Webáruházunk teleszkóp kínálata megkülönbözteti az első felfüggesztést, amit teleszkópvillának nevezünk, és a hátsót, amelyben rugóstag “dolgozik”. Az előbbi esetében további opció a kerékméret (20”, 24”, 26” (MTB), 27,5” (MTB), 28” (trekking), 29”). Ezen felül vannak légrugós villák, illetve hátsó rugóstagok, valamint acél tekercsrugósak. A jelen cikkben is kettéválasztjuk az első és hátsó felfüggesztés-elemet. Első körben a teleszkópvilla, felépítését és beállítási lehetőségeit vizsgáljuk meg.
Felépítés
A villa a villanyak által csatlakozik a vázhoz. A mai modern kerékpárokon bilincses, azaz Ahead rendszerű kormányszár (stucni) fogja össze a vázat és a teleszkópvillát, ami a nyak tetején található. A villanyak alul a villavállba csatlakozik, amelybe két becsúszószár rögzül. A becsúszószárakban található a rugózó elem és a csillapításrendszer. A “becsúszók” a villalábakba csatlakoznak, a kettő közt szimmering gyűrűt találunk. Ezek tartják bent a kenőanyagot, valamit akadályozzák meg, hogy por bejusson az alsó szárakba. Szükség is van erre, hiszen becsúszószár a teleszkópvilla legérzékenyebb eleme, a külső felületét óvni kell, hiszen az ott keletkezett sérülések akadályozhatják a finom mozgást és lehetőséget adnak a szennyezés beszivárgására. A becsúszókat a gyártók rendszerint kemény anodizált felületkezeléssel és súrlódáscsökkentő bevonattal látják el.
A teleszkóp rendkívül kifinomult szerkezet, a becsúszó felületet ellenálló, emellett a minimális surlódást biztosít.
Egyes villák felépítése ettől eltér: ott a becsúszók alul találhatók és a fenti villaválla-egységbe csúsznak be. Ezt nevezzük “Upside Down” felépítésnek. Ez esetbe a becsúszók alján található a kerékcsatlakozás, máskülönben az alsó lábegyég átütőtengellyel rögzíti a kereket. A hagyományos felépítésű telóknál gumi felett a villalábak egy átkötő elemmel, vagyis “híddal” csatlakoznak egymáshoz. Ez nyúlhat kissé előre, hátra, vagy akár mindkét irányba. Végezetül említsük meg, hogy – A Cannondale kínálatában Lefty, Solo, és Ocho néven - kaphatók “egylábú” teleszkópvillák, amelyek ugyanolyan stabilást nyújtanak, mint a hagyományos villaszerkezet, ráadásul a csavaró erőknek is jobban ellenálnak mint végletekig lekönnyített kétlábúak. Az áruk ennek megfelelően a prémium ársávban helyezkedik el.
Rugóút
A legtöbb mai villa meghatározott rugóút-hosszal rendelkezik, amit szakszervizben lehet némileg módosítani. Trekking-kerékpár villákon rendszerint 50-80mm áll rendelkezésre, MTB cross country típuson 80-100, MTB maratonkerékpárokon 100-130, MTB trail bicajokon 120-150, endurón 150-170, míg a DH kerékpárok akár 200mm is lehet a rugóút. A villaválasztás a meglévő kerékpár típusa és megcélzott felhasználás függvénye, másszóval a kerékpár vázkialakítása és geometriája határozza meg a rugóhosszt.
A villa beállítás a testtömeghez állítással kezdődik. Ez légrugós rendszer esetében a kamrában lévő nyomással lehet végezni, amihez teleszkóppumpa szükséges. Acélrugónál az előfeszítés állítással lehet némileg befolyásolni a rugóellenállást, vagyis mennyit mozog a villa vagy tag az adott terhelésre (testtömegre), amikor a bicajos ráül.
A légrugós teleszkópokhoz speciális pumpa szülséges...
