Termékek Menü
0
Kategóriák

Eurobike 2015 - Trendek

Ardó Tamás 2015-09-06 00:00:00

Huhhhhh…. Hát brutális volt, most is, mint mindig. Hazafelé azon gondolkoztam, hogy szegény fejlesztők… Ők bizony nem unatkoztak a tavalyi és idei szezonban. Helyesebben nem is „szegények” mivel annyi munkájuk volt, hogy garantáltan lef.sták a bokájukat a hajnalig tartó rajzolás közben, és bizonyára egy halom pénzt kerestek vele. És a mókuskerék nem áll le…

Az idei kiállítást a leginkább a híres Belga számmal tudnám jellemezni:

Nincs Fatbike-od? Buzi-e vagy? Gőzöd sincs mirre való a 12 centi széles külső? Buzi-e vagy? Nincs Plus Size összetelós kerékpárod? Buzi-e vagy? Nincs Gravel bike-od? Buzi-e vagy? Azt sem tudod mi ez? Na te aztán tényelg buzi-e vagy? Nincs tárcsafékes országúti géped? Buzi-e vagy? Nincs jól kinéző elektromos kerékpárod? Buzi-e vagy? Nincskarbon felnis fél millás kerékszetted? Buzi-e vagy? Nincs XT-s karbon trekkinged? Buzi-e vagy? Gőzöd sincs mi az a Pinion középagy-váltó? Buzi-e vagy? Te még lánccal hajtasz? Buzi-e vagy? Még mindíg hátiztsákban vagy csomagtartón szállítsz? Buzi-e vagy? Elment mellettd az kerékpáros élet? Na öcsém, te tényleg buzi-e vagy? És így tovább a végtelenségig.

 

Az idei kiállításon kicsit begyorsultak az események. Nagyjából annyi fejlesztést lehetett látni, fotózni, mint egyébként 3-4 év alatt. Aztán hogy ez az irdatlan fejesztési kényszer, ami jellemezte a kiállítókat és az egész iparágat, csak egy irdatlan paranoid félelemből fakad, hogy „nem maradhatunk le” vagy valóban szükségünk van ezekre a dolgokra? Nos a cikk végére - talán- ez is kiderül.

Trend 1: elektromos kerékpárok térnyerése
Hatalmas ütemű fejleszés folyik ezen a fronton. Azt a gyártót, aki nem kínál ilyen gépet, nem is veszik komolyan. A gond: legalább 5-6 nagy (Bosch, Panasonic, Yamaha, Shimano, stb), és számtalan kis , vagy csak ismeretlen távolkeleti cég bekapcsolódott a fejlesztésbe, így alig van még „véglegesen” kialakult paltform. A nevesebb gyártók  inkább a nagy nevekhez húznak, ami nem véletlen, hiszen nekik mennyiségeket kell leszállítani, ami komoly beszállítói kapacitást igényel. Aztán vannak a nevesincs távolkeleti cégek, akik viszont rohadt olcsón dolgoznak a nagyokhoz képest, így a kisebb gyártók gyakran fordulnak hozzájuk. És van jó néhány olyan nagy kerékpárgyártó, aki mindenkitől független szeretne lenni, így saját rendszer fejlesztésébe kezdett.
A jó hír: Lassan ráéreznek a gyártók, hogy hogyan is kell „szép” vagy inkább kevésbé bumfordi kinéző elektromos kerékpárt alkotni. Most már belebotlottunk egy csomó, egészen jól inéző cuccba.

Például ez a Specialized gép, a Turbo Levo. A Speci úgy döntött, hogy ők bizony nem állnak be a sorba, és saját rendszert fejlesztenek. Tőlük - mint az egyik leginkább innovatív cégtől - nem is vártunk mást. A Turbo Levo-ban az elektromos rásegítéshez hozzá csapták a 27,5 col Plus kerékméretet, (27,5x3,0 col) az egyik legjobb 4 forgáspontos össztelós lengőkar rendszert, az FSR-t, mindezt becsomagolták egy extra rövid tengelytávú alu Enduro vázba, és máris kész a csodamasina. Ha meg kell kérdezned az árát, akkor nem engedheted meg magadnak... (7500 Euro)

A lábad erejét 530 wattal képes megturbózni, és jár a rendszerhez egy Android és IOS kompatibilis Mission Control App a rendszer finom hangolására, ami Garmin, és Strava és ANT+ kompatibilis.

