogy megzavarhatja a bicajos élményt, a belső kábelezés a szerelők rémálma. Persze nem mindegy, hogy milyen rendszerű a kábelek (bowdenek és hidraulika) váz-/alkatrész-integrációja. Ha a bowdent a vázcsöveken belül vezetjük, tetejében a hidraulikus fékcsöveket is, továbbá a kábelek a láncvillába és az első villaszárban is rejtve futnak, akkor a tulajdonos jelentős terhet vesz a vállára. Ez a megoldás alapkövetelményt, és az utóbbi években már a kormányban/kormányszárban bujtatott kábel trendiek. A külső megjelenés szempontjából csodálatos mérnöki teljesítményről beszélünk, a letisztult vonalak tényleg lélegzetelállítók, csak hát a kábeleket valahogy be is kell tenni, majd egynapon karbantartás miatt le kell cserélni!
A problémák rendszerint 1-2 évvel később, jellemzően a garancia lejártával – jelentkeznek. Hol van már a félórás bowden-, bowdenház- vagy hidraulikus vezetékcsere - kérdezhetnénk? Sehol. A bowdencsere háromcsillagos nehézségű feladat lett, ami speciális felszerelést, szakértelmet és szerelői tapasztalatot igényel. (Sok szerelő Messiásként várja a vezeték nélküli elektromos váltás és „dropper” elterjedését, hisz onnantól már mindössze a fékrendszerek kábelezésével kell megküzdeni.) A kerékpárszerelő sem mágus, neki is legalább ötször annyi idő megküzdeni egy ilyen feladattal, amit a felszámolt költségekben is érvényesít. Ráadásul az alkalmazott technológia függvényében a ráfordított idő és energia nagy szórást mutat: ergo a szerelőnek azt is el kell magyarázni, hogy az adott bicaj belső kábelvezetése különösen problémás, így az ötszörös költség immár tízszeres, mert elmegy vele az egész délelőtt. Ez idő alatt egy rakás hagyományos kábelvezetésű bicajjal végezne… És ha jobban belegondolunk, egy bicajszerelő óradíja töredéke egy autószerelőnek, pedig a feladatok nehézsége már-már vetekszik az utóbbi munkakörrel.
Nem triviális javítási feladat, ha elromlik...
Fejlesztéskényszer, költségelvárás
A megnövekedett komplexitásért elsősorban az iparág a felelős. A vásárló részéről a kerékpárral szemben támasztott fő követelmény, hogy a tartós legyen, működése megbízható és pontos. Ezt 20-30 évvel ezelőtt is tudták a bringák. A többlet komplexitás miatt az fenti elvárások teljesítése ez egy bizonyos árszint alatt lehetetlen küldetés, az árszint-elvárás pedig visszavezethető az el nem ismert komplexitásra. Vagyis a kígyó a farkába harap.
A minőségi színvonal tartása az költségelvárás miatt óriási probléma a gyártónak. Neki folyamatosan új alkatrészeket és kerékpárokat kell piacra dobni, hogy megelőzze a konkurenseket. Szerinte mindezt a vásárlói elvárások indukálják, valójában a legtöbb igényt a marketing generálja. A bicajosok szempontjából kétségtelenül szórakoztató a folyamatos innováció, és valószínűleg jót tesz a sportnak is, de nem feltétlen szükséges, legalábbis nem évi gyakorisággal. Ami a legrosszabb, hogy az eszeveszett tempó miatt nincs idő és/vagy anyagi forrás a technológiák tökéletesítésére, más részről a termékminőség biztosításra. Emiatt a mai kerékpárokban rengeteg műszaki probléma rejlik, ami idővel rendre manifesztálódik. És minderről legkevésbé a szerelő tehet…
Vagyis a szerelők nem igazán örülnek a gyártók évről évre sebtében „kiagyalt” félkész megoldásainak, amelyek a kelleténél bonyolultabbá és nehezebbé teszi a munkát. Nemcsak újat és újat kell tanulni, hanem egyre nehezebbé válik az adott szerelési feladat, és egyre több a megoldhatatlan probléma. Több idő megy el az adott munkatípussal, és ha ezt teljes egészében érvényesíti a műhely, nyomban megvan a konfliktushelyzet. Mitől annyi egy középcsapágy- vagy bowdencsere? Hát attól, hogy nem tíz perc, mint korábban, mert Press Fit, vázon belüli, a féket pedig nem csak beállítani, hanem légteleníteni is kell.
Egy bicaj jó eséllyel pontosan azt tudja, amire a felhasználónak szüksége van...
Tény, hogy számos felhasználási célra nem létezik egyszerű kerékpár. Egyedi igény szerint talán megépíthető, de kereskedelmi forgalomban ritka, mint a fehér holló. Például nemigen létezik közepes színvonalú MTB, amely nem tartalmaz bonyolult felfüggesztést, hidraulikát. (Ez utóbbi még talán bevállalható lenne azok számára is, akik az egyszerűség felé orientálódnak.) Országútiból sincs tárcsafék nélküli igényes kínálat, és így tovább.
