A jelen cikk nem a lánc karbantartásával foglalkozik: az ilyen irányú „tudomány” a tisztítás, illetve a kenés kérdéskörével foglalkozó szakcikkben keresendő. Itt most a lánc szerkezetével, történetével, fejlődésével és technikai megoldásaival foglalkozunk, különös tekintettel a fokozatszámokra és az ezzel összefüggésben lévő kompatibilitás számos nehézségére. A cikk tematikája a következő: mindenek előtt rövid ismertetőt adunk a lánc funkciójáról, annak történetéről a kezdetektől az ezredfordulón bekövetkezett technológiai robbanásig. Ezek után feltesszük a láncokkal kapcsolatos 12 leggyakrabban elhangzott kérdést, egyenként, mélyrehatóan megválaszolva mindegyiket. Szerintünk az alábbi anyagban még a szakavatott kerékpáros és az elhivatott bicajszerelő is talál új ismereteket, az írás megcáfol a láncokkal kapcsolatban számos tévhitet és félreértést.
Szerkezeti felépítés
Miből áll a lánc? Mindenekelőtt meglepően sok alkatrészből. A lánc zárt szempárokból álló, rengeteg csúszócsapágyat tartalmazó alkatrész, amely a kerékpáron az első és a hátsó lánckerekeket köti össze. Egy szempár négy oldallapot, két görgőt és két csapot számlál, összesen 8 komponenst, a lánc teljes hossza közel 500 elemet tartalmaz.
A lánchajtás segítségével forgómozgást lehet átvinni két nagyobb tengelytávolságú párhuzamos tengely között, mindazonáltal a kapcsolat rugalmas marad. Ez hatalmas lehetőségeket biztosít a fogaskerék vagy kardántengelyes hajtáshoz képest. A kerékpáron a két „végpont” a középcsapágyban és a hátsó kerékagyban lévő tengely. Tegyük hozzá, hogy hajtás során a kerékpáros lába meglepően nagy nyomatékot képes kifejteni, így a lánc fokozottan terhelt alkatrész. Alacsony, útközeli elhelyezkedése folytán ki van téve a szennyeződésnek is. Ennek megfelelően a láncot érdemes rendszeresen karbantartani, tisztítani, körülményektől függően néhány ezer kilométerenként cserélni. Még a tiszta, olajozott lánc is használódik, lánckerekek és a lánc egymást koptatják, a láncok cseréje így költséghatékonyabb, mint a lánckerekeké.
A lánchajtás rövid története:
Mióta használunk a kerékpáron lánchajtást? A velocipéd esetében a kerékpáros még közvetlenül az első kerékagyra szerelt pedálokat hajtotta, ennek megfelelően óriási kerékméretre volt szükség a hasznos sebesség eléréséhez. Az ilyen kerékpárokra nehéz volt fel- és leszállni, és komoly sérülések érhették a magas nyeregből esetleg leeső embert. Ezen hiányosságok hívták életre a lánchajtású kerékpárt, amely megjelenésével azonnal népszerűvé vált. Ugyanolyan sebességre képes, mint a velocipéd, az égbekiáltó hátrányok nélkül.
A lánchajtás az 1880-as évek közepétől létezik, szerkezeti fejlődésében, kialakításában két mérföldkövet találunk. Az első a szemesláncról való áttérés a perselyes láncra, majd az utóbbiról az 1980-as években a persely nélküli kialakításra. Az első technológia ugrás finomabb működést tett lehetővé, míg a persely elhagyása a többsebességes, szorzóváltók elterjedését, a pozícionált precíz fokozatváltás elterjedését biztosította. A persely a görgő alatt a csapra támaszkodva biztosította a csúszóperselyes csapágyazást. A Sedis láncgyártó márka által 1981-ben szabadalmaztatott persely nélküli szerkezeti kialakítás száműzte a köztes elemet, a görgő immár nem a perselyre, hanem az oldallapok belsőjén kialakított peremre fekszik fel. Ezzel a lánc nemcsak könnyebb és finomabb futású, hanem oldalirányú flexibilitást is biztosít. Mint majd látni fogod, a hajlékonyság a lánckerekek közti finom váltás során kap jelentős szerepet.
Melyik alkatrész mit csinál?