A Winora 20 colos kerekeken gördülő gépe azzal fogott meg minket, hogy NEM nagykerekű. Ez azért jó, mert a legtöbb elektromos kerékpár brutálisan nehéz. Ha még a stílusukban hozzájuk illő, zsírosabb alkatrészekkel szerelik fel őket, akkor meg pláne. Hosszúak, nehezek, szállítani, és a cipelni őket komplett rémálom. Ez a kis kerekű gép, garantáltan erős, mégsem egy terebélyes szörnyeteg. Még éppen a kézzel mozgatható kategória alját súrolja. Az elektromos rásegítés pedig kiválóan kiküszöböli a kis kerékből adódó meghajtási hátrányokat.

Nem vagyunk nagy rajongói, a csomagtartó fölé elhelyezett aksi csomagnak, mert abban a magsságban az azért képes tekergetni a vázat, de ha már így alakult, akkor legyen a váz ennyire alalcsony átlépési magasságú, és ennyire stílusos megjelenésű. Az elektromotor vázba integrálása is egészen korrekten sikerült, harmonikus az egész gép megjelenése.

Na ettől majdnem behánytunk. Korábban nagy Campa Fan-ok voltunk, mivel a régebbi mechanikus szettek a világ egyik legszebb alkatrészei, ékkövei voltak a méltán híres olasz formaterezésnek. De ez az elektromos Chorus szett igazán kritikán aluli. Süt róla, hogy kínban fogant, és korbáccsal álltak a tervezők háta fölött, és mantrázták nekik, hogy nem szabad lemaradni a Shimano-tól, és Sram-tól, mert nekik már van ilyen. Ennél csúnyább alkatrész családot nem láttunk a kiállításon.

Ez a design kérdés talán a leginkább sarkalatos pontja az elektromos alkatrészeknek. Szerintem még 1-2 évig meg fognak küzdeni a tervezők azzal, hogy egy kellően szép és harmonikus egységbe házasítsák az elektronikát, és a mechanikát. Talán ha majd itt is elkezdenek rendszerben gondolodni. A jelenlegi állappot az, hogy a mechanika adott, és abba kell mindenáron beleszuszakolni, vagy ráeröltetni az elektronikai részegységeket. A végeredmény - karbon ide vagy oda - szinte minden esetben kritikán aluli.

Ha kimégy az Ecseri piacra, akkor 50 forintért különb módon  megmunkált és mutatósabb műanyag cuccokat találsz, mint amilyen ez a kritikán aluli elektromos váltókar. Ami a szörnyű, hogy ez egy több százezres, felső kategóriás alkatrész család fő egysége. És így néz ki, mint egy vásári kacat. Jelen pillanatban, elektromos fronton, még sajnos többnyire ez a szint...

Ebben a gépben az volt az érdekes, hogy ez egy kerékpárnak látszó elektromos kerékpár. Az E-bike-ok többsége már inkább egy szolídabb motornak néz ki, de ez megtartotta kerékpár kinézetét. Annyira, hogy eleinte nem is tudtuk, hogy ez egy elektromos kerékpár. Azt hittük csak poén a méretes alsó cső, és majd valami konkrét méretű felirat megy rá. De aztán megláttuk a trükkös fejcsövet....

A fejcső két félből áll, melyet 6 csvar tart össze. A front panelt levéve lehet hozzá férni az aksi csomaghoz, ami az alsócsőbe van betöltve. Ötletes rejtekhely az már biztos. Az alsócsőben lévő aksi egy szolídabb méretű hátsó agymotort táplál, ami szintén alig nagyobb, mint egy közepes méretű agyváltó. Mindezektől lesz kerékpár kinézete ennek a gépnek. Jár a piros pont.

