A muffolt vázkészítés a hagyományos acél vázak leginkább klasszikus építési megoldása. És bár semmi köze a technológiához, de a muffolt vázak szinte minden esetben szépek. Ezt az eljárást manapság nem igazán szokták tucat dolgok előállításra használni.
Lehet, hogy van, aki szemében ez már perverz, de szerintem ezek a vasdarabok már önmagukban is szépek. Ezért gondoltam nézzük meg őket úgy is, ahogy előbújnak a kohóból, azaz nyersen, és csupaszon.
A mai modern muffok precízen öntött darabok. Némelyik annyira pici, hogy azon gondolkozik az ember, hogy ezt hogy a túróba lehet így kiönteni? Durung muffot manapság már nem igazán lehet látni. A pici méret oka, hogy a közhiedelemmel ellentétben a muff maga nem a teherviselő elem a vázcsövek kapcsolódásakor, hanem csak egyfajta forrasztóanyag megvezető egység. A terhelés nagyrészt az összeérintkező csővégek, és köztük lévő forrasztó anyag veszi fel. Persze a stabilitásban azért magának a muffnak is szerepe van.
Kedvenceim a merev villa vállak, melyek sajátságos szögű, de mégis lekerekített formái olyan íveket hoznak létre, amelyeket semmilyen más hegesztett, CNC-zett, vagy kovácsolt alkatrészen nem lehet viszontlátni
A mai hájtekk-Karbon, és tucat-Alu vázak korában sajnos egyre kevesebben közlekednek muffolt acél vázakon. Ha lehetőséged van egyszer egy ilyet kipróbálni, ne szalaszd el az alkalmat, mert lehet hogy élethosszig tartó szerelem lesz a próba eredménye. Tudod, ez az a kategória, amikor nem érdekel a tömege, nem figyeled az ár/teljesítmény arányt, ahol nem fontos a maximális teljesítmény, amikor túllépsz a számokkal leírható észérvek rendszerén. És az árát is csak azért kérdezed meg, mert valamennyit azért ki kell majd fizetni érte.
Talán ilyen a szerelem első látásra?
Ja: és egy "fájdalomdíj" azoknak, akik a cím alapján valami másra vártak...