A láncváltós rendszereknél a hátsó váltó feladata a lánc fokozatváltása a hátsó lánckeréksoron, az első átdobó ugyanezt teszi az első lánckerekek esetében. Működésüket a váltókar irányítja, segítségével a lánckerekek fogszámarányát állítjuk be, a váltó a láncot a megfelelő lánckerékre helyezi, azaz pozícionálja. Régebben a váltókar nem tartalmazott meghatározott állásokat, így a pozícionálást a kerékpáros manuálisan végezte. Ezt hívjuk frikciós váltórendszernek. Ma már lényegében minden váltórendszer pozícionált, más néven indexelt.
Régen a lánc tényleg csak az erőátvitelért felet, a pozícionálás egyes-egyedül a bicajos feladata volt…
A manuális pozícionálás során a kerékpáros „túlvált”, majd a kart kissé visszahúzva a felső váltógörgőt egy síkba a lánckerékkel állítja. Az első váltó esetében a terelőlapot húzza vissza, hogy a lánc pontosan a két lemez közt fusson. Az indexelt váltórendszer maga végzi a „finomállítást”, ellenben az oda-vissza mozgatás egy egyszerű mechanikus eszköznél nem opció. (A modern elektromos váltók valójában az „ősi” módszert alkalmazzák!) Így a láncot a túlváltás helyett lánckerekeknek kell fel- és lesegíteni. A Shimano jelentkezett először ilyen jellegű technológiával: az első rendszerük az UG volt, amit a mai napig ismert és alkalmazott HG és a Hyperglide követett. Itt a lánckerékbe mart vagy préselt rámpák segítik fel a láncot, emellett a fogak speciális kialakítása „akadálymentesíti” a folyamatot. A siker kulcsa, hogy a lánc egyszerre érintkezzen mindkét lánckerékkel, kiiktatva a kattanó-reccsenő hanggal járó „átugrást”. Most már látható, hogy a persely nélküli láncra való áttérés miért volt olyan fontos: ahhoz, hogy a finom átfutás megvalósuljon, a láncnak hajlani kell… Emellett szükség van még speciális oldallap-kialakításra, amely a rámpákba bele tud kapaszkodni, a lánckerék fogait pedig finoman kerülgeti, akár a szlalomsíelő a kapukat.
A csap lehet üreges, amely valójában erősebb, mint a tömör rúd…
Most már csak már csak a görgők és a csapok feladatát kell tisztázni. (A görgő – ahogy a neve sugallja – forgómozgást végez, azaz végiggördül minden egyes fogon, ezzel csökkentve a súrlódást. A csap feladata, hogy a láncot egybe tartsa. Az oldallapban kialakított nyílásba préselik, és a csap két végén szemmel alig látható perem akadályozza meg az oldallapok lecsúszását. Kell is, hisz’ a váltás óriási terhelést ró az apró lapokra és a csapvégre. A csap lehet tömör vagy cső, ez utóbbi nemcsak könnyebb, hanem precízebb, hatékonyabb peremkialakítást kaphat, mint a beütés „melléktermékeként” létrejött gombafej-kialakítás. Erről a lehetőségről később még szólunk.
„Egysebességes” vagy „többsebességes”?
A láncok fokozatszáma (köznapi néven „sebessége”) 1-essel kezdődik. Ez az egysebességes, más néven single speed hajtás, ahol mind elől, mind hátul egyetlen lánckerék található. A standard keskeny lánckerék esetében nem feltétlenül szükséges speciális láncot beszerezni, de a kifejezetten erre a használatra tervezett lánc erősebb és tartósabb, és nem utolsósorban olcsóbb, mint a fokozatváltáshoz készült. A széles BMX/pálya lánckerékhez mindenképpen 1/8”-rendszerű single speed lánc szükséges, 5-8 fokozatszámig pedig manapság persely nélküli generikus láncok kaphatók, ezek az említett fokozatok közt csereszabatosak. Amennyiben a kerékpáron ennél több hátsó fokozat található, a lánctípusnak és a fokozatszámnak egyezni kell.
Az „SS” vagy „fixi” láncok összekapcsolása is egyszerűbb módon történik, hisz’ nem kell a szélességet tartani, a külső oldallap pedig nem érintkezik a lánckerékkel…
Fokozatszám kompatibilitás: vajon mindig be kell tartani?
