Csepcsényi Márton vagyok, 2015. elején csatlakoztam a BikePro csapatához. A szokásos, unalmas, középiskola-egyetem-irodai munka hármas után adódott a lehetőség, hogy foglalkozzak olyasmivel, amit a hobbimnak tekintek, így gondolkodás nélkül belevágtam.
Az én bicajos sztorim, avagy a kezdetek:
A.Tomhoz hasonlóan én is korán kezdtem a bicajos pályafutásomba, legelőször 5 éves koromban voltam a baleseti sebészeten a bicajozás következtében. Ezt szerintem egy 20-as, alacsony minőségű, piros, kontrás gyerek bicajjal hoztam össze, amivel számtalan kört róttam az utcánkon, csúcsidőszakomban heti átlag egy hátsó gumit sikerült „elfarolnom”. Egy idő után feladta a harcot a piros csoda, ami a fejcső és alsócső egymástól való elválásában mutatkozott meg, ez után egy olyasmi gépet kellett keresni, ami előreláthatólag jobban bírja a harcot…
Ez után egy Hauser B-52-es BMX jött, amin nem sikerült fogást találni. Ez után egy merevvázas acél Neuzer monti, amit kb. 2 évig nyúztam, ami után a következő gép következett.2005. elején beruháztam egy tárcsafékes, teleszkópos Mongoose Rockadile ALD Pro-ba, ami hatalmas ugrás volt az előzőhöz képest: aluváz, teleszkóp, mechanikus tárcsafékek, minden, ami szem-szájnak ingere.
Ez után montizásra több bringát egészen 2013. tavaszáig nem vásároltam, szóval igazán tartós vétel volt. Mai napig ezzel a bringával nyomom, ha nem számítjuk a két vázcserét (sajnos egyik sem szerette a 180-as hátsó féktárcsát), két teleszkópcserét, két kerék szett cserét, a számtalan hajtáslánc cserét. A mostani 26-os merevfarú montimban szerintem egy darab alkatrész nincs már meg belőle, de a cél, hogy egy olyan gépet állítsak össze belőle, ami minimális karbantartási idő és költség mellett a lehető legnagyobb bringás élményt nyújtsa, azt hiszem, sikerült. Pár kép az átalakulásáról:
Mongoose, sárgára átfényezve.
Marin Nail Trail:
Commencal HT Premier:
Váltás 29-es kerekekre:
Ezen kívül az utóbbi 4-5 évben elég sokat olvastam mindenféle hazai és külföldi médiumot, sok Youtube videó után úgy gondoltam, hogy ki kéne nekem valami mást is próbálni: a 29-es kerékméretet, az agyváltót, és egy profi monti acélvázat. Ezek után az Ebay-en egy hónap múlva találtam egy Ritchey P29-er bringát Rohloff agyváltóval. Nem is kell mondanom, hogy azonnal rákattantam, és az elkövetkező 3 napot a frissítés gombon töltöttem, szerencsére rajtam kívül senki nem licitált rá, és 3 nap múlva meg is érkezett a postás a bicajjal.
Azt kell, hogy mondjam, hogy utána hónapokig nem vettem elő a 26-ost… Persze ezt a bringát nem egészen úgy építették, hogy az a 90 kilóm elbírja, az első bükki túrán megadta magát a hátsó felni, egy hirtelen fékezés közben sikerült a hátsó papucsot megtekerni, szóval ez volt a harmadik bicaj váz, amit sikerült a hátsó fékkel kinyírnom.
Ebayes vásárlás lévén garanciajeggyel nem rendelkeztem, ezért a csere kizárt volt, próbálkoztam persze, de sajnos nem sikerült. Ekkor elvittem a Hunor Kézműves Kerékpár műhelyébe, ahol egy alaposabb átvizsgáláson kiderült, hogy a középcsapágy-ház mellett is végig van repedve, mindezt kb. 3000 km alatt sikerült elérnem…
Ekkor ez a bringa is megkapta azt a csomagot, hogy örök élet meg egy nap legyen az élettartam, masszív hátsó papucsok és excenteres középcsapágy-ház formájában. És kapott egy szép, feltűnő fényezést is:
A barkácsolás sem áll távol tőlem : Saját építésű világítás LED szalagból:
Ez után tervben volt a bringával egy Balaton körbetekerős túra is, azonban előtte lévő nap egy laza kör folyamán sikerült lenulláznom a DT Swiss karbon merev villát, egy füves szakaszon sajnos nem vettem észre egy gödröt. Azonban azt kell hogy mondjam, hősiesen helyt állt a cucc, az együtt töltött kb. 4000 km alatt többször csodálkoztam, hogy hogy kibírta mindazt amit kapott.
A legújabb bringa nyúzásom „eredménye”, hogy a városi szaladgálós acél vázas 26-os gépem hátsó papucsa egy kátyúsabb útszakaszon úgy gondolta, hogy feladja a harcot:
Azonban már meg is van az utódja, egy alu vázas, acél merev villás gép, amivel reméljük (még) több kilométert sikerül eltölteni.
A fentiek alapján kiderülhetett, hogy elsősorban magam miatt bringázom, a minél messzebbre minél gyorsabban szemléletmód alapján, de néhányszor már összemértem erőm másokkal. Az utóbbi években a motiváció kellő szinten tartása érdekében minden évben elindulok az Underworld kupán, a Kékesi- és Dobogókői csúcstámadáson, és a jövőben igyekszem majd minél több hasonló, gyors és jó hangulatú versenyen elindulni.
Ilyen, amikor gyilkolom a „vasakat”:
A bringázás mellett más sportokat is szívesen űzök, szeretek túrázni, teljesítmény-túrázni és futni is!
Pasterze gleccseren:
Mátrabérc teljesítménytúrán:
Borvidék és K&H félmaratonon:
És persze a keresztedzés sem maradhat el sosem:
Néha egy kis mókázás is kell: 32 km így is meglett.
Benne a Top 5%-ban:
Napkelte Dobogókőn:
A Kékes Csúcsfutás sem maradhat el:
Aki 3-30 alatt futja élete ELSŐ maratonját, ráadásul ESŐBEN....na az kapja be....(a szerkesztő rohadtul irígy megjegyzése....)