Korábban lehetett kapni első telóba szánt keményebb és puhább rugókat, de ezt az opciót mára már felváltotta és a közép és felső árszegmensből ki is szorította az állítható légrugózás. Az alsóbb árszegmensbe tartozó acélrugós telóknál pedig a legtöbb gyártó már nem kínál ilyen opciót. Ez rossz hír, mert ha túl kicsi, vagy túl nagy testtömeged, akkor szinte biztos, hogy nem fogod tudni magadhoz beállítani. Ezért is egyre népszerűbb légrugózás. Régebben eterjedt volt a menet közben állítható rugóút, de viszonylagos bonyolultsága, és nagyobb tömege miatt később ezt kiszorította mindenféle rugóút tartományban elérhető telók széles kínálata.
Számos "telónál" lehetőség van a rugóút módosítására, de ehhez szét kell szerelni...
Egyes hosszabb utas telók rugóút hossza belső Spacer-ekkel jelenleg is rövidíthető, ha ez szükséges lenne valamiért. Hátsó rugóstagoknál lehetőség nyílik a rugócserére, amivel a beállítás-intervallum lényegesen növelhető. Egyes váz kialakításoknál lehetőség van a hátsó rugóstag “bekötési pontjának” minimális áthelyezésére, ami megváltoztatja a tag áttételi arányait, és ezáltal a rendelkezésre álló rugóút mennyiségét.
Testsúlyhoz állítás (SAG)
Mi az adott testsúlyhoz (és kerékpáron cipelt felszereléshez) a megfelelő nyomás vagy rugó előfeszítés? Ezt a “SAG” értékkel határozzuk meg, vagyis mennyit “ül be” a teleszkópvilla, amikor felülsz a bringára. A SAG jellemzően a teljes rugóút 20-30%-a. Ha óvatosan elhelyezkedsz a nyeregbe, a becsúszószáron lévő gumigyűrűnek, (vagy annak hiányában az arra átmenetileg ráhúzott kötegelőnek) ennyit kell elmozdulni. A kalibrálást megkönnyíti a becsúszószár külső felületén szereplő skála (jellemzően a Rock Shox telókon), máskülönben vonalzóval lehet mérni, miként aránylik a “beülés” a teljes úthosszhoz.
Hogy a 20-30% SAG-skála melyik részét célzod meg, függ a felhasználástól (azaz kerékpártípustól), illetve a személyes preferenciától (szereted-e a puhább rugózást, vagy inkább a hatékony, sportos működést?). A gyártók ajánlását is érdemes figyelembe venni: például a FOX 38 esetében 30% az ajánlás. Ha nem egyezik a “beülés” az ajánlással, akkor a szelepre csatlakoztatott telópumpával vagy a rugóelőfeszítő “tekerentyűvel” lehet módosítani rajta. Mindkettő a villavállon kap helyet.
A "beülést" avagy SAG-értéket méréssel vagy a becsúszón lévő skálán lehet beállítani.
Kompresszió-csillapítás
A légrugós teleszkópvillákon a csillapítás is állítható, a felsőkategóriás modellek esetében nemcsak a visszaút, hanem a berugózás karaktere is befolyásolható. Ez utóbbi rendszerint a felső villavállon kap helyet. A berugózás csillapításának növelésével kevésbé lesz agilis a villa, lassan vagy egyáltalán reagál az ütésekre. A “lockout” a teljes zárást jelöli. A gyakorlatban akkor érdemes a berugózást csillapítani, ha ki akarod iktatni a felesleges mozgást, például aszfalton történő haladáskor és emelkedőkön.
A prémium villák esetében a gyors és a lassú ütések csillapítása sok esetben külön-külön állítható (Low/High Speed Compression). A “Low Speed” a pedálozás vagy fékezés okozta mozgást korlátozza, míg a “High Speed” a terep felől érkező gyors ütéseket, például egy nagy ugrásból való leérkezéskor. Így egy köves emelkedő megmászása során a hajtás okozta villamozgás nagyrész kiiktatható, míg a terep egyenletlenségeket a villa viszonylag jól “kimozogja”. Hasonlóképpen az is elérhető, hogy fékezés során a villa kevésbé “üljön be”, miközben a bukkanókra - ami gyorsabb mozgással jár - reagál. Persze nem reális, hogy a villát menet közben kétpercenként “újrakalibráld”, de egy hosszabb emelkedő, vagy lejtmenet előtt érdemes lenyúlni, és a “tekerentyűkön” a villa mozgáskarakterét optimalizálni. Egyes villák képesek a kompresszió-csillapítást automatikusan állítani (pl. Specialized Brain, Fox Live Valve, Rock Shox Flight Attendant), érzékelve, hogy milyen terepen, felfele vagy lefele halad a bicajos.