Nekünk ez a gép is bejött az arányosan méretezett csöveivel. Látszott rajta, hogy trükkös a cucc, mert amíg a házigazda meg nem nyomott az alsó csövön egy gombot, addig olyan mértékben passzolt össze az a képen kinyló akksi csomag az alsócsővel, hogy javában kerestük, hogy okés hogy elektromos, de honnan lehet hozzáférni az aksihoz, és hol a meghajtó egység? Hát így.

A meghajtó egység az alksik alatt kapott helyet, és a közvetlenül a hajtómű tengelyére segít rá. Elegáns módja ez elektronikai cuccok védelmének, és eltüntetésének. Bejött. És mint láthatod, van belőle össztelós kivitel is.

Ezen azért dobtunk egy hátast. Amennyire radikálisan formabontó hogy nincsen nyeregvázcső, végül is annyira logikus. Ha ez egy alu gép lenne, akkor azt mondanám, hogy oltári nagy baromság, mert tutira el fog törni. Viszont karbonból ez simán megvalósítható, és valószínűleg még komfortos is.

Kicsit fura ez az aksi forma, de a komplett gép nekünk valahogy bejött. Szíj-hajtással, tárcsafékkel, és egy valag felső kategóriás kiegésztővel, és a karbon vázzal valahogy összhangban volt ez a radikalizmus, amit a nyeregvázcső hiányának látványa nyújt.

Na valahogy ez a forma összegzi az elektromos gépek formai világának jövőjét. Mivel van bennük két bazi nagy alkatrész (az elektromotor, és az aksi) ezért csak az a járható út, ha mindent hozzáígazítanak, és minden drabális méretűre hízik. Nem feltétlenül azért, mert szükség van rá, inkább azért, mert így fog normálisan, harmonikusan kinézni. Egy elektromos gépnek brutálsnak kell lennie mindenhol.

Trend 2: Király telók minden gyártótól.

RST: Általános világtrend, hogy a távolkelet erőteljesen zárkózik fel technológiai fronton. Ez a jelenség nagyon feltűnő volt az Eurobike-on, főleg a telók kapcsán. Az RST-t korábban mindenki alsó közép kategóriás telóként ismerte, és kezelte. Aztán a sok „szutyok” , elsősorban OEM teló gyártásból úgy megszedték magukat, hogy most már képesek jól kinéző, szép és átgondolt telót alkotni, mely tartalmazza a jelen kor legfrissebb fejlesztéseit. Kár hogy a hazai forgalmazása éppen ebben az évben hal el….

DT Swiss: Ők nem annyira mozdultak rá a Plus Size, és Fatbike trendre, amin kicsit meglepődtünk. Mint ahogy azon is, hogy 26-os telójuk nem is lesz már….Viszont a jelenlegi 27,5-es és 29-es, abszolút felső kategóriás villáik tovább finomodtak. Már szériában kínálnak a villákhoz opcionális alacsony súrlódású szimering kittet. A karbon térnyerése is erősödik, már nem csak a legrövidebb útú XC telókat kínálják karbon nyal és váll kombóval, hanem már a 120 mm rugóútú telók is elérhetők ezzel az opcióval, amivel kb. 120 g súly csökkenést lehet elérni az alu váll-nyak kombóhoz képest. Nino Schurter is ilyennel tolja. Vágatlan nyakkal 1455 g.

Suntour: Ők már kb. 2 éve rájöttek hogy ideje minőséget gyártani ha talpon akarnak maradni, így egyre több felső kategóriás telójuk van. Most pedig tovább bővül a kínálat a 27,5-es villákkal. Ez az Aion 160 mm-es rugóút mellett mindössze 2020 gramm. Minden részlete elég alaposan kidolgozott, és szerintem övék az egyik legjobban működő gyorskioldós átütőtengely piacon.

A Suntour, mint az egyik legnagyobb OEM beszállító, már akkorára nőtt, hogy megengedheti magának, hogy rámenjen olyan réteg piacokra, mint ez: Szerinted hányan vesznek 20 colos kerékméretű karbon – magnézium hibrid lábú!!! , átütőtengelyes!!! felső kategóriás telót? Pedig egy csúcs kategóriás karbon rekumbens gépbe simán életképes az ötlet. És hányan vannak akik ilyen gépeket vásárolnak??? Mindenesetre a Suntour őket is ki tudja szolgálni.

