Az első lánckerekek számával egy korábbi cikkben már foglalkoztunk: ott elmagyaráztuk a kurrens trendek mögötti logikát, illetve mi indokolja az első váltó száműzését. Sorra vettük az egy-, két-, és három első lánctányéros rendszerek előnyeit és hátrányait, a kínált áttételi arányoktól a kezelés kérdésén keresztül a tartósságig. A konklúzió a következő: a trend egyértelműen az első váltás felszámolása felé mutat, a jövőben egyre ritkábban találkozunk első átdobóval. Mindazonáltal nem szükséges kapát kaszát eldobva átállni „1x” rendszerre, más szóval nem árt a korábbi és a mostani cikkben taglalt kérdéseket megfontolva fejleszteni a kerékpárt!
A majdani korszerűsítésnél mindenképpen figyelembe kell venni a váltórendszerek közti kompatibilitást is: ezzel egy másik szakcikkben ugyancsak foglalkoztunk. Dióhéjban összefoglalva a váltónak és a váltókarnak fokozatszám, gyártó és széria (modellsorozat) szerint meg kell egyezni. A felhasználás (pl. országút/MTB) ugyancsak meghatározza a váltók közti kompatibilitást. A régebbi váltóalkatrészek kurrens vagy más generációval való „vegyítése” szinte soha se eredményez pontos, megbízható fokozatváltást.
Ergo bármilyen utat választasz, legjobb komplett, homogén rendszerben gondolkodni. És még az adott alkatrészcsaládon belül is lehet különbség az áttételi arányok és skála terén, hiszen a kínálatban többféle hajtómű és hátsó lánckeréksor szerepel. Például számos MTB és gravel szett kapható egy vagy két lánctányéros (1x, 2x) hajtással, amihez különböző hátsó sorok tartoznak, és ezek egymással nem csereszabatosak.
Hogyan válassz áttételt?
Legyen szó kerékpárbeszerzésről vagy a váltórendszer-korszerűsítésről, a vásárló többnyire nehezen látja át a lehetőségeket, hosszasan vacillál a számára megfelelő felállás terén. Lesz-e elég alacsony áttétel a meredek emelkedőkhöz? Nem pörög túl a láb a pedálozható lejtőkön? Cikkünk első napirendi pontja egy általános áttekintés az áttételekről, ezt követi egy általános leírás arról, hogy melyik szisztéma milyen áttételeket kínál, végezetül jöhetnek a pontos számítások, praktikusan számítógépes appokon keresztül. Mindenekelőtt jöjjön a rettegett fizikaióra!
A kerékpárnál a „sebességfokozat” a fogszámarány, vagyis az első lánckerék fogszáma osztva a hátsó lánckerék fogszámával. Ezt hívhatjuk áttételi aránynak is. Az, hogy milyen gyorsan tudsz a biciklizni, függ a leadott erőtől, a pedálfordulattól valamint a domborzattól és a légellenállástól. A domborzat ugyebár az, ami, a szélre sincs hatásunk, a légellenállást viszont áramvonalasabb testtartartással kissé csökkenthetjük, de eget rengető javulást nehéz produkálni. A pedálfordulat a legtöbb kerékpárosnál úgy 20 csapásszám-intervallumban adott (65-85 fordulat között kényelmesen, hosszútávon is tartható), így azzal sem lehet a tetszőlegesen játszani. Vagyis a gyors haladást legegyszerűbben nagy áttétellel lehet biztosítani.
Az érem másik oldala, hogy milyen könnyen tudsz tekerni, ha jön az emelkedő vagy az orkánszerű ellenszél. Ehhez kis áttétel szükséges, különben adott erő mellett a kényelmesnél alacsonyabbra esne a pedálfordulat. A sebesség így is, úgy is csökken, azt csak plusz erővel lehetne fenntartani, ami értelemszerűen véges.
Az áttételen kívül egyéb tényezők is befolyásolják, hogy az adott erővel teljesített egy pedálfordulatra mennyit halad a bicaj. Ilyen például a kerékátmérő vagy a hajtókarhossz. Az egy pedálfordulat alatt megtett út az ekvivalens kerékátmérő π-szerese. Ha az első fogszám 44, a hátsó fogszám 11, a kerék kerülete pedig 2100mm, ebből kiszámolható az úthossz/pedálfordulat, ami 8,4m.