Bal oldalon a kompresszió-állítás, jobbra a visszaút, ami rendszerint a villa alján kap található...
Visszaút-csillapítás
A légrugós teleszkópok hidraulikus csillapítást biztosítanak, aminek mértéke állítható. A jobb tekercsrugós villák is csillapítják a visszautat, de annak sebessége rendszerint nem befolyásolható, hanem belövik egy fix értékre. Visszaút-csillapításra azért szükség, mertkülönben berugózást követően a villa visszarúg, a kormányt égbe kataputálja, több kárt okozva az irányításban, mint amennyi haszna van a működésnek. Tehát a kirugózást az 50 mm feletti rúgóútú villáknál csillapítani kell, a kérdés már csak az, hogy milyen mértékben. Ez függ a testtömegtől, másrészt a tereptől, a rugóúttól és személyes preferenciától. Vagyis egy súlyos bicajos, aki hosszúutas villát használ és szereti az ugratókat, jól jár fokozott visszaút-csillapítással. Az állítás rendszerint a villaláb alján történik, a “tekerentyűt” sok esetben kupak védi, amit el kell távolítani.
Drágább, hosszúutas villák esetében a gyors és a lassú ütések visszaút-csillapítása rendszerint külön-külön állítható (Low/High Speed Rebound). A “Low Speed” a pedálozás vagy fékezés utáni kirugózás sebességét korlátozza, míg a “High Speed” a terep felől érkező ütéseket követő mozgást befolyásolja. Mivel a villán a csillapítás menet közben jellemzően nem állítható, ezt indulás előtt érdemes megtenni a várható terepviszonyok tükrében. Esetleg egy hosszabb köves lejtmenet előtt érdemes csökkenti a visszaút-csillapítást, így elkerülve, hogy az ismételt ütések összeadódjanak, vagyis a villának ne legyen ideje két terep okozta ütés közt visszatérni alapállásba. A két típusú bemozgás szétválasztásával a fékezés okozta bemozgás után gyorsabb kimozgás állítható be, mint az ütések után, így a visszarúgás veszélye nélkül lehet biztosítani a gyors visszatérést.
Hátsó rugóstagok
A rugóstag a vázban kap helyet, rendszerint a vázháromszög valamely pontján, és a hátsó kerékfelfüggesztés mozgását kontrollálja. A rugózás - villához hasonlóan - történhet levegővel vagy tekercsrugóval. Az utóbbin - a villával ellentétben - a rugó kívül kerül elhelyezésre. Légrugós rendszer esetében a testen belül egy légtartályt és a csillapításhoz szelepet és olajat találunk. A belső nyomást, vagyis a testsúlyhoz állítást speciális telópumpával kell biztosítani. A SAG értéket a becsúszószáron lehet mérni/ellenőrizni. Az optimális menetteljesítmény elérése érdekében ennek összhangba kell lenni a kerékpáros súlyával, a megcélzott kerékpározási stílussal és a jellemző terepviszonnyal.
Acélrugós tagnál is a becsúszón mérhető a bemozgás mértéke, amin a rugóelőfeszítés megváltoztatásával, vagy rugócserével lehet változtatni. Az acélrugók keménysége az összenyomásához szükséges erőt határozza meg, az általánosan alkalmazott angolszász mérőszámban, “lbs” értékkel adják meg. Az acélrugós teleszkópok és rugóstagok gyárilag közepes keménységű rugóval szereltek, utólag gyengébb és erősebb rugó beszerezhető. Ezen kívül rendelkezésre állnak progresszív tekercsrugók is, finom megindulással, fokozatos felkeményedéssel, vagy ezek ellentéte, a teljesen lineáris rugó, mely az egész mozgástartományában azonos mértékben keményedik fel. A Park és Slopestyle stílushoz a progresszív rugó illik jobban míg a DH-hoz inkább a lineáris . A kiválasztásnál a keménység mellett fontos paraméter a tekercsrugó teljes hossza és úthossza. A teljes hossz a rugóstag vagy villakialakítás függvénye. Az úthossz rendszerint magán a rugón is fel van tüntetve: amennyiben egy rugón 450 X 2.25 jelölést találsz, ez 450lbs keménységű rugót és 2,25”, azaz 63,5mm úthosszt jelent.