Marzocchi: Nagyon reménykedtünk, hogy – a korábbi hírekkel ellentétben - nem fogja lehúzni rólót a cég, és tele lesz velük az Eurobike. Sajnos nem így volt. Bár jelen voltak, és fejlesztéseik is vannak, de a cég a „megdöglés-életben maradás” mezsgyéjén egyensúlyoz. A telóik jók voltak, szépen mozogtak, viszont gyakorlatilag egyetlen kerékpárgyártó sem szerződött le velük, így a nem volt olyan gyártó aki Marzóval szerelte volna a jövő évi palettáját. Egy-két kósza Enduró gépben láttuk viszont a telóikat, de szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy a standjukon kívül hány Marzó telóba botlottunk. Pedig az a sötétbarna becsúszó szár anodizálás eredménye az egyik legcsúszósabb felület, ami telóba kerülhet.

Zoom: Pár évvel ezelőttig a Zoom teló a kő nehéz, egyáltalán nem mozgó, és használhatatlan ipari hulladék szinonímájaként volt értelmezhető. Ennek ellenére mégis eladtak belőle annyit, hogy most már nekik is telik fejlesztésre. A telóik még nem annyira kifinomultak, mint a Suntour, vagy az X-Fusion modelljei, de már simán vállalhatók, és az irány nagyon jó amerre elindultak. A piros szimering pedig csak szimplán odab.sz. (Bár a DT-hez jobban illett volna, mint a csúnyazöld SKS.)

X-Fusion: Ők már kb. 3 éve elindultak felső kategória irányába. Első sorban Enduro és Freeride vonalon vannak komoly fejlesztéseik, és a telóikkal is egyre több feltörekvő versenyzőt támogatnak, melyből komoly tapasztalatokat lehet szerezni. Mivel manapság szinte minden teló fekete, vagy fehér, ezért üdítő változatosságot jelentett az ezüst szürke telójuk, melynek iszonyatosan eltalálták az árnyalatát. Az egyik legjobban kinéző teló volt a kiállításon.

BOS: Ők pár évvel ezelőtt elindultak az abszolút top kategória irányába, és valószínűleg nem is tervezik, hogy a nagy kerékpárgyártók OEM beszállítói legyenek. Elég jól nyomják a fejlesztéseiket, lassan de biztosan kezdenek olyan kult márkává vállni telók frontján, mint a Hope. A Deille 160 mm-es telójuk 34-es becsúszók, és 20-as átütőtengely ellenére is csak 2050-g. Persze a 27,5-es verzióban.

FOX: Kíváncsi voltam hogy lesz-e Fatbike telójuk. Nem lett. Mert talán nincs is ilyenre szükség… Viszont talán egyedüli gyártóként mozdultak rá a Plus Size trendre, így már 27,5 és 29-es méretben is kínálnak 3-3,25 colos gumimérettel is kompatibilis telót. Természetesen 34-es beszúszószár mérettel, és elképesztően nagy sárférőhellyel. Ami nem annyira szimpi, hogy ehhez kitalálták az az X15+ agyakat, amik valójában a korábbi 15/100 mm-es és azt azt megelőző 20/110 mm-es átütős első agyak keresztezéséből születtek…. Szerintem totál fölöslegesen. Simán jó lett volna 20/110-es szabvány ezekhez a villákhoz is.

Trend 3: Top kategóriás trekkingek térnyerése

A trekking kerékpár mint kategória itthon még sokkal kisebb népszerűségnek örvend mint külföldön, bár lassan de biztosan már változik a helyzet. Pedig valójában a leg-univerzálisabban használható (és alakítható) kerékpár típussal állunk szemben. Én egyre inkább rajta vagyok ezeken gépeken, mert, minimális átalakítással szinte tényleg bármilyen irányultságú gépet ki lehet hozni belőlük. Ez a Simplon az egyik kedvencem volt.