A legfontosabb komponens maga a hajtáserő, mert ezt a lábaddal közvetlenül érzed. A kiszámolásához tudni kell a hajtókar hosszát (pl. 170 mm). Ez adja az erőkar hosszát, amely a taposó erő hajtókarra merőleges komponensével (pedált hajtó erő) szorozva megadja az általad kifejtett forgatónyomatékot. És hogy ez az erő gyorsításkor, majd minden egyes pedállenyomáskor elviselhető mértékű legyen, változtatni kell az áttételen, mivel egyéb mód nemigen áll rendelkezésre. Vagyis váltani kell, és minél szélesebb az intervallum, amiben dolgozhatsz, annál könnyebben tudsz alkalmazkodni a már említett domborzat, légellenállás, ezzel párhuzamban a megmozgatott tömeg (pl. csomaggal megrakott bicaj) tekintetében.
Mi a kicsi, és mi a nagy?
A pedálozó lábak által kifejtett forgatónyomatékot lánckerekes áttétel továbbítja a hátsó tengelyhez. Amennyiben a két lánckerék azonos fogszámú, tehát a fogszámarány 1:1, akkor a pedál és a kerék egyszerre fordul, vagyis a szögsebességük egyforma. Olyan ez, mintha közvetlenül a kereket hajtanád, mint a gyerektriciklin, csak kényelmesebb helyzetben van a láb. Az 1:1 fogszámarány (vagy kisebb) viszonylag újkeletű dolog, egyidős az MTB bicajok megjelenésével. Vagyis az áttételezés eredeti célja nem a meredekebbnél meredekebb emelkedők leküzdésére volt, hanem az nem, hanem arra, hogy minél gyorsabban menjen a bicikli sík terepen.
Példaként vegyünk egy három első lánctányérral rendelkező MTB kerékpárt, ahol a legnagyobb áttételhez az elöl 44, hátul 11 fogszám tartozik (44/11). Ebben az esetben a fogszámarány 4:1, vagyis a kerék négyszer fordul körbe, amíg a láb csak egyszer. Természetesen ugyanez igaz az 52/13-as kombinációra is, mely sok országúti bringa esetében jelenti a legnagyobb áttételt.
Akkor hány első lánckerékre van szükség?
A „gyári” alkatészcsaládok keretein belül majdnem minden esetben a három első lánctányéros váltórendszer nyújtja a legszélesebb áttételskálát. Ez igaz minden felhasználásra, azaz MTB, túra (trekking) vagy országúti kerékpárok esetében egyaránt. Példaként a 44/32/22 fogszámú MTB hajtómű egy 11-34 fogszámú hátsó lánckeréksorral, trekking kerékpárokhoz készült 48/36/26 ugyancsak 11-34 hátsó kiosztással, országúton pedig 52/42/30 és 11-28 kombináció minden egyéb lehetőségnél nagyobb áttétel-intervallumot tesz lehetővé.
Két első lánctányér esetében az intervallum valamelyest szűkül, jellemzően mindkét véglet felől hasonló mértékben. Az MTB „dupla” hajtásoknál megszokott az elől 38/24, hátul 11-36 lánckerék, kurrens országúti kerékpárokon pedig elterjedt az elől 50/34, hátul 11-28 kiosztás: mindkettő lecsippent a végekből, szerencsére a néhány százalék a legtöbb szituációban alig észrevehető.
Az MTB szakágakban elterjedt egy lánctányéros (1x) hajtásoknál elől jellemzően 30 vagy 32 fogszám található, hátul 11-fokozatos rendszereknél 10-42, 11-42; 12 fokozatnál azonban 10-50 és 11-51 a megszokott kiosztás. Utána számolva, 11 fokozatnál ismét mindkét vég meg lett rövidítve, 12-nél inkább csak a nagyobb áttételek szenvednek csorbát. (A fenti áttételek a cikk második felében ismertetett áttételszámító applikációba betáplálhatók, így a hozzávetőleges helyett pontos arányokkal számolhatsz!)