Ezzel elérkeztünk a fokozatszám-kompatibilitáshoz. A láncok eltérő szélességűek, a fokozatszám-növekedéssel egyre vékonyabb kialakítást kapnak. Az adott fokozatszámú váltórendszerhez – ahogy fent említettük - ma már rendszerint specifikus lánc készül, de minimum a fokozatok számában egyezést kell mutatni. (A „miértet” később elmagyarázzuk.) Ez azt jelenti, hogy a Shimano egyes alkatrészcsaládjaihoz egy, vagy legfeljebb néhány kompatibilis lánctípus készül, példának okáért a 12-fokozatos M8000 szériás XT szetthez az XT mellett még a Deore, az SLX és az XTR 12-fokozathoz tervezett láncok használhatók teljesítménycsökkenés nélkül. Más gyártók 12-es láncai esetleg működőképes váltásrendszert eredményezhetnek, ámbár a teljesítmény nem minden esetben lesz kielégítő. És nemcsak a Shimano „finnyás” e tekintetben: a SRAM rendszerekhez – legalábbis 10 vagy több hátsó lánckerékszám esetén – ugyanúgy az amerikai márka által tervezett és kínált láncok lesznek a leginkább megfelelőek. Összefoglalva: egy 10-fokozatos váltórendszerhez mindenképpen 10-fokozathoz tervezett láncot kell alkalmazni, 11-eshez 11-est, 12-eshez 12-est, és ha a legjobb teljesítményt szeretnénk a váltórendszertől, a márkának és a típusnak is egyezni kell.
Miért 10 fokozatról indul a szabály? Ennek okát abban kell keresni, hogy a gyártók az egyre keskenyebb lánckialakításhoz (10 fokozattól kezdődően) áttervezett oldallapkialakítást és szegecselést alkalmaznak. Az oldallap alig emelkedik ki a láncszerkezetből, a szegecs ugyancsak többé-kevésbé síkban áll. A Shimano emellett az országúti használatra készült láncok esetében eltérő lánckialakítást kínált, mint az MTB változatok esetében, így alkalmazkodva a váltás során a kisebb vagy nagyobb fogszámkülönbségekhez. A mai „extrakeskeny” láncok esetében egyre nagyobb szerep hárul az oldallap éleire, és ha 4 fogszámkülönbséget kell áthidalni, eltérő lesz az ideális kialakítás, mint a maximum kettes ugráshoz.
Sorhoz láncot – lánchoz sort
Az először csak felhasználást figyelembe vevő dedikált sor-lánc párosítást a Shimano Hyperglide Plus technológia helyezte újabb dimenzióba. Itt már a lánc nemcsak fokozatszám és szakágspecifikus, hanem a sor áttételi arányát is figyelembe veszi. Ennek megfelelően mind a belső, mind a külső oldallap-kialakítás pontosan leköveti a rámpák kialakítását, továbbá itt először a belsők is jelentős szerepet játszanak a rámpák „megmászásban”. Igen, már nem minden második láncszem dolgozik, tehát a „lábak száma” megkétszereződik!
A váltás folyamata gyorsabb és finomabb – még nagyobb fogszámugrás esetén is tökéletes marad. Ennek megfelelően a Shimano Hyperglide Plus, illetve a SRAM XG, X-Range stb. technológiát alkalmazó alkatrészcsaládokhoz ma már jellemzően mindössze 1 vagy 2 lánckeréksor kapható. Ez a stratégia figyelhető meg mindkét nagy alkatrészgyártónál országúti és MTB „vonalon” egyaránt, de még a Campagnolo gravel szettje sem kerülhette el a „specializálódást”.
Ha a sor és a lánc azonos gyártó akkor lehet más márkából való? Érdemes ezen spórolni?
A 12-fokozatos rendszereknél - ahol MTB vonalon már 10-51 fog áttételi arányok a jellemzőek - nem is lehetne egyszerűbb technológiákkal operálni. Itt merülhet fel a kérdés, hogy érdemes-e nem a nagy alkatrészgyártóktól választani sort és láncot a meglévő 11/12 fokozatos váltórendszerhez? A mérleg egyik serpenyőjében ott a felső kategóriás lánckeréksorok meghökkentő, akár százezer forintos ára, ami az „utángyártott” kínálatban ennek jellemzően fele. A mérleg másik serpenyőjében a fent vázolt technológia hiányát kell tenni. Egyértelmű, hogy a szabadalommal védett megoldást bárki nem alkalmazhatja, így az olcsóbb sorok és láncok „HG-jellegű” sima Hyperglide-dal próbálják megoldani a soron belüli sziklafalnak ható ugrásokat. Az eredmény borítékolható: a modern, speciálisan széles áttételezést alkalmazó váltórendszerhez kifejlesztett kurrens gyártástudomány lényegesen jobb működést eredményez. Itt csodát kell művelni, és ennek sajnos ára van…
1x11-12-13-as rendszerek, és lánchajlékonyság:
Megfigyelhető, hogy a mai láncok jelentős oldalirányú hajlékonyságot mutatnak. Ahogy már említettük, a persely nélküli technológia teszi lehetővé, hogy a lánc ne csak egyenes vonalban fusson, hanem gyík módjára kússzon fel és le az egyik lánckerékről a másikra. A váltás során a lánc kapcsolatban marad a kiinduló pontot jelentő lánckerékkel, ezzel elkerülve a zajos láncugrást. Egy új lánc esetében az oldalirányú elhajlás egyáltalán nem „fogyatékosság”, hanem elengedhetetlen „fícsör”. Pontosan úgy, ahogy a gyárilag látszólag összevissza formázott fogak sem „kopottak” vagy hibásak, hanem a finomabb, gyorsabb váltást szolgálják.