Végre ezeknél a gépeknél is kezdenek leszokni a gyártók a gyorszáras tengelykapcsolatról. Az X15-ös átütőtengely a tuti befutó ebben a kategóriában, és így ezzel az integrált sárvédő rögzítéssel eléggé toppos megoldás. Mondjuk a másik oldal új szabvány szerinti tárcsa konzoljáról (később majd még lesz szó róla) ez nem mondható el. Na az bűn ronda.

Szerencsére hátul sem gyorszáras a tengely kapcsolat, hanem X12-es. Így komolyabb mennyiségű csomaggal megpakolva sem lesz rugalmas a tengely kapcsolat a nagy kerék és a tárcsafék ellenére sem. Szerettük.

Na az ilyen gépektől lehaltunk. Annyira szép, hogy ha csaj lenne feleségül venném. Már önmagában az a tény, hogy ez egy kerékpárnak kinéző kerékpár, nálam már nyerő. Mindez a design társítva a legmodernebb fejlesztésekkel mint pl. szíjhajtás, agyváltó, agydinamó, rozsdamentes csomagtartó, szálcsiszolt ezüst felületek, tárcsafék, soha el nem kopó ezüst felnikkel, stílusos bőr kiegészítők, brutál világítás… Mi kel még? Nálam ez a nagybetűs KERÉKPÁR.

Sajnos a gyártóknál még mindig fekete dominancia uralkodik, így egyfajta orgazmussal ér fel amikor valamelyik gyártó stílusos, egymáshoz illő ezüst felületű kiegészítőkkel szereli fel a gépeit. Nem tudom van-e bicajos, aki erre az irányító pultra azt mondja, hogy ez nem gyönyörű?

MTB Cycletech: Imádom őket. A klasszikus igényes munkába járó kerékpár. Szíjhajtás, agyváltó, tárcsafék, király acél váz, profi , teherhordásra is alkalmas villával. A kormány hajlítási szögére, és köztes kereszt-átkötőre érdemes még figyelni. Szerinted gondot jelent ez esetben a kormányon lévő férőhely hiánya? Kis-közepes terhek cipelésénél hasznos az első csomagtartó is, kiegyenlítettebbé teszi a bringa súlyeloszlását.

Na ez Stevens romboló is eléggé odab.asz. Elég jól sikerült integrálni a vázba a Pinion középagy-váltót, ami természetesen szíjhajtással viszi hátra nyomatékot, a soha tönkre nem menő szimmetrikus küllőperemű hátsó kerékhez. Az elképesztő merevségű, integrált feszítőt tartalmazó 3D papucs is megér egy misét. A kerékméret, és a ballonos Schwalbe Big One okán nem is igazán van szüksége telóra, így a villa gyanánt egy könnyű és stílusos, de azért Taper nyakú, ás átütős merev alu villa is megteszi. Blokkolnám.

Funkcionálisan nincs igazán szükség erre vázelemre a nyeregvázcső becsatlakozásánál, de rohadt jól néz ki, és jól ellensúlyozza a Pinion házának méretét.

Még egy király munkába járós kerékpár a Wanderer-től, ami ráadásul elektromos rásegítéssel is bír, mégsem néz ki bumfordinak. A félig borított gatyszárvédő nagyon jól kozmetikázza középagy motort, az integrált csomagtartó pedig elvonja a tekintet az aksi csomagról. agyváltó, és tárcsafék, és kész is a soha el nem romló kerékpár.

Koga: A kedvenc világjáró kerékpár márkám. Semmi csicsa, csak egy jó szín, egy diszkrét márkajelzés, mégis rohadt jól néz ki. Persze a gondosan válogatott alkatrészekbe se nagyon lehet belekötni. A szíjhajtás és agyváltó mellett a profi első és hátsó csomagtartók, az agydinamós világítás, és a Brooks nyereg csábít egy komoly világjáró túrára.