Cyclocross és gravel kerékpárokon ugyancsak közkedvelt az egyetlen első lánctányérral rendelkező váltás. Ott elől többnyire 40 fogat találunk, hátul 11-fokozatos rendszereknél 10-42, 11-42, 12 fokozatnál pedig 10-46, 10-50 és 11-46 a szokványos kiosztás. A két lánctányéros rendszereknél megszokott 50/34, 48/32 első hajtómű, és 11-36-os hátsó sor az 1x felálláshoz képest a nagyobb áttételek irányában nyújt többet, vagyis egy lánckerékkel a maximális hajtott tempó lesz némileg korlátozott.
Amennyiben a teljes áttételspektrum százalékos arányát nézzük, a három lánctányéros MTB rendszer 615%, a „dupla” 512%, az 1x 10-42 fogszámú sor esetében 420%-ot nyújt. Az utóbbi felállásban a 11-51 (pl. Shimano 12 fokozat) 464%-ot biztosít. Itt gyorsan megnézhetjük, hogy mit tud egy bolygóműves agyváltó rendszer, ami lényegében egylánctányéros. 3 és 8 fokozat között jellemzően 150%-300% az áttételskála, a 11-fokozatos Shimano Alfine 409%, a 14-fokozatos Rohloff Speedhub 526%, az ugyancsak 14-es Kindernay 543%, végezetül a NuVinci fokozatmentes megoldás 380% átfogást tesz lehetővé.
A fentiekből egyértelműen kirajzolódik az, amire már utaltunk: a lánckerek számának csökkentése még a hátsó lánckeréksor-tartomány hathatós bővítése mellett sem biztosít azonos áttételspektrumot. Meglepő módon a legjobb agyváltók többet nyújtanak e téren, mind az egytányéros láncváltó rendszerek, pariban vannak a „duplákkal” és csak a három lánctányéros rendszerekkel szemben maradnak alul.
Kinek mit?
Ezek után arra kellene választ adni, hogy hány lánctányérra van szükség, illetve melyik rendszer melyikkel hátsó kiosztással alkot jól működő, praktikusan használható párost? (Természetesen mindig szem előtt tartva a kompatibilitás diktálta korlátokat!) Ahhoz, hogy a kérdést megválaszolhassuk, tudni kell milyen típusú bringás vagy, milyen kerékpárt használsz, mennyire vagy edzett, mindig ugyanolyan terepen hajtasz, átlagosan mekkora szintkülönbségeket tekersz, milyen hosszúak a túrák, mi a legnagyobb tempó? Tehát van bőven változó…
Ahogy azt korábbi cikkünkben ecseteltük, a 3X9 és 3X10 fokozatos, elöl 44-32-22, hátul 11-34 fogszámú rendszerek közel sem tökéletesek, mégis a mai napig rengetegen használnak ilyen váltórendszert teljes megelégedéssel. Aki hobbi szinten montizik, annak a 3X9/3X10 felállás tökéletesen megfelel, hátránya legfeljebb az, hogy tömege valamivel nagyobb, és a váltásfolyamat is lassabb: „agyalni” kell rajta. A három lánctányér 10-11 hátsó fokozat mellett a túrázás igényit képes maradéktalanul kielégíteni, itt a többlet súly és a logikus váltáshoz szükséges előre gondolkodás nem probléma, hisz’ nem a sebesség hajhászása vagy a terep leküzdése a cél, hanem a kikapcsolódás, a hosszabb távok kényelmes abszolválása.
A 2X9, 2X10 és 2x11 „sebességes” váltórendszerek három tányérral szembeni előnye, hogy azok a fokozatok „tűnnek el”, amit sokan amúgy sem használnak túl gyakran, ezzel szemben kevesebbszer kell elől váltani, ami mind ergonómiai oldalról, mind a láncélettartam szempontjából üdvözítő. Tehát kevesebbszer törik meg a lendületet és kevesebb a hibaforrás. Hátrányként említenénk, hogy ilyen rendszereknél viszonylag gyakran fut keresztben a lánc. Teljesítménycentrikus felhasználásra, hosszútávra, maratonokra mindenképpen a két lánctányér a nyerő.