Itt lényeges megemlíteni, hogy a gyártó nem akármilyen hajlékonyságot céloz meg, hanem a lánckeréksor tulajdonságainak megfelelőt! Ha a lánc nem elegendően flexibilis, nem képes a fent vázolt gyíkszerű mozgásra, ha viszont túl hajlékony, nem reagál elég gyorsan a váltók „parancsira”. A nagy alkatrészgyártók láncai egész pontosan „belőttek”, pontosan a megfelelő hajlékonysággal bírnak, míg az olcsó láncok ismérve a túlzott flexibilitás. Van, amelyiket újonnan szabályosan körré lehet alakítani! Idővel minden lánc valamelyest kopik, hajlékonyabbá válik, de gyárilag nem szabad hozzávetőleg félkörnél szűkebb ívet felvenni.
A narrow-wide egy lánctányéros rendszerek pontos oldalirányú láncmerevséget igényelnek…
Mi okozza az eltérést? A pontos hajlékonyság előállítása rendkívül szoros mérettoleranciát feltételez, ami korszerű technológiát, jobb, pontosabb szerszámokat igényel. A lánc ezáltal drágább lesz, viszont az általa biztosított magasabb szintű váltásteljesítmény bárki számára érzékelhető. Egy pontosabb kialakítású igényesebb lánc rendszerint tartósabb, megbízhatóbb, csendesebb, emellett kevesebb az akadozó váltás vagy megugrás. Sokan kizárólag a megnyúlásra figyelnek, de kopásból adódó túlzott hajlékonyság ugyancsak degradálja a mai korszerű fokozatváltást.
A félreértett „láncnyúlás”
Tapasztalatból tudjuk, hogy a lánc „megnyúlása” is egy gyakran félreértett fogalom. Jobb, ha most ezt is tisztázzuk! Ahogy a láncgörgő és az oldallapokból kinyúló peremek egymást koptatják, a köztük lévő hézag nő. Ezen hézagok összessége (lánconként kb. 100 szemnyi) miatt a lánc hosszabb lesz, és már nem fekszik fel tökéletesen a fogakra. Erre szokták mondani, hogy a lánc „megnyúlt”, pedig fizikálisan a lánc oldallemezei egy szemernyit sem nyúltak, csak a sok hézag növekedés összeadódik. A folyamat végeredménye borítékolható: a lánc cserére szorul. Ez a paraméter láncnyúlásmérővel egyszerűen és gyorsan ellenőrizhető. Mivel filléres – kb. 1000 Ft körüli- tétel ezért beszerzését és rendszeres használatát minden kerékpárosnak erősen javasoljuk!
Egy láncnyúlásmérővel rendszeresen ellenőrizhető a kopás mértéke
A hosszú élettartam titka a rendszeres tisztítás
Élettartam kérdések
A gyakran feltett kérdés, hogy hány kilométert bír egy lánc? Erre nehéz pontos választ adni, lévén sok függ a környezettől - ezen belül a nedvességtől, a sártól -, a karbantartástól, a kerékpározási stílustól és a váltások időzítésétől. Egy esőben - főképp sárban - használt kerékpárlánc hasznos élettartama nem biztos, hogy eléri 1000 kilométert. A víz a koszt bejuttatja a görgők alá, ami smirgliként „ledarálja” az érintkező felületeket. Mindezt súlyosbítja a tisztítás elhanyagolása és a nem megfelelő kenés. Ha pedig a kerékpáros izomból tapossa a pedált, nagy áttételt hajt az emelkedőkön, terhelés alatt vált, a lánc még fokozottabban amortizálódik. Ez olyan, mintha a smirglipapírt erősebben nyomnánk a felületre…
A kenőanyag sem árt…
Tényleg annyival tovább bírja, mint amennyivel drágább?