Trend 4: Gravel Bike

Ha még nem lenne elég a jelenlegi 35-féle kerékpározási stílus, akkor itt van egy zsír új: Kavics Kerékpár… Miért pont kavics? Talán mert kavicsra is rá lehet menni ezekkel a szteroidozott országúti gépekkel? Véééééééééééééégre kezdenek rájönni a gyártók, hogy egy országúti gépen a 622x23-as, 8-10 bárra fúj 195 grammos külsővel, csak akkor leszek k.rva gyors, ha közben tökélestes minőségű német vagy svájci aszfalton tekersz, ami még hírből sem ismeri a kátyút, a repedést, és az úthibát. Viszont ilyen aszfaltból elég kevés van a világon. Főleg ott, ahol aszfalt sincs… Minden egyéb esetben csak lassít, és kényelmetlenné tesz a hangrobbanás szintjére fújt virsli külső. Erre a problémára megoldás a Gravel Bike, ami nem más mint egy olyan országúti kerékpár, amibe elfér egy nagyobb, ballonosabb akár kissé terep mintás külső gumi is. Ja, és tárcsafékes, merthogy minek koptassuk szét a felnit ha nem muszáj. De hát azt mondod, hogy ez lényegében egy modern ciklokrossz gép! Igen. Csak most nem sáros versenyen használják csak a versenyzők holt szezonban, hanem minden egyéb más helyzetben más kerékpárosok is. Sőt, egyre inkább teló kompatibilis lesz. Egy 30-60 mm-t mozgó teló beépítésével egész komoly mértékben lehet fokozni ezen gépek terepjáró képességeit is. Ez a Cannondale Eurobike Award-ot kapott ezért a koncepcióért. Akár 42 mm-es könnyű, kopasz külső is belefér, amivel garantáltan durvábban, és bizonságosabban lehet aszfaltot szaggatni, (és kanyarodni) mint a 23-as virslikkel.

Az Open karbon vázas gép még tovább megy sárférőhely tekintetében, ez már kezdi súrolni a vékonyabb 29-es gépek kategóriáját. Nem is hinnéd mennyire komolyan lehet zúzni ezekkel a gépekkel.

Itt meg egy Merida ciklokrossz gép, ami már betárcsásodott, így simán rá lehet fogni, hogy ez is Gravel bike, csak a dupla első lánctányér árulkodok kicsit. Az átütős elsőés hátsó keréknek örültünk.

A kedvenc márkám a Koga Gravel Bike-ja, brutál kényelmes bajusz kormánnyal, és komoly gumi férőhellyel. A gumiválasztás terén talán azt próbálták szimbolizálni, hogy te döntöd el, hogy milyen gépet varázsolsz belőle, attól függően, hogy kopasz vagy terepmintás külsőket raksz rá. Kezded már érezni hogy mennyire „Transformers kategória” ez a Gravel Bike?

Itt meg egy másik példa, hogy a Gravel Bike kategóriából bármi kihozható. Ha van elég gumi férőhely, és van kellően stabil (átütős) tengely kapcsolat, na meg tárcsafék, az össztömeg kordában tartására akkor ilyen csomagtartó nélküli túragép is kihozható belőle. Ennyi cuccal és a könyöklős kormánnyal, és a kényelmes ballonos külsőkkel elég komoly túra távok vállalhatók be.

Megmutatjuk az Open-t oldalról is, mert annyira király gép, még ebben a fosbarna színben is. Szóval ha elég nagy a sárférőhely, és tárcsás a kerék, akkor a Gravel Bike -ba rakhatsz 27,5-es kerekeket is 2,25-ös külsőkkel, amivel kb országúti kerékméretet kapsz, összehsonlíthatatlanul nagyobb komforttal, és terepező képességekkel. Most már elhiszed, hogy miért olyan ez a Gravel Bike kategória mint a T1000-es Terminator? Szinte bármit ki lehet belőle hozni.

Mit keres egy tárcsafékes országúti gép a Gravel Bike kategóriában? Hát, ha van elég gumi férőhely akkor innen már csak egy lépés hogy milyen kerékpárrá formálod ezt a gépet is.

Van még tovább is! Az Eurobike Trendek 2015 cikkünk ide kattintva folytatódik a 2. résszel, ahol a Cargo Bike-okról, a mindenható kabonról, a Plus Size kerékpárokról, a totális integrációról, és persze a Fat Bike-okról lesz szó. Addig is, oszd meg ha tetszett ez a cikk!

 

Tartalomhoz tartozó címkék: Tartalmi cikkek
blog comments powered by Disqus