Termékek Menü
0
Kategóriák

Eurobike 2012 beszámolók 1. rész: Pedálok

Rendhagyó Eurobike beszámoló következik. Ritka az ilyen, mint a fehér holló. És hogy mitől rendhagyó? Leginkább attól, hogy egyetlen szempont vezérelt ezen beszámolók megírásánál, hogy elétek tárjuk a VALÓBAN érdekes, és elgondolkoztató fejlesztéseket, amelyekről tényleg érdemes írni.  Ez azt fogja eredményezni, hogy a cikkekben nem kell kompromisszumot kötnünk. Nem kell bizonyos márkákat előtérbe helyeznünk. Nem kell a szerint csoportosítanunk a cikkeket, hogy ki rendelte meg, és ki fizet hamarabb, mivel nem fizet senki értük. Nem a szerint írunk valamiről, hogy forgalmazza-e hazánkban valaki, vagy sem. Nem kell „jóban lennünk” senkivel, és jóban lehetünk mindenkivel, aminek hatására leírhatjuk, ha valami gáz, és szabadon írhatunk olyan márkákról, termékekről is, amelyek hazánkban beszerezhetetlenek. Látni fogjátok, hogy amiről írunk, azok 95%-a itthon nem is kapható, vagy csak körülményesen beszerezhető, de ettől még létezik, bizonyítván, hogy bizony van élet a nagy Magyar valóságon túl is… Sőt! Ott kezdődik csak igazán!

Csapjunk is a lecsóba!

1. rész:  Pedálok

Miért pont a pedálokkal kezdünk?

Mostanában nem kap túl nagy figyelmet sajnos ez az alkatrész, pedig jóval nagyobb mértékben befolyásolja a kerékpározási élményt, mint azt sokan gondolnák. Ráadásul az utóbbi időkben több fronton is, több irányból elkezdték átértékelni ezen alkatrész szerepét, így született számos fontos fejlesztés, melyeken azért érdemes elgondolkozni picit.

Minden kép kattintható, külön ablakban / fülön nyílik majd meg, nagy méretben.  A képek alatt találod a hozzájuk tartozó szöveget!

 

Kezdjük rögtön a sort a Look Quartz modelljével, mely a mellett, hogy párban csak 280 g-ot nyom a mérlegen, rendelkezik egy nagyon jó ötlettel. A felépítése hasonló a legendás Egg Beater-hez, viszont itt le kell mondanunk a 4 oldalas dokkolásról. 2 oldalról lehet belépni a pedálba, viszont a design elég jó sártűréssel rendelkezik így is. A rendkívül baráti 280 g-os tömeget a szálerősített műanyag testnek, és az egy darabból készült dokkoló és rugó mechanikának köszönheti. Csökkent az alkatrészek száma és így a tömeg is.

Az Acros, ügyesen CNC-zet alkatrészeiről híres német gyártó. Egészen bőséges palettájuk van szép és könnyű alkatrészekből. A-Flat pedáljuk egyszerűbb, vékony pedál alaposan lekönnyítve, melynek legnagyobb extrája, hogy titán tengellyel is elérhető, így éppen hogy befért a 300 g-os össztömeg alá. All Montain és Freeride felhasználást ajánlja a gyártó, amit a titán tengelyes verzióban érdemes is betartani, ugyanis a Dirt és a DH gyorsan hazavágná a tengelyt. Bár az is igaz, hogy viszonylag kevés dörtös arc ugrál 57.000 Ft-os pedállal…

A Hope F20-as pedáljának két erőssége van. Egyrészt a cégre oly jellemző gyönyörű CNC-zett felület design, valamint a csúszó csapágyon felüli tripla csapágyazás. Az egyre vékonyodó pedál testek miatt egyre inkább megnő csapágyazás jelentősége, mivel a kis helyre egyre kisebbe csapágyakat lehet csak beépíteni, ami bizony nem tesz jót az élettartamnak. A Hope-nak szerencsére nem lesz ilyen gondja.

A Hope F20-as pedáljának két erőssége van. Egyrészt a cégre oly jellemző gyönyörű CNC-zett felület design, valamint a csúszó csapágyon felüli tripla csapágyazás. Az egyre vékonyodó pedál testek miatt egyre inkább megnő csapágyazás jelentősége, mivel a kis helyre egyre kisebbe csapágyakat lehet csak beépíteni, ami bizony nem tesz jót az élettartamnak. A Hope-nak szerencsére nem lesz ilyen gondja.