Az egytányéros változat esetében nincs első váltó és plusz bowdenezés, valamint második lánctányér, tehát súlyt és karbantartást spórolsz meg. És ami még fontosabb: a váltás folyamata egyszerűsödik, kvázi lineárissá válik. Szépen sorban következnek, nincs átfedés, nem kell az egyik váltóval kompenzálni a másikat. Viszont azáltal, hogy csak egy lánckerék áll rendelkezésre, a lánc a szélső állásokban nem fut egyenesen, szerencsére az ilyen rendszerekhez tervezett láncok és lánckerekek ezt egész jól tolerálják. A másik ellenérv, hogy az áttételek közti lépések óhatatlanul nagyobbak. Persze minél több a hátsó lánckerék, annál kevésbé érezhetők a hátrány.
Tehát ahogy esnek ki az első lánckerekek, úgy némileg csökken a teljes áttétel-intervallum, valamit növekszik a fokozatok közti lépés. Ez utóbbi először furcsa, idővel viszont hozzá lehet szokni. Arról van szó, hogy a pedálfordulat nemcsak két-három fordulatot csökken vagy emelkedik, mint ahogy a tipikus országúti váltórendszerektől elvárható, hanem, akár percenként 10 csapást. Ez még mindig bőven benne van a cikk elején említett 20 fordulatos intervallumban, amit a legtöbb bicajos hosszútávon kényelmesnek tart, kivéve, ha nem középről indulunk, hanem eleve valamely végletből. Például pörgetsz felfele a hegyen, fogy az erő (avagy állóképesség), és az 1x rendszereden még kisebb (könnyebb) áttételbe kapcsolsz. Az eredmény egy olyan pörgős fokozat, amit már fizikailag nem vagy képes hajtani. (A hiányosság valószínűleg a mozgáskoordinációban keresendő.)
Csapdák
A cikkben a kompatibilitás kérdése újra és újra felmerül. A józanész azt diktálná, hogy a kerékpáros ma is ugyanúgy megválaszthatja az áttételi arányokat, mint akár 15 évvel ezelőtt a 9-fokozatos rendszerek idején. Akkor bizonyos korlátokon belül mindenki személyre, igényre és célra szabhatta az áttételrendszert. Ha nem volt elég az adott országúti váltórendszer által biztosított intervallum, a bicaj kapott MTB hátsó váltót és sort, valamint egy hosszabb új láncot. Probléma kipipálva. A holland bicajos hátul 11-21-es sort tett fel, merthogy nincsenek emelkedők, legfeljebb pofaszél. Az alföldi montis hasonló megfontolásból próbálkozhatott országúti váltóval és sorral, hogy kisebbek legyenek fokozatok közti ugrások.
Ma ezek lehetőségek majdnem teljesen ki lettek iktatva. Adott a felhasználás, ahhoz rendelkezésre állnak alkatrészszettek, ahol a váltórendszerek egy kaptafára készülnek, nulla vagy csak minimális variációs lehetőséggel. Az ok a standardizálásban és a teljesítmény optimalizálásban keresendő, de a kerékpáros szempontjából a lényeg mégiscsak a „skatulya”.
A rendszer annyira sem rugalmas, hogy egy MTB szettben a 11-42 kiosztású hátsó sort 11-46-ra cserélhető legyen. Pedig az utóbbi a szett keretein belül igenis rendelkezésre áll, csakhogy a két lánctányérhoz optimalizált hátsó váltó nem „viszi” a kissé nagyobb átfogású sort. Ahhoz már az egy lánctányéros hajtáshoz tervezett, azonos szettből és évjáratból származó hátsó váltó szükséges. Erre a gyártó azt mondja, hogy elől 24 foghoz senkinek nem kellhet a hátsó 46, de ha mégis az hiányzik a hegyre feljutáshoz?
Hasonlóképpen egy adott első váltóhoz nem szerelhetsz fel más kiosztású hajtóművet, pl. országúti 52/36 helyett 46/32-es gravel felhasználásra optimalizáltat, vagy éppen a SRAM legújabb 48/33 országúti „szabványát”. Ez mindössze két olyan kiragadott példa, amire van igény, és sokan szembesülnek azzal, hogy a kurrens váltórendszerek esetében egyik sem járható út.