Arra a kérdésre, hogy megéri-e a gyártók prémium szintű láncait választani a kedvezőbb árfekvésűekkel szemben, a válasz jóval behatárolhatóbb. A kínálat krémje fejlettebb hő- és felületi kezelést (bevonatot) kap, így ellenállóbb a kopást okozó hatásokkal szemben - ergo tehát tovább tart. A Shimano által végzett tesztek ezt támasztják alá. Futásteljesítményben minden esetben többet kap a vásárló, mint amennyivel mélyebben nyúlt a pénztárcába. Így ha az egyik lánc 15%-kal drágább, azonos körülmények mellett több, mint 15% élettartamnövekedést biztosít. Apró adalék, hogy az aranyszínű titán-nitrid bevonat felületi keménysége alacsonyabb értéket mutat, mint a szürke vagy fekete variánsé, éppen ezért azonos ár mellett inkább azt célszerű választani. Bár rendszerint az „aranylánc” a drágább opció. Az egyéb színes láncok már jó eséllyel festettek, ami nem véd semmitől, és hamar lekopik.
Nem az aranyszínű bevonat a legkopásállóbb, viszont kinézetre „dögös”!
A keskenyebb lánc gyengébb?
Ha már kopásról volt szó, sokan gondolják, hogy a keskenyebb 10/11/12-fokozatos rendszerekhez készült láncok gyorsabban használódnak el, könnyebben szakadnak, hisz’ kevesebb a bennük a „matéria”. Mindkét hiedelem alaptalan, de kezdjük az utóbbival, ami egyszerű tesztekkel bizonyítható! A gyártók és független laborok tesztjei egyöntetűen igazolják, hogy a fokozatszám „szaporodással” nem csökken a láncok szakítószilárdsága, sok esetben az új „hiperkeskeny” modellek az erősebbek. Ez áll arra is, amikor a lánc „keresztbe fut”, vagy ilyen helyzetben nyomaték alatt történik a váltás. A lánc kopása már nehezebben mérhető, hisz’ annyi a változó. Mindenesetre a gyártók elé mentek a problémának, az oldallapból kialakított váll a legkeskenyebb láncoknál nem íves kialakítást kap, hanem majdnem 90 fokost. Ezáltal - még ha rövidebb is a kinyúlás - nagyobb lesz a felfekvő felület. Például a 12-fokozatos Shimano láncok azonos körülmények közt picit tartósabbnak bizonyulnak, mint a 11-esek.
A 12-fokozatos láncok nem használódnak el gyorsabban, mint a 10/11-es rendszerhez valók…
Az egy lánctányérhoz tervezett (1X) lánc csak marketing?
Ha már a legújabb hajtásrendszerekhez tervezett láncokról van szó, sokakban felmerül a kérés, hogy más lánckialakítást igényel-e az egyetlen első lánckereket alkalmazó hajtás? Korábban sokan megfigyelték, hogy a legnagyobb hátsó lánckeréken a pedált visszafelé hajtva a lánc leesett, illetve a két szélső végletben zajosan fut. A gyártók – és itt már a SRAM van előnyben – megpróbálják mindkét hiányosságot orvosolni. A finomítás mind a lánckerék-, mind lánckialakítást érinti, így az ilyen hajtásrendszerek 1X-specifikus láncokat kapnak. Ha ilyen hajtásrendszert használsz, válassz olyan láncot, amelyet a gyártó kifejezetten 1X rendszerekhez tervezett!
Az üreges lánccsap jó fejlesztés vagy csak parasztvakítás?
Láncvásárláskor a korábban már említett üreges csapszegkialakítás is egy opció. Ezzel kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, miszerint gyengébb-e, szakadásra hajlamosabb-e az ilyen lánc, mint a megszokott tömör kialakítás. A szakma specialistái ezt egyöntetűen cáfolják: a könnyű üreges csap húzóirányban semmivel sem gyengébb, a jobb peremkialakításnak köszönhetően megbízhatóbb és erősebb az egyszerűbb tömör változatnál. Tehát ha könnyíteni akarsz a láncon, az üreges a nyerő, emellett a lánc költségét sem emeli túl nagymértékben.
Nemcsak bicajhoz gyártanak üreges csappal rendelkező láncot, masszív ipari láncok esetében is gyakori, azaz nem csupán gramm-mánia!
Ki gyártja ma kerékpárláncot?