Reset Racing. Egyszerűen imádom ezt a céget. Ők is mindent CNC-znek, de nem elsősorban a tömeg csökkentés okán, hanem hogy megvalósítsák az olykor agyamentnek tűnő ötleteiket. A végeredmény mindig extravagáns, forradalmi, könnyű, és elképesztően drága. Ők jöttek ki annó először a pedál test közepén szabadon látható és futó tengely ötletével, aminek funkcionálisan semmi előnye nincs, de baromi jól néz ki.

Az „acélmentesítés” mintapéldánya a Time Xpresso Titan-Carbon modellje. Ebbe az irányban egyre több cég halad, főleg országúti fronton. A pedálban gyakorlatilag csak a csapágy, és 1-2 csavar van acélból. A teljes test, a dokkoló mechanika, és gyakran még azt azt működtető rugó is szálerősítéses műanyag, vagy karbon lap (a rugó esetében) míg a tengely természetesen titán.  A végeredmény: alacsony profil, alacsony tömeg horror ár.

BikeMore pedál: A pedál gyártók nagy hangsúlyt fektetnek mostanság a minél alacsonyabb profil elérésére, aminek két útja van. A hagyományosabb elgondolás szerint azért nem árt ha egy pedálnak van tengelye… Viszont a korábbi csapágyazási metódustól eltérően  – melyben a hajtókar felől volt a csúszó csapágy, majd a pedál külső részén még 1-2 db ipari csapágy-  ezekben a csapágyakban megfordították a felépítést, így a hajtókar felőli részre került egy db jelentősen megnövelt átmérőjű  ipari golyóscsapágy, majd az extrém módon levékonyított és lerövidített tengely egy csúszócsapágy fészekben végződik. Ezzel az elrendezéssel 10 mm-es pedál profil vastagságot értek el, ami szerintem vállalható kompromisszum a praktikum (alacsony profil) és a tartósság határmezsgyéjén.

A pedál profil magasság csökkentés második útja már radikálisabb megoldásokat követel, itt ugyanis már a komplett tengely el van hagyva. Helyesebben maga a pedál a tengely…. A Tioga megoldásán ezzel további pár mm-el csökkenthető a pedál profil magassága, de 7-8 mm alá ezzel sem lehet menni. Ez a megoldás már radikálisabb döntéseket követel. Pl. a pedál test itt már acélból készült, hogy ne csoffadjon le lépten-nyomon a bicajos alatt. Mivel ez a felépítés axiális irányban borzalmas módon megterheli a csapágyat, ezért annak fészke is acélból készült, valamint természetesen maga a csapágy is méretesebb, bikább darab. A végeredmény: 530 g a pedál párban, ami nem nevezhető éppen könnyűnek… E megoldás további hátránya, hogy  minden nemű csapágykopás a pedál, forgás közbeni „kóválygását” idézi elő, ami olyan érzés, mintha meg lenne hajolva tengely. Hosszú távon szerintem ez nem egy életképes ötlet, de figyelem felkeltésnek nem rossz….Az előző képnél tárgyalt felcserélt csapágyazású metódushoz képest a profil magasság nyereség is elhanyagolható, mivel oldalanként 1-2 mm-ről beszélünk.

Ez is megoldás a profil magasság csökkentésre, sajnos távolkeleti ötletek alapján. A csapágyazás itt teljesen hagyományos elvet követi, és csak a pedál „szárnyai” vannak levékonyítva. Bár látszólag pofás a megoldás, de elveszik a pedál eredeti homorú profilja, ami a stabilitás, és a kényelem szempontjából nem éppen célszerű felállás.

Csak részben pedál téma, de nagyszerű az ötlet. A pedálcsapás-szám mérőkonzol jeladó mágnese van hátulról becsavarva a hatókarba. Bizonyára nem minden hajtómű-láncvilla felállással kompatibilis, de ahol elfér, ott nagyon praktikus a használata. Becsavarva stabilan rögzíthető, és nem kell a bután kinéző kábelkötegelőkkel vesződni.