Pedig a kerékpár adja magát a spártai, letisztult megoldásokra. Elvégre a mai bicajok is ugyanazt a duplaháromszög vázat alkalmazzák, mint az 1886-os Rover, megfejelve azzal, hogy egy-két krumpli elfogyasztása sok-sok kilométer megtételét teszi lehetővé.
Eddig a pontig azért nem kellene visszalépni...
Tulajdonos-szerelő interakció
A legtöbb biciklibolt tulajdonos nem a tipikus kapitalista vállalkozó. Sokkal inkább a kerékpározás iránt elhivatott ember, aki élete során úgy döntött, hogy hobbijából és az abban megszerzett tudásból akar megélni. Ez meglátszik a hozzáállásban – mind pozitív, mind negatív értelemben. Emellett olyan szerelőt vesz fel, akivel könnyen együtt tud dolgozni, és nem olyannal, aki a legnagyobb profitot eredményezi a kereskedésnek. Ha igazi vállalkozó vezetné a boltot (persze ez fikció, hiszen nincs elég pénz a kerékpárkereskedésben, -javításban), a vásárlói interakció szerintünk kevésbé lenne problémás.
Az elején már említettük, hogy a két fél közti kommunikáció feleős a gondok jelentős részéért. A szerelőket nem beszédkészségük miatt alkalmazzák, ráadásul az egész szakma szenved az elnevezésekben rejlő káosztól. Boltról boltra változhat, hogy mit minek hívnak, a neten is egyszerre lehet olvasni magyarított és angol kifejezéseket, így a kerékpártulajdonos és a szerelő könnyen elbeszél egymás mellett. A zsargonban uralkodó káosz, illetve az a tudat, hogy a kerékpárhoz mindenki ért (ellentétbe a mosógépekkel), eleve bizalmatlanságot szül. Ha nem tisztázzák a munka megkezdése előtt, hogy mi pontosan az igény és elvárás, akkor átvétel után gyakran lesz elégedetlenség a tulajdonos részéről.
Tetejében a szerelők között ritka terapeuta képességekkel megáldott, pedig sok esetben pontosan erre lenne szükség a nem tökéletesen ép lelkületű kerékpártulajdonosok megfelelő „kezeléséhez”. Ezek ugyebár azok a kliensek, akiket a szervízben „problémásnak” tartanak. Nem megfelelően használják a kerékpárt, a szabad ég alatt tárolják, nem tisztítják, gondozzák, emellett elvárják, hogy az így is működjön, leginkább azért, mert elég drága volt. Mások túl érzékenyek a kerékpár által keltett zajra vagy a legkisebb pontatlanságra a működésben. Ilyenkor a szerelő magyarázhat bármit, hacsak nem lélekben gyógyító, esélytelen, hogy jól jöjjön ki a helyzetből.
Tisztánlátás
Visszatérve a kiinduló pontként szolgáló példára: tapasztalt bicajosok és a kerékpárkereskedelemben jártasok hozzá vannak szokva, hogy a fogyasztókat a nagyáruházakban vagy az interneten rájuk sózott, kerékpárnak nevezett, de használhatatlan ipari hulladékkal becsapják. De a fent említett két csoport csak a vásárlók egy igen apró szelete. A másik oldalról a neves gyártók marketinggépezete félrevezeti a „komoly” biciklivásárlót, számára – azaz képességeihez, céljaihoz - relatív túl komplex szerkezetet állít piedesztálra. Az ott alkalmazott technikai megoldások sokkal több karbantartást, odafigyelést igényelnek, amivel a vásárló nem számol. Annak, aki mindössze közlekedni akar vagy egy kellemes bicajos élményre, vagyis nem rekordok megdöntésére vagy lényegében járhatatlan terep meghódítására vágyik, nemcsak semmi szüksége az egyébként költséges „csillivilli” technikai megoldásokra, hanem rendre hátráltatni fogja a kerékpározásban.
...és mindkét túlkapás ugyanoda vezethet: a szerelőhöz. Aki nem mágus, és ha már elege van az ilyen problémákból, nem lesz igazán megértő. Legalábbis a Bikepro webshopból mi így látjuk a problémát…
Szeretnéd, hogy a kerékpározás kevésbé ismert aspektusairól – mint az itt szereplő szerelőkkel kapcsolatos problémákról – a későbbiekben is legyenek Bikepro szösszenetek? Nem kell mást tenned, mint a cikket megosztani másokkal, illetve feliratkozni rendszeres hírlevelünkre! Ha van rá igény, és elegen olvassák, akkor még nagyobb hangsúlyt fektetünk az ilyen tartalmakra.