Számold ki!
Bármely váltórendszer áttételtartománya pontosan kiszámolható, erre számos praktikus on-line applikáció áll rendelkezésre, Windows és mobil alapú egyaránt. Ha a gyors áttekintés a cél, ott a BikeCalc.com, amelyben választhatsz „fixi” vagy váltós kalkulációt. Az előbbi érdekessége, hogy fékhatást is számol, vagyis mennyi erő kell a hátsó kerék blokkolásához. Váltórendszer esetében választhatod:
- a jelen cikkben taglalt áttételi arányt,
- egy pedálfordulatra megtett utat colban vagy méterben,
- sebességet adott pedálfordulat mellett,
- pedálfordulatot adott sebesség mellett.
Ezen felül eltérő színben látod azokat az áttételeket, amelyeknél a lánc úgymond keresztbe áll, más szóval nem ajánlott. Az ideális áttételek pedig zölden virítanak. Habár nem túl kidolgozott, a BikeCalc.com a legtöbb bicajos számára tökéletesen megfelel.
Mobil eszközre szerintünk a Bike Gear Calculator a legjobb: ugyanazokat a funkciókat biztosítja, mint a BikeCalc.com, grafikus felülete intuitív, könnyen használható. Pillanatok alatt modellezhető, milyen lenne az országúti kerékpárod, ha a jelenlegi 53/39 lánctányéros hajtóművet egy modernebb 52/36 típusra cserélnéd. Ezen felül a saját bicajok áttételei elmenthetők, így nem kell minden alkalommal az elemzéshez betáplálni/kiválasztani. Ennek megfelelően az egyes bicajok is összevethetők: például hogy aránylik az országúti géped a gravel-hez, azonos pedálfordulattal melyik fokozatban mennyi lesz a sebesség. Androidos változat innen IOS pedig innen tölthető le. Továbbá közkedvelt app a BicyCalc, amely itt található.
Profi módon: Ritzelrechner.de
Amennyiben maximalista szemlélettel állnál neki az áttételszámításnak, a Ritzelrechner.de lesz a befutó. Elképesztően jól összerakott segédeszköz, ráadásul magyarul jelenik meg, az applet automatikusan a böngésző nyelvéhez igazodik. Majdnem tökéletes, mondjuk a „haladás” a bicikli áttételskálája, de a többi tökéletes.
Mindenek előtt célszerű kiválasztani a metrikus mértékegységeket (m, km/h), ha nem így jönne be az app. Alapértelmezésben egy 2×10 láncváltós 27,5” kerékméretű MTB gép áttételfokozatait látod, az első lánckerekek 36/22 fogszámúak (nem a leggyakoribb) hátul SRAM-kiosztású 11-36 fogas a lánckeréksor. Ha akarod, csökkentheted is a lánckerekek számát: ehhez kattints valamelyikre, és vonszold le balra a fogszámskáláról. Növelheted is a lánckerekek számát, ha az első vagy a hátsó lánckerék opcióból rávonszolsz egyet vagy többet a skálára. Azt is megteheted, hogy hogy az első vagy a hátsó lánckerekek legördülő menüjéből kiválasztasz egy olyan kollekciót (hajtóművet vagy racsnit), amelyik egyezik azzal, amilyen neked van, vagy amilyent látni szeretnél, majd ezt igazítod tovább kedved szerint. Tehát rendelkezésre áll egy csomó lehetséges gyári összeállítás, és van egyéni (custom) is.
Az agyváltós és hibrid áttételezés legördülő menüjében 19 féle agyváltótípus áttételezése választható ki, és persze lehet többféle első lánckereket választani, már ha valaki hibrid váltórendszerben gondolkodik (elöl láncváltó, hátul csak láncfelszedő és agyváltó).