A VP megoldása a profil csökkentésre a Tioga féle totál tengely nélküli elvet követi, csak ők méretes kovácsolt alu testtel operálnak. DH felhasználásra ajánlják ezt a 400 g-os pedált, és bár szemre volt benne anyag, én azért tartanék tőle…

Bár az Ergon PC2-es pedálja nem idei darab, de még mindig az egyik legjobb városi, munkába járós taposó pedál. A tengely alig látszik ki a pedálból, így nagyon kedvező a Q-faktor, és hogy a cipőd ne karcolja össze a hajtóművet, az a kis védőfül gondoskodik, ami nem engedi, hogy túl közel tedd hozzá a lábad.  A hatalmas, beépített fényvisszaverő rendezi le a láthatóság témakörét.  (fehér verzióban is elérhető) A kisebb, és a nagyobb lábúak két méretből választhatnak.

Itthon kevésbé elterjedtek, viszont külföldön, az igényesebb trekking, vagy városi gépeket gyakran szerelik ilyen kisebb felületű, extra könnyű ipari csapágyas taposó pedálokkal.  Nem ritka, hogy az ilyen pedálok össztömege 250 g alatt van, és városba, teljesen vállalhatóak. (de inkább csak a szögletesebb típusok) A kör alakú pedálkeret látványra elég vagányul néz ki, de tekerehetőségi szempontból egy horror, pont ott nem tart, ahol kellene, nagyon furcsa, instabil érzés tekerni vele.

A Look egy időben az Egg Beater szabadalma alapján gyártott az eredetivel nagy hasonlóságot mutató változatokat, de ez a törekvésük eléggé kérész életűnek bizonyult. Aztán tovább gondolták a koncepciót. Sokaknak gondja volt hogy az EB-nek nem állítható a rugóereje. Erre nyújthat megoldást ez a pedál. Az extrém sártűrő felépítés maradt, de a korábbi 4 oldalas dokkolással szemben, már csak 2 oldalról lehet belépni, viszont lehetőséget ad a rugóerő szabályozásra, amit viszont az eredeti Egg Beater pedálok nem tudnak. Aki az alacsony, vagy éppen a túl nagy testtömege miatt kénytelen variálni a rugóerővel, azok jobban járnak ezzel az állítható verzióval.

Íme a Look hangzatos nevű „Nano Blade Technology” … A marketingesek sokat törpölhettek rajta, hogy hogyan nevezzenek el egy egyszerű karbon lapot… Majd amikor már a hazai IFA-sok is azt mondják a „laprugó vaze” helyett, hogy „Mega Steel Blade Technology” akkor jön csak el a kánaán…  Az ötlet egyébként nem rossz, hogy az acél spirálrugót cseréljük le egy karbon laprugóra, viszont a névadást kicsit kínban fogantnak érezzük.  Ha már hozzá nyúltak a nemes anyaghoz, akkor a KEO pedál hátoldala is kapott egy adagot belőle, hogy áramvonalasabb legyen, bár ha olcsósítani akartak volna, akkor ezt megolDHatták volna filléres műanyagból is.

Az E13 is előállt a saját lapos pedáljával (LG1 néven), melybe azért belecsempésztek egy kis műanyagot, ez nekik úgyis nagyon profilba vág. Szerencsére ez nem egy átmatricázott VP vagy Vellgo modell, hanem saját fejlesztés eredménye. Különlegessége, hogy a fix alu testen cserélhető a poliCarbonate műanyag burkolat, és a pedál szétszerelése nélkül, kézzel, (az arany színű tekerővel) állítható a csapágyak előfeszítése és holtjátéka. A tüskék is személyre szabhatók, mivel 4 és 7 mm magas változatokból lehet választani. 468 g / pár.

A 45NRTH cég terméke ez az extrém lapos pedál, mely szerencsére a fordított csapágyazás, rövid tengely elévét követi, így erős is és lapos is. A kiállítás szerintünk egyik legjobban kivitelezett koncepciója ez. Egy IditaBike (extrém hosszú téli havas verseny) „hójáró” bicajon tűnt fel.