A fentieken felül is számos érdekes kérdés merül fel a láncokkal kapcsolatban. Például a kerékpárkereskedelemben sok éve tartja magát a nézet, hogy a Shimano valójában nem is gyárt láncot, hanem a tajvani KMC termékeit csomagolja kék-ezüst „köntösbe”. A történet odáig igaz, hogy a KMC gyárt láncokat a japán óriásnak, természetesen licensz alapján, a Shimano által specifikált technológiával és minőségben. A KMC emellett saját márkanév alatt is gyárt kerékpárláncokat, saját technológiával, ennek megfelelő technikai paraméterekkel és minőségben. Jó tudni, hogy a Shimano a legújabb láncfejlesztéseket néhány évig saját gyárában állítja elő, azaz nem adja ki bérmunkába. Jellemzően a korábbi kínálat kerül át tajvani gyártásba: a jelen állapot szerint az egysebességestől a 10-esig minden láncra vonatkozik, a 11-esek közül az olcsóbbak tajvaniak, a többi – beleértve az egész 12-fokozatos kínálatot – Oszakában készül. A KMC láncok egyike sem Hyperglide Plus kompatibilis, de a sima Hyperglide váltórendszerekkel egész jó párost alkot. Éppen ezért számos kerékpárgyártó szerel (és specifikál) megannyi bicajmodellt KMC lánccal.
Mi az ragacsos trutyi a zsír új gyári láncon? Kell az rá mindenképpen?
Sok a bizonytalanság a láncok eredeti (gyári) kenésével kapcsolatban. Biztosan tapasztaltad, hogy a „zsírúj” láncon nem olaj, hanem egy ragacsos kenőanyag van, ami nehezen jön le, és kimosni sem egyszerű. Sokan gondolják, hogy ez a szállítás miatt van: jobban mondva csak így biztosítható a korróziómentesség a hajóút során. Ezt cáfolja, hogy a láncok egytől egyig vákuumos csomagolásban érkeznek, így nemhogy víz, de még levegő sem éri őket a gyártástól a felhasználásig. A lánczsír tehát nem ezért kerül az új láncra, hanem – akármilyen furcsán hangzik - a tartós kenés érdekében. A gyártók rájöttek, hogy a felhasználók zöme nem foglalatoskodik lánckarbantartással, kenéssel. Az eredeti bevonat biztosítja, hogy a lehető legtovább ne kelljen ezekkel törődni. Ennek köszönhetően száraz, nem túl poros környezetben a lánc közel teljes életciklusára „védett”, esőben-sárban legfeljebb a második bicajozásig, de aki ilyen helyen él, tudja, mi a teendő…
A gyári zsír persze kimosható, és speciális finomabb, könnyebben sikló kenőanyaggal helyettesíthető. Amennyiben valaki az utolsó wattokat is ki szeretné nyerni a kerékpárból, jó ha így tesz. Aki viszont a lehető legtovább akarja odázni az első mélytisztítást és kenést, az nyugodtan hagyja rajta az eredeti kissé ragacsos anyagot, egészen addig, míg a hajtás zajos nem lesz. Ez azt jelenti, hogy a görgők alatt már nincs az anyagból, így azt kimosni sem szükséges. Jöhet rá egy olajbázisú kenőanyag, ami tovább biztosítja a finom, zajtalan működést. Még egy érdekesség ebben a témában: sokan nem is gondolnák, hogy a gyártók a „ragacsot” nem a kész láncra viszik fel, hanem még összeszegecselés előtt kerül az összes elemre. Csakis így biztosítható a homogén bevonat, mindenféle felesleg nélkül. Esetleg megfontolandó, hogy az új lánc külső felületéről a bevonat letörölhető, így a lánc használat során kevésbé vonzza a port.
Leszedve vagy bicajon?
A tisztítást és kenést ma már döntően a kerékpáron végezzük. 1-2 évtizeddel ezelőtt az ajánlás még a tisztítás előtti bontást, majd a kenés utáni visszaszerelés volt, de a 9-fokozatos láncok megjelenésével a megbontott lánc a csap (stift) bepréselésével nem szerelhető össze. Az ok a következő: az újfajta láncok csapszegei az oldallappal szabályosan egy síkban állnak, a gyárilag kialakított minimális perem akadályozza meg a lapok lecsúszását. A láncösszeszerelő gép tizedmilliméter pontosan üti be a csapot, majd szélesíti annak külső peremét, viszont ezt kézi szerszámmal reprodukálni lehetetlen. A láncot tehát az említett patentszemmel, esetleg szempárral (á la Campagnolo) vagy speciális összekapcsoló csappal (á la Shimano) lehetséges összeszerelni. A 12/13-fokozatos váltórendszerek esetén mindegyik gyártó áttért a patentszemes összekapcsolásra.