A kerékméret megadásához két lehetőség közül választhatsz. A pontosabb módszer az, hogy felpumpálod a hátsó kereket az előírt/szokványos nyomásra, majd egy hajlékony mérőszalaggal milliméter pontossággal leméred a kerületét. A mérés millimétermen kapott eredményét beírod az ablakba, majd az értéket beolvassa a program, ahogy máshová kattintasz. Máris érvénybe lép a felülírásod. Ha a program talál egy hasonló névleges kerékméretet, akkor beírja azt is. Ha nem, a szöveges doboz üresen marad, és csak a kerület értéke látszik. A kevésbé pontos módszer az, hogy leolvasod, mi van ráírva a külsőre, és megkeresed a névleges kerékméretek listáján. Miután kiválasztottad a névleges kerékméretet, a program azonnal beírja a kerék becsült kerületértéket abba az értékbeviteli ablakba, amelybe magad is beírhattad volna a pontos értéket. Mivel a program nemcsak áttételeket számol, hanem megbecsüli az egyes fokozatokhoz tartozó sebességet is, meg kell adni a pedálfordulatot (pedálozás ütemét) a „Fordulat” csúszka segítségével.
Grafikus megjelenítés fogszámokkal teljesen intuitív, és kétféle módon történik. A piros vonal első lánckerék fogszámát jelöli, a háromszögekben a lánckerekek fogszámait látod. A háromszögek elhelyezkedése fejezi ki az áttétel értékét a grafikon alján és tetején látható skálákon. A skálát ott kell leolvasni, ahová a háromszög alsó csúcsa esik. (Némelyik beállításnál a háromszög vízszintes tetején is látunk számokat, de erről lentebb lesz szó.) Ezen felül numerikus megjelenítés is rendelkezésre áll.
A tolerált láncelhajlás lényegében a nem ajánlott keresztbe váltást mutatja. Ha elől egynél több lánckerék van a kerékpáron, akkor a háromszögek egy része ki lesz halványítva. Ezek olyan lánckerék-kombinációkat jelentenek, amelyeket nem célszerű használni, mert túlságosan ferdén fut a lánc, ami nem tesz jót a láncnak. Ideális az lenne, ha a lánc és mindkét lánckerék egyazon síkba esne, de a legtöbb kombináció okoz némi oldalirányú feszülést: minél ferdébb a lánc, annál nagyobbat. Hogy mit tolerál az ember, az tőle függ. Az appban a tolerált láncszög egy csúszka (láncelhajlás) segítségével megváltoztatható, modellezhető. A lánc eltűrt ferdeségéhez tartozó szög 1.5° és 3.5° között változtatható. Ha tehát a csúszkát balra húzod, keményebb feltételt szabsz (kisebb ferdeséget engedsz meg), ezért több áttételfokozatról kell lemondani, azaz több lesz a kihalványított háromszög.
A leghasznosabb funkció mindenképpen két áttételskála összehasonlítása. Ezt indíthatod bármikor a folyamatban, amihez az „Összehasonlítás” gombot kell benyomni. Ezzel a grafikus felület két azonos példányban válik láthatóvá, ha most tovább dolgozol, a felső változatlan marad, az alsó viszont követők a változások. Újabb gombnyomásra eltűnik az előzmény, azaz a felső grafikus felület. Ha nem szeretnéd elveszíteni az eredetit, időben mentsd el! A munka elmentéséhez valójában semmit sem kell tenned, csak ki kell másolnod az ablak URL tartalmát. Az app ugyanis egyedi URL-t rendel minden állapothoz, ezért ha a kimásolt URL-t bármilyen gép böngészőablakába bemásolod, pont az a kép fog előjönni.
Szerintünk a Ritzelrechner.de zseniális eszköz a kerékpár áttételrendszer kielemzéséhez és összehasonlításához. Tudni fogod, milyen pedálfordulathoz és sebességhez melyik lesz a megfelelő áttétel, melyik sor jobb ahhoz, hogy a lehető legkevesebbet álljon keresztbe a lánc és a több lánctányéros hajtóművek esetében a lehető legkevesebb legyen az áttételek közti átfedés: vagyis minél több egyedi fokozat álljon rendelkezésre. Ezen felül azt is tudod modellezni, miként hat a rendszerre egy hajtómű- vagy lánckeréksorcsere.
Ha idáig eljutottál a cikk olvasásában, akkor Neked íródott. Ezek szerint érdekel a kerékpár áttételezése, a különböző váltórendszerek előnyei és hátrányai. Amennyiben ismersz másokat, akik számára a jelen írás érdekes lehet, oszd meg velük bármely közösségi platformon!