A Syntace Number Nine pedálja is elég pofás darab. A mellett, hogy nagyon könnyű (S-es 278g, M-es 288 g, L-es 298 g), etalon a csapágyazása, ráadásul 3 különböző méretben is beszerezhető.  Az méretbeli elgondolás nem rossz, hiszen nyilvánvaló, hogy akit 38-as lábbal áldott meg a sors, az valószínűleg nem ugyanazt a pedál méretet érzi majd kényelmesnek, mint akit 48-as lábbal vert meg az ég. Az alacsony tömeg a 7075-ös alu testnek, valamint a titán tengelynek köszönhető, viszont az etalon tervezés miatt akár 140 kg-os bicajosok is biztonsággal használhatják. Pöttyet árnyalja a képet a közel 74.000 Ft-os !!! vételár…

Az Atomlab lapos pedálja csapágy elrendezés tekintetében a hagyományos elvet követi, ami ilyen vékony felépítésnél már nem annyira szerencsés. A részben szabadon lévő csapágyat bizonyára könnyű szerelni, de hogy nem a tartósság záloga ez az elrendezés az tuti.

Az előzőnél nagyságrendekkel átgondoltabb és szebb a StraitLine AMP pedálja.  Gyönyörű forma, és felület, és éppen annyi szegecs, mint amennyi kell. acél (324 g) és titán tengelyes (272 g) verzióban is elérhető. Csak csúszó csapágyak vannak benne, és 10 perc alatt cserélhető benne minden, azaz totálisan újjáépíthető, ha szükséges.

csapágyazás tekintetében teljesen hagyományos rendszerű (de azért iparis) a Twenty6 pedálja, de formatervezés terén eléggé odaver. Ezen azért nem kevés munkaidőt kell elszöszölnie a CNC-nek, mire kihámozza ezt a formát az alu tömbből. Igényes műremek az tuti.

És a mai blokkunk végére a személyes kedvencem, a mindössze 15 mm vastag, és 300 grammos MOTO pedál. Egy jobb városi gépre nem is találhatna jobbat ennél az ember.  A leginkább zseniális benne, hogy szerencsére NEM a manapság divatos „használd két percig, dobd el, majd vegyél újat” koncepció jegyében fogant, hanem egy igazi örök darab válhat belőle. Ezt a csapágyazás nélküli koncepciót eredetileg az Odyssey találta fel JC-PC pedállal. Az elgondolás lényege, hogy ha a csúszócsapágy helyett a műanyag pedál és a tengely egész felületét alakítják olyan alakúra hogy az elláthassa a csapágyazás feladatát is, akkor ezzel teljes mértékben elhagyhatóvá válik a csapágyazás. Így ami nincs, az nem is fog tudni elromlani. Ebben az esetben a pedál műanyag teste úgy van kiképezve, hogy nem csak egy kis szakaszon, hanem teljes mértékben fel tudjon feküdni a tengelyre, ami óriási érintkező felületet eredményez.  Alapvető fizika, hogy minél nagyobb az érintkező felület, egységnyi részre annál kisebb terhelés (nyomás) jut, aminek a végeredménye, hogy ha jól van megtervezve a rendszer, akkor ez az óriási „csúszócsapágy rendszer” szinte soha nem kopik el. Kenőanyag természetesen ebbe is kell, melynek védelméről az O-gyűrű gondoskodik. A pedál axiális (tengely irányú) holtjátékát a tengelyvég „lamellás” kialakítása gátolja meg, amiben 4 db műanyag „nyelv” fekszik fel, növelve ezáltal a felfekvő felületet, és csökkentve a kopás lehetőségét. A lamellákon kintebb, vagy bentebb lehet helyezni a pedált, így állíthatóvá válik a pedál hajtókartól való távolsága is. A rétegelt, műgyantával átitatott fa test is etalon megoldás, erősíti a felépítményt, és stílusossá teszi a megjelenést. A szétszerelt képen egyértelműen látszik a felépítés, ami pofon egyszerű. Tengely bezsíroz, O-gyűrű ráhúz, fa keret felrak, műanyag test közép összepattint, csavarokkal rögzít, öntapadós csiszolóvászon taposó felület felragaszt. Teker sok-sok 1000 km-en át, és közben szélesen vigyorog. Ennyi. Zseniális. Ha elkopik a csiszolóvászon, akkor pedig felragaszthatsz rá egy másik mintát.

 

A jövő héten a hajtóművekkel és a hajtókarokkal jövünk, és ígérjük, hogy ott is lesznek brutális megoldások...

Tartalomhoz tartozó címkék: Tartalmi cikkek
blog comments powered by Disqus
Termékek összehasonlítása
Márkák szerint
Töltsd le! Ingyenes!

Íme az ajándékod!

HASZNÁLD!

Vásárlói értékelések