A patentszem para…
A patentszemmel kapcsolatban mindenképpen el kell mondani, hogy azok döntő többsége egyszer használatos. Ez azt jelenti, hogy az összekapcsolt lánc a szemnél megbontható, de az újra összekapcsolás már egy újabb patentszemet igényel. Tehát ha a patentszem gyártója külön nem specifikálja, hogy terméke többször is használható, akkor a szétszedett szem „kuka”. Ebből következik, hogy láncot a kerékpáron érdemes megtisztítani, és erre ma már számos speciális tisztító eszköz áll rendelkezésre.
Mit hoz a jövő?
Az írás végére már csak egy kérdés maradt: miként fest a kerékpárlánc jövője, lesz-e lánc a kerékpáron 10-20 év múlva? A szakértők szerint valószínűleg marad a jól bevált, közel 150 éve hűen szolgáló őstechnika. Ma nem látni azt a forradalmi megoldást, amely belátható időn belül leváltaná. A szíjhajtás komoly kihívó lenne, amennyiben a fokozatváltást bolygóműves vagy egyéb belső mechanikát alkalmazó megoldással lehetne helyettesíteni. Sajnos ez a forradalom még várat magára, minden ma létező váltómechanika gyengébb hatásfokkal működik, ráadásul nehezebb és gyártása is költségesebb. A kardántengely hasonló problémákkal küzd, még drágább és súlyosabb. Talán az elektromos hajtásrásegítés révén alakulnak ki új technológiák, azonban míg az ember nagy nyomatékkal hajtja a bicajt, a lánc megmarad.
Nem valószínű, hogy a magyar fejlesztésű Stringbike lyukat üt a 150 éves lánchajtás-technológián…
Ha a kristálygömbbe nézünk, a jövőben várható még 1-2 további hátsó fokozatszám-növekedés, de a szakemberek szerint a láncok fejlesztése nem elsősorban ebbe az irányba folyik, hanem a tartósság növelése felé. Ideális lenne, ha nem kellene 1000-2000 km-ként láncot cserélni, illetve a lánc tovább bírná a strapát tisztítás és kenés nélkül. Ez utóbbi főleg az általános kerékpáros közlekedésben jönne jól, ahol nem a teljesítmény az elsődleges mérce, hanem a megbízhatóság és az alacsony karbantartásigény.
A karbon szíjhajtás nem rossz alternatíva, de sajnos csak egy hátsó lánckerékkel használható…
Ma is lehetne olyan láncot gyártani, amely tartósabb a mai konstrukciónál. Viszont ez vagy a fokozatváltást kompromittálná, vagy a hatásfokot degradálja. (Jegyezzük meg, hogy az egysebességes láncok között webshopunkban kapható rendkívül tartós és rozsdaálló típus is!) Az érem másik oldalán készülhet a mainál kicsit jobb hatékonyságot biztosító lánc, de ez nem lesz tartós, és gyakori karbantartást igényel. Ilyen például az a lánc, amivel Bradley Wiggins egyórás csúcsot állított fel. Ennek kifejlesztésekor a fokozatváltásra, a tartósságra, az egyszerű karbantartásra egyáltalán nem kellett figyelmet fordítani, szöges ellentétben azokkal a láncokkal, amivel mi földi halandók nap mint nap közlekedünk, edzünk, kikapcsolódunk.
12 jó tanács
1. Még a tiszta, olajozott lánc is használódik, lánckerekek és a lánc egymást koptatják, a láncot cseréje így költséghatékonyabb, mint a lánckerekeké.
2. A széles BMX/pálya lánckerékhez mindenképpen 1/8”-rendszerű single speed lánc szükséges, 5-8 fokozatszámig pedig manapság persely nélküli generikus láncok kaphatók, ezek az említett fokozatok közt csereszabatosak. Amennyiben a kerékpáron ennél több hátsó fokozat található, a lánctípusnak és a fokozatszámnak egyezni kell.
3. A láncok eltérő szélességűek, a fokozatszám-növekedéssel egyre vékonyabb kialakítást kapnak. Az adott fokozatszámú váltórendszerhez – ahogy fent említettük - ma már rendszerint specifikus lánc készül, de minimum a fokozatok számában egyezést kell mutatni.