Tekercsrugó vagy levegő?
Melyiket érdemes választani? Jobb az egyik rugóelem a másiknál? Általánosságban elmondható, hogy az acélrugó nehezebb a légrugósoknál, viszont működése finomabb, és erősebb felépítést tesz lehetővé. Az acélrugós tagok így többnyire extrémebb felhasználásra tervezett MTB kerékpárokon fordulnak elő, kifejezetten az enduro, freeride és DH szakághoz készülnek.
A magasabb színvonalú rugóstagok számos funkciója állítható, mint például a bemozgás sebessége (kompresszió), a visszaút csillapítás, azaz a kifelé mozgás sebessége. A levegővel működő tagok fokozatosan "lezárhatók", így az emelkedőkön hajtásenergiánk nem a felfüggesztés mozgatásába megy. Ez valójában a villáknál említett kompresszió-csillapítás. Az elv ugyanaz, mint a villák esetében, tehát a fent leírtak a rugóstagokra is állnak. Ezen felül a prémium tagok plusz olajtartállyal rendelkezni, ami segíti a hűtést és a finomabb állíthatóságot.
Készítenek kifejezetten cross country/maraton felhasználásra szánt rugóstagot (légrugós és igen könnyű), de ugyanígy kizárólag freeride/DH-ra valót is, amelynél nem a súly a fő szempont, hanem a terhelhetőség. A „levegős” tag fejlett, hőkezelt alumínium-ötvözetből készül, a belső felépítés, a légkamrák és a becsúszószár úgyszintén. Ez utóbbit a gyártók rendszerint kemény anodizált felületkezeléssel és súrlódáscsökkentő bevonattal látják el.
Jó tudni, hogy rugóstag - a teleszkópvillával ellentétben - nem rendelkezik rugóúttal, hiszen azt a kerékpárfelfüggesztés kinematikája határozza meg. A tag paramétere a szemtávolság és úthossz (angolul stroke), amit a kinematika adott áttételezésével rugóúttá konvertál. Minden össztelós váznak van egy áttételi aránya, amit a tag útjával megszorozva megkapható a teljes rugóút hossza keréktengelyen mérve. A szemtáv a két rögzítési pont egymástól számított távolsága, a tagon mért rugóút pedig az összenyomhatóság mértéke. Tradicionálisan a szemtáv és az úthossz angolszász mértékegységű, egyes gyártók kezdenek átállni a metrikus jelölésre. Éppen ezért jelenleg két mértékegység van egyszerre forgalomban. A jelölésben az első szám a szemtáv, a második az út, amit a becsúszószár megtehet. Gyakori méret a 8.5" x 2.5" vagy a 7.875" x 2. Ha milliméterre átszámoljuk, az első 63,5x216,5, a második pedig 200x51. További elterjedt méret a 190x50-es és a 165-37, és ennek colban megadott megfelelői. Amennyiben a meglévő rugóstagot szeretnéd lecserélni, a váz specifikációjában szereplő értékre lesz szükség, vagy meg kell mérni a paramétereit. Az eltérő méretű tag rontja a felfüggesztés teljesítményét és balesetveszélyes is.
A szemtáv mellett a tagnak a váz specifikációjában szereplő rögzítési pontok szélességével és átmérőjével is meg kell egyezni. Ennek megfelelően a rugóstag beszerelése a megadott távtartó szettel történik. A tagokhoz távtartók rendszerint nem járnak, ezt külön – a váz paraméterei alapján – kell beszerezni. Ez alól kivételt képeznek a Trunnion rögzítésrendszert alkalmazó rugóstagok, amelyek szabványosított kialakítást és rögzítést kapnak.
Ezzel nagy vonalakban végigfutottunk a teleszkópvillák és rugóstagok felépítésén és legfontosabb beállításain. Ha hasznosnak találtad a cikket, kérjük osztd meg másokkal Facebook-on vagy valamely közösségi platformon!