4. Egy 10-fokozatos váltórendszerhez mindenképpen 10-fokozathoz tervezett láncot kell alkalmazni, 11-eshez 11-est, 12-eshez 12-est, és ha a legjobb teljesítményt szeretnénk a váltórendszertől, a márkának és a típusnak is egyezni kell.
5. A Shimano Hyperglide Plus, illetve a SRAM XG, X-Range stb. technológiát alkalmazó alkatrészcsaládokhoz ma már jellemzően mindössze 1 vagy 2 sor kapható. Ez a stratégia figyelhető meg mindkét nagy alkatrészgyártónál országúti és MTB „vonalon” egyaránt, de még a Campagnolo gravel szettje sem kerülhette el a specializálódást.
6. Egy új lánc esetében az oldalirányú elhajlás egyáltalán nem „fogyatékosság”, hanem elengedhetetlen technológia, biztosítva, hogy váltás során a lánc végig kapcsolatban maradjon a kiinduló pontot jelentő lánckerékkel, elkerülve a hajtást megakasztó láncugrást. Pontosan úgy, ahogy a gyárilag látszólag összevissza formázott fogak sem „kopottak” vagy hibásak, hanem a finomabb, gyorsabb váltást szolgálják.
7. Egy pontosabb kialakítású igényesebb lánc rendszerint tartósabb, megbízhatóbb, csendesebb, emellett kevesebb az akadozó váltás vagy megugrás.
8. Sokan a lánc esetében kizárólag a megnyúlásra figyelnek, de kopásból adódó túlzott hajlékonyság ugyancsak degradálja a mai korszerű fokozatváltást.
9. A gyártók és független laborok tesztjei egyöntetűen igazolják, hogy a fokozatszám „szaporodással” nem csökken a láncok szakítószilárdsága, sok esetben az új „hiperkeskeny” modellek az erősebbek.
10. A láncok esetében a gramm-mánia éppenséggel fokozza a megbízhatóságot: könnyű üreges csap húzóirányban semmivel sem gyengébb, a jobb peremkialakításnak köszönhetően megbízhatóbb és erősebb az egyszerűbb tömör változatnál. Tehát ha könnyíteni akarsz a láncon, az üreges a nyerő, emellett a lánc költségét sem emeli túl nagymértékben!
11. Az új láncon lévő zsír a tartós kenést szolgálja. A gyártók rájöttek, hogy a felhasználók zöme nem foglalatoskodik lánckarbantartással, kenéssel, és az eredeti kezelés biztosítja, hogy a lehető legtovább ne kelljen ezekkel törődni. Ennek köszönhetően száraz, nem túl poros környezetben a lánc közel teljes életciklusára „védett”, nedves környezetben, esőben-sárban jellemzően a második bicajozásig.
12. A patentszemmel kapcsolatban mindenképpen el kell mondani, hogy azok döntő többsége egyszer használatos. Ez azt jelenti, hogy az összekapcsolt lánc a szemnél megbontható, de az újra összekapcsolás már egy újabb patentszemet igényel.
Összefoglalás, ajánlás
A fentiekből szépen kirajzolódik, hogy a kereskedelemben kapható kerékpárláncok technikai szempontból távolról sem azonosak! A mérettolerancia, az alapanyag, a hő- és felületkezelés nagymértékben befolyásolja mind a váltásteljesítményt, mind a tartósságot. A kompatibilitásra is ügyelni kell, és ma már nemcsak a fokozatszámot, hanem az adott alkatrészcsaládot és felhasználást is figyelembe kell venni. Beszerzéskor mindenképpen érdemes a lehető legjobb minőségűt láncot választani! Elsősorban a nagy alkatrészgyártók, mint a Shimano vagy a SRAM kínálnak ilyen láncokat, emellett néhány specialista márka foglakozik láncgyártással, mint a német Connex, a KMC, a Sunrace, és az XLC. Ez utóbbi modellek inkább a régebbi kerékpárok esetében ideálisak. Webáruházunkban a láncok széles választékát találod, a cikkben szereplő ajánlásokat figyelembe véve a megfelelő típus jó eséllyel kiválasztható.
Ha hasznosnak találtad a cikket, oszd meg másokkal, akár Facebook-on, akár más közösségi platformon!
Ezzel segíthetsz másoknak a bölcs láncvásárlásban, továbbá nekünk is jelzed, hogy szívesen olvasnál több hasonló szakcikket